Változatok egy témára 7/116

- Honnan tudod, hogy milyen a kötés? - kérdezte oldalra billentett fejjel, és kutató tekintettel figyelte Kate minden rezdülését.

Kate egy pillanatra megdermedt, aztán magabiztosnak tettetett hanggal, pókerarcát magára ölve szólalt meg.

- Hát láttam! - vonta meg a vállát.

Castle újra a lábára nézett, de a kötést annyira takarta a pizsama, hogy járás közben sem csúszhatott fel annyira, hogy kilátszódjon.

Martha figyelte a jelenetet. Ő még felvillanni sem látta a kötést, viszont emlékezett, milyen osonva próbálta elhagyni a lakást Kate, és nem kerülte el a figyelmét, hogy hirtelen eltűnt a a nő magabiztossága, és zavarában beharapta a száját.

- De hát ... hogyan? - húzta össze a szemöldökét Castle értetlenül, aztán mintha valami eszébe ötlene, huncut fény villant a szemében. 

Martha úgy érezte, ideje közbelépnie.

- Jaj, Kisfiam! Nem mindegy az? - legyintett, és elszántan Castle felé indult. - Hadd lássuk! Tényleg átázott az a kötés?

Kate alig észrevehetően nyelt egyet, és nem tudott elég hálás lenni Martha-nak, amiért újra megmentette egy kínos beismeréstől. Csodálkozva pillantott az asszonyra, amiért védi, mintha nem is haragudna rá, amiért elhagyta a fiát. Vagy talán átérzi a helyzetét, és megérti? - futott át a fején a gondolat, de nem volt ideje sokat merengeni a dolgon, mert Castle néhány lépést hátrálva védekezőn maga elé emelte a kezét, de Martha karba tett kézzel megállt előtte, és kitartóan várakozott.

- Húzd fel a nadrágod szárát! - intette fejével, és olyan szúrós szemekkel nézett a fiára, mint a szigorú szülő a szófogadatlan gyerekére. Ami illett is a helyzethez, főleg, hogy Rick mindig szófogadatlan volt, Martha viszont soha nem volt szigorú szülő. - Én húzzam fel? - vonta fel kérdőn a szemöldökét.

- Nincs semmi bajom - morgott a férfi, de engedelmeskedett. Mikor meglátta fehér kötésen csúfoskodó foltot, döbbenten felnézett. - Nem is éreztem - értetlenkedett.

- Orvoshoz kellene menned - mondta Martha.

- De Gates kapitány már tegnap dél óta vár.

- Richard! Gates kapitány várhat, ez viszont nem - pirított rá az asszony.

Kate, maga sem tudta miért, közelebb lépett, és megnyugtató, meleg hangon szólalt meg.

- Majd én átkötözöm, - nézett Martha-ra komolyan - később pedig megnézetem Dr. Parish-sal. Most a hátát is be kell kenni.

- Végre egy komoly ember - sóhajtott megkönnyebbülten az asszony, de amikor hálás tekintettel Kate-re nézett, a nyomozó meg mert volna esküdni rá, hogy egy cinkos mosolyt látott megjelenni az asszony szája sarkában.

- Na, gyerünk Castle! Indul a betegápolás - nézett kihívóan Kate a durcás képet vágó férfira, miközben megkönnyebbülten gondolt arra, hogy Martha segítségével milyen kedvező fordulatot vett a kínosan induló helyzet.

- Ennek már sosem lesz vége? - morogta bosszankodást színlelve Castle, miközben a hálószoba felé indult. - Még a fánkot sem ehettem meg!

- Mindkettő a tiéd lehet, ha jó fiú leszel - ígérte Kate.

Martha elgondolkodva nézett a két, szívének oly kedves ember után, miközben olyan érzése volt, mintha egy színjátékba csöppent volna, ahol a szerelmespár mindkét tagja játssza a saját kis szerepét. Sóhajtott egyet, és visszament a szobájába. Úgy gondolta, most jobb, ha kettesben hagyja őket. 

