Marha Rodgers olyan sebességgel száguldott a két nyomozó felé, mint a mindent elsöprő hurrikán, Alexis pedig komoly, fájdalmas arccal próbált lépést tartani elszánt tekintetű nagyanyjával.
Az asszony egyenesen a két nyomozóhoz robogott.
- Kaptunk egy listát! Biztos, hogy nagyon fontos! - nyúlt a táskájába, és egy 5-6 lapból álló kimutatást tett Espo íróasztalára.
A két férfi megrökönyödve nézte először a sietségtől levegő után kapkodó nőt, aztán az eléjük tett iratokat. Azt azonnal látták, hogy egy részletes pénzügyi kimutatás hever előttük, de amikor felfedezték az ismerős, costa ricai bank nevét, elhűlve meredtek Martha-ra és Alexis-re.
- Ezt meg honnan szerezték? - kérdezték szinte egyszerre.
Az asszony nagyot sóhajtott, és egy pillanatra az unokájára nézett, aki alig észrevehetően megrázta a fejét.
- Valaki az ajtó előtt hagyta - mondta az igazat, noha pontosan tudta, ki tette, vagy ki tetette oda az iratot. - Csengettek, de mire Jim ajtót nyitott, már senki nem állt a folyosón, csak ez volt a lábtörlőn egy borítékban - mutatott a papírokra.
Espo és Ryan egymásra nézett. Tekintetükben ott égett az izgalom és a megkönnyebbülés. Végre kimozdulnak a holtpontról, és még szabályt sem kell szegniük azzal, hogy az ír maffiától kérnek segítséget.
- Sejtése sincs, ki lehetett a feladó? - húzta össze gyanakodva a szemét Espo, de Martha olyan ártatlanul nézett rá átható kék szemeivel, hogy hajlamos volt hinni neki, bár tudta, a nő kiváló színésznő, így azt hitet el vele, amit akar.
Észre sem vették, hogy nyílt a liftajtó, és dühös tekintettel Jim Beckett csatlakozott a társasághoz.
- Megígértem, hogy vigyázok magukra - nézett feddőn Martha-ra, de a nő csak sajnálkozva felhúzta a vállát. Mire kifizette a taxit, a két nő eltűnt a szeme elől, és egy pillanatra a rémület lett rajta úrrá, egészen addig, amíg meg nem látta a kapitányság földszintjén, az éppen becsukódó liftajtó mögött őket.
A kinti mozgolódás óhatatlanul felkeltette Gates kapitány figyelmét is, annak ellenére, hogy a telefonálásra koncentrált, és minden szavát alaposan átgondolva, már-már a zsarolás határát súrolva győzködte egyik régi ügyfelét arról, miért is jár jobban, ha segít neki. Amikor megkapta a beleegyező választ, elégedett mosoly suhant át az arcán, de hangja kemény maradt, miközben elbúcsúzott a férfitől.
- Történt valami? - lépett ki az irodájából, és kutató tekintetét hol a nyomozókra, hol Castle anyjára szegezte. Érezte, hogy a nő a főszereplő a kialakult helyzetben, és azt is, hogy nem ok nélkül jött a kapitányságra.
Espo a pénzügyi kimutatást a Vaslady kezébe adta, és tömören összefoglalta a tényeket. Gates gyanakodva körbepillantott, aztán feltette a szemüvegét, és vizsgálni kezdte az adatokat.
- Minden pénzmozgásnak nézzenek utána! - adta vissza a nyomozónak a papírokat. - Az FBI-nak nem kell erről tudni, elvégre ki tudja mennyire megbízható ez az információ, amikor azt sem tudjuk, kitől származik - mondta. Tekintete elgondolkodva pihent meg Martha-n, aztán a zavarában fejét lehajtó Alexis-en. Egyértelmű volt számára, hogy az asszony és a lány tudják, kitől származik a kimutatás, de látta rajtuk, hogy sosem árulnák el. - Kérek egy másolatot! Megosztozunk az adatok ellenőrzésén. Tudni akarom, mit vásárolt, vagy bérelt Tyson, kinek, miért fizetett! Az első 20 utalás ellenőrzése az enyém - intézte szavait a két nyomozó felé, aztán újra Martha-hoz fordult, de a nő megelőzte.
- Tudom, menjünk haza, és ne játsszuk ki a ház előtt őrködő rendőröket! - emelte fel bocsánatkérően mindkét kezét, aztán megtört tekintettel nézett a kapitányra. - Ez segít elfogni azt az embert, ugye? - intett fejével a papírok felé.
- Igen, azt hiszem, a nyomára bukkanhatunk. Aki megszerezte ezt az iratot, befolyásos ember, akinek nagyon fontos Mr. Castle - csengtek megnyugtató, meleg hangon Gates szavai.
Martha bólintott. A mozdulatban benn volt a megnyugvás, és az egyetértés is. Viktoria Gates nem tudhatta, hogy az asszony gondolatai akörül az ember körül forognak, aki élete legboldogabb éjszakáját, és élete legnagyobb ajándékát adta neki, a fiát. Amikor meglátta a borítékot, még nem sejtette, hogy ki küldte, és azt sem, hogy miért. Aztán meglátta a kis lapra írt üzenetet. Egy dátum állt rajta, az a nap, amit együtt töltött a magát most Jackson Hunt-nak nevező férfival. Azonnal tudta, hogy milyen nagy jelentősége lehet az iratnak, bár a banki kivonat neki nem jelentett semmit.
- Mindenről tájékoztatnak bennünket, ugye? - szólalt meg Jim Beckett, akinek - maga sem tudta miért - egyre rosszabb érzései támadtak.
- Természetesen - mondta meggyőzően Gates.
- Nincs semmi új hír Apáról? - kérdezte nagyot nyelve Alexis.
- Sajnálom ... - rázta meg a fejét a kapitány, hogy elkerülje a lány reménykedő tekintetét. Úgy döntött, egyenlőre nem osztja meg velük azt az információt, hogy az FBI elvesztette a kapcsolatot Beckett helikopterével.
Mire a három aggódó ember beszállt a liftbe, Espo megjelent a fénymásolt iratokkal. Gates elvette, és elgondolkodva az irodája felé indult.
- Felhívom az emberemet, hogy elhalasztjuk a tartozás törlesztését - mondta ki hangosan a gondolatait.
Espo meglepve nézett utána. Ezek szerint Gates hajlandó lett volna illegális információt szerezni azért, hogy megmenthesse Castle-t, és elfoghassák végre Tyson-t.
- Azt hiszem, Gates kapitány most vívta ki a rokonszenvemet - mondta töprengve, amikor Ryan asztalához ért.
A nyomozó egy pillanatra megütközött társa kijelentésén, és a kapitány irodája felé nézett, de úgy érezte, most nincs idő a csodálkozásra, ezért felemelte a telefont, hogy kiderítse, kit takar az egyik utalás számlaszáma.
Castle úgy érezte, mintha a szívét találta volna el a golyó, amikor a puska dörrenésén át meghallotta Kate fájdalmas kiáltását, és látta, ahogy a nő teste megrándul, majd a lábai összerogynak. Mintha a majd' négy évvel ezelőtti temetői emléket élte volna újra! A félelem, és a fájdalom, hogy elveszti Kate-t most még határozottabban áradt szét a sejtjeiben, mint akkor. Talán azért, mert akkor még nem tudta, milyen csodát, milyen mérhetetlen boldogságot veszítene el a nő halálával. Tehetetlenül nézte, ahogy Kate lába összecsuklik, amitől megfeszül nyakán a vékony zsinór, elzárva az éltető oxigén útját az erekben.
- Állj fel! Beckett! Állj fel! Kate! Kérlek, állj fel! - ordította kétségbeesve torka szakadtából. A következő pillanatban - mintha kívánsága meghallgatásra talált volna - a nő nehézkesen, kicsit féloldalasan felállt.
Castle végigfuttatta tekintetét a fehér pólón, aztán kicsit megnyugodva, hogy nem lát rajta vérfoltot, szeme lejjebb vándorolt. Ekkor látta meