Változatok egy témára 6/110

- Beszélne nekünk ezekről a "más felfogású" képekről? - szólalt meg az eddig hallgatag nyomozó, és jelvényét a titkárnő szeme elé emelte. - Kate Beckett nyomozó vagyok.

A titkárnő szinte ledermedt. Egy pillanatig mereven bámulta a jelvényt, aztán hitetlenkedve Beckett-re nézett, majd mélységes csalódást tükröző tekintettel Castle-re, aki bocsánatkérő mosolyra húzta a száját.

- Szóval, maga Nikki Heat - mérte végig a nyomozót a nő, amikor első meglepetéséből magához tért. 

- Kate Beckett nyomozó vagyok - ismételte meg a nő, miközben magában fortyogott a dühtől, de erről csak egy pillanatra kitáguló orrcimpái tanúskodtak. Semmi sem bosszantotta jobban, mint amikor Nikki Heat-ot látták benne.

- Van olyan jó, mint ő? - folytatta zavartalanul a titkárnő.

- Higgye el, Nikki Heat csak álmodozik róla, hogy olyan jó legyen, mint én - szűrte a fogai között Beckett. 

Átható tekintetével és halk, mégis fenyegetően csengő szavaival sikerült kizökkentenie a titkárnőt a Castle iránti rajongásából, és az író képzeletbeli szereplőinek valóságba ültetéséből. A nő zavartan kapta el szemét a nyomozóról, és igazgatta meg tökéletesen álló hajkoronáját.

- Beszéljenek az igazgató úrral! Néhány óra múlva visszaér - próbált kitérni a beszélgetés alól, miközben megkerülte az íróasztalát, és szemüvegét feljebb tolva, szinte pillanatok alatt változott át rajongóból távolságtartó titkárnővé.

Beckett két tenyerével az asztalra támaszkodott, és olyan közel hajolt a nőhöz, hogy az önkéntelenül hátrébb húzódott.

- Ha akarja, a kapitányságon is megejthetjük ezt a beszélgetést - csengett vészjóslóan a hangja.

A nő sóhajtott, és megadóan a székére roskadt.

- Ha valóban olyan jó nyomozó, akkor tudnia kell, hogy amit elmondok, arra semmi bizonyítékom nincs, egyszerűen csak furcsa dolgokat tapasztaltam, most meg megjelentek maguk - kezdett bele nehezen a nő. Látszott rajta, hogy valami gyanúsat tapasztalt, ami rossz érzéssel töltötte el. -  Alain Sargue, az új fotósunk, Franciaországból érkezett, komoly tapasztalata volt, neves divatmagazinoknak és modellügynökségeknek dolgozott, és valóban profi volt a szakmájában. Eleinte mindenki el volt ájulva tőle, de nem sokkal azután, hogy elkezdett nálunk dolgozni, mindjárt összetűzésbe került az igazgató úrral, mert két férfi négy vagy öt gyereket hozott be fotózásra, az igazgató úr pedig észrevette. Behívatta Alain-t az irodájába, és hallottam, ahogy utasítja, hogy még egyszer nem szeretné meglátni, hogy gyerekfotózásra használja a stúdiót, amikor alig győzik a portfóliók készítését a leendő modellekről és színésznőkről. Alain persze elnézést kért, és úgy tűnt, minden rendeződött. Körülbelül egy hónappal ezelőtt itt felejtettem az igazgató úr beszédét, amit egy divatbemutató megnyitójára írtam neki, ezért késő este visszajöttem. A parkolóban megláttam az egyik férfit, aki a gyerekeket akarta fényképeztetni, amint egy nagy motor felé siet, Alain pedig fenn volt a stúdióban, és az egyik fotózásra használt szobában pakolgatott. Olyan érzésem volt, mintha a méregdrága felszerelést szerelné vissza a helyére. Rettentő zavarba jött, amikor meglátott, és magyarázkodni kezdett, hogy a másnapi fotózáshoz akar csak előkészülni. Éreztem, hogy hazudik. Aztán olyan kapkodásba kezdett, hogy majdnem feldöntötte az egyik reflektort, és ahogy utánakapott, belerúgott az aktatáskájába, amiből egy köteg fénykép csúszott ki. Igyekezett eltakarni őket, és gyorsan visszatuszkolni a táskába, de a két felső képet láttam. - A nő elgondolkodva elhallgatott, és maga elé meredve próbálta felidézni, mit is látott pontosan, aztán Beckett-re nézett. - Kisgyerekek voltak a képeken, de ... először azt hittem, hogy felnőtt modellek. Ki voltak sminkelve, és felnőtt ruhák és ékszerek voltak rajtuk - mondta halkan, de magabiztosan.

- Meg tudná adni Alain Sargue címét? - kérdezte Beckett, mire a nő bólintott, leütött néhány billentyűt a számítógépén, és már diktálta is a címet.

- Tudna személyleírást adni a férfiakról, akik a gyerekekkel itt jártak? - szólalt meg Castle. 

- A motorosról igen - bólintott a nő.

Néhány perc múlva a nyomozó és az író elégedetten egymásra mosolygott. A személyleírás teljesen megegyezett a fotografikus emlékezetű kisfiúéval, David-ével, aki Benjamin Jacobs, a templomszolga gyilkosát írta le ugyanígy.

Beckett beszólt a kapitányságra, hogy hozzák be Alain Sargue-t, és álljon készen egy rajzoló, hogy a titkárnő segítségével képet kapjanak a gyanúsítottról.

- Mi köze lehet az énektanár-kórusvezető Samuel Eckhardt-nak és Benjamin Jacobsnak, a templomszolgának egy orosz akcentussal beszélő  motoroshoz, és a francia fotóshoz - töprengett a kapitányság felé autózva Beckett - és ki mozgatja a szálakat?

- Egyszerű - vonta meg a vállát Castle. - Maffia. 

- Komolyan? - nézett a férfira összevont tekintettel Kate. - Már megint ezzel jössz? Nincs jobb ötleted? - csóválta meg a fejét.

- Igaz - húzta össze a száját bosszankodva a férfi. - Ez a fantáziátlanság már ijesztő. Hm. Persze az is lehet, hogy mindannyian egy titkos szekta tagjai - merengett el, Kate arcán pedig átsuhant egy mosoly.

Hirtelen csend telepedett rájuk. Mindketten ugyanarra gondoltak, és egyikük sem akarta feltenni a nyomasztó kérdést, hogy mi lehet a gyerekekkel.

A kapitányságon Ryan-t és Espo-t az eligazítóban találták meg, amint éppen Shaw ügynökkel tanulmányoztak valamit az FBI okostábláján. Castle kicsit irigykedve ráncolta össze a homlokát, amikor kevin érintésére egy sor adat jelent meg a táblán.

- Kár, hogy megjöttetek - pillantott feléjük Espo, aki tudta, innentől Castle ki fogja sajátítani a táblát.

Shaw ügynök és Beckett egymásra nézett, és megcsóválták a fejüket a férfiak gyerekes rajongásán, amit az okostábla váltott ki belőlük.

- Megpróbáltunk kapcsolatot keresni a négy ember között - mutatott a táblára az ügynök, mire Kate elmosolyodott. Mintha az autóban feltett kérdését meghallotta volna Jordan. - Találtunk egy érdekes dolgot, de majd a kollégái elmondják. Nekem most rohannom kell - pillantott az órájára. Amikor meglátta Kate és Castle kérdő tekintetét, boldog mosollyal az arcán adott magyarázatot. - Ma van a születésnapom, és a kislányom egy óriási meglepetéssel készül rá - amiről persze én semmit sem tudok - kacsintott. - Nincs az a gyilkos, akiért kihagynám, hogy lássam a boldogságtól csillogó szemét. Mr. Castle - nézett a férfira - maga már tudja, milyen csodálatosak a gyerekek! Akkor a legboldogabbak, ha örömöt okozhatnak nekünk, és boldognak látnak bennünket. Régen azt hittem, ez csak fordítva igaz.

Castle egyetértően mosolyogva bólintott, miközben számtalan emlék cikázott át a fején, amikor Alexis meglepte őt valami ajándékkal, és ilyenkor mindig soha nem látott fények csillogtak a szemében.

Amíg a férfi elmerengett az emlékeken, Beckett kínosan mosolygott, mivel a két ember olyan dologról beszélt, amit ő csak a gyerek oldaláról élt át, és a szülő oldaláról talán soha nem is fog megtapasztalni. Zavarát csak fokozta, amikor az ügynök közelebb lépett hozzá, és mélyen a szemébe nézve, halkan hozzáintézte a szavait.

- Remélem Kate, ezt nem akarja kihagyni!

Beckett csak állt, torka kiszáradt, hallotta dobhártyájában saját dübörgő szívverését. Vett egy nagy levegőt. Mire feleszmélt, már csak az ügynök mögött becsukódó liftajtót látta. A három férfira nézett. Espo hirtelen a táblán levő adatokat kezdte tanulmányozni, Ryan zavartan elkapta a tekintetét, kezét zsebre tette, majd kihúzta, végül intett, hogy főz egy kávét, Castle azonban egyenesen  szemébe nézett. Néhány másodpercig fogva tartották a kék szemek, amikben szeretetet, féltést és szomorúságot vélt felfedezni, aztán pislantott egyet. Nem akarta újra elölről kezdeni a harcot saját érzéseivel, ezért kényszerítette magát, hogy az ügyre koncentráljon.

- Mit találtatok? - fordult Espo felé, és gyorsan megköszörülte a torkát, miután meghallotta saját, elcsukló hangját.

- Castle, ez még téged is meg fog lepni - fordult feléjük kihívó mosollyal a nyomozó. - Eckhardt és Jacobs nemcsak a templomból ismerte egymást. Sokkal régebbi a kapcsolatuk. Amikor Beckett hívott minket, hogy képbe került a francia fotós, megnéztük az adatbázisban, neki nem lehet-e köze a két emberhez. Éééés ... bingóóó! - csapott öklével a levegőbe.

- Mi ... mi fog meglepni? - kérdezte kíváncsian Castle.

- 20 évvel ezelőtt mindhárom férfi tagja volt egy később betiltott vallási szektának! - húzta ki magát Espo győzelemittasan.

- Szektának? - kiáltott fel Castle és Beckett egyszerre, de amíg a nő hitetlenkedve vonta össze a szemöldökét, addig a férfi önelégülten húzta mosolyra a száját.