- Nem gondoltam, hogy értem jössz - mondta Castle, miközben leült az ágy szélére, és nézte, ahogy Kate otthonosan mozogva a fürdőszobában, előveszi a gyógyszeres szekrényből a kötszereket és a sebfertőtlenítőt.

A nő nem reagált a megjegyzésre, hiszen maga sem értette, miért is jött el a férfihoz, ahelyett, hogy megvárta volna, amíg az megjelenik az őrsön.

- Feküdj le! - mondta, amikor visszalépett a szobába.

Castle engedelmesen feltette lábait az ágyra, és a magasra vetett párnáknak támaszkodva figyelte, ahogy Kate előre hajolva, óvatos mozdulattal levágja a gézt. Szerette, amikor annyira koncentrált valamire a nő, hogy az orra fölött megjelent két kis ránc, és olyan volt a tekintete, mintha nem is ezen a világon lenne, most mégis jobban örült volna, ha beszélgetnek.

- Nem értem, miért gyógyul ilyen nehezen - szólalt meg, hogy magára vonja Kate figyelmét.

A nő rosszallóan felpillantott.

- A kígyó nemcsak mérget fecskendezett beléd, de a baktériumoktól hemzsegő nyála is a sebbe került, ráadásul megmártottad az East River-ben, és az orvos utasításait sem tartottad be. Mégis, mit vártál? 

- Igaz - sóhajtott megadóan a férfi, aztán előbbre hajolt, hogy jobban lássa a sebet. Meglepődött. Elgondolkodva nézte a gyulladt, enyhén váladékozó sebet, és észre sem vette, hogy Kate gyanakodva fürkészi az arcát.

- Mi az? - kérdezte a nő.

Castle zavarában megvonta a vállát.

- Csak ... csak arra gondoltam, mit fogok ezért kapni Lanie-től - mondta, miközben azon töprengett, hogyan fogja bírnia lába a holnapi programját, ha addig nem javul.

- Hm ... hát, azt nem teszed zsebre! - mosolyodott el Kate a férfi ijedt arckifejezésén, aztán figyelmét újra a sérülés ellátásának szentelte. - Ez fájni fog egy kicsit - kente óvatosan a fertőtlenítőt a sebre.

- Áááááúúúú! Egy kicsit? - méltatlankodott fájdalmas arccal Castle.

Kate szíve mindig összeszorult, ha fájdalmat kellett okoznia a férfinak, de bosszantotta, hogy nem elég a baja, még egy lapáttal rátesz, ezért villámló szemekkel pillantott fel.

- Ha nem ugrálnál le hidakról, akkor nem szakadt volna fel újra!

- Először is, nem hidakról, csak egy hídról ugrottam le, másodszor, ... másodszor - akadt el, mert nem jutott eszébe semmi más, amivel kötözködhetne a nővel.

Kate megforgatta a szemét, és kis mosoly bujkált a szája sarkában. Egyre jobban élvezte a kapcsolatukban újra megjelenő apró kis évődéseket.

- Ez kész - simított végig gyengéden a körbetekert gézen. - Ülj fel! 

- Csak nem egy kis hátmasszázsban akar részesíteni Beckett nyomozó? - csillant meg huncutan a férfi szeme. Szíve szerint Kate nővérnek szólította volna a nőt, de úgy érezte, ezzel egyelőre még várnia kell.

- Castle! - emelte meg figyelmeztetőn a hangját Kate, aztán gyorsan témát váltott. - Időben be akarok érni a kapitányságra, mert sok munka vár ránk. Gates-nek igaza van, minden apró bizonyítéknak megdönthetetlennek kell lennie, hogy Tyson-ra a legmagasabb büntetés kiszabását kérhesse az ügyész. Neked pedig Lanie-hez is el kell menned - figyelmeztette a férfit.

Castle az utolsó mondatra kelletlenül elhúzta a száját, aztán felült, és óvatos mozdulattal lehúzta a pólóját. Titkon reménykedett benne, hogy Kate a segítségére siet, és olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy érezze az illatát, de a nő nem mozdult. Még mindig tartja magát a döntéséhez, és fél közel kerülni hozzám - állapította meg az író, bár remélte, hogy nem csal az az érzése, hogy a nő egyre bizonytalanabb.

Hallgattak. Mindketten élvezték az érintést, és a meghitt pillanatot. Castle behunyt szemmel raktározta el magában az érzést, ahogy a finom ujjak gyengéden siklanak a bőrén, Kate pedig elnyomva magában a fájdalmat, hogy talán soha többé nem érintheti meg így a férfit, még egyszer élvezni akarta, hogy egymáshoz érnek.

Percek teltek el, a kenőcsöt rég magába szívta a bőr, amikor Kate tenyere és ujjai még mindig járták gyengéd táncukat Castle hátán, körbe-körbe, megállás nélkül. Hirtelen feleszmélt, és elkapta a kezét.

- Felöltözhetsz. Indulnunk kell - szólalt meg rekedt hangon, összeszedte a kötszereket és a kenőcsöt, és sietve a helyére rakta őket. 

Mire Castle felöltözött, Kate már a kávét kortyolgatva, olyan nyugodtan ült a konyhában, mintha semmi különös nem történt volna az előző percekben.

- A tiédet megmelegítettem - nyújtotta a kávéspoharat a férfinak.

- Köszönöm - nézett átható tekintettel rá Castle, miközben azon töprengett, vajon mekkora erőfeszítésébe kerül a nőnek, hogy elrejtse az érzéseit. - A kávét, és a többit is - tette hozzá, fejével a hálószoba felé intve. Lelke mélyén reménykedett a kettejük számára oly sokatmondó szóban, mégsem érte csalódásként, hogy Kate nem mondta ki.

- Nincs mit. Különben is, Gates levenné a fejem, ha nem viszlek be használható állapotban az őrsre - ütötte el a feszültté váló helyzetet Kate, de hogy az arcára kiülő érzelmeket ne lássa meg a férfi, gyorsan felállt, és az ajtó felé indult.

Castle tudta, hogy a komolyan kimondott "köszönöm"-mel kényes vizekre evezett, ezért inkább újra felvette a könnyed évődés fonalát.

- Mi az, hogy "beviszel", és hogy "használható állapotban"? - duzzogott sértődöttem, miközben felkapta a két fánkot, és Kate után sietett. - Magamtól megyek be, és a különleges képzelőerőmnek, és bűnténymegoldó logikámnak köszönhetően, minden alkalommal használható ötleteket adtam a szívtelen Vaslady csapatának, hogy a szellemességemet kihasználva göngyölítsék fel a ...

- Castle! - intette le egy szúrós tekintettel Beckett az öndicsőítő szóvirágokat.

- Rendben. Tudom, hogy nem így értette - adta meg magát a férfi. - De lásd be, hogy még sosem voltam használhatatlan - tette hozzá durcásan.

Kate egy pillanatra megfeledkezett a szakításról, és kaján mosoly jelent meg az arcán az emlékre, amikor a legénybúcsúja után elaludt a férfi, és a szeretkezésükből nem lett semmi. Már nyitotta a száját, hogy egy csípős megjegyzést tegyen, amikor észbe kapott. Nyelt egyet.

- Azért a zombis, földönkívülis és CIA-s elméleteidnek nem sok hasznát vettük.

- Az, hogy eddig nem jöttek be, nem jelenti azt, hogy használhatatlanok - vonta meg a vállát a férfi, mintha teljesen meg lenne győződve az igazáról.

Kate szomorúan elmosolyodott. Miközben beültek az autóba, azon töprengett, miért olyan nehéz lemondania ezekről a bosszantó, gyerekes párbeszédekről?