Változatok egy témára 6/108

- Minden kütyüért és minden rejtélyért odavan. Még mindig - pillantott elnéző szeretettel a pihenő felé Kate, ami nem kerülte el Shaw ügynök figyelmét.

Castle két kávéval a kezében lépett ki az ajtón, de az elé táruló látványtól néhány lépés után megtorpant. Néhány FBI-os az okostáblát vitte az eligazítóba, míg egy ügynök két számítógépet cipelt, egy pedig egy dobozt adott át Beckett-nek, aki kinyitotta a dobozt, és a tartalmát mutatta az elgondolkodó arcot vágó Shaw ügynöknek.

- Egy pillanatra teszem ki a lábam, és megszáll minket az FBI - vigyorodott el, és a két nőhöz sietett, de közben a szemét nem tudta levenni az okostábláról.

- Á! Mr. Castle, köszönjük a kávét! - nyúlt örömmel az egyik pohár után Jordan, a másikért pedig Kate. Mire az író feleszmélt az ámulatból, már csak az üres kezeit tartotta maga elé.

- Hmmm ... szívesen - húzta el a száját, és beletörődve a sorsába, hogy ha kávézni akar, akkor új adagot főzhet magának, leengedte a kezeit. - Használhatom majd? - mutatott kisfiús izgalommal az okostábla felé.

- Csak a jelenlétünkben - villant Shaw ügynök szeme, bár az ajkain mosoly játszott.

Castle még néhány pillanatig a rácsodálkozástól elnyílt szájjal nézte, ahogy a technikusok beüzemelik a táblát, aztán visszafordult a két nőhöz, hogy szóljon, csinál még egy kávét, de az elé táruló látvány szíven ütötte. 

Kate sorban szedte elő a dobozból a Benjamin Jacobs lakásán talált gyerekfotók másolatát, és Jordan segítségével hasonlította őket össze a fehér táblán levő képekkel. Mögéjük lépett, és figyelte, hogyan kerülnek egymás után a szívszorító képek az szülők által készítettek mellé. Néhány perc múlva a három ember döbbenten meredt a táblára.Minden képnek volt párja.

Castle nézte, hogy amíg a profilozó minden részletre figyelve pásztázza tekintetével a gyerekere adott ruhákat, beállításokat, addig Beckett elszánt, dühös tekintettel próbál valami apró jelet keresni a képeken, ami utal arra, hogy hol készíthették őket. A férfi nem egyszer látta már ezt a tekintetet és ezt az arcot, amikor vad szikrákat gyúlnak a zöld íriszben, a szemöldökök közözz megjelenik a két kis ránc, és a nő belülről beharapja a száját. Csodálattal töltötte el az elhivatottsága. Látta, hogy a gyönyörű szempár megáll az egyik képen, és alig észrevehetően összehúzódik. Követte Beckett tekintetét, ami egy hosszú, flitteres ruhába öltöztetett kislányról készült, aki bizonytalanul állt a ráadott magassarkú, vékony pántos szandálban egy hatalmas tükör előtt, kezei pedig a nyakába aggatott hosszú gyöngysort szorongatták. A férfit néhány másodpercig fogva tartotta a kislány tekintete. - Mennyi rémület tükröződik benne - gondolta, aztán hirtelen a tükörre nézett.

Ugyanabban a pillanatban lépett a fehér tábla felé, amikor Beckett, és együtt böktek mutatóujjukkal a képen látható tükörre.

- Tükröződés! - kiáltottak fel egyszerre, mintha megtalálták volna az életelixírt. Egymásra mosolyogtak, mint minden hasonló pillanatban, ami oly gyakran megesett velük. Tekintetük összefonódott, és pár másodpercre megszűnt körülöttük a világ.

- Mondtam, hogy lényegében semmi sem változott - pislantott feléjük Shaw ügynök, mire a varázslat elmúlt, és Castle értetlenül, Beckett pedig elpirulva nézett a nőre. - Mindjárt megnézetem a technikusokkal, hátha ki tudnak valamit szűrni a tükörről a kislányon kívül - terelte az ügyre a szót, mielőtt az író rájött volna, mire is vonatkozott az előbbi megjegyzése.

Mire eljött a délután, szinte mindent tudtak a megölt templomszolgáról, amit egy emberről csak tudni lehet, Ryan ötre csökkentette a lehetséges motorosok számát, Shaw ügynök profilja alapján szűkítették azoknak a számát, akik már a rendőrség vagy az FBI látóterébe kerültek gyerekpornó vagy pedofil internetes honlapok működtetése miatt. A fehér táblára felírt adatok száma rohamosan nőtt, de Beckett úgy érezte, mintha egy sok ezer darabos kirakós részeit nézné, de nem tudná a darabokat helyre tenni. Karba tett kézzel ült az íróasztal szélén a tábla előtt, és összeszorított szájjal összpontosított az adatokra, aztán oldalra pillantott az asztal másik felére, ahol máskor Castle szokott ülni, és vonultatta fel lehetetlennél lehetetlenebb elméleteit. Kate egy pillanatra eltöprengett, hogy hova tűnhetett a férfi, miután legnagyobb örömére ő kezelhette az FBI okostábláját, amikor az előző évek hasonló eseteit dolgozták fel, vagy amikor a templomszolga életének részleteit összegezték. Az FBI hatalmas adatbázissal rendelkezett, és az ügynökök minden megszerzett információt, tanúvallomásokat, munkatársak, szomszédok vallomásait, rendkívül gyorsan feltöltöttek a rendszerbe, ami még Beckett-tet is elkápráztatta, Castle pedig olyan volt mint egy kisfiú a játékboltban. Minden funkciót ki akart próbálni, és persze ki is próbált az okostáblán. Aztán egyszer csak gondolt egyet, és mire Kate feleszmélt, a férfinak se híre se hamva nem volt.

- Castle hova tűnt? - kérdezte a hozzá lépő Espo, mintha kitalálta volna a gondolatait, mire Kate megrántotta a vállát, mintha nem érdekelné különösebben az író eltűnése.

- Tudod, biztos a maffia szálnak néz utána - húzta el a száját kicsit gúnyosan, mivel nem esett neki jól, hogy a férfi szó nélkül eltűnt.

- Kár, pedig ez biztosan tetszene neki - adta Beckett kezébe a technikusok jelentését. - A képen, amin az a kislány volt a tükör előtt, egy ablak, és az ablakon keresztül egy épület tükröződik a tükörben - nézett felettesére, aki a férfi testtartásából és elégedett arcvonásaiból azonnal tudta, hogy Espo még tartogat valami fontos információt.

- És? Tudjuk, mi az az épület? - tette fel a kérdést halványan elmosolyodva, hiszen látta a férfin, hogy alig várja, hogy büszkén válaszolhasson. 

- A Lincoln Trade Center. Az épület, ahol a képek készülhettek, ez lehet - mutatott New York kinagyított műholdfelvételén egy tízemeletes épületre. A negyedik emeleten egy modell stúdió működik, akik profi fotózást vállalnak külső megrendelőknek is.

Beckett szeme felcsillant.

- Akkor talán meg kellene néznünk azt a stúdiót! - mosolygott elégedetten Espo-ra, és már állt is fel.

- Velem? - lepődött mag a férfi, aki megszokta, hogy Beckett az utóbbi években szinte kivétel nélkül Castle-lel alkotott egy párt a munkában is. 

Kate furcsán érezte magát, hogy nem Rick-kel megy terepre, ugyanakkor forrt benn a méreg, amiért a férfi csak úgy lelépett. 

- Persze, hogy veled - mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, de elfordult, hogy Javi csodálkozó, kutató tekintete fel ne fedezze a csalódást az arcán. Felkapta a kabátját, és a lifthez indult. Türelmetlenül nyomta meg a hívó gombot, amikor szeme sarkából látta, hogy Espo mögötte állva, kapkodva ráncigálja magára a kabátját. Szégyellte, amiért rosszul  érzi magát, hogy régi, igazi jó barátjával megy terepre Castle helyett, hiszen Javi-ra mindig, minden körülmények között számíthat, számtalanszor védte már meg az életét, és olyankor is kiállt mellette, amikor a saját karrierjét is veszélyeztette. A kellemetlen érzés nem múlt el, hiába akarta elnyomni. Be kellett vallania magának, hogy sokkal szívesebben ment volna a sokszor gyerekes, és idétlenkedő íróval, és bosszankodást tettetve hallgatta volna a valóságtól elrugaszkodott elméleteit. Minél jobban belegondolt,  miért is hiányzik neki annyira a férfi, annál mérgesebb lett, amiért szó nélkül elment. Összeszorított szájjal és haragos tekintettel nézett fel a végre kinyíló liftre. Még a szívverése is kihagyott egy ütemet, amikor szikrákat szóró tekintete egy vidáman csillogó kék szempárral találkozott.