Változatok egy témára 6/60

Ha otthon fekszel, akkor is tudsz segíteni - simított végig a lassan bajusszá és szakállá fejlődő borostán, és az sem érdekelte, hogy közben egy liftre váró kolléga szemtanúja lett a bensőséges, gyengéd mozdulatnak és a szerelmes pillantásnak. 

Egy másodpercre még összefonódott a tekintetük, aztán a sürgető torokköszörülésre zavartan átadták helyüket a türelmetlen rendőrnek, és kiléptek a felvonóból. Beckett az asztalához sietett, és mire kiválogatott néhány dossziét az irathalomból, Castle is utolérte.

- Ha van kedved, otthon átnézhetnéd Daniel atya gyilkosságának a jegyzőkönyveit, hátha valami elkerülte a figyelmünket - mondta lágy hangon, kedvesen Kate, miközben hóna alá csapta a papírokat, és a zsebébe nyúlt a slusszkulcsért. - Úgy érzem, kicsit megfeledkeztünk az eredeti feladatunkról, hogy kiderítsük ki ölte meg a papot - húzta el a száját elgondolkodva.

Castle figyelte a nő minden mozdulatát. Határozott volt és gondoskodó. A kezében szorongatott kocsikulcs arról árulkodott, hogy természetesen már döntött arról, hogy hazaviszi a férfit, de igyekezett, hogy ne zárja ki a nyomozásból, és ne érezze haszontalannak magát. Rick nem ellenkezett, bár más körülmények között élvezte volna a szócsatát, most még túlságosan lekötötte figyelmét a lassan csillapodó fájdalom és a sértettség, ráadásul belátta, hogy a gyógyulás érdekében valóban jobb, ha hazamegy. Érezte Kate feszültségét, tudta, hogy minden figyelmessége annak szól, hogy kiengesztelje. Tulajdonképpen szórakoztatta ez a helyzet, ezért morcos arcot vágott, hogy a nő még egy kicsit igyekezzen jóvátenni az ellene elkövetett merényletet, de magában már rég megbocsájtott.

Csendesen ültek az autóban. Castle lehajtott fejjel, komoran ült az anyósülésen, kezeivel óvta fájdalomtól lüktető ágyékát az autó rázkódásától. Megszenvedte Dr. Perlmutter vizsgálatát. Először fenntartásai voltak az orvossal szemben, elsősorban azért, mert hullákkal dolgozik, no meg azért, mert a kórboncnok minden találkozásukkor kimutatta az ellenszenvét iránta. Noha Castle sokszor úgy érezte, hogy ez csak egy játék kettejük között, azért Lanie után Perlmutter lett volna az utolsó orvos, akinek a kezei közé akart volna kerülni egy ilyen sérüléssel. Kicsit meglepte, hogy abban a pillanatban, amint letolta a nadrágját, az orvos nyers stílusát és csipkelődő megjegyzéseit mintha elfújták volna, és már-már barátságos volt vele egészen a vizsgálat végéig. Akkor minden visszatért a régi kerékvágásba. Csak ne akarta volna megtapogatni a duzzadt, fájó heréit! Megrázkódott az elmék hatására.

Beckett próbált óvatosan vezetni az őrült new york-i forgalomban, miközben néha lopva oldalra pillantott a szótlan férfira. Csodálkozva összeráncolta a szemöldökét, amikor látta, hogy Castle megborzong, mert az autóban egyáltalán nem volt hideg. Már nyitotta a száját, hogy rákérdezzen, fázik-e, amikor Rick váratlanul megszólalt.

- Perlmutter? Miért pont Perlmutter-rel vizsgáltattál meg? - fordult szenvedő tekintettel Kate felé.

- Közel volt, és gondoltam, neki nem mersz ellent mondani - magyarázta döntése okát a nő, és szeme most meleg barnán ragyogott a férfira.

- El tudod képzelni, hogy milyen kínos volt?

- Ha Lanie vizsgált volna meg, az kínos lett volna, de Dr. Perlmutter férfi, miért lenne kínos? - húzta fel csodálkozva a szemöldökét Kate. - Nem te vagy túlságosan szégyenlős? - mosolyodott el.

- Nem vagyok szégyenlős, de az, hogy egy ismerős férfi tapogasson, az olyan ... olyan ... - pislogott nagyokat zavarában.

- Jézusom Castle, de hát ő orvos! 

- Nem. Ő Dr. Perlmutter. Ő egy külön kategória. Ráadásul egy kezemen meg tudom számolni, hányszor kezelt élő embert - duzzogott az író, aztán hirtelen egy riasztó gondolat futott át a fején. - Lehet, hogy előttem egy hullát fogdosott - vágott egy grimaszt.

Beckett mosolyogva megcsóválta a fejét, de nem szólt, mivel tudta, úgysem tudná eloszlatni a férfi viszolygását. Néhány perc múlva leparkolt egy férfiruha üzlet előtt, ahonnan Rick ruháinak nagy része származott. Itt jól ismerték az írót, tudták a méretét is, ha elbizonytalanodna.

- Most komolyan, te alsógatyát akarsz nekem venni? - háborodott fel Castle, amikor rájött, miért álltak meg.

- Igen. Be fogom tartatni veled az orvos utasításait. Néhány napig nincs bokszer - kacsintott kacéran a férfira, és miközben jót derült magában a szóhoz sem jutó, ellenkezni készülő férfin, kiszállt az autóból.

Tíz perc múlva a vásárolt holmikat a hátsó ülésre hajította, és együttérzéssel nézett a mozdulatlanul ülő, száját szorosan összefogó, mereven előre néző férfira.

- Nem nézed meg, mit vettem? - kérdezte kedvesen, miközben elfordítva a kulcsot gyújtást adott.

- Nem - morrantotta. Esze ágában sem volt olyan alsónadrágokat nézegetni, amiket fel sem akart venni. Hat éves korában volt rajta utoljára fecske, amikor iskolába került, és az első öltözői élménye az volt, hogy néhány nagyobb fiú kinevette és kis pisisnek csúfolta a kedvenc rajzfilmfigurájával díszített alsónadrágja miatt. Anyja nem tudta, hogy miért követelte ki aznap délután magának az első bokszerét, és azt sem, hogy este percekig sírt a megalázó helyzet miatt a sötétben, fejét a párnájába fúrva.

- Nyugodtan visszamehetsz a kapitányságra, nem kell ápolónő. Felnőtt férfi vagyok, tudok vigyázni magamra - mondta még mindig morcosan, amikor látta, hogy a lakásba lépve Kate azonnal a hálószobába megy, és lefekvéshez készíti elő az ágyat, aztán jeges zacskót vesz elő a fagyasztóból.

Kate tudta, hogy türelmesnek kell lennie, és éreztetnie kell Rick-kel, hogy tudja, csúnya dolog volt becsapnia, noha csak féltésből tette, ezért odalépett hozzá, karjait a nyaka köré fonta, és orrával megcirógatta a férfi orrát, aztán lágyan megcsókolta. Castle mozdulatlanul, karjait lógatva állt, nem ölelte át a nőt, jelezve, hogy ennyivel még nem lehet kiengesztelni. Élvezte a puha ajkakat az övéhez érni, de nem csókolt vissza.

- Tapasztaltam már, hogy felnőtt férfi vagy - nézett a nő a kék szemekbe.

 Castle figyelte a csillogó fényeket a nő zöldes szivárványhártyáján, mintha pajkos táncot járva akarnák rabul ejteni. Érezte, hogy Kate egész testével hozzásimul, telt mellei a mellkasának nyomódnak, miközben finoman borzolja a tarkóján levő hajszálakat, és érezte, hogy vége van. Játszhatja a megbántottat, a becsapottat, sértettet, Kate könnyedén kiharcolja a megbocsátást.

- Megvárom, amíg lefekszel - húzódott hátrébb Kate, mielőtt olyan vágyakat ébresztene a férfiban, aminek még nincs itt az ideje. - Lásd be, nem arról vagy híres, hogy betartod utasításokat - mondta gyengéden - és én biztosra akarok menni.

Castle látta az eltökéltséget a nő tekintetében, ezért szó nélkül vetkőzni kezdett.

- Pizsamát veszek. Azokat nem veszem fel - mutatott az új alsónadrágokat rejtő zacskóra.

- Jó. Amíg itthon vagy, nem is kell, de barátkozz a gondolattal, hogy ha el akarsz menni valahova, akkor a farmer alá fecskét kell venned. Különben nem értem, miért ódzkodsz tőle! - húzta fel értetlenkedő tekintettel a vállát, aztán ártatlan arccal füllentve hozzátette: - Szerintem fecskében éppen olyan szexi leszel, mint bokszerban.

- Persze - morgott a férfi, miközben kilépett a nadrágjából, és a bokszerét készült lehúzni. Kate felé pillantott, és akkor vette észre, hogy a nő félre billentett fejjel, csillogó szemekkel éppen úgy méregeti, ahogy ő szokta a nőt, amikor az vetkőzik vagy öltözik. - Kate! Te most engem nézel? - állt meg a mozdulata.

- Csak azt nézem, nem kell-e segíteni - adta Kate az átlátszó magyarázatot, de mosolya már arról tanúskodott, hogy nem is akarja leplezni az igazi okot. 

- Nem kell segíteni - vetette oda morcosan Castle, és nem mozdult.

Kate sóhajtott egyet, karba tett kézzel elfordult és elmosolyodott. A férfi minden gátlás nélkül benn volt mindenféle pajzán, erotikus játékban, ilyenkor nem volt benne semmi szégyenlősség, más helyzetekben meg  egy átöltözésnél is az kérte, hogy forduljon el. 

Megvárta, amíg Castle befeküdt az ágyba. Meglepetésére a férfi hagyta, hogy kicsit lehúzza a pizsamanadrágját, és óvatosan rátegye a jeget a duzzadt részre. Izmai megfeszültek és sziszegett egy kicsit amikor a meleg bőrhöz ért a jég, aztán szó nélkül hagyta, hogy Kate betakarja, és az éjjeliszekrényre tegye a Benson nyomozótól kapott nyomozati anyagot.

- Ígérd meg, hogy szólsz, ha fáj, vagy valami baj van - hajolt le a nő, és egy futó csókot lehel a férfi ajkára, aki még mindig megbántott arccal feküdt az ágyban. - Ha találsz valamit a kihallgatásokban, akkor is hívj! - szólt vissza az ajtóból, és sietve indult vissza a kapitányságra.

Amikor becsukódott az ajtó, Castle arcán fülig érő mosoly jelent meg. 

- Csak nem gondolja Beckett nyomozó, hogy ennyivel megúszta? Még nagyon-nagyon sok dologgal kell kiengesztelnie, hogy megbocsássak - mondta huncutul csillogó szemekkel, és tekintetén látszott, hogy sok érzékibbnél érzékibb békítési lehetőség jelent meg a képzeletében, aztán sóhajtott egyet, visszatért a valóságba, fogta az iratokat, és olvasni kezdett.