Változatok egy témára 7/113

Talán ugyanazt érezte, mint én, de a szíve még mindig harcol az eszével? - gondolta, miközben az ágyhoz bicegett, és hasra feküdt rajta.

Kate-nek hirtelen eszébe jutott valami.

- Nem kellett volna lezuhanyoznod, és megszabadulnod az East River mocskos vizétől? - kérdezte.

Castle pislogott néhányat, aztán bosszúsan feltápászkodott.

- Szólhattál volna előbb is! Mondjuk, mielőtt átöltöztem - morogta, aztán eszébe jutott, ahogy a nő segített felvenni a nadrágját, és huncutan elvigyorodott. - Vagy valami elvonta a figyelmedet?

- Ugyan, mi? - vágott vissza szemrebbenés nélkül a nő, aztán úgy tett, mintha csak most tudatosulna benne, hogy mire célzott a férfi, és álmélkodva hozzátette: - Csak nem hiszed, hogy az alsónadrágod látványa vonta el a figyelmemet?

- Nem is a nadrág, hanem aki benne van - húzta ki magát Castle, miközben huncutan csillogó szemekkel Kate-re mosolygott. Nem akarta azt mondani, hogy "ami benne van", mert nem akart túllőni a célon. Megelégedett azzal, hogy oldódott a helyzet okozta, jól érezhető feszültség.

Kate egy pillanatra megforgatta a szemét, miközben arra gondolt, itt a férfi egy újabb hangulatváltozása, amiért most rendkívül hálás volt, mert a pajzán kis évődés a múltat idézte, és ettől elmúlt a kínos érzése. Leült az ágy szélére,  és sóvárogva nézett a fürdőszoba felé. El akarta hessegetni minduntalan feltörő érzéki gondolatait, de újra meg újra maga előtt látta a vetkőző, majd a zuhanyozó férfi látványát. Nyelt egyet, és elkapta tekintetét a fürdőszoba ajtóról, amikor felidézte azokat a pillanatokat, amelyeket együtt töltöttek a csobogó víz alatt. Az előbbi oldott érzése egy pillanat alatt a múlté lett. Idegesen felállt, hogy kimeneküljön a szobából, ami oly sok gyönyörű érzés otthona volt, de tekintete megakadt a falon levő képen, ami igazából nem is kép volt. Közelebb lépett, és finoman végighúzta ujjait a felragasztott csigaházakon és kagylóhéjakon. Újra átjárta az a jó érzés, mint amit akkor érzett, amikor először meglátta a keretbe foglalt hamptons-i emlékeket, amik a számára idegesítő oroszlán fotójának helyét foglalták el a hálószobájuk falán. Sóhajtott egyet. Castle most már nyugodtan visszateheti Lioness-t az eredeti helyére - gondolta keserűen. 

Castle olyan gyorsan zuhanyozott le, mint még soha. Azzal sem törődött, hogy átáztatta a combján levő kötést. Attól félt, hogy mire végez, Kate meggondolja magát, és Gates parancsa ellenére elmegy, vagy ha el nem is megy, de a hálószobából a konyhába vagy a nappaliba menekül. Érezte, hogy ha túl gyors tempóban akarja visszaszerezni, elriasztja. Fenn kell tartania a nő vágyódását, de tudta, hogy az érzelmeinél mindig erősebb az esze, ezért azt kell elérnie, hogy az eszével döntsön. Az intim helyzet viszont megerősítheti az iránta érzett szerelmét, és ezt a lehetőséget nem akarta elszalasztani. Belekezdett egy tervbe, aminek minden körülmények között sikerülnie kell, tehát minden körülmények között végrehajtja.

Csak halkan nyögdécselt, miközben megtörölközött és felhúzta a bokszeralsót, nehogy kihallatszanak a fájdalmat jelző hangok. Fogta a melegítőalsót, aztán néhány pillanatnyi vacillálás után letette. Jobb lesz csak egy szál alsóban - gondolta, de amikor az ajtóhoz ért, meggondolta magát. Ha Kate rájön, hogy manipulálni akarja, az ellenkező hatást fogja kiváltani, mint amit szeretne. Visszalépett a nadrágért, aztán a kezében a ruhadarabbal, kilépett az ajtón. Kate zavartan fordult felé, látszott rajta, hogy valamin eltöprengett az előző percekben, de Castle észrevette, hogy lopva végigméri.

- Segítenél? - emelte fel a melegítőt ártatlanul, és hogy a hatást növelje, fájdalmas arcot vágott.

- Most komolyan, Castle? - látott át a szitán azonnal Kate. - Még hányszor adjam rád? Egyébként, szerintem nem kell felvenned, úgyis ágyban a helyed - biggyesztette le közömbösen a száját. A férfi átlátszó kis játéka azonnal feledtette vele az előbbi, keserű érzést.

- Hát jó - sóhajtott színpadiasan a férfi. - De csak azért nem veszem fel, hogy lásd, milyen szófogadó beteg vagyok - mondta, és újra az ágyra feküdt, így nem láthatta, ahogy a nő mosolyogva az égnek emeli a tekintetét. 

Kate leült az ágy szélére, és az ujjára nyomott egy adag kenőcsöt, aztán néhány másodpercig elidőzött tekintete a széles, izmos háton. Hányszor simított már végig a sima, meleg bőrön! Hányszor érezte az izmok játékát az ujjai alatt, aztán azt is, ahogy az összes megfeszül, amikor a karjaiban eléri a férfi a gyönyört! Keserűen gondolt arra, hogy mindez már csak emlék. Hangtalanul sóhajtott egyet, aztán óvatosan az orvos által mutatott felületre kente a kenőcsöt.

- Nem fáj? - kérdezte, miközben lassú, gyengéd mozdulatokkal körözött kezével a férfi hátán.

- Ha ilyen finoman csinálod, akkor nem - válaszolt Castle, miközben arra gondolt, hogy nem fájdalmat, hanem egészen más érzéseket vált ki belőle az érintés. Amikor érezte, hogy a mozdulatok lassulnak, és bizonytalanabbá válnak, hirtelen elhatározással megfordult. - Itt fáj egy kicsit - mutatott a bordáin éktelenkedő zúzódásra, amit a heveder okozott.

Kate engedelmesen simította a kenőcsöt a lilás foltra, de alig végzett, a férfi már a vállára mutatott, aztán a hasára. Gyengéden érintette a bőrt, bár sem a vállon, sem a hason nem látott sérülésre utaló jelet. Eszébe jutott, mennyire szerette simogatni a férfi köldöke körüli bársonyosan puha területet. Az emlékre felgyorsult a szívverése, érezte, hogy kiszáradt a torka és kipirult az arca. Nyelt egyet, és el akarta húzni a kezét, de ujjai nem engedelmeskedtek az agyának, és tovább folytatták a finom, érzéki körözést a köldök körül. Amikor végre erőt vett magán, hogy abbahagyja a simogatást, aminek már semmi köze sem volt a kenőcs elkenéséhez, Castle gyengéden, de határozottan megfogta a kezét, lassan a szájához emelte, és olyan lágyan csókolta meg, hogy Kate inkább csak a lehelet simogatását érezte, mint az ajkakét.

- Köszönöm - suttogta a férfi, és elhomályosuló tekintetét a nőébe fúrta.

Kate másodpercekig úgy érezte, nem tud szabadulni a kék szemek fogságából, aztán zavartan pislantott, és elkapta a tekintetét. Amikor újra felnézett, már nemcsak az őszinte vágyakkal teli szemeket látta, hanem az elnyíló, érzéki ajkakat is.

- Mindig - suttogta ösztönösen a választ, pedig legkevésbé akarta éppen ezt a szót kimondani, de a férfi testének érintése, szerelmes tekintete és mézédes csókokat idéző szája elvarázsolta. Lassan közelebb hajolt, és behunyta a szemét.

Castle érezte, hogy Kate enged a vágyainak, ezért kezét becsúsztatta a gyönyörű hajzuhatag alá, végigsimított a kecses nyakon, és gyengéden maga felé húzta.

A csengő fülsértő hangja, majd az azt követő erőteljes kopogás úgy hasított a csendbe, mint egy robbanás, ami egy szempillantás alatt zúzta szilánkjaira a pillanat varázsát.

Kate teste megfeszült, aztán elhúzódott, Castle pedig engedelmesen engedte el a nő nyakát.

- Majd én kinyitom - szólalt meg rekedt hangon Beckett, és szinte felugrott az ágyról.

Castle megbabonázva nézett utána, aztán amikor becsukódott az ajtó, a mennyezetre szegezte a tekintetét, és vett egy nagy levegőt. A beszűrődő hangokból kivette, hogy Gates kapitány futárja érkezett meg a tanúvallomások anyagával. Még mindig az előző pillanatok érzéseit próbálta feldolgozni, de leginkább elnyomni. Egyrészt majd' megszakadt a szíve, amiért nem érezhette a nő édes ajkát az övén, másrészt úgy érezte, az Univerzum küldte Gates emberét. Kate még túl bizonytalan. A csók után már nem tudott volna megálljt parancsolni magának, és ha megtörtént volna az, amire őrülten vágyott, talán elriasztotta volna Kate-t. Ismerte a nőt. Tudta, hogy kudarcnak élte volna meg, hogy hagyta, hogy az érzelmei vezéreljék, ezért bekeményített volna, és már csak azért sem engedett volna a döntéséből, és nem közelebb, hanem távolabb kerültek volna egymástól. Szomorú szívvel vette tudomásul, hogy még nem jött el az idő. Felkelt, nehézkesen belebújt a melegítőnadrágba, magára cibált egy pólót, és Kate után ment.

A nő az ebédlőasztalnál állt, és előrehajolva rakta ki a mappákba rendezett iratokat.

- Ilyen sok vallomás van? - lepődött meg Castle az asztalt lassan teljesen beborító papírkötegek láttán.

- Mindenkit felkutattunk, aki élt és mozgott, és bármi kapcsolata lehetett az elrablásoddal - mondta Kate, és hálás volt, amiért Castle nem említette a hálószobában történteket. Ha az ügyre koncentrálnak, talán kevésbé lesz dühös magára, amiért hagyta, hogy a férfi jelenléte elvegye a józan ítélőképességét.

Castle csak nézte a töméntelen vallomást, és arra gondolt, nem lehet eléggé hálás Kate-nek, a fiúknak, Jordan Shawnak, a kapitánynak, és az összes névtelen rendőrnek és ügynöknek, akik éjt nappallá téve dolgoztak, hogy megmentsék az életét. Na és az indián házaspárnak sem, jutott eszébe a két bennszülött, akik nem riadtak vissza, hogy egy haldokló idegent vigyenek a kunyhójukba. Miközben figyelte Beckett-et, ahogy időrendbe rakja a mappákat, gondolatai Tyson-ra terelődtek. Elszorult a torka. Már nem a férfi gonoszsága töltötte el félelemmel, hanem az, hogy milyen kegyetlenséget volt képes kiváltani belőle. Sosem hitte, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül szét tudja lőni valakinek a térdeit. Na, ez nem igaz. Lelkiismeret-furdalása volt. Képek villantak fel arról az éjszakáról, és hirtelen eszébe jutott valami.
- Mit gondolsz, mit üzent Tyson a kulccsal? - kérdezte töprengve.
- Az FBI ügynökei már keresik, hogy mit nyit.
- És lehet jelentősége a csokinak és a csomagolópapíron levő szövegnek? - ráncolta össze a szemöldökét.
Kate felegyenesedett, és elgondolkodva beharapta a száját.
- Hm ... Tyson-t ismerve, valószínűleg minden apróságnak jelentősége van.