Kikerekedett szemmel nézte a magába roskadt, magányos alakot, aztán abban a reményben, hogy talán rosszul lát, pislantott egyet.
A félelem egy pillanat alatt áradt szét a testében, és villámként cikázó gondolatai egymás után jelenítették meg a lehetséges okokat, hogy miért ülhet Martha a kórház sürgősségijén. A nő megérezte a rászegeződő tekintetet, és felé fordult. Ahogy meglátta a közeledő nyomozót, mély szomorúságot és aggodalmat tükröző arcvonásai azonnal ellágyultak.
- Ó Katherine! - sóhajtotta megkönnyebbülten, de továbbra is idegesen morzsolgatta a gombóccá gyűrt zsebkendőt.
- Beteg vagy? - kérdezte udvariasan Kate, bár szíve szerint Castle-re kérdezett volna rá.
Az asszony összeszorította remegő ajkait és megrázta a fejét, miközben gyorsan pislantott néhányat, hogy összegyűlő könnyeit eloszlassa.
Kate lehajolt, és gyengéden megfogta a karját.
- Castle? - ejtette ki remegő hangon a nevet, mire Martha bólintott.
- Most vitték a röntgenbe - mondta, de amikor meglátta Kate szemében a rémületet, gyorsan folytatta. - Ne ijedj meg, nincs komoly baja. A bokája rándult meg, és megnézik, nincs-e szalagszakadása.
Kate egy pillanatra behunyta a szemét, és hagyta, hogy a félelemtől visszatartott levegő egy sóhajtással kiáramoljon a tüdejéből, aztán leült Martha mellé. Ahogy végigtekintett az összetörten ülő nőn, akiből csak úgy áradt a feszültség, hirtelen tudatosult benne, hogy most kell csak igazán megijednie, mert ha Castle megint valami eszement dologban vett részt, az azt jelent, hogy a reggeli vitájuk ellenére a férfi nem adja fel a tervét.
- Mi történt? - tette fel félve a kérdést.
Martha szótlanul a táskájába nyúlt, és elővette a telefonját. Kate rácsodálkozott a legújabb iPhone-ra, mert még sosem látott az asszonynál ilyen modern készüléket.
- Tegnap este kaptam Richard-tól ezt a masinát, engesztelésül a montanai kalandja miatt - ingatta meg rosszallóan fejét a nő. - Nem gondoltam, hogy ezt a videót fogom rajta először megnézni - nyomogatta meglepően gyorsan az érintőképernyőt, aztán Kate kezébe adta a készüléket. - Persze nem Richard-tól tudok a létezéséről. Az egyik színitanodás fiatal kérdezte, tudom-e, hogy néhány órája kering a Youtube-n és valamelyik közösségi portálon egy videó, amin Richard szerepel. Azt hittem, szörnyet halok, amikor megláttam - sóhajtott egy nagyot az asszony.
Kate pattanásig feszült idegekkel, pislogás nélkül meredt a telefon fekete kijelzőjére, és várta, hogy betöltődjön a videó. A képernyő hirtelen kivilágosodott, és egy kis repülőgép belsejét látta meg. Az ambulancia emberektől nyüzsgő zaján keresztül is hallotta a gép motorjának zúgó hangját. A kamera körbefordult, és két jó erőben levő, kezeslábast és bukósisakot viselő, fiatal férfi integetett mosolyogva a leendő nézőknek. Kate pár pillanat után fedezte fel a combjukon és vállukon levő hevedereket, amelyek a hátukon levő ejtőernyőhöz csatlakoztak. Pislogott néhányat, mintha azzal siettetni tudná a felvételt, amikor a kamera a repülőgép másik vége felé fordult, és meglátta Castle-t. A férfi fehér V-nyakú pólóban és farmerban, kissé meggörnyedve állt, mivel a kis gép belső tere túl alacsony volt ahhoz, hogy a majd' 190 centiméteres férfi ki tudjon egyenesedni. Jobb kezével egy bőr kallantyúba kapaszkodott, de teste még így is ingadozott a repülő mozgása miatt.
- Helló! Richard Castle vagyok. A társaimmal, Jake-kel és Nigel-lel, egy különleges ugrásra készülünk. Velünk tartotok? - kérdezte túlkiabálva a repülő motorjának hangját, miközben bal kezével integetett, és sármos mosolyát felöltve a kamerába mosolygott.
Kate elképedve futtatta végig tekintetét rajta, és nem értette, milyen ugrásról beszél, amikor nincs rajta ejtőernyő. Érzékelte, hogy Castle könnyed mosolya nem teljesen őszinte, és tekintetében sem látta a gyermeki izgalmat, mint ahogy azt más esetben várta volna. Inkább volt feszült a férfi, mint izgatott, de Kate ezzel most törődött, mert lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy az egyik ejtőernyős férfi megigazítja a sisakjára szerelt kamerát, és bólint, hogy minden rendben.
- Indulás! - kiáltott a kamera felé Jake és Nigel. Nevettek, és szemük izgatottan ragyogott az adrenalintól. A következő pillanatban Castle felé fordultak, és mondtak neki valamit, amit Kate nem értett, de a szavakra az író nyelt egyet, és mosolya kényszeredetté vált.
Ami ezután történt, az olyan hihetetlen volt, hogy Kate kitágult pupillákkal, lélegzetvisszafojtva nézte a képkockákat, és nem akart hinni a szemének. Castle elengedte a fogantyút, és a fém oldalfal kiugrásaiba kapaszkodva a gép ajtajához lépkedett. Arcáról eltűnt a mosoly. Komoly volt és elszánt. Nigel megfogta az ajtót, és egy erőteljes mozdulattal elhúzta. A szél süvítve tört be a nyíláson, lökött egyet az erősen kapaszkodó írón, haját összekócolta, és látszott rajta, hogy alig kap levegőt. Csak néhány pillanat kellett, hogy kiegyenlítődjön a légnyomás, és már csak a sebesség okozta széllel kelljen megküzdenie Castle-nek. Ekkor az ajtónyílás közepéhez lépett, még egyszer a kamera felé fordult, aztán a két férfira nézett és mindhárman bólintottak. A következő pillanatban Castle elrugaszkodott, és kiugrott a gépből. A kamera még mutatta, ahogy a férfi széttárt karokkal és lábakkal szabadesésben zuhan, aztán visszafordult a gép belseje felé, és Nigel-re irányult, aki néhány másodperc eltelte után követte Castle-t. A kép egy vágással átváltott a Jake sisakján levő kamera képére. Érezni lehetett, hogy ő is kiugrott a gépből, és a szabadesés közben próbál úgy fordulni, hogy a föld felé száguldó Naigel-t, és az alatta zuhanó Castle-t is látni lehessen. Ha Kate nem tudta volna, hogy a férfi túlélte ezt az egészet, akkor ebben a pillanatban biztosan átélt volna egy kisebb szívrohamot. Figyelte, ahogy Nigel időnként a testéhez szorítja a karjait és összezárja a lábát, ezzel gyorsítva a zuhanást, így egyre közelebb kerül az ejtőernyő nélküli íróhoz. Kate úgy érezte, túl gyorsan zuhannak, és már túlságosan közel van már a felszín ahhoz, hogy az ejtőernyő lefékezze a sebességüket, amikor Nigel végre magához szorította a kezeit, összezárta a lábát, és testhelyzetét úgy irányította, hogy torpedóként siklott Castle fölé, aztán hátulról szorosan átölelte karjával, lábait pedig a férfi lábai köré kulcsolta, aztán kioldotta az ejtőernyőjét. A kép himbálózni kezdett, ahogy a filmező Jake-et is lefékezte a saját ejtőernyője, aztán már mindkét ejtőernyő lassan imbolyogva közeledett a felszín felé. Látszott, hogy Nigel és Castle előbb érnek földet, és úgy tűnt, túl gyorsan, és meredeken érkeznek le. A két férfi lába egy emberként ért a talajra, és nem is lett volna semmi baj, ha egy váratlan széllökés meg nem billenti az ejtőernyőt. Nigel egyik kezével elengedte Rick-et, aki a mozdulattól elvesztette az egyensúlyát, és tehetetlenül esett a földre. A kép rázkódni kezdett, és csak a füves terepet mutatta, aztán a kijelző egy pillanatra elsötétült, majd egy sokkal távolabbi kameraállásból látta a két összezsugorodó ejtőernyőt, és a két fiatal férfit, ahogy a földön fekvő Castle-hez rohannak. Kate arra gondolt, hogy Jake földet érését látta az utolsó néhány másodpercben, valaki várta őket lenn, aki folytatta a filmezést. Mire a kamerás ember odaért az ugrókhoz, Castle már fájdalmas arccal ült a fűben, Jake és Nigel pedig aggódva szemlélték a bokáját, de amikor észrevették a filmfelvevőt, mindhárman a egyenesen a lencsébe néztek, és mosolyogtak.
- Izgalmas volt, ugye? - kérdezte diadalittas hangsúllyal, és huncutul kacsintott.
A felvétel véget ért, de Kate még másodpercekig meredt a fekete kijelzőre. Tudta, hogy sokkal nagyobb a baj, mint hitte. Mire számíthat még? Kapkodva vette a levegőt, és most érezte meg, hogy a szíve majd' kiugrik a helyéből. Lassan Martha felé nyújtotta a telefont, és szemét az asszonyra emelte.
- Tudom, mit érzel - szólalt meg együtt érzőn a nő, és egy pillanatra megfogta Kate karját. - Az egyik ejtőernyős fiú hozta be a kórházba, az, amelyik elkapta a levegőben.
- Castle tudja, hogy itt vagy?
- Igen, de csak pár pillanatra találkoztunk, mert éppen akkor vitték a vizsgálóba, onnan meg a röntgenre.
- Értem - nyögte Kate, és összeroskadva hátradőlt a széken.
Egy ideig mindketten hallgattak. Kate a látottakkal volt elfoglalva, Martha pedig hagyta, hogy a nő túl legyen az első sokkon.
- Katherine ... - szólalt meg halkan az asszony. - Ugye tudod, hogy Richard miért csinálja ezt az egészet?
- Igen - suttogta maga elé a szót Kate, akinek még mindig az előbb látott felvétel pörgött a szemei előtt.
- Még sosem érzett olyat, mint irántad. Nem fogja abbahagyni - mondta végtelen szomorúsággal Martha.
Kate éppen szóra nyitotta a száját, amikor nyílt a vizsgáló ajtaja, és felvételről ismerős Nigel lépett ki rajta megkönnyebbülten mosolyogva.
- Nincs nagy baj, csak rándulás. Fel kell polcolni, jegelni és fáslival rögzíteni - intézte Martha-hoz a szavait, miközben mögötte Castle bicegett ki a jobb kezében tartott könyökmankóra támaszkodva, lábán a járást segítő, levehető, szivacsos bélésű rögzítő csizmában. Amikor meglátta Kate-t, megtorpant. Megbabonázva nézte a székről felpattanó nőt, aki feszülő izmokkal állt vele szemben, tekintetéből áradt a tehetetlen düh és a fájdalom. Másodpercekig néztek nyíltan egymás szemébe, aztán amikor Castle nyitotta a száját, hogy valami könnyed megjegyzést tegyen a sérülésére, Kate váratlanul megpördült, és szinte rohant a folyosó közepén levő lift felé, de mielőtt belépett volna a szerkezetbe, még visszanézett a férfira.
Castle lassan az anyjára nézett, aki kicsit oldalra billentett fejjel, "én megmondtam" tekintettel nézett vissza rá.
- Azt hiszem, túllőttem a célon - állapította meg halkan a férfi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése