Változatok egy témára 6/67

- Hát ... azt hiszem, ez egy ... hm ... lelohasztó történet volt - morogta a bajsza alatt.

Kate arcán átsuhant egy elégedett mosoly, és jólesően nyugtázta magában, hogy jól ismeri a férfitest működését, Castle-ét pedig különösen jól.

- Bepótoljuk Castle! Bízz bennem! - villant pajkos fény a nő szemében, és megsimogatta a férfi arcát.

- Persze. Mindig csak majd "bepótoljuk" - morgott durcás arccal az író, aztán hirtelen mint akiben felvillan egy kellemes emlék, elvigyorodott. - Szóval "virgoncka"? - nézett pajkosan csillogó tekintettel Kate-re.

- Castle! Ne bízd el magad! - húzta össze szemöldökét a nő, aztán felállt. - Lezuhanyozok. Holnap hosszú napunk lesz.

- És az ügy? Azt mondtad, hogy megbeszéljük - szólt utána  Castle számon kérőn, de a nő nem szólt, csak egy kis gonosz mosolyt küldött felé, és eltűnt a fürdőszobaajtó mögött.  

Zuhanyozás közben Kate azon tűnődött, hogy volt idő, amikor hiába próbálta elcsábítani a testi gyönyörök földjére a férfit, addig, amíg izgatta a fantáziáját a logikátlanság egy ügyben, képtelen volt koncentrálni. Például amikor először járt Hamptons-ban a férfival, majdnem megütötte a guta, amiért hiába próbálta csókjaival és érzéki mosolyával elcsábítani Castle-t, az képtelen volt kiirtani gondolataiból a medencéjébe esett hulla ügyét. Most viszont hiába kezdett a nyomozásról beszélni, nem tudta a szeretkezést kiverni a férfi fejéből. Még szerencse, hogy a kalandja Perlmutter-rel megtette a hatását! - gondolta mosolyogva. Már csak az a kérdés, hogyan feküdjön a férfi mellé anélkül, hogy izgalomba hozná.

Castle hallgatta a víz zubogását, és álmodozva képzelte maga elé a tökéletes női testet, ahogy Kate felszegett fejjel élvezi a lezúduló vízsugár alatt, ahogy a cseppek végigcsorognak bársonyos bőrén, ahogy ... - nyelt egyet és megrázta a fejét. Jobb lesz, ha megpróbál másra koncentrálni, mert különben nem tudja a vágyait kordában tartani. Virgoncka - ízlelgette magában a szót. - Kedves, aranyos, fürge - állapította meg mosolyogva, de valami mégsem hagyta nyugodni. Lehet, hogy túl gyors? - töprengett, aztán amikor a nő utolsó szavai felrémlettek előtte, már nem mosolygott. Mi az, hogy "ne bízza el magát"? Talán Kate mégis másra vágyik, mint amit ő nyújtani tud neki?

Mire Kate belépett a hálószobába, Castle összevont szemöldökkel, elbizonytalanodva, elgondolkodó tekintettel feküdt az ágyban. - Az biztos, hogy nem a szeretkezésen jár az esze - gondolta a nő, és kissé megkönnyebbülve bújt be a takaró alá a férfi mellé. Egy percig mozdulatlanul feküdt, aztán Castle felé fordult, és könyökére támaszkodva a férfira nézett.

- Olyan vagy, mint egy árva kölyökkutya - mondta kedvesen. - Min gondolkodsz?

Castle lesütött szemmel gondolkodott. Hogyan mondhatná el a félelmeit Kate-nek? Vett egy nagy levegőt, és kényszeredett mosollyal a nőre nézett.

- Semmin - fordult felé, de nem nézett a szemébe - csak nem tudom, tegyek-e rá éjszakára jeget - adott kitérő választ a paplanra meredve, de maga is érezte, hogy Kate átlát rajta.

- Aha - húzta el a száját a nő, és összeszűkült szemmel fürkészte a férfi arcát, de látta rajta, hogy nem fogja megosztani vele a gondolatait, ezért az oldalára fordult, lekapcsolta az éjjeli lámpát, és Castle-nek háttal úgy tett, mintha aludna, de becsukott szemmel várt. Fél perc múlva érezte, ahogy Castle lassan mocorogni kezd, aztán óvatosan közelebb húzódik hozzá, és átkarolja a derekát. Nyakát egyenletesen, de viszonylag gyorsan simogatta a férfi meleg lehelete. Szinte biztosan tudta, hogy a kék szemek éberen néznek a sötétségbe, légzése elárulta, hogy nyugtalan. Rossz érzése támadt. Talán megbántotta valamivel? Vagy a hamarosan rá váró vizsgálat eredményén és a jövőn töpreng? Kate érezte, hogy Castle nyugtalansága lassan átragadt rá. Nem akart így elaludni, ezért közelebb csúszott a férfihoz, és bevackolta magát az ölébe. Hallotta a jóleső sóhajt, és érezte, ahogy az ölelő karok szorosabbra fonódnak a derekán.

- Mi bánt? - kérdezte halkan anélkül, hogy megfordult volna. Mivel sokáig nem érkezett válasz, épp mozdult volna, amikor meghallotta a halk, bátortalanul feltett kérdést.

- Miért éppen "virgoncka"?

- Mi? - fordult meg Kate az ölelésben csodálkozva, és örült, hogy a sötétség jótékonyan elrejti elnéző mosolygását. Ő valami komoly problémára gondolt, a férfi meg leragadt egy félórával ezelőtti szónál.

- Miért éppen ez a szó jutott eszedbe a ... khm ... szóval a ... szerszámomról?

- Már mondtam, hogy a kicsinyítő képzőt csak becézésnek szántam - mondta meggyőzően a nő. - Hidd el, nincs semmi baj a méreteddel! - húzta magához a férfi arcát, és egy leheletnyi csókot adott a szájára. - Minden szeretkezés csodálatos veled. Legalábbis nekem az - hagyta fenn a hangsúlyt, mintha elbizonytalanodott volna, hogy a férfi nem azt a csodát éli át az együttléteik során, mint ő.

- Nekem is! - vágta rá azonnal Castle.

- Akkor?

- Csak ez a szó: "virgoncka", olyan, szóval ... arra is utalhat, hogy ... hogy túl gyors - nyögte ki végre az író.

Ha világos lett volna a szobában, akkor Castle látta volna a Kate arcán egymás után  megjelenő érzelmek sokaságát. A nő mindenre számított, csak erre nem. Castle nagyon jó szerető volt, ráadásul valami hatodik érzékkel mindig pontosan tudta, hogy mire vágyik. Ha kellett gyengéd volt, romantikus és érzelmes, máskor szenvedélyes, vagy éppen fantasztikusan játékos. Hol lassan juttatta el a gyönyörhöz, kiélvezve minden pillanatot és érintést, hol gyorsan, felajzva ősi ösztöneiket robbantotta ki minden sejtjében a mindent elsöprő beteljesülést. Nem akart arra gondolni, hány nőt juttatott már el a férfi a gyönyörök földjére, de abban biztos volt, hogy nem volt olyan, aki ne kívánt volna vele még egy éjszakát. Már nem először érezte, hogy Rick a lelke mélyén bizonytalan önmagában, és a nagy szájával csak kompenzálni akarja ezt, de azt is érezte, hogy pszichiáternek kellene lennie ahhoz, hogy ki tudja deríteni, miből táplálkozik ez a bizonytalanság. Hirtelen eszébe jutott, hogy mit mondott Meredith, Castle első felesége, amikor megkérdezte tőle, miért lett vége a házasságuknak. Vajon előtte meg fog nyílni a férfi valaha? Beengedi legrejtettebb félelmei, fájdalmai rejtekébe? Bizakodva elmosolyodott. Jordan-t is elmesélte, meg azt is, mit érzett a bentlakásos iskolában, amikor Damian felkarolta, és most azt is, hogy attól tart, hogy túl gyors a szeretkezésben.  

- A legkiválóbban tudsz időzíteni - érintette homlokát a férfiéhoz, miközben ujjai a férfi tarkójának sűrűn nőtt hajszálaival játszottak. - Talán azért jutott eszembe ez a szó, mert egy éjszaka többször is képes virgonckodni - suttogta mosolyogva, és Castle hallotta a hangjában megbújó pajkosságot.

- Akkor ... - hagyta félben a mondatot, várva, hogy Kate reagáljon rá.

- Castle! Ezt nem mondom el többször, úgyhogy jól figyelj! Csodálatos veled, és mindened úgy jó, ahogy van! - mondta komolyan. - De ha meghallom, hogy ezzel dicsekszel bárkinek, akkor ... - kezdte szigorúan, de a férfi rémülten közbevágott.

- Nem, nem! Nem dicsekszem. Már tudom, hogy mit tud tenni egy dühös nő egy férfival!

Kate elnevette magát, aztán megfordult, és visszakucorodott a férfi
ölébe. 

- Akkor most már alhatunk, ugye? - simogatta meg a derekát ölelő kezet.

- Igen. Sajnos csak alhatunk - sóhajtott Castle, és becsukott szemekkel, boldogan szívta be Kate hajának illatát.