Változatok egy témára 6/115

Sokáig, nagyon sokáig nem jött álom a szemére.

A néhány órai alvás mindössze arra volt jó, hogy most úgy érezte, nem tud életet lehelni magába. Örült, hogy Castle nem sürgeti. Mindennél jobban esett neki, hogy a férfi öleli és ajkaival cirógatja a nyakát. Élvezte a lágy érintéseket, és megpróbálta elhessegetni a gondolatot, hogy fel kell kelnie. Csak egy perc nyugalomra vágyott, mert tudta, ennyi idő kell, hogy kötelességtudata felülkerekedjen fáradt testén. Talán húsz másodperc telt el a békés pihenésben, amikor megszólalt Castle telefonja. A férfi kapkodva nyúlt a készülékért, hogy mielőbb elhallgattassa, Kate pedig bosszúsan a fülére húzta a párnát, hogy tompítsa az irritáló zajt, amikor meghallotta Rick izgatott hangját.

- Ryan az! - ült fel olyan gyors mozdulattal, hogy az ágy vad ringatózásba kezdett Kate alatt. - Castle - szólt a készülékbe várakozásteli hangon, miközben tekintete a nőét kereste.

Beckett álmos fáradtságát mintha egy hurrikán fújta volna el. Felkönyökölt, és kérdőn nézett Castle-re, akinek örömteli mosolyáról és szeme ragyogásáról azonnal leolvashatta, hogy jó híreket hall a barátjuktól. 

- Gratulálunk Kevin! Legyen annyi örömötök a piciben, mint nekem Alexis-ben! Sok boldogságot kívánunk, egészséget, és hogy minden álmotok váljon valóra - mondta őszintén.

Kate nézte a meghatottság könnyeivel küszködő férfit, akinek hangja elcsuklott az utolsó szavaknál. Amikor letette a telefont, és őrá nézett, egymásra mosolyogtak. Kate érezte, ahogy az izgatottságát felváltja a boldogság. Szerette Ryan-t, mert minden tulajdonságát becsülni lehetett: becsületes volt, szorgalmas, diszkrét, igazi barát, olyan ember, aki megpróbál mindig a lelkiismeretére hallgatva cselekedni. Egy jó ember új életet adott a világnak, mintha az univerzum ellensúlyozni akarná a rossz dolgokat a földön. Mivel Castle csak földöntúli mosollyal nézett rá, kérdőn felhúzta a szemöldökét.

- Kislányuk született, egészséges, 3200 gramm, 50 cm, kék szemű, pici barna haja van és gyönyörű. Jenny is jól van, Ryan pedig úszik a boldogságban - sorolta szinte egy szuszra az író. 

- Örülök, hogy boldogok - hajtotta fejét Kate a férfi vállára. - Hogy hívják a picit? - kérdezte, de amikor nem kapott választ, kicsit elhúzódott, és gyanakodva Castle-re nézett. A férfi zavarában beharapta a száját, és a nagy gondolkodásban összeráncolta a homlokát. - Nem emlékszel rá?  

- De ... csak ... csak most nem jut eszembe, pedig már hallottam, és tudom, hogy szép jelentése van - mentegetőzött kényszeredetten Castle.

- Szóval, elfelejtetted - állapította meg Kate.

- Igen, de csak azért, mert nem hallok minden nap ír neveket - húzta össze durcásan a szemöldökét a férfi, de a következő pillanatban felragyogott a tekintete. - Aislynn! - kiáltott fel. - Azt jelenti, "ihlet". Egyszer húsz nyelven megkerestem ezt a szót.

- Azért, mert kifogytál belőle? - mosolyodott el gonoszkodva Kate, de a férfi nem is figyelt a csipkelődésre.

- Mit gondolsz, azért adták neki ezt a nevet, mert ilyen fontos nekik a barátságom? - kérdezte önelégült mosollyal az arcán, mintha más magyarázatot el sem tudna képzelni.

Kate rosszallóan megforgatta a szemét. Más helyzetben letörte volna a férfi egóját, de rossz érzése támadt. Látta, hogy Castle-t mennyire lázba hozta a baba születése, mennyire  ragyogott a boldogságtól, amikor hallgatta Kevint, és amikor megosztotta vele a hírt. Hirtelen arra gondolt, akkor milyen boldog lenne, ha nekik születne gyerekük, ha a barátjuk gyerekének születése is ilyen erős érzelmeket vált ki belőle. Felkelt, és hogy elhessegesse a fájó gondolatokat, a rá váró feladatokra próbált koncentrálni.

- Indulnunk kell! - mondta, és a fürdőszoba felé vette az irányt. 

Castle még elmerengett egy kicsit a nagy híren. Szeretett volna még beszélgetni Kate-tel, de a nő olyan gyorsan eltűnt az ágyból, mintha menekülne valami elől. Az órára nézett, és nagyot sóhajtva felkelt.

Beckett karba tett kezekkel állt a fehér tábla előtt, amelyen megszaporodtak az új információk, és megpróbált úgy tenni, mintha azon törné a fejét, hogyan lehetne bizonyítékot szerezni Ted Edwards ellen, de képtelen volt összpontosítani. Mindenki Ryan babájával volt elfoglalva. A hír futótűzként terjedt az őrsön, és hirtelen mintha mindenkinek szebbé varázsolta volna a napját az a pici emberke, mosolyogva adták tovább a hírt, és arról beszélgettek, milyen nagyszerű dolog egy gyermek születése. Mire elült volna a téma, mindig jött valaki, aki még nem hallotta. Nyugalmat keresve fogta az iratait, és bevonult velük az eligazítóba. Mielőtt belépett az ajtón, még látta, hogy Castle és Espo milyen lelkesen beszélgetnek a hajnali eseményről. Dühös volt. Arra számított, hogy reggelre behozzák Alain Sargue-t, a fotóst, de mintha a föld nyelte volna el, egyelőre nem tudták előállítani. A titokzatos motorossal sem volt szerencséjük, aki valószínűleg Benjamin Jacobs gyilkosa, és a fotóstúdióban is feltűnt. Ryan még előző este leszűkítette a lehetséges gyanúsítottak számát, és átadta a neveket az FBI-nak, de a felkutatásuk és az ellenőrzésük még folyamatban volt, ezért nem maradt más, mint hogy kapcsolatot keressenek Ted Edwards és Benjamin Jacobs között.

Alig néhány perce bújta a pornómagazinok kiadóinak pénzügyi kimutatásait, amikor bűnbánó arccal belépett a két férfi.

- Ezeket majd mi átnézzük - vette el a két legvastagabb mappát Javi a nő elől, mintha ezzel akarná jóvátenni, hogy magára hagyták Beckett-tet az unalmas jelentések átnézésében, és az egyiket a megrökönyödött író elé dobta. 

Kate alig észrevehetően elmosolyodott, és tudta, most már a munkára tud koncentrálni. 
Egy óra múlva Castle összefogta ujjait a tarkója mögött, és egy elnyújtott nyögés kíséretében kinyújtóztatta a hátát. Beckett felpillantott a kezében tartott számlakivonatról, összehúzta a szemöldökét, és hátradőlt a székben.
- Mi az? - kérdezte a morcos arcú férfitól. Úgy érezte, nem mennek semmire sem a pénzügyi jelentésekkel, sem a híváslistákkal, és ez idegessé tette. Ha ma nem tesznek le valamit az asztalra, az FBI átveszi az ügyet, és akkor nem élheti át a gonoszon aratott győzelem megnyugtató érzését. Nem szerette a befejezetlen ügyeket. 
- Csak azon gondolkodtam, talán nem errefelé kellene keresgélnünk - töprengett Castle hangosan, mire Espo is érdeklődve fordult felé. Megszokták, hogy ha elakadtak egy ügyben, gyakran Castle-nek volt olyan ötlete, ami továbblendítette őket. Kate már azt sem bánta volna, ha valami őrültséggel jön elő a férfi, csak mozduljanak már el a holtpontról.
- Én ... csak ... én csak arra gondoltam, hogy egy olyan milliárdos, mint Ted Edwadrs, nem olyan óvatlan, hogy nyomot hagyjon a pénzügyeiben és a telefonhívásaiban, hogy visszakövethessék, és elvezesse a rendőrséget hozzá - mutatott az előttük tornyosuló papírhalomra.
- Ezt most csak azért mondod, mert nem fűlik az unalmas kulimunkához a fogad, vagy van valami jobb ötleted? - kérdezte éllel Javi, aki tudta, hogy az írónak természetes, hogy ezt a munkát mindig ők végzik Ryan-nel, ő meg mindig kihúzza magát alóla.
- Ha össze is tudnánk kapcsolni Edwards-ot és Jacobs-ot, simán védekezhetne azzal, hogy Jacobs kölcsönt akart tőle kérni, azért hívogatta, és mivel a betiltott szektája tagja volt a templomszolga, a régi ismeretségre való tekintettel adott neki pénz, hogy ki tudja fizetni a játékszenvedélye miatt keletkezett adósságát. Máshonnan kellene megközelítenünk Edwards-ot. - nézett Kate elgondolkodó, majd Espo várakozó tekintetébe.
- Nézzük az ügyet a gyerekek oldaláról! - szólalt meg Beckett, és egy alig észrevehető mosoly jelent meg a szája szegletében, a férfi pedig cinkosan mosolyogva bólintott.
- A gyerekeket lefényképeztették egy profi fotóssal - kezdte a gondolatmenetet Castle.
- Mégpedig felnőtt ruhában, kisminkelve, ami arra utal, hogy valószínűleg nem eladni akarták őket - folytatta a férfi felé fordulva Beckett.
- Edwards a pornóiparból él. Megtanulta, hogyan lehet az utolsó centet is kipréselni ebből az üzletágból, és hogyan lehet a leghatékonyabban működtetni.
- Ha nagy hasznot akar, akkor vagy virtuális találkozókat szervez az interneten a beteg lelkű kuncsaftjainak, vagy valódiakat.
- A valódiakban nincs tapasztalata, és nagyobb a lebukás veszélye - hagyta fenn a hangsúlyt Castle, hogy a mondatot Beckett fejezhesse be.
- Akkor viszont valahol fogva kell tartania a gyerekeket - mosolygott Kate elégedetten a férfira.
Espo először a homlokát ráncolva kapkodta tekintetét a két ember között, akiknek mintha egy srófra járna az agya, fejezték be egymás gondolatát, miközben arcuk egyre közelebb került egymáshoz, tekintetük pedig összefonódva ragyogott.
- Már hatodik éve, hogy ezt csináljátok, de még mindig nem tudom, hohyan - szólalt meg a nyomozó méltatlankodva, mire Castle önelégülten, Beckett pedig szolidan rámosolyogott.
- Nézz utána, milyen ingatlanok vannak Ted Edwards tulajdonában, vagy bérel-e bárhol lakást, lakosztályt, irodát, elhagyott gyárépületet vagy bármit, ahol el lehet rejteni a külvilág elől tizennyolc kisgyereket! Szólok Sorensonnak, hogy az FBI-os kollégák segíthetnének - adta ki az utasítást Beckett Espo-nak, aki azonnal felállt, és az FBI által felállított okostáblához sietett.
- És mi? - kérdezte kíváncsian Castle, mire egy sejtelmes mosolyt kapott cserébe.
- Mi, pontosabban te, telefonálsz - húzta fel kihívón a szemöldökét, mintha tesztelné a férfit, rájön-e, hogy talált valami érdekeset Edwards híváslistáján, de amikor Castle megszólalt, arcára fagyott a mosoly.
- Felhívjam Ryan-t? - lepődött meg a férfi, mert neki ez volt az első gondolata, de nem hitte, hogy Kate-et is annyira lázba hozta a baba születése, mint őt. Nem kerülték el a figyelmét az apró jelek, amik arra utaltak, hogy a nő zavarban volt a helyzettől. Látszott, hogy őszintén örül Ryan-ék boldogságának, de inkább kerülte a munkatársait, minthogy beszéljen velük az örömhírről. Abban a pillanatban, hogy kiszaladtak száján a szavak, már tudta, hogy nagyot tévedett, mert Kate zavartan elkapta a tekintetét, és beharapta az ajkát. - Vagy ... vagy találtál valamit? - próbálta menteni, ami menthető.
- Ezt - mutatott Beckett az előtte heverő híváslistára.