Változatok egy témára 7/80

- Hát, hatalma aztán van felettünk! Legalábbis az egyikünk felett - jegyezte meg éllel Castle, és amennyire csak a biztonsági öv engedte, Kate felé fordult.

Beckett szorosan markolta a kormányt, mintha az lenne a mentőöve az érzelmi viharban, amivel küzdött. Soha nem volt olyan nehéz ellenállni a vonzódásnak, amit Castle iránt érzett, mint amióta ki akart lépni az életéből. Azt szerette volna, ha a férfi elfogadja a döntését, vagy ha nem is tudja elfogadni, legalább megbocsájtja neki, és azt hitte, a legrosszabb, ami történhet, hogy meggyűlöli. Amit ebben a két napban megélt, nem illett ebbe az elképzelt képbe, és ezzel nem tudott mit kezdeni. Eleinte a végtelen szomorúság és fájdalom sugárzott Rick-ből, aztán az elkeseredés és a düh, később úgy viselkedett, mintha nem izgatná az egész, és olyan lenne a kapcsolatuk, mint négy-öt évvel ezelőtt, most pedig újra megjelent szavaiban a harag és a számonkérés. Azt hitte, a férfi nyitott könyv a számára, de már nem volt biztos benne, de már nem volt biztos benne, hogy olyan jól ismeri. Egy ideig nem reagált a megjegyzésre, de a kék szemek kitartóan rászegeződtek, és az arcát fürkészték, ezért végül mégis megszólalt.

- Tudom, úgy gondolod, hogy félek Tyson-tól, és a félelmem erősebb az irántad érzett szerelmemnél, de ez nem igaz. Csak azt nem értem, miért teszel ilyen megjegyzéseket, amikor téged már nem érdekel az egész Tyson-ügy - lendült dühös ellentámadásba. - Ha érdekelne, nem a programodat szerveznéd a jövő hétre, amikor még áll a játszmánk Tyson-nal - hadarta egy levegővétellel, miközben az útra szegezte a szemét.

- Addigra el fogjuk kapni - mondta magabiztosan a férfi, és elégedetten elmosolyodott. Ha ilyen haragot váltott ki Kate-ből, hogy ő programot szervez magának, az azt jelenti, hogy féltékeny. Sosem akarta, hogy az legyen, sőt, kétségbeesett volna, ha nem bízik benne a nő, de most egyáltalán nem bánta. 

Helga Ormond lakása a tehetős környék egyik impozáns épületének negyedik emeletén volt. A portás szemében azonnal megjelent az aggodalom, ahogy Beckett felemelte a jelvényét. A középkorú, vörös hajú férfi idegesen túrt égnek meredő, erős szálú hajába, és riadtan nézett körbe, hogy hány tanúja van a hívatlan látogatókkal folytatott beszélgetésének.

- Már megint maguk? Hol a rendőrség, hol az FBI hallgat ki - háborgott, miközben sűrűn pislogott kicsi, kék malacszemeivel. - Már én is mindent elmondtunk, amit tudtunk. Amióta szegény Ms. Ormond-ot megölték, nincs nyugalom a házban. 

- Csak pár kérdést szeretnénk feltenni - mondta türelmesen Beckett. - Hogy érti, hogy nincs nyugalom?

- Hát, jöttek a maguk emberei, aztán a helyszínelők és az FBI, kikérdeztek mindenkit és lezárták Ms. Ormond lakását, nemrég meg valamelyik újságtól volt itt egy riporter - sorolta, aztán észbe kapott, és védekezően maga elé tartotta a kezét. - Nem mondtam neki semmit! Az egyik FBI ügynök azt mondta, teljes hírzárlatot rendeltek el, és megüthetem a bokám, ha valakinek beszélek a nyomozásról. Különben is, olyanokat kérdezett, amiről fogalmam sem volt! Hányadik áldozata volt Ms. Ormond a sorozatgyilkosnak? Ugyanúgy fojtotta-e meg, mint a többi nőt? Kik vezetik a nyomozást?

Beckett dühösen szorította össze a száját, és Castle-re pillantott. Lehet, hogy nagy baj lesz, ha a sajtó megneszeli, hogy nem egy sima ügyről, hanem egy sorozatgyilkosról van szó. Amikor elkészült Tyson-ról a fantomkép, először meg akarták jelentetni a különböző tévécsatornák hírműsoraiban, de aztán elvetették az ötletet, mert akkor még Castle a férfi markában volt, és nem akarták, hogy esetleg az írón álljon bosszút, vagy úgy eltűnjön, hogy esélyük sem legyen megtalálni sem őt, sem Castle-t. Később az FBI nem akarta nagydobra verni, hogy szabadon mászkál egy sorozatgyilkos, akit képtelenek voltak elfogni, Helga Ormond ügyénél, pedig még vártak. Jordan is azt javasolta, hagyják meg Tyson-t abban a hitben, hogy ő irányít, és ne riasszák el, mert akkor vagy megfutamodik, és felszívódik, vagy meg akarja mutatni, milyen bátor, és újra ölni fog. Ezért volt dühös, hogy kiszivárgott, hogy egy sorozatgyilkos az elkövető.
- Melyik újságtól jött ez a riporter? - kérdezte gyanakodva Castle.
- Azt nem tudom, de volt egy kitűző a kabátján, ha jól emlékszem Jack Taylor volt ráírva. Tudják, kiváló névmemóriám van - húzta ki magát büszkén.
- Jack Taylor - ízlelgette a nevet Castle elgondolkodva.
Beckett azt hitte, Castle talán ismeri az újságírót, hiszen elég sok bulvárlapnak adott már nyilatkozatot, de közben azon töprengett, miért ismerős neki a név.
- Jack Taylor ... JT! - kiáltott fel Castle, és jelentőségteljesen Beckett-re nézett, aki ugyanebben a pillanatban döbbenten ismételte meg a nevet. Már tudta, honnan olyan ismerős! Tyson ezen a néven mutatkozott be, amikor a nyomozónak kiadva magát, Ryan jelvényét felhasználva besétált a kapitányságra, a Castle lakása előtti térfigyelő kamera felvételével. Dossziéjából előkapott egy fantomképet, és a meglepett portás orra elé tartotta.
- Ő volt?
- I-igen, de ... de nem mondtam neki semmit a nyomozásról - rázta meg fejét a férfi, és apró szemeivel nagyokat pislogva próbálta hihetővé tenni a szavait.
Mivel semmi más lényeges információval nem tudott szolgálni a portás, néhány perc múlva Beckett és Castle a negyedik emeletre tartó liftben állt, és míg a férfi elgondolkodva várta, hogy megérkezzenek Helga Ormond lakásához, Kate-t majdnem szétvetette a düh.
- Már nemcsak játszik velünk, hanem ki is gúnyol bennünket - szűrte a fogai között.
- Igen, de nem baj.
- Te örülsz annak, hogy teljesen hülyének állít be bennünket? Itt parádézik az orrunk előtt, nekünk pedig fogalmunk sincs, hol keressük!
- Ez igaz - bólintott egyetértőn Castle - de minél többet játszik a tűzzel, annál biztosabb, hogy megégeti magát. Shaw ügynök emberei fél óra múlva a lakás előtti összes térfigyelő képét át fogják vizsgálni. Lehet, hogy meglátnak rajta valamit, ami elvezet bennünket hozzá. 
- Legyen igazad! - dühöngött tovább a nő, miközben kilépett a liftből.
- Ó! Menyire vártam, hogy egyszer ezt mondd! - sietett utána az író, és huncutul csillogó szemekkel várta Kate reakcióját.  Nem tévedett. Látta, ahogy a mellkasa megemelkedik, majd lesüllyed az elfojtott sóhajtástól, és egy pillanat múlva meglátta a bosszús arcon átsuhanó elnéző mosolyt. - Egyébként miért jöttünk ide? - nézett érdeklődve körbe az elegánsan berendezett, de rideg, személytelen lakáson.
- Szeretem a saját szememmel látni, hogyan élt az áldozat. Sokat elárul róla.
- Hát, azt biztosan, hogy jó ízlése volt - lépett a nappaliban álló könyvespolchoz Castle, és önelégülten mosolyogva megkocogtatta ujjaival a Nikki Heat sorozat köteteit. 
Beckett megállt a polccal szemben, és miközben végigfuttatta szemét a katonás rendben sorakozó könyveken, valami lelombozó válaszon törte a fejét, de figyelmét lekötötte a kötetek szokatlan elrendezése.
- Mi ... mi az? - húzta össze a szemét Castle, amikor meglátta Kate jellegzetes tekintetét, ami arra utalt, hogy valami nem illik a képbe. A nő mellé lépett, és végignézett a polcsoron.
- Hm ... 
- Csupa szépirodalmi mű, ugyanolyan bőrkötésben, és egyetlen ...
- ... krimi sincs, kivéve az enyémet - fejezte be a mondatot Castle, majd a polchoz lépett, és kihúzta az első kötetet. Lassan belelapozott, de nem látott benne semmi különöset, ahogy a többiben sem. 
Mialatt a könyveket nézegette, Kate az áldozat apját hívta.
- Le kell, hogy lombozzalak Castle, Helga nem szerette a krimiket. Az apja kizártnak tartja, hogy megvette volna a regényeidet.
- Még sincs olyan jó ízlése - húzta el sértetten száját a férfi. - Akkor ez egy nekünk szóló üzenet. Tyson állandóan jelezni akarja, hogy mindenütt ott van, és tud minden lépésünkről - mondta, miközben Kate-re pillantott, aki már árgus szemekkel figyelve nyitotta ki a szekrényajtókat és húzta ki a fiókokat.
A lakásban nem találtak semmit szokatlant a könyveken kívül, és arra sem utalt semmi, hogy a nőnek barátja lett volna, mert a szekrényekben és a fiókokban csupa női ruha és cipő sorakozott.
- Miért használ egy nő kétféle fogkefét és kétféle tusfürdőt? - kérdezte Castle, amikor körbenézett a makulátlan, ragyogó tisztaságú fürdőszobában.
- Talán nem egy nő használta őket - mutatott a törülközőtartón sorakozó négy törülközőre Kate.
- Úgy érted, hogy ... hogy talán ...
- Igen, Castle. Szerintem volt itt még egy nő - futott át egy mosoly Kate arcán. Szerette, amikor a macsót játszó férfi zavarba jött, ahogy most is. - Nézzük meg jobban a ruhákat! Ha időnként itt éjszakázott egy nő, akkor a ruhái is itt lesznek, de külön szekrényrészben. A stílus és az elrendezés sokat elárul a viselőjéről.
Néhány perc múlva már biztosak voltak abban, hogy Helga leszbikus viszonyt folytatott valakivel.
- Ezek után más szemmel fogok nézni a gardróbunkra - merengett el Castle, és csak akkor eszmélt, hogy többes számot használt, amikor Kate zavarában elkapta a tekintetét. Hirtelen úgy érezte, mintha belebújt volna a kisördög, és kihívó tekintettel nézett a nőre. - A gardróbom valóban sokat elárul az életemről - folytatta egyes számban. - Négy évig csak férfi ruhák voltak benne, aztán két évig egyre sokasodó női ruhák és magas sarkú cipők, végül egyik napról a másikra mind eltűnt, és most újra csak férfi ruhák és cipők találhatók benne - mondta szenvtelenül. Jól tudta, hogy a szavaival szíven szúrja a nőt, de még rátett egy lapáttal. - Bár, ha minden jól megy, akkor hamarosan változik a helyzet.