Változatok egy témára 7/51

- Az én szívembe viszont nem lopta be magát! - tolta fel aranykeretes szemüvegét az orrán a nővér, miközben a férfi ágyához lépett, aztán az ágy mellett álldogáló Kate-re pillantott, és lesújtó tekintettel végigmérte. - Ahogy maga sem - vetette oda foghegyről.
Kate lesütötte a szemét, mint a rosszaságon kapott kisgyerek. Tudta, hogy a rosszallás annak szól, hogy nemrég műtötték a lábát, ő meg mászkál, ezért szó nélkül elengedte Castle kezét, visszabicegett az ágyához, és amilyen gyorsan csak tudott, lefeküdt, és magára húzta a takarót. A nővér viselkedése Gates-re emlékeztette, ezért legalább ő nem akart súlyosbítani a helyzeten. Castle-t ismerve, a férfi előbb-utóbb úgyis tesz valami szemtelen megjegyzés, amivel kivívja a nő olyan fokú ellenszenvét, hogy utána bármit tesz, nem tudja a szívébe lopni magát. Csendben figyelte, mit akar a hatalmával teljes mértékig tisztában levő nő Castle-től.
- Azt gondoltam, megelégedett a vizsgálóban előadott színjátékkal - húzta össze a szemét a főnővér - nem hittem, hogy az osztályomon is elő akar adni egyet.
Castle megszeppenve pislantott egyet, hogy szabadulni tudjon a szúrós tekintettől, aztán a hófehér, merevre keményített egyenruhára hímzett néven állt meg a tekintete, miközben azon töprengett, jól hallja-e a német akcentust a nő szavaiban, vagy csak beleképzeli.
- Ő ... nem tudom, mire gondol, Hildegard nővér - kezdte ártatlan szemekkel. Abban bízott, mivel a vizsgálóban nem volt benn a nő, csak hallott arról, hogy mi történt odabenn, így talán szépíthet kicsit a dolgokon.
- Főnővér! - javította ki éllel a beteget a nő.
- Főnővér - bólintott bocsánatkérőn Castle.
- Tisztázzunk valamit. Nem szeretem azokat a betegeket, akik semmibe veszik a munkánkat - kezdte szigorúan a főnővér, és rideg tekintetével szinte fogva tartotta a férfit, és mivel látta, hogy Castle mentegetőzve megrázza a fejét, és egy nagy levegőt véve magyarázkodni kezdene, megálljt parancsolva feltartotta a tenyerét. - Tudok a kis akciójáról, de nehogy azt higgye, hogy Ben, az ápoló árulkodott magára. Egyszerűen én mindenről tudok, ami az osztályomon történik. Mi gyógyításra esküdtünk, és ha ezt valaki megakadályozza, annak velem gyűlik meg a baja! - közölte vészjóslóan.
Castle nyelt egyet és segélykérőn Beckett-re pillantott, aki alig észrevehetően megrázta a fejét, jelezve, hogy szerencsésebb lenne, ha hallgatna.
- Én ... én nem akadályozom meg - erőltetett egy zavart mosolyt az arcára - én csak ...
- Nem vagyok kíváncsi a magyarázatára - szakította félbe a nő, aztán Kate felé fordult. - Ez vonatkozik magára is!
Kate meghökkenve nézett a nyíltan ellenséges főnővérre. Fogalma sem volt, mivel vívták ki az ellenszenvét, legalábbis azt nem tudta, hogy rá miért haragszik a nő. Mire reagálhatott volna a megjegyzésre, Hildegard főnővér már nem vele foglalkozott, hanem a kezében levő lázmérőt ellenőrizte, és Castle-höz lépett.
- Nyissa a száját! Legalább addig sem beszél - mondta, és elégedetten nézte, ahogy a betegnek engedelmesen elnyíltak az ajkai, hogy beletehesse a lázmérőt. - Teszek az ujjára egy szaturáció mérőt. Ne piszkálja! - villant fenyegetően a szeme a megilletődött betegre, miközben az ujjára csíptette a kis műszert. - Már csak a vérnyomásmérést kell túlélnie - mondta, miközben a szoba sarkában álló asztalról a férfi ágyára tette a hagyományos, higanyos műszert. Castle most hallott először a főnővér szavaiból kicsendülni egy kis együttérzést, sőt úgy látta, kemény vonásai is ellágyultak, ezért amikor az kivette szájából a lázmérőt, felbátorodva megszólalt.

- Azt hittem, már olyan fülbe dugható, digitális lázmérőket, és digitális vérnyomásmérőket használnak - próbált semleges témában beszélgetést kezdeményezni, de alig ejtette ki a szavakat, már tudta, hogy megint rosszul szólt, mivel a főnővér arcán újra megjelent a harag.

- Nem hiszek a digitális kütyükben. Ezt - mutatta fel a kezében levő lázmérőt, mint valami bizonyítékot - megbízható és precíz, mint minden német termék - mondta meggyőződéssel, amitől Castle-nek összehúzódott a gyomra, és kényszeredetten elmosolyodva, egyetértően bólintott.

- Hát persze - mondta megadóan.

- Magának mindig beszélnie kell? - kérdezte összevont szemöldökkel, aztán figyelmét a lázmérőre összpontosította. - Hm - szorította össze a száját elgondolkodva.

- Baj van? - szólalt meg aggódva Kate, aki eddig mosolyogva szemlélte Castle hiábavaló próbálkozását, hogy kedvező képet alakítson ki a főnővérrel, de most megijedt.

- Nem tudom. Amikor ellátták a sebeket a combján, kapott antibiotikumot. Nem szabadna, hogy lázas legyen - mondta elgondolkodva. 

Kate a férfira nézett. Csak most tűnt fel neki, mennyire kipirult az arca, és hogy izzadságtól fénylik a homloka. 

Castle csodálkozva nézett a főnővérre, de nem azért, amit mondott, hanem azért, mert nem hurrogta le Kate-t, sőt, megjelent az aggódás a tekintetében. Érezte, hogy valami baj van, amitől megváltozott a nő viselkedése.

- Jól vagyok - szólalt meg bizonytalanul, miközben először Kate-re nézett, aztán a vérnyomásmérőt a karjára csatoló főnővérre.

- Azt majd Dr. Gilmore eldönti - változott újra szigorúvá a nő arca. - Most ne beszéljen!

Csend telepedett a szobára. Kate érezte a főnővér feszültségét, ami félelemmel töltötte el. Azt hitte, már biztonságban vannak, és mostantól minden jóra fordul, de mintha a sors nem akarná, hogy megnyugodjon. A főnővér kivette füléből a fonendoszkópot, levette a vérnyomásmérő mandzsettáját a férfi kezéről, szó nélkül visszatette az asztalra a műszert, és szótlanul az ajtó felé indult.

Kate felült az ágyban, és utána szólt.

- Főnővér! 

A nő megtorpant, aztán egy pillanatnyi vacillálás után megfordult.

- Küldöm a doktor urat - mondta komolyan, és kilépett az ajtón. 

Kate érezte, hogy összeszorult a torka, és gombóccá változott a gyomra.

- Castle! Jól vagy?  - kérdezte, és már szállt volna le az ágyról, amikor meglátta a férfi rémült tekintetét.

- Ne, ne! Kate! Fel ne kelj! Vissza talál jönni ez a nővérruhába bújtatott SS-tiszt, és ki tudja, milyen kínzást fog rajtunk alkalmazni! - ráncolta össze a homlokát.

- Castle! - sóhajtott bosszúsan Kate, de azért az ágyban maradt. - A főnővér csak szigorú, szabálytisztelő, és nem szereti, ha valaki ... ha valaki olyan, mint te, de nem egy SS-tiszt. Arról beszélj, hogy érzed magad!

- Én ... jól vagyok ... vagyis ... voltam már rosszabbul is - tűnődött. - Tudod, amikor be kellett adnom magamnak az ellenanyagot tartalmazó injekciót, na, akkor rosszul voltam - bólogatott meggyőződéssel. - Még nem is meséltem neked, hogy volt - élénkült meg a lehetőségtől, hogy eldicsekedhet hőstettével a nőnek.

Kate érezte, hogy ez egy olyan pillanat, amikor a férfi az idegeivel játszik, ami máskor az agyára ment, most viszont a lelke mélyén örült, mert ez azt jelentette, hogy nincs olyan rosszul, mint ahogy a főnővér gondolja. Még harcolt volna vele, hogy komoly válaszra bírja, de az ajtóban megjelent egy szálfatermetű, egyenes tartású, idős orvos. Hófehér köpenye alatt olyan elegáns ruhát viselt, mintha egy fontos megbeszélése igyekvő üzletember lenne, hullámos ősz haját hátrafésülte, ami kiemelte határozott, markáns vonásait, keret nélküli szemüvege mögött élénken csillogott barátságos, barna szeme.

- Beckett nyomozó - bólintott barátságosan Kate felé. - Remélem nem bánja, hogy szobatársat kapott! - mosolyodott el.

- Köszönöm - mondta komolyan Kate, de közben türelmetlenül Castle felé pillantott. Jobban szerette volna, ha nem vele, hanem Rick-kel foglalkozik az orvos, aki mintha megérezte volna a nő félelmét, az író ágya mellé lépett.

- Na, hadd nézzem Mr. Castle, mivel ijesztette meg Hildegard főnővért!

- Éééén? Ő ijesztett meg engem  - háborodott fel az író, de engedelmesen hagyta, hogy az orvos megvizsgálja.

Kate próbálta leolvasni a férfi vonásaiból, mennyire nagy a baj, de egy ideig csak feszült figyelmet látott az arcán, végül felegyenesedett, és nagyot sóhajtva elmosolyodott.

- A láz nem meglepő ebben az állapotban. Úgy gondolom, kell néhány nap, hogy az antibiotikum legyőzze a fertőzést. A vérnyomása kicsit magas és a pulzusa is szapora, ami a kígyóméreg, vagy az ellenanyag hatása - mondta. Amikor meghallotta Kate halk, megkönnyebbült sóhajtását, elgondolkodva folytatta. - Tudják, a főnővér nagyon szigorú, de csak egy cél vezérli, hogy meggyógyuljanak a betegei. Minden apró jelre figyel, és rögtön szól, ha valami aggasztja. Fogadjanak szót neki! Jót akar, de nem válogat a módszerekben, ráadásul kissé régimódi is - mosolyodott el szeretettel. - Meg kellett vívnom vele a harcot, hogy maguk egy szobába kerülhessenek!

Az orvos elnézően és végtelen szeretettel ejtette ki a szavakat, és még folytatta volna, ha a főnővér be nem lépett volna az ajtón.

- Minden rendben van Hildegard főnővér - váltott tiszteletteljes, kimért hangnemre az orvos, de ahogy a főnővér felé fordult, Castle valami furcsát vélt felfedezni a tekintetében.

- Elnézést kérek főorvos úr, hogy számos teendője mellett feleslegesen hívtam a beteghez, de a tünetek arra utaltak, hogy nem hat az antibiotikum - kerülte a szemkontaktust a főnővér.

- Semmi baj Hildegard! Jobb félni, mint megijedni! - mondta barátságosan az orvos. - Maga mindig kiválóan és lelkiismeretesen végzi a munkáját - dicsérte a nőt, miközben kifelé tartott a szobából.

A főnővér fülig vörösödött a szavakra, zavartan a két betegre pillantott, aztán követte a férfit!

Castle és Kate néhány másodpercig döbbenten néztek a becsukódó ajtóra, aztán tekintetük találkozott, és egyszerre szólaltak meg.

- Szerelmesek!

- Ó! A vágyakozás és a titkolózás időszaka! - merengett el Rick távolba révedő tekintettel.

-  Castle! Te most nosztalgiázol? - nézett rá döbbenten Kate. Az előbb még attól rettegett, hogy valami baja lesz a férfinak, most meg bosszantja, hogy olyan hangsúllyal emlegeti a múltat, mintha az jobb lett volna, mint a beteljesült szerelmük.

- Igen, nosztalgiázom - jelent meg a férfi arcán az oly rég nem látott pimasz kis mosoly, aminek Kate most mindennél jobban örült. Elmosolyodott. Képtelen volt bármiért is haragudni Castle-re. Legalábbis most így gondolta.

- Ugye tudod, hogy az előbb a frászt hoztad rám? 

- Éééén? Én mondtam, hogy jól vagyok! A főnővér! Ő hozta rád a frászt - bólogatott az igazát bizonygatva.

Kate hirtelen elkomolyodott. Vajon hányszor kell átélnie még a félelmet? Castle kétségbeesett ellenkezésével nem törődve felkelt, leült a férfi ágya szélére, és megfogta a kezét.