- Szereti a tejszínhabot és az epret, Mr. Castle?
A férfi megbabonázva nézte a felé lépkedő nőt, a kis pajzán mosolyra húzódó ajkakat, a kihívó tekintetet, és érezte, ahogy a szíve gyorsabb ütemre vált a mellkasában.
- I-igen, szeretem, Beckett nyomozó - nyögte ki nehezen, aztán amikor Kate leült az ágy szélére, karjaival feljebb tolta magát az ágyban, hogy arcuk egy vonalba kerüljön, és izgatott várakozással elmosolyodott.
Kate végigsimított a férfi arcán úgy, hogy közben ujjaival finoman megcirógatta a fülét, aztán mutatóujját lágyan végighúzta az elnyíló ajkakon. Látta, hogy Castle néhány másodpercig nem vesz levegőt, csak ködös tekintettel fúrja tekintetét az övébe, aztán amikor egy kanálnyi tejszínhabos eperrel kezdett közelíteni felé, a férfi engedelmesen kinyitotta a száját.
- Ümm ... - élvezte behunyt szemmel az eper édeskés-savanykás jellegzetes aromáját és a tejszínhab selymességét Castle, aztán kivette Kate kezéből a kanalat, és most ő nyújtott a nő szája felé egy adag finomságot.
Mozdulataik lassúak és meghittek voltak, gyengéd mosolyuk, csillogó szemük végtelen szeretetet és összetartozást tükrözött. Kate időnként látta fellobbanni a vágy szikráját Castle tekintetében, de ő nagyon vigyázott, hogy ne tegyen semmi olyat, amivel táplálja ezt a vágyat. Bármennyire igyekezett száműzni a mozdulataiból az érzékiséget, a harmadik vagy negyedik kanál után látta, hogy a férfi elhomályosult tekintettel, megfeszült izmokkal, szerelmesen figyeli minden rezzenését, aztán pár pillanatra becsukja a szemét, és egy nagyot nyel.
Castle nem tudott betelni a nő látványával: a gyengéd mozdulatokkal, a tekintetéből áradó szerelemmel. Érezte, hogy nem akarja elbűvölni a nő, és kerüli az érzéki pillantásokat, érintéseket, de ahogy Kate ajkai elnyíltak, és szemét lehunyva élvezte az eper ízét, mégis olyan erővel hatott rá, hogy ösztönei átvették az irányítást a józan ész felett. Talán a tudat, hogy nem szeretkezhetnek - mint valami tiltott gyümölcs, ami után mindennél jobban vágyakozik - korbácsolta fel érzékeit, és minden apró mozdulat felnagyítva jutott el agyáig: Kate telt ajkainak nyílása, nyelvének finom simítása, ahogy eltünteti a szája szélén maradt tejszínt, szemhéjának lassú lecsukódása, ahogy élvezi az ízt, a mély lélegzetvétel, amitől megemelkednek telt mellei, miközben magába szívja az eper jellegzetes illatát. Már nem tudott uralkodni a testén.
- Ugye emlékszel, hogy mi mindent csináltunk már a tejszínhabbal? - kérdezte rekedt hangon, és Kate látta rajta, hogy képzelete a szeme elé vetíti játékos szeretkezéseik képét.
Castle nem tudott betelni a nő látványával: a gyengéd mozdulatokkal, a tekintetéből áradó szerelemmel. Érezte, hogy nem akarja elbűvölni a nő, és kerüli az érzéki pillantásokat, érintéseket, de ahogy Kate ajkai elnyíltak, és szemét lehunyva élvezte az eper ízét, mégis olyan erővel hatott rá, hogy ösztönei átvették az irányítást a józan ész felett. Talán a tudat, hogy nem szeretkezhetnek - mint valami tiltott gyümölcs, ami után mindennél jobban vágyakozik - korbácsolta fel érzékeit, és minden apró mozdulat felnagyítva jutott el agyáig: Kate telt ajkainak nyílása, nyelvének finom simítása, ahogy eltünteti a szája szélén maradt tejszínt, szemhéjának lassú lecsukódása, ahogy élvezi az ízt, a mély lélegzetvétel, amitől megemelkednek telt mellei, miközben magába szívja az eper jellegzetes illatát. Már nem tudott uralkodni a testén.
- Ugye emlékszel, hogy mi mindent csináltunk már a tejszínhabbal? - kérdezte rekedt hangon, és Kate látta rajta, hogy képzelete a szeme elé vetíti játékos szeretkezéseik képét.
- Igen, emlékszem - húzódott szélesebb mosolyra a nő ajka, ahogy felidézte a csodás emlékeket, de tudta, hogy ha nem akar rosszat a férfinak, akkor most csak magában idézi fel azokat - de most jobb, ha nem jár ilyeneken az eszed - dorgálta meg szeretettel, és letette a kelyhet a maradék eperrel az éjjeli szekrényre. Nem kerülte el a figyelmét Rick megfeszülő teste, az ágyneműt markoló ujjai, szemének jellegzetes csillogása sem. A férfi minden porcikájából áradt az érzéki vágy.
- Ne nézz így! Tudod, hogy nem szabad szeretkeznünk - próbált határozottan fellépni Kate. Kívánta a férfit, a simogatását, a csókját, meleg bőrének érintését az övén, mindennél jobban szerette volna eggyé válva elérni vele a testi gyönyört, de esze és lelkiismeret furdalása nem engedte, hogy a vágyai vegyék át a hatalmat.
- É-én tudom, de ... de van amelyik testrészem ezt nem akarja tudomásul venni - nézett bűnbánó arccal Castle Kate-re, miközben egy jelentőségteljes pillantást vetett a paplanra, ami jótékonyan takarta mocorgó férfiasságát.
- Castle! Koncentrálj! - vonta össze a szemöldökét a nő, miközben szeme követte a férfi tekintetét, és megpróbálta elrejteni a mosolyát. Egyik oldalon hízelgett a hiúságának és női mivoltának, hogy még mindig ilyen intenzív reakciót tud kiváltani a férfiból, másrészt, együtt érzett vele.
- Erre nem lehet koncentrálással hatni! - háborodott fel Rick. - Hát nem érted, hogy elég csak látnom, ahogy a tejszínhabot lenyalod a szádról, és azonnal önálló életre kel? - magyarázta panaszosan.
- Nézd a jó oldalát! - mosolyodott el Kate, és szíve szerint adott volna egy gyengéd csókot a férfi szájára, de ezt most nem tehette. - Legalább abban biztos lehetsz, hogy az általad egyik legfontosabbnak tartott testrészednek nincs semmi baja.
- Hát ... azt hiszem ... kiválóan működik - vigyorodott el felszabadultan Castle, aztán hirtelen lehervadt a mosoly az arcáról, és gyanakodva fürkészte a nő arcát. - Mi az, hogy "az általam legfontosabbnak tartott testrészem"?
Kate elnézően megcsóválta a fejét.
- Férfiak! - sóhajtotta. - Hidd el, ti sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítotok neki, mint mi. Különben is, ha jól emlékszem a sorrendre, akkor először beléd szerettem, és csak azután ismerkedtem meg virgonckával - kacsintott kihívón a férfira, aki hüledezve kapkodta a levegőt.
- Mi ... mi az, hogy "virgoncka"?
- Castle, ez egy pozitív becézés!
- Igen, tudom - ráncolta össze duzzogva a homlokát a férfi. - De szerinted megérdemli a kicsinyítő képzőt? - pillantott szorongva a nőre. Még sosem beszéltek nyíltan a természet adta testi adottságairól, és Castle eddigi elégedettsége és magabiztossága Kate szóhasználata miatt egy pillanat alatt megingott. Hát még ha Sorensonra, Demmingre vagy Josh-ra gondolt! Ki tudja, milyen örömökben részesítették Kate-t az ágyban!
- A kicsinyítő képző ebben a helyzetben nem a méretre utal, csak kedveskedés - nevette el magát Kate, és mint már oly sokszor, most is végigfutott egy gondolat a fején, hogy vajon miből táplálkozhat a férfi bizonytalansága.
- Akkor ... neked ... - kezdte félénken a férfi, de Kate elpirulva közbeszólt.
- Igen, Rick!
- Jó, akkor jó - bólintott megkönnyebbülve Castle.
Néhány másodpercig csak nézték egymást szótlanul mosolyogva, mint az első együtt töltött éjszakájuk után. Akkor abból táplálkozott a zavaruk, hogy nem tudták, a másiknak is olyan boldogságot hozott az együttlét, mint maguknak, most pedig abból, hogy sosem beszéltek róla nyíltan.
- Most már rendben vagy? - törte meg a csendet Kate.
- Hát - húzta el a száját Castle - nem igazán - mondta, és zavarában elvigyorodott.
- Akkor beszéljünk az ügyről! Az majd eltereli a gondolataidat - próbálkozott Kate szigorú tekintettel.
- Jó - bólintott beleegyezően Castle, aztán szeme sarkából a nőre nézett, és pajkosan elmosolyodott. - Tudod, hogy milyen szexi vagy, amikor gondolkodsz egy ügyön és beharapod az alsó ajkad?
Kate szeme most már szikrát szórt. Ő itt erőlködik, hogy elterelje a férfi gondolatait, Castle meg mindig visszatér ugyanoda. Gondolt egyet, és felállt.
- Most hova mész? - változott ijedtre azonnal Castle arca. - Nem hagyhatsz itt! Azt ígérted, hogy kiengesztelsz!
- Jobb lesz, ha kimegyek, te pedig megnyugszol - mondta Kate kimérten, és az ajtó felé indult.
- Ne ne ne! Az ügyre fogok koncentrálni!
Kate megállt, és gonosz kis mosollyal a szája szegletében megfordult.
- Rendben - egyezett bele, és egy fotelt húzott az ágy mellé. - Csukd be a szemed! - utasította határozott hangon a férfit.
- Miért?
- Azért, hogy jobban el tudd képzelni amiről beszélek, és hogy ne engem bámulj sóvárgó tekintettel - mondta meggyőzően Kate, de Castle gyanakodva méregette. A kedves, meleg hang nem volt szinkronban tekintetének huncut csillogásával. Durcásan morgolódva lejjebb csúszott az ágyban, még egy pillantással végigmérte a nő tökéletes alakját és gyönyörű arcát, aztán becsukta a szemét.
- Kezdjük onnan, hogy van egy újabb áldozatunk, Oliver Wyatt, aki a templom alapítványának volt a könyvelője. Mielőtt behozták a kórbonctanra, én lementem veled a boncterembe, és amíg én Lanie-vel beszélgettem, téged megvizsgált Dr. Perlmutter - ejtette ki közönyösen a szavakat Kate, miközben árgus szemekkel figyelte a Castle arcán végbemenő változásokat, mivel tudta, hogy élénk fantáziája képként vetíti elé az emlékeket. - Te ellenkeztél, aztán letoltad a nadrágod, Dr. Perlmutter pedig ...
Eddig jutott, amikor a Castle szemei felpattantak, és sértődötten közbevágott.
- Ez ... ez nem volt szép!
- Tudom - húzta bocsánatkérő mosolyra a száját Kate. - De talán hatásos volt.
Castle várt néhány másodpercet a válasszal, mert agya még mindig Perlmutter kellemetlen és kínos vizsgálatának képeit vetítette.
- Hát ... azt hiszem, ez egy ... hm ... lelohasztó történet volt - morogta a bajsza alatt.
- Ne nézz így! Tudod, hogy nem szabad szeretkeznünk - próbált határozottan fellépni Kate. Kívánta a férfit, a simogatását, a csókját, meleg bőrének érintését az övén, mindennél jobban szerette volna eggyé válva elérni vele a testi gyönyört, de esze és lelkiismeret furdalása nem engedte, hogy a vágyai vegyék át a hatalmat.
- É-én tudom, de ... de van amelyik testrészem ezt nem akarja tudomásul venni - nézett bűnbánó arccal Castle Kate-re, miközben egy jelentőségteljes pillantást vetett a paplanra, ami jótékonyan takarta mocorgó férfiasságát.
- Castle! Koncentrálj! - vonta össze a szemöldökét a nő, miközben szeme követte a férfi tekintetét, és megpróbálta elrejteni a mosolyát. Egyik oldalon hízelgett a hiúságának és női mivoltának, hogy még mindig ilyen intenzív reakciót tud kiváltani a férfiból, másrészt, együtt érzett vele.
- Erre nem lehet koncentrálással hatni! - háborodott fel Rick. - Hát nem érted, hogy elég csak látnom, ahogy a tejszínhabot lenyalod a szádról, és azonnal önálló életre kel? - magyarázta panaszosan.
- Nézd a jó oldalát! - mosolyodott el Kate, és szíve szerint adott volna egy gyengéd csókot a férfi szájára, de ezt most nem tehette. - Legalább abban biztos lehetsz, hogy az általad egyik legfontosabbnak tartott testrészednek nincs semmi baja.
- Hát ... azt hiszem ... kiválóan működik - vigyorodott el felszabadultan Castle, aztán hirtelen lehervadt a mosoly az arcáról, és gyanakodva fürkészte a nő arcát. - Mi az, hogy "az általam legfontosabbnak tartott testrészem"?
Kate elnézően megcsóválta a fejét.
- Férfiak! - sóhajtotta. - Hidd el, ti sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítotok neki, mint mi. Különben is, ha jól emlékszem a sorrendre, akkor először beléd szerettem, és csak azután ismerkedtem meg virgonckával - kacsintott kihívón a férfira, aki hüledezve kapkodta a levegőt.
- Mi ... mi az, hogy "virgoncka"?
- Castle, ez egy pozitív becézés!
- Igen, tudom - ráncolta össze duzzogva a homlokát a férfi. - De szerinted megérdemli a kicsinyítő képzőt? - pillantott szorongva a nőre. Még sosem beszéltek nyíltan a természet adta testi adottságairól, és Castle eddigi elégedettsége és magabiztossága Kate szóhasználata miatt egy pillanat alatt megingott. Hát még ha Sorensonra, Demmingre vagy Josh-ra gondolt! Ki tudja, milyen örömökben részesítették Kate-t az ágyban!
- A kicsinyítő képző ebben a helyzetben nem a méretre utal, csak kedveskedés - nevette el magát Kate, és mint már oly sokszor, most is végigfutott egy gondolat a fején, hogy vajon miből táplálkozhat a férfi bizonytalansága.
- Akkor ... neked ... - kezdte félénken a férfi, de Kate elpirulva közbeszólt.
- Igen, Rick!
- Jó, akkor jó - bólintott megkönnyebbülve Castle.
Néhány másodpercig csak nézték egymást szótlanul mosolyogva, mint az első együtt töltött éjszakájuk után. Akkor abból táplálkozott a zavaruk, hogy nem tudták, a másiknak is olyan boldogságot hozott az együttlét, mint maguknak, most pedig abból, hogy sosem beszéltek róla nyíltan.
- Most már rendben vagy? - törte meg a csendet Kate.
- Hát - húzta el a száját Castle - nem igazán - mondta, és zavarában elvigyorodott.
- Akkor beszéljünk az ügyről! Az majd eltereli a gondolataidat - próbálkozott Kate szigorú tekintettel.
- Jó - bólintott beleegyezően Castle, aztán szeme sarkából a nőre nézett, és pajkosan elmosolyodott. - Tudod, hogy milyen szexi vagy, amikor gondolkodsz egy ügyön és beharapod az alsó ajkad?
Kate szeme most már szikrát szórt. Ő itt erőlködik, hogy elterelje a férfi gondolatait, Castle meg mindig visszatér ugyanoda. Gondolt egyet, és felállt.
- Most hova mész? - változott ijedtre azonnal Castle arca. - Nem hagyhatsz itt! Azt ígérted, hogy kiengesztelsz!
- Jobb lesz, ha kimegyek, te pedig megnyugszol - mondta Kate kimérten, és az ajtó felé indult.
- Ne ne ne! Az ügyre fogok koncentrálni!
Kate megállt, és gonosz kis mosollyal a szája szegletében megfordult.
- Rendben - egyezett bele, és egy fotelt húzott az ágy mellé. - Csukd be a szemed! - utasította határozott hangon a férfit.
- Miért?
- Azért, hogy jobban el tudd képzelni amiről beszélek, és hogy ne engem bámulj sóvárgó tekintettel - mondta meggyőzően Kate, de Castle gyanakodva méregette. A kedves, meleg hang nem volt szinkronban tekintetének huncut csillogásával. Durcásan morgolódva lejjebb csúszott az ágyban, még egy pillantással végigmérte a nő tökéletes alakját és gyönyörű arcát, aztán becsukta a szemét.
- Kezdjük onnan, hogy van egy újabb áldozatunk, Oliver Wyatt, aki a templom alapítványának volt a könyvelője. Mielőtt behozták a kórbonctanra, én lementem veled a boncterembe, és amíg én Lanie-vel beszélgettem, téged megvizsgált Dr. Perlmutter - ejtette ki közönyösen a szavakat Kate, miközben árgus szemekkel figyelte a Castle arcán végbemenő változásokat, mivel tudta, hogy élénk fantáziája képként vetíti elé az emlékeket. - Te ellenkeztél, aztán letoltad a nadrágod, Dr. Perlmutter pedig ...
Eddig jutott, amikor a Castle szemei felpattantak, és sértődötten közbevágott.
- Ez ... ez nem volt szép!
- Tudom - húzta bocsánatkérő mosolyra a száját Kate. - De talán hatásos volt.
Castle várt néhány másodpercet a válasszal, mert agya még mindig Perlmutter kellemetlen és kínos vizsgálatának képeit vetítette.
- Hát ... azt hiszem, ez egy ... hm ... lelohasztó történet volt - morogta a bajsza alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése