Változatok egy témára 7/118

Kate összeszorított szájjal, rosszat sejtve követte a tekintetével, miközben Espo és Ryan csodálkozva pillantottak egyik barátjukról a másikra. 

Castle éppen hazaért, amikor Debby hívta. A nő pontosan tájékoztatta mindenről: hol találja a repülőjegyeket, mikor indul a Montana állambeli Libby-be a repülőgépe, hol parkol a kölcsönzött autó,  és hogy ki lesz a túravezetője.

- Nem mondta le senki a programot? - kérdezte az író.

- Eddig nem, de ezeknél a hírességeknél soha nem lehet tudni - mondta éllel a nő.

- Na de Debby! - színlelt felháborodást Castle, noha pontosan tudta, hogy a titkárnő nem rá érti a szavakat.

- Persze, vannak olyan hírességek, mint például az írók, akik megbízhatóak - ment bele a nő a játékba, ezért hízelegve ejtette ki a szavakat.

- Milyen igaz - bólintott öntelten az író.

- De csak azért, mert nekik van egy lelkiismeretes, rámenős titkárnőjük, aki nem hagyja, hogy a munkaadója elkanászkodjon - tette hozzá Debby évődve.

- És ez is milyen igaz - ismerte el sóhajtva Castle, miközben jólesően elmosolyodott. A nő mindig is a szíve csücske volt, és nemcsak azért, mert mindent el tudott intézni, hanem azért is, mert nem olyan száraz kóró természetű, mint sok titkárnő, volt humora, szerette a finom évődéseket, de soha nem lépte át a határt, annak ellenére, hogy ezer éve ismerték egymást, jóval idősebb volt nála, és tegeződtek. Most, hogy jobban belegondolt, kicsit az anyjára emlékeztette.  - Kösz Debby! Majd hozok valami emléket hálám jeléül, hogy ezt is elintézted.

- Csak gyere haza épségben! Nekem annyi éppen elég lesz - csendült rosszallás a nő hangjában, aztán gyorsan hivatalos hangnemre váltott. - A biztosító fel akarja mondani az életbiztosítási szerződést. A balesetbiztosítási részt akarják kiegészíteni, és természetesen emelni szeretnék a díjat, mert szerintük túl nagy kockázatot vállalnak azzal, ha a jelenlegi összeg mellett olyan veszélyes dolgokat csinálsz, mint a bungee jumping a Brooklyn hídon.

- Megoldod?

- Persze, de sokig nem tudom hitegetni őket, mert minden őrültségedet közvetíti a tévé. Mondd Richard, meddig akarod ezt csinálni? - kérdezte aggódva a nő, aki tisztában volt azzal, hogy a következő két napban mit tervez a férfi.

- Addig, amíg el nem érem a célom - válaszolt komolyan Castle. Hallotta, ahogy Debby sóhajt, és szinte látta maga előtt, ahogy megrázza a fejét.

Kate szemére nem jött álom. Nyitott szemmel feküdt az ágyban, és mereven bámulta a sötétítő függöny résén betolakodó fénysugarat. Amióta meghozta a döntését, még egy éjszaka sem aludt két óránál többet egyhuzamban, és ha el tudott aludni, nyugtalan álmok gyötörték. Most különösen éber volt, ezért megpróbált úgy gondolkodni, mintha egy bűntényt derítene fel. Végigpergette az utóbbi napok eseményeit, és számba vette Castle minden mondatát, reakcióját, gesztusát, és megpróbált logikus következtetést levonni belőlük, hogy kitalálja, mi a férfi terve. Bárhonnan is közelítette meg Castle különös viselkedését, mindig ugyanarra a következtetésre jutott, ami megrémítette. Ha jó a gondolatmenete, akkor a férfi addig fogja magát veszélybe sodorni, amíg ő meg nem változtatja a döntését. Már nem látta a kék szemekben a bánatot és a keserűséget, helyettük megjelent bennük az elszántság. Mondta ugyan a férfi, hogy nem akkor van veszélyben, ha mellette van, mégsem hitte, hogy elkezdi veszélyeztetni az életét csak azért, hogy ezt bebizonyítsa. Titkon reménykedett, hogy téved, és csak az író régi énje tért vissza. Becsukta a szemét. Fáradt volt, és már nem akart tovább őrlődni, ezért úgy döntött, hogy megvárja a holnapot. Ha Castle megint valami hülyeséget csinál, akkor már biztos, hogy jó a következtetése. Még soha nem reménykedett abban, hogy téved, de most rémülten gondolt arra, hogy ha igaza van, akkor a férfi azért utazik el valahova, hogy kockára tegye az életét.

A nyugtalan éjszaka után fáradtan és ingerülten lépett be a kapitányságra. Espo és Ryan már messziről látták, hogy jobb, ha rá sem kérdeznek Castle-re, mert akkor a nő minden feszültségét rájuk zúdítja, de Javi nem bírta sokáig, és egy idő után lassan mellé somfordált, és várt, hogy Beckett felnézzen az iratokból.

- Mi az? - kérdezte a nő ingerülten.

- Lenyomozzuk a telefonját? - kérdezte halkan Espo, miközben körbepillantott, nincs-e fültanújuk.

Beckett szeme résnyire szűkült, de a férfi nem tágított. Néhány másodpercig figyelte Kate-t, akinek nyúzott arca és karikás szemei jelezték, hogy ez az éjszaka is kínszenvedés volt a számára, aztán pár másodpercnyi vacillálás után megszólalt.

- Ha akarod, kiderítjük, hova ment.

- Nem! - csattant a nő hangja erélyesen. - Castle oda megy, ahova akar, és olyan hülyeséget csinál, amilyet csak akar.

Egyikük sem vette észre, hogy a kapitány irodájának ajtaja kinyílt, és Jordan Shaw ügynök lépett ki rajta, nyomában Gates-szel, így a két nő tanúja volt az utolsó mondatoknak. A kapitány már nyitotta a száját, de Jordan megelőzte.

- Mr. Castle szabad ember, és a következő másfél napban nem hiszem, hogy a segítségünkre tud lenni, de holnap délutánra kerítsék elő - mondta hivatalos hangnemben, de kutató tekintetével Beckett minden rezdülését felmérte. - Adjunk neki egy kis szabadidőt, hogy élhesse a saját életét - tette hozzá jelentőségteljesen Kate-re nézve. - Mostanában úgysem volt rá sok alkalma, legalább megtudjuk, mit kezd vele.

Gates elgondolkodva ráncolta a szemöldökét, mert érezte, hogy valami olyanra céloz az ügynök, amire őneki nincs rálátása. Kate mérlegelte Jordan szavait, aztán zavarában az előtte levő papírokra nézett, Espo pedig kelletlenül visszament az íróasztalához.

A délelőtt nagy részében sikerült Kate-nek a munkára koncentrálni, bár néha feltört benne a vágy, hogy ráállítsa a fiúkat Castle telefonjának bemérésére, hogy megtudja, merre jár. A vádemelési eljárás előkészítése jó ütemben haladt, és ez elégedettséggel töltötte el, de a nyugtalansága nem szűnt meg. Akárhányszor megcsörrent a telefonja, szorongva kapta fel, és azért imádkozott, nehogy arról hírt, hogy a férfit valami baj érte. Mire eljött a késő délután, egyre gyakrabban kapta magát azon, hogy csak bámulja az iratokat vagy a monitort, és azon morfondírozik, hogy fel kellene hívnia Martha-t vagy Alaxis-t, hogy megtudja tőlük, mi az a titokzatos úti cél, amit neki nem árult el Castle. Egy ideig elhessegette a gondolatot, de amikor Gates kapitány és Shaw ügynök egy megbeszélésre elmentek, a fiúk pedig kávéztak, engedett a kísértésnek, és Martha-t hívta.

Még csak a harmadik kicsengést hallotta, amikor Ryan rohant ki telefonnal a kezében a pihenőből, egyenesen a falra szerelt tévékészülékhez, Espo pedig gondterhelten követte. Kate döbbenten figyelte a Ryan-t, aki összevont szemöldökkel és összeráncolt homlokkal, aggódó tekintettel nyomta meg a távirányítót.

- Igen, már nézzük - mondta a telefonba, aztán letette a készüléket, és gyorsan váltogatni kezdte a csatornákat. - Jenny hívott, hogy Castle van az egyik csatornán, és hogy feltétlenül nézzük meg - mondta anélkül, hogy szemét levette volna a tévé képernyőjéről. 

Kate lélegzetvisszafojtva várta, hogy Ryan megtalálja az említett csatornát, miközben érezte, hogy a félelemmel vegyes düh, mint egy jegyes kéz szorítja össze a szívét. Ebben a pillanatban Ryan ujja megállt a távirányítón, és kikerekedett szemekkel, egy emberként nézték, ahogy Castle kalandvágytól csillogó kék szeme és ravaszkás mosolya betölti a képernyőt. A férfi hátrasimította előrehulló, csurom vizes haját, tenyerét végighúzta vízcseppek borította arcán, így láthatóvá vált a kézfején éktelenkedő horzsolás. 

- Milyen érzés volt megélni egy ilyen különleges túrát, Mr. Castle? - tartotta az író felé mikrofonját a fiatal riporter.

- Izgalmas. Amikor a Veszélyes vizeken című filmet néztem, nem gondoltam, hogy egyszer én is végigevezhetek azokon a zubogókon és vízeséseken, amelyeken a filmben Meryl Streep és Kevin Bacon. Örülök, hogy rendeztek egy olyan túrát, ami felidézi a filmbeli jeleneteket ezen a gyönyörű tájon. 

- A nemes cél vezérelte, vagy a kalandvágy, hogy benevezzen erre a korántsem veszélytelen vadvízi evezésre?

- Meryl Streep és Kevin Bacon különleges módját találták az adománygyűjtésre - komolyodott el az író,  miközben a kamera hol a vadul zubogó Kootenai folyó zuhatagait mutatta, hol a parton álló híres színészpárra közelített. - A túrát a Veszélyes vizeken forgatási helyszínein szervezték meg, a részvételi díjat pedig az indiánrezervátumokban működő kórházak számára ajánlották fel. 

- Úgy hallottam, önt nemrég indiánok mentették meg. Azért vállalta a veszélyt és a tetemes nevezési díjat, hogy így mondjon köszönetet?

- Igen, ez a cél is vezérelt, de bizonyítani is szerettem volna.

- Magának, vagy valaki másnak? - húzta fel érdeklődve szemöldökét a riporter.

Castle nyelt egyet, aztán komoly tekintettel a kamera felé pillantott.

- Valakinek, aki fontos nekem.

- Láthattuk, hogy majdnem tragédia történt a legveszélyesebb, Ördögkatlannak nevezett szakaszon, amikor felborult a csónakjuk. Meg is sérült.

- Erre gondol? - bökött mutatóujjával a fejére egy könnyed mosoly kíséretében, és úgy fordult, hogy láthatóvá váljék a homloka szélén éktelenkedő seb, amiből patakzott a vér, és az arca jobb oldalán csörgedezett le a nyakáig. - Ez nem komoly sérülés, de tény, hogy járhattam volna rosszabbul is.

- Nem félt azokban a pillanatokban?

- Hát, az igazság az, hogy nem a félelemmel voltam elfoglalva, hanem azzal, hogy a sodrás neki ne vágjon egy sziklának, és hogy levegőhöz jussak - mosolygott huncutul, mintha nem is egy életveszélyes helyzetről beszélne.

- Köszönöm az interjút - mosolygott a riporter, aztán szembe fordult a kamerával. - Ethan Longdom riportját látták a Montana állambeli Kootenai folyón rendezett vadvízi evezésről, ahol a Veszélyes vizeken című film legizgalmasabb jelenetét élhették át a valóságban a kalandor szellemű résztvevők, akik adományaikkal az indián kórházakat támogatták. Esti összefoglalónkban a két szervezővel, Meryl Streep-pel és Kevin Bacon-nel készített interjút láthatják.

Ryan pislogott néhányat, lehalkította a készüléket, és félve Beckett-re nézett, aki még mindig mozdulatlanná dermedve, elnyílt ajkakkal, döbbenten meredt a képernyőre.