Változatok egy témára 6/58

Beckett újra az ajtóra nézett. Ha tudta volna, hogy mi játszódik le pontosan a túloldalon, akkor biztos lett volna abban, amit most csak sejtett: egy szimpla kárpótlás ezért nem lesz elég.

- Nem engedem, hogy megvizsgáljon - jelentette ki Castle morogva, amikor becsukódott mögötte a vizsgáló ajtaja. Dühös volt, és becsapottnak érezte magát, amikor rájött, hogy Kate azért citálta le a kórbonctanra, hogy megvizsgáltassa, ugyanakkor tudta, hogy a nőnek igaza van, mert a teste a fájdalommal jelezte, hogy valami nincs rendben. Néhány másodperc alatt döntött. Nem akart veszekedni, ezért látszólag belement, hogy Perlmutter megvizsgálja, miközben arra gondolt, hogy majd később alkalmat talál arra, hogy a saját orvosával megnézesse magát. Erről Kate-nek persze nem kell tudni.

- Micsoda? Akkor miért lopja az időmet? Megmondhatta volna odakinn is! - fordult felé haragosan az orvos.

- Nem. Nem mondhattam. Beckett nem nyugszik meg, amíg meg nem nézet egy orvossal. Ezért Dr. Perlmutter, maga most végigjáratja rajtam a szemét tetőtől talpig, megállapítja, hogy semmi komoly bajom nincs, és ezt megmondja Beckett nyomozónak - vette elő legbehízelgőbb mosolyát az író. - Azért egy kis fájdalomcsillapítót adhat - tette hozzá fájdalmasan elhúzva a száját.

Az orvos úgy nézett rá, mint egy anyagyilkosra.

- Jól hallottam? Arra akar rávenni, hogy szegjem meg az orvosi eskümet, és hazudjak?

- Nem kell hazudnia! Azt mondja, hogy megnézett, nem azt, hogy megvizsgált! - magyarázta Castle. Gondolta, hogy nem lesz egyszerű rávenni Perlmuttert, hogy legyen a szövetségese Kate-tel szemben, hiszen egyébként sem volt a szíve csücske a férfinak. Az orvos megbotránkozó tekintetét látva már egyre kevésbé hitte, hogy meg tudja győzni.

- Maga teljesen hülyének néz?

- Nem, nem, csak segíthetne ... - emelte fel védekezőn a kezét Rick, de a férfi felháborodva a szavába vágott.

- Miben? Félrevezetni azokat, akik féltik magát? - emelte meg a hangját. - Tudja mit gondolok? Azt, hogy megérdemelte, amit kapott! - csapott a vizsgálóágyra, miközben farkasszemet nézett az íróval.

Castle érezte, hogy vereséget szenvedett. Szenvedő arccal az ágynak támaszkodott, és mindkét kezét fájó testrészére tette, mintha így akarná megóvni az orvos rosszindulatától.

- Azért ezt nem mondhatja komolyan - szólalt meg néhány másodpercnyi hallgatás után. Bármennyire is szurkálják egymást a szavaikkal, tudta, hogy nincs annyi rosszindulat a kórboncnokban, hogy egy ilyen sérülést kívánjon neki.

Perlmutter nézte a magába roskadt írót, és meglepve állapította meg, hogy már-már szinte sajnálja. Eleinte ki nem állhatta a dilettáns megjegyzéseit, az okoskodását és a tenyérbemászó, vigyorgó képét, egy idő után viszont szinte várta, hogy szellemi párbajt vívhassanak egymás csipkedésével. Élvezte ezeket a kihívásokkal teli szócsatákat. Elpárolgott a mérge, de nem akarta meghazudtolni magát.

- Magának fájnak a tökei, én meg orvos vagyok, aki segíthet ezen. Mi a fene baja van ezzel a helyzettel? - szólalt meg nyersen. - Vagy megengedi, hogy megvizsgáljam, vagy kimegyünk, és Dr. Parish és Beckett nyomozó gondjaira bízom - húzta ki magát elszántan, és hangjából áradt a győzelem okozta elégedettség. - Sakk-matt - tette hozzá, és kissé gúnyos mosolyra húzta a száját.

- Ezt ... ezt nem teheti - ingatta meg reményvesztetten a fejét Rick.
- Nem? - lépett az ajtó felé Perlmutter néhányat, miközben önelégülten hátrasandított. Amikor győzelemittas tekintete találkozott az író kétségbeesett nézésével, már tudta, hogy azon kevés pillanatok egyikét éli át, amikor Castle fölé kerekedhet. Lassan lépett még néhányat.
- Várjon! - szólt utána az író megadóan. - Meg ... megvizsgálhat - sóhajtott beletörődve a helyzetbe.
Perlmutter megfordult, féloldalasan kaján vigyorra húzta a száját. 
- Gondoltam, hogy beijed ettől a két amazontól - mondta, aztán felöltötte szokásos morcos ábrázatát, és sürgetve rámorrantott az íróra. - Na, feküdjön fel arra az ágyra, és tolja már le a nadrágját! 
Castle néhány másodpercig még végiggondolta a lehetőségeit, de mivel egyik variáció sem kecsegtetett semmi jóval, nyelt egy nagyot, és felkászálódott az ágyra. Olyan lassan csatolta ki az övét a nadrágján, hogy Perlmutter türelmetlenül rászólt.
- Mit szöszmötöl már annyit?
- Maga egyáltalán nem érzi, hogy milyen kínos ez a helyzet? - méltatlankodott Castle.
- Nekem nem kínos - húzta fel a vállát az orvos, és felvéve szokásos unott arcát, közönyösen az íróra nézett.
Castle magában azon tűnődött, vajon mivel vívta ki az Univerzum haragját, hogy így bünteti. Nem elég, hogy minden mozdulat kínszenvedést okoz, Kate egy hihető indokkal idecsalta, és Perlmutter karmai közé lökte. Ráadásul Lanie-vel valószínűleg éppen kitárgyalják. Ha ki nem is nevetik, de megmosolyogják, az biztos. Már bánta, hogy nem ment inkább haza. Orvost mindenképpen hívott volna, mert egyre jobban aggasztotta az egyre intenzívebb fájdalom. 
- Gyerünk Mr. Castle! - szólt rá egy fokkal barátságosabban az orvos, amikor meglátta, hogy betege lehúzta ugyan farmerje sliccén a cipzárt, de a mozdulata megállt, és menekülni készül a vizsgálat elől. - Megígérem, hogy öt percre elfelejtem, hogy ki nem állhatom magát.
Rick sértődötten ráncolta a homlokát, aztán behunyta a szemét, összeszorította a száját, és a bokszerrel együtt letolta a nadrágját.

- Kate! Pislants! - szólt szigorúan a barátnőjére Lanie. - Attól, hogy mereven bámulod az ajtót, nem fog előbb kinyílni.
- Tudom - nyomott el egy sóhajt a nő, és aggódó arccal próbálta elszakítani tekintetét az ajtóról. - Nincsenek benn túl régóta?
Az orvos éppen nyitotta a száját, hogy megnyugtassa Kate-t, amikor meghallották Castle fájdalmas kiáltását.
- Ne, ne, ne! Azt nem engedem! Ááááúúúú!