- Bár, ha minden jól megy, akkor hamarosan változik a helyzet.
Kate elkapta tekintetét a férfiról, és az előtte levő nyitott fiók tartalmára meredt, amiből egyértelművé vált Helga leszbikus viszonya, aztán dühében olyan erővel tolta a helyére, hogy az nagyot csattant. A hang észhez térítette. Tudta, hogy Castle szeretné kizökkenteni a nyugalmából, ami úgy tűnt, egy pillanatra sikerült is neki. Kétségkívül fájtak neki a férfi szavai, az utolsó mondat pedig féltékenységet szült a szívében, mert nem tudott másra gondolni, mint hogy Castle már nem őrlődik a kapcsolatukon, hanem továbblépett, és visszatér a régi életéhez. Erre utalt az elmúlt nap több megnyilvánulása is, mégis, nehezen tudta elhinni, hogy a férfi ilyen könnyedén megemésztené a történteket. Lehet, hogy csak ezt akarja elhitetni vele? Semmiben sem volt biztos. Először szó nélkül akarta hagyni a megjegyzést, aztán hirtelen úgy döntött, nem hagyja, hogy Castle játszadozzon vele, még akkor sem, ha a férfi szemszögéből nézve megérti, hogy a fájdalma és a sértettsége bosszút szül. Egy pillanatra becsukta a szemét, és vett egy nagy levegőt, aztán éppen olyan kihívó tekintettel, mint ahogy a férfi őrá nézett, szembefordult vele.
- Hm ... - húzta gúnyos mosolyra a száját. - Néhány hét, és már be is költözik hozzád egy szőke cicababa? Jobb formában vagy, mint régen, vagy több lett a pénzed?
Castle szeme elégedetten villant. Sikerült féltékennyé tennie Kate-t, és nem is gondol arra, hogy a megjegyzéssel nem egy buta libuskára célzott, akit felcsíphetne bármelyik szórakozóhelyen, hanem őrá.
- Hát, igazából nem szőke, és a legkevésbé sem cicababa - vonta meg flegmán a vállát. - Mi a következő lépés? - terelte a nyomozásra a szót.
- Derítsük ki, hogy ki a titokzatos szerető!
Fél óra múlva már az Ormond birodalom irodáinak helyet adó, csupa üveg épület felé közeledtek. Castle kezét napellenzőként a szeme elé tartva nézett fel a föléjük tornyosuló vadonatúj, érdekes építészeti megoldásokkal játszadozó irodaházra.
- Jól mehetett az üzlet, ha egy egész emeletet tudott itt bérelni - állapította meg.
- A fiúk jelentése szerint mindegyik alkalmazott úgy nyilatkozott, hogy a cég megbízhatóan hozta minden negyedévben a tisztességes hasznot, a dolgozókat jól megfizették, és mindannyian elkötelezettek voltak Helga felé. Jó vezetőnek tartották, aki figyelembe vette a munkatársak véleményét, korrektül intézte az üzleti ügyeit, és ezért az üzleti világban is tisztelték - sorolta a megállapításokat Kate, miközben lopva oldalra nézett, a kocsijától alig tíz méterre leparkoló elsötétített üvegű, fekete Chevrolet-ra, aztán a füléhez emelte a telefont. Az autót már akkor észrevette, amikor Helga lakására mentek.
- Shaw ügynök? Szólna az emberének, hogy próbáljon meg kevésbé feltűnően követni bennünket? Még a végén elriasztja Tyson-t - mondta, miközben figyelte, ahogy Castle értetlenül forgolódik, és végre kiszúrja a jellegzetes autót.
- És az FBI beszerezhetne végre valami kevésbé feltűnő járművet - mondta olyan közel hajolva a férfi, hogy a hangja behallatsszon a telefonba, mire Beckett elmosolyodott, hiszen az írónak egyáltalán nem tűnt fel az autó.
Mielőtt beléptek az épületbe, Castle még visszapillantott. A fekete Chevy éppen akkor parkolt le kicsit távolabb Beckett kocsijától.
- Gondolod, hogy szükség van a védelmünkre? - kérdezte már a liftben.
- Jordan nem akarja, hogy még egyszer elraboljon Tyson.
- De hát New York legjobb nyomozója vigyáz rám! - húzta fel értetlenséget színlelve a vállát Castle. Arra számított, hogy Kate elmosolyodik, de a nő komoly arccal nézett maga elé, másodpercekig hallgatott.
- Lehet, hogy ez nem elég - szólalt meg végül halkan, anélkül, hogy ránézett volna.
Castle nyelt egyet. Már bánta, hogy feltette a kérdést, ami megint olyan gondolatokat ébresztett Kate-ben, amitől meg akarta szabadítani.
- Én tudom, hogy elég - mondta magabiztosan, és szemét a nőre szegezve várta, hogy az ránézzen, de a lift alig érezhetően zökkent egyet, az ajtó kinyílt, és Kate leszegett fejjel kilépett a folyosóra.
Castle összeszorította a száját, és szó nélkül követte.
Egy óra múlva már Helga negyedik munkatársa lépett ki a beszélgetésekhez biztosított tárgyalóteremből. Beckett bosszús tekintettel nézett a cingár, kopaszodó, szemüveges könyvelő után.
- Itt mindenki ugyanazt állítja. Senki nem tudott semmi személyeset a főnökéről? Senkit nem érdekelt az élete? - sóhajtott hitetlenkedve, aztán az előtte heverő mappában levő iratokba lapozott. - Eva Hopkins, a PR menedzser meg csak két hete dolgozik itt - dőlt hátra lemondóan, de amikor a magas, harmincas évei elején járó nő belépett az ajtón, érdeklődve csillant meg a szeme. A sudár alakra tökéletesen simult az elegáns, bézs színű nadrágkosztüm, a divat világában szokatlan rövidre nyírt haj pedig a kerek, szabályos arcra irányította a figyelmet.
- Beckett nyomozó vagyok, az úr Richard Castle - mutatkozott be Kate. - Ön pedig Eva Hopkins, az új PR menedzser, ha jók az információim.
- Igen, de sajnos én nem sok információval szolgálhatok Helga-val kapcsolatban - vetítette előre a beszélgetés sikertelenségét a nő, miközben gyönyörű, de rideg tekintetű szemével érdeklődve mérte végig Castle-t, aztán várakozón Beckett felé fordult.
- Az eddigi adataink alapján Helga Ormond-ot a halála előtti nap délelőttjén látták utoljára az irodában - kezdte a nyilvánvaló tényekkel Kate, miközben figyelmesen felmérte a nőt. Eva Hopkins nyíltan nézett rá, tekintetében inkább kihívást látott, mint félelmet, de ujjait összekulcsolva, egyenes derékkal ült a széken, és egész testtartása feszültségről tanúskodott. Szabályos, finom vonású babaarcának nőiességét fiús, felnyírt frizurája tompította, érzékien duzzadt ajkain alig volt érzékelhető a rúzs, hibátlan bőrét csak leheletnyi alapozó fedte, és szép ívű szemét is éppen csak annyira sminkelte, amennyit elvártak az üzleti világban.
- Én tizenegy órakor fejeztem be Ms. Ormond-dal az új termékünk piacra dobásának reklámstratégiáját. Amikor elváltunk, azt mondta, még felhívja Paul-t, az egyik grafikust, és megbeszél vele néhány apró változtatást az új plakáttal kapcsolatban.
- A nap folyamán találkozott még Ms. Ormond-dal?
- Nem - rázta meg a fejét a nyomaték kedvéért a nő, és nagyot pislantva tartotta a szemkontaktust Kate-tel, akinek azonban feltűnt, hogy olyan szorosan kulcsolja össze az ujjait, hogy belefehérednek az ízületei. - Tizenkettőkor kerestem, de Dasy, a titkárnője tájékoztatott, hogy nemrég elment, és már nem is jön vissza az irodába.
- Ön ugye csak nemrég került a céghez? - szólalt meg barátságosan a nőre mosolyogva Castle. - Biztosan meg kellett harcolnia egy ilyen jó állásért.
- Volt jó pár jelentkező - pillantott tartózkodón az íróra a nő.
- Sosem tudtam elképzelni, mi a meghatározóbb egy állás elnyerésénél. A szakmai referenciák, vagy a személyes kisugárzás jelent többet?
- Kizárólag szakmai referenciákkal semmire nem menne az üzleti életben - mondta lekicsinylően.
- Akkor a személyes varázsának biztosan nagy szerepe volt abban, hogy elnyerte Ms. Ormond szimpátiáját - nézett ártatlanul a nő gyanakvó tekintetébe. - Tudja, mindig csodáltam a vezető beosztású nőket. A versenyszférában szakmailag is mindig száz százalékot kell nyújtani, és egy nőtől elvárják, hogy a nap huszonnégy órájában tökéletesen nézzen ki. Ön is rendkívül elegáns - vette elő legsármosabb mosolyát. - Fogadni mernék, hogy ez a kosztüm is ... hm ... - vágott töprengő arcot, miközben megdörzsölte az állát, mintha a tervező nevén gondolkodna.
- Ralph Lauren! Ő a kedvenc tervezőm - vágta rá büszkén a nő.
- Á, tényleg! - bólogatott elismerően Castle, mintha jártas lenne a divat világában. - Megismerhettem volna a kosztüm vonalvezetéséről - tette hozzá a hatás kedvéért.
- Milyen volt a kapcsolata Ms. Ormond-dal? - szakította félbe a tárgytól elkanyarodó beszélgetést Beckett színlelt haraggal, miközben elfojtotta az arcára kiülni akaró elismerő mosolyt. Pontosan tudta, mire ment ki Castle színjátéka.
- Alig ismertem, de mint főnök, korrekt volt, és nagyra értékelte a munkámat. Még kritikát sem kaptam tőle ezalatt a két hét alatt.
- Még egy utolsó kérdés. Hol töltötte a tegnap délutánt és az éjszakát?
Eva Hopkins arcán lekicsinylő mosoly suhant át.
- Hétig az irodában voltam, de gondolom, ezt már tudják. Nyolc körül értem haza, ezt a portás tanúsíthatja, és reggel nyolcig ki sem tettem a lában az épületből. Leellenőriztetheti - tette hozzá flegmán.
- Meg fogom tenni - nézett rá szenvtelen tekintettel Kate, mire a nő bólintott, és fensőbbséges tartással elhagyta a tárgyalót.
Castle olyan izgatott lett, mint egy kisfiú karácsony reggelén. Alighogy becsukódott az ajtó a nő mögött, máris megszólalt.
- Ő az, Beckett! Biztos, hogy ő volt Helga szeretője!
- Nyugalom Castle, még nincs rá bizonyíték - próbálta lelohasztani a férfi lelkesedését a nyomozó - eredménytelenül.
- Bizonyíték? - vágott egy grimasz a férfi, és az ujján kezdte számolni a szerinte megcáfolhatatlan tényeket, ami miatt igaza van. - Két hete tűnt fel, a személyes varázsának köszönheti az állást, úgy öltözik, mint egy férfi, és a haját is férfiasan rövidre vágatta! Na és milyen ruhákat hord? Ralph Lauren üzletéből valót, pont olyat, mint amilyeneket Helga gardróbjában találtunk egy különálló szekrényben! - mondta diadalittasan.
Beckett arcán átsuhant egy elnéző mosoly. Hirtelen mintha minden olyan lett volna, mint régen. Castle elméleteket gyárt, ő pedig megpróbálja azokat kordában tartani, és összeegyeztetni a bizonyítékokkal.
- Attól, hogy férfiasan hordja a haját, és nadrágkosztümben van, nem leszbikus, és bárki szeretheti a Ralph Lauren által tervezett ruhákat.
- Igen, de ez így együtt ... - kezdett a meggyőzésbe Castle, de Beckett már nem figyelt rá, hanem füléhez emelte a telefont, és Jordan Shaw-t hívta.
- Szóval, akkor mégis hiszel nekem - vigyorodott el a férfi, amikor meghallotta, hogy Kate beszámol az ügynöknek a lakáson tett megállapításról, miszerint Helga leszbikus kapcsolatot tartott fenn valakivel, és hogy nézzenek utána Eva Hopkins-nak.
- Csak utánajárok minden nyomnak - válaszolt Kate, és kifelé indult. Amikor már nem láthatta Castle az arcát, elégedetten elmosolyodott.
- Shaw ügynök? Szólna az emberének, hogy próbáljon meg kevésbé feltűnően követni bennünket? Még a végén elriasztja Tyson-t - mondta, miközben figyelte, ahogy Castle értetlenül forgolódik, és végre kiszúrja a jellegzetes autót.
- És az FBI beszerezhetne végre valami kevésbé feltűnő járművet - mondta olyan közel hajolva a férfi, hogy a hangja behallatsszon a telefonba, mire Beckett elmosolyodott, hiszen az írónak egyáltalán nem tűnt fel az autó.
Mielőtt beléptek az épületbe, Castle még visszapillantott. A fekete Chevy éppen akkor parkolt le kicsit távolabb Beckett kocsijától.
- Gondolod, hogy szükség van a védelmünkre? - kérdezte már a liftben.
- Jordan nem akarja, hogy még egyszer elraboljon Tyson.
- De hát New York legjobb nyomozója vigyáz rám! - húzta fel értetlenséget színlelve a vállát Castle. Arra számított, hogy Kate elmosolyodik, de a nő komoly arccal nézett maga elé, másodpercekig hallgatott.
- Lehet, hogy ez nem elég - szólalt meg végül halkan, anélkül, hogy ránézett volna.
Castle nyelt egyet. Már bánta, hogy feltette a kérdést, ami megint olyan gondolatokat ébresztett Kate-ben, amitől meg akarta szabadítani.
- Én tudom, hogy elég - mondta magabiztosan, és szemét a nőre szegezve várta, hogy az ránézzen, de a lift alig érezhetően zökkent egyet, az ajtó kinyílt, és Kate leszegett fejjel kilépett a folyosóra.
Castle összeszorította a száját, és szó nélkül követte.
Egy óra múlva már Helga negyedik munkatársa lépett ki a beszélgetésekhez biztosított tárgyalóteremből. Beckett bosszús tekintettel nézett a cingár, kopaszodó, szemüveges könyvelő után.
- Itt mindenki ugyanazt állítja. Senki nem tudott semmi személyeset a főnökéről? Senkit nem érdekelt az élete? - sóhajtott hitetlenkedve, aztán az előtte heverő mappában levő iratokba lapozott. - Eva Hopkins, a PR menedzser meg csak két hete dolgozik itt - dőlt hátra lemondóan, de amikor a magas, harmincas évei elején járó nő belépett az ajtón, érdeklődve csillant meg a szeme. A sudár alakra tökéletesen simult az elegáns, bézs színű nadrágkosztüm, a divat világában szokatlan rövidre nyírt haj pedig a kerek, szabályos arcra irányította a figyelmet.
- Beckett nyomozó vagyok, az úr Richard Castle - mutatkozott be Kate. - Ön pedig Eva Hopkins, az új PR menedzser, ha jók az információim.
- Igen, de sajnos én nem sok információval szolgálhatok Helga-val kapcsolatban - vetítette előre a beszélgetés sikertelenségét a nő, miközben gyönyörű, de rideg tekintetű szemével érdeklődve mérte végig Castle-t, aztán várakozón Beckett felé fordult.
- Az eddigi adataink alapján Helga Ormond-ot a halála előtti nap délelőttjén látták utoljára az irodában - kezdte a nyilvánvaló tényekkel Kate, miközben figyelmesen felmérte a nőt. Eva Hopkins nyíltan nézett rá, tekintetében inkább kihívást látott, mint félelmet, de ujjait összekulcsolva, egyenes derékkal ült a széken, és egész testtartása feszültségről tanúskodott. Szabályos, finom vonású babaarcának nőiességét fiús, felnyírt frizurája tompította, érzékien duzzadt ajkain alig volt érzékelhető a rúzs, hibátlan bőrét csak leheletnyi alapozó fedte, és szép ívű szemét is éppen csak annyira sminkelte, amennyit elvártak az üzleti világban.
- Én tizenegy órakor fejeztem be Ms. Ormond-dal az új termékünk piacra dobásának reklámstratégiáját. Amikor elváltunk, azt mondta, még felhívja Paul-t, az egyik grafikust, és megbeszél vele néhány apró változtatást az új plakáttal kapcsolatban.
- A nap folyamán találkozott még Ms. Ormond-dal?
- Nem - rázta meg a fejét a nyomaték kedvéért a nő, és nagyot pislantva tartotta a szemkontaktust Kate-tel, akinek azonban feltűnt, hogy olyan szorosan kulcsolja össze az ujjait, hogy belefehérednek az ízületei. - Tizenkettőkor kerestem, de Dasy, a titkárnője tájékoztatott, hogy nemrég elment, és már nem is jön vissza az irodába.
- Ön ugye csak nemrég került a céghez? - szólalt meg barátságosan a nőre mosolyogva Castle. - Biztosan meg kellett harcolnia egy ilyen jó állásért.
- Volt jó pár jelentkező - pillantott tartózkodón az íróra a nő.
- Sosem tudtam elképzelni, mi a meghatározóbb egy állás elnyerésénél. A szakmai referenciák, vagy a személyes kisugárzás jelent többet?
- Kizárólag szakmai referenciákkal semmire nem menne az üzleti életben - mondta lekicsinylően.
- Akkor a személyes varázsának biztosan nagy szerepe volt abban, hogy elnyerte Ms. Ormond szimpátiáját - nézett ártatlanul a nő gyanakvó tekintetébe. - Tudja, mindig csodáltam a vezető beosztású nőket. A versenyszférában szakmailag is mindig száz százalékot kell nyújtani, és egy nőtől elvárják, hogy a nap huszonnégy órájában tökéletesen nézzen ki. Ön is rendkívül elegáns - vette elő legsármosabb mosolyát. - Fogadni mernék, hogy ez a kosztüm is ... hm ... - vágott töprengő arcot, miközben megdörzsölte az állát, mintha a tervező nevén gondolkodna.
- Ralph Lauren! Ő a kedvenc tervezőm - vágta rá büszkén a nő.
- Á, tényleg! - bólogatott elismerően Castle, mintha jártas lenne a divat világában. - Megismerhettem volna a kosztüm vonalvezetéséről - tette hozzá a hatás kedvéért.
- Milyen volt a kapcsolata Ms. Ormond-dal? - szakította félbe a tárgytól elkanyarodó beszélgetést Beckett színlelt haraggal, miközben elfojtotta az arcára kiülni akaró elismerő mosolyt. Pontosan tudta, mire ment ki Castle színjátéka.
- Alig ismertem, de mint főnök, korrekt volt, és nagyra értékelte a munkámat. Még kritikát sem kaptam tőle ezalatt a két hét alatt.
- Még egy utolsó kérdés. Hol töltötte a tegnap délutánt és az éjszakát?
Eva Hopkins arcán lekicsinylő mosoly suhant át.
- Hétig az irodában voltam, de gondolom, ezt már tudják. Nyolc körül értem haza, ezt a portás tanúsíthatja, és reggel nyolcig ki sem tettem a lában az épületből. Leellenőriztetheti - tette hozzá flegmán.
- Meg fogom tenni - nézett rá szenvtelen tekintettel Kate, mire a nő bólintott, és fensőbbséges tartással elhagyta a tárgyalót.
Castle olyan izgatott lett, mint egy kisfiú karácsony reggelén. Alighogy becsukódott az ajtó a nő mögött, máris megszólalt.
- Ő az, Beckett! Biztos, hogy ő volt Helga szeretője!
- Nyugalom Castle, még nincs rá bizonyíték - próbálta lelohasztani a férfi lelkesedését a nyomozó - eredménytelenül.
- Bizonyíték? - vágott egy grimasz a férfi, és az ujján kezdte számolni a szerinte megcáfolhatatlan tényeket, ami miatt igaza van. - Két hete tűnt fel, a személyes varázsának köszönheti az állást, úgy öltözik, mint egy férfi, és a haját is férfiasan rövidre vágatta! Na és milyen ruhákat hord? Ralph Lauren üzletéből valót, pont olyat, mint amilyeneket Helga gardróbjában találtunk egy különálló szekrényben! - mondta diadalittasan.
Beckett arcán átsuhant egy elnéző mosoly. Hirtelen mintha minden olyan lett volna, mint régen. Castle elméleteket gyárt, ő pedig megpróbálja azokat kordában tartani, és összeegyeztetni a bizonyítékokkal.
- Attól, hogy férfiasan hordja a haját, és nadrágkosztümben van, nem leszbikus, és bárki szeretheti a Ralph Lauren által tervezett ruhákat.
- Igen, de ez így együtt ... - kezdett a meggyőzésbe Castle, de Beckett már nem figyelt rá, hanem füléhez emelte a telefont, és Jordan Shaw-t hívta.
- Szóval, akkor mégis hiszel nekem - vigyorodott el a férfi, amikor meghallotta, hogy Kate beszámol az ügynöknek a lakáson tett megállapításról, miszerint Helga leszbikus kapcsolatot tartott fenn valakivel, és hogy nézzenek utána Eva Hopkins-nak.
- Csak utánajárok minden nyomnak - válaszolt Kate, és kifelé indult. Amikor már nem láthatta Castle az arcát, elégedetten elmosolyodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése