- Megfejtettem a rejtvényt! - kiáltotta saját magának diadalittasan, miközben öklével a paplanra csapott.
A jóleső izgalom átjárta a testét. Biztos volt a megfejtésben, és tudta, hogy ez előrelépést jelenthet az ügyben, ezért az első gondolata az volt, hogy megosztja a hírt Beckett-tel, de amikor a telefon felé nyúlt, hirtelen meggondolta magát. Azok után, hogy Kate látta, a combján levő seb rosszabb állapotban van, mint előző nap, és amiért olyan hülyeséget csinált a reggeli rajtaütésnél, hogy kibújt a biztonságot nyújtó megfigyelőkocsiból, lehet, hogy kihagyná az akcióból. Ezt nem kockáztathatta meg!
Kate csukott szemmel feküdt a habfürdőtől selymes, levendulaillatú meleg vízben. Fejét a kád végének támasztva élvezte, ahogy izmai ellazulnak, és megpróbált nem gondolni semmire, de ez nehezebb volt, mint hitte. Eleinte az ügy kusza szálain töprengett, de a nyomozás képeit időről-időre háttérbe szorította a vizsgálóban történt jelenet, amikor majdnem megcsókolta Castle-t. Hiába próbált szabadulni az emléktől, az érzés, amit a férfi közelsége váltott ki belőle, erősebb volt az akaratánál. Dühös volt magára, amiért olyan fizikai vágyat érez iránta, ami elfeledteti vele, mi lett volna a következménye, ha összekötik az életüket, és azért is, amiért a féltékenység mardosta a lelkét, ráadásul egy prosti miatt. A fülében csengtek Castle szavai, aki úgy jellemezte ezt a Debby-t, akinek még a nevét is megvetően ejtette ki magában, mint aki profi a szakmájában, minden kívánságát teljesíti, és akitől csúcsokat dönt az adrenalinszintje. Lehet, hogy ha a rendőrségi adatbázisban kutakodna egy kicsit, találna egy Debby nevű luxusprostit - töprengett, bár az ilyen nők nagy pénzekért cserélnek gazdát nagy titokban, mert a gazdag szépfiúk, vagy a házasságukban megkeseredett üzletemberek rendkívül diszkréten osztják meg az információikat a titkos szeretőikről. Az erkölcsrendészetnek szinte lehetetlen felszámolni a call girl hálózatokat. Nem értette Castle-t. Azt hitte, az, ami kettejük között volt, sokkal többet jelentett a férfinak, mint hogy néhány héttel a szakításuk után egy prosti karjaiba vesse magát. Még a tesztoszteronra sem foghatta, mert biztos volt abban, hogy volt idő, amikor Castle nagyon hosszú ideig képes volt az önmegtartóztatásra, amikor rá várt. Tudta, hogy nincs joga ítélkezni a férfi döntése miatt, mégis nagyon fájt. Hagyta, hogy a csukott szemhéjai közül kibuggyanó könnycseppek lassan végigcsorogjanak az arcán, egészen a nyakát simogató fürdővízig. Volt még valami, ami nem hagyta nyugodni: Castle tekintete. Már nemcsak a fájdalmat látta benne, mint eleinte, hanem néha a vágyat, néha az incselkedést, néha pedig azt az ártatlan nézést, amit akkor szokott felölteni, amikor készül valamire, vagy titkol valamit. Amikor meghallotta a bejárati ajtó felől érkező erőteljes kopogást, gyorsan letörölte a könnyeket, mintha szégyellné őket, és gyengesége bizonyítékát látná bennük. Felült a kádban, és megmosta az arcát, miközben abban reménykedett, hogy rosszul hallott, és nem egy hívatlan látogató miatt kell kiszállnia a testének oly jóleső meleg vízből, de a kopogás megismétlődött, ezúttal erőteljesebben és türelmetlenebbül. Sóhajtva szállt ki a kádból, és egy perc múlva köntösben, kezében a pisztolyával, nyitotta résnyire az ajtót úgy, hogy a biztonsági láncot beakasztva hagyta.
- Szia Beckett! Beengednél?
Kate elkerekedett szemmel nézte a láthatóan rendkívül izgatott írót, aki olyan türelmetlenül toporgott a folyosón, mintha az élete múlna azon, hogy beengedjék. Ilyen késő este bárkire jobban számított - még Tyson-ra is - mint éppen Castle-re. Sóhajtott egyet, leeresztette az ajtó takarásában magasra tartott fegyvert, és kiakasztotta a láncot. A férfi úgy viharzott be rajta, hogy Beckett a biztonság kedvéért kikukkantott a folyosóra, nem menekül-e valaki elől a férfi.
- Valami baj van? - kérdezte aggódva, ugyanakkor némi dühvel a hangjában, miután meggyőződött róla, hogy semmi veszély nem fenyegeti őket. - Ha most valami idétlen ötlet miatt rángattál ki a kádból, akkor ... - kezdte, de Castle közbevágott.
- A Lincoln alagút - ejtette ki diadalittasan mosolyogva a szavakat, és olyan izgatottan ragyogott a szeme, mint a kincskeresőé, aki éppen most fejtett meg egy titkos kincsestérképet.
- A Lincoln alagút?
- Igen! Ma baleset volt az alagútban, és a kialakult dugó miatt Alexis nem ért oda a professzorához a megbeszélésre. Ez járt a fejemben, amikor beugrott, mit jelent a Hf495La - mosolygott büszkén kihúzva magát.
- Elmondod még ma? - húzta fel a szemöldökét Beckett.
- A Lincoln alagút a Hudson folyó alatt vezet, és az út a 495-ös számot viseli - mondta ki végre az író.
Kate nézte a gyermeki izgatottságot és büszkeséget tükröző kék szemeket, és az elismerésre váró vonásokat. A férfira mosolygott, mire az elégedetten sóhajtott, mintha az lett volna a célja, hogy elkápráztassa a nőt, és ez sikerült. Tekintetük másodpercekre összefonódott, mint oly sokszor az elmúlt években a hasonló helyzetekben, és Kate most is észrevette, hogy mint régen, néhány másodperc után most is elhomályosult a férfi szeme a vágytól. Kate zavartan elkapta a tekintetét.
- Oda kell mennünk - mondta, és a hálószoba felé indult. - Amíg felöltözök, hívd Jordan-t és Gates kapitányt!
Castle megbabonázva követte tekintetével. Ahogy Kata vizes haja a bőréhez tapadt, és komótosan cseppent le róluk egy-egy csillogó vízcsepp, arra a napra emlékeztette, amikor huszonnégy óra alatt a pokolból a mennyországba jutott. Szeme végigsiklott a karcsú, nőies alakon, és önkéntelenül nyelt egyet. Pontosan tudta, mit takar a köntös vastag, puha anyaga. Ismerte ennek a gyönyörű női testnek minden hajlatát, minden domborulatát, rejtett zugát, a hibátlan bőr minden négyzetcentiméterét, a hegeket, amelyek olyan emlékeket hordoztak, amelyek a lelkükön is sebet ejtettek, a legérzékenyebb pontokat, amelyek érintésére Kate megborzongott, vagy megfeszültek az izmai. A hálószoba ajtaja becsukódott, jelezve, hogy most már nincs oda bejárása. Újra a pokolban érezte magát.
Mire Castle bezsebelte Shaw ügynök és Gates kapitány elismerését, Kate már a fegyverét ellenőrizte, aztán tette a derekán levő tokba.
- A kapitányságon lesz az eligazítás, az FBI szervezi az akciót - osztotta meg a férfi a Jordan-tól kapott információkat.
Beckett az órájára pillantott, aztán felkapta a bőrdzsekijét és a slusszkulcsot.
- Hazaviszlek. Ígérem, mindenről beszámolok - mondta ellentmondást nem tűrő hangon, és anélkül, hogy Castle-re nézett volna, sietve az ajtó felé indult.
- Ott akarok lenni - mondta komolyan a férfi. Mozdulatlanul állt a nappali közepén, és eltökélten nézett a dühösen megforduló nőre.
- Nem Castle, nem leszel ott. A ma reggeli kis akciód után meg főleg nem! Soha nem tartod be a szabályokat, és ezzel veszélybe sodrod magad. Nem tudlak mindig megvédeni - szaladtak ki a mondatok a száján egyre hevesebben.
- Nem kell, hogy megvédj.
Szinte csak suttogta a szavakat, ami olyan súlyossá tette őket, hogy Kate megdöbbent. Néhány másodpercig farkasszemet néztek, aztán a nő intett a fejével, Castle pedig elégedetten vette tudomásul, hogy győzelmet aratott.
Az éjszakai forgalomban viszonylag gyorsan haladtak a kapitányság felé. Kate összeszorított szájjal, mereven nézett ki a szélvédőn, és úgy tett, mintha dühítené, hogy engedni kellett a férfinak. Castle nyugodtan bámészkodott, és figyelte a villogó reklámfényeket, egy moziból kijövő ölelkező párocskákat, a klubok elsötétített ablakait, ezért csak későn eszmélt, amikor Kate lekanyarodott a következő kereszteződésnél. Az út a lakása felé vezetett.
- Beckett! Ezt ... ezt nem teheted!
- De igen, megtehetem.
- Gates kapitány meg fogja engedni, hogy ott legyek.
- Shaw ügynök viszont nem - pillantott magabiztosan a férfira Kate. - Márpedig te mondtad, hogy ez egy FBI akció lesz.
Castle sértődötten hallgatott. Beckett-nek valószínűleg igaza van, tehát ha ott akar lenni az alagút átvizsgálásánál, akkor valami mást kell kitalálnia.
- Meg ne forduljon a fejedben valami őrültség! - szólalt meg Kate, mintha olvasott volna a férfi gondolataiban. - Ha meg mersz jelenni a helyszínen, magam tartóztatlak le rendőrségi akció akadályoztatásáért.
- Mindig izgalmas, amikor megbilincselsz - próbálta komolytalanra venni a dolgot Castle, de Kate arca meg sem rezzent, pedig legalább egy szemforgatásra számított tőle. Ez pedig azt jelentette, hogy a nő valóban képes lenne kihagyni az ügyből.
Mire az autó csikorgó kerekekkel megállt a járdaszegély mellett, Castle egyre jobban belelovalta magát a haragba. Kate tudja, milyen fontos neki ez az ügy, mégsem engedi, hogy vele menjen, pedig nyüzsögni fognak a rendőrök és az ügynökök. Ugyan, mi baj érhetné? - dühöngött, miközben kiszállt a kocsiból. Hirtelen megfordult, és lehajolva Kate szemébe nézett.
- Megint te döntesz helyettem - közölte keserűen a tényt, aztán becsapta az ajtót.
Kate úgy érezte, mintha szíven ütötték volna a szavak, mégis megnyugodva nézte, ahogy Castle belép az épület ajtaján, aztán vett egy nagy levegőt, és elindult a kapitányság felé. Nem lett volna ilyen nyugodt, ha tudta volna, hogy a férfi csak a golyóálló mellényéért és a slusszkulcsáért indult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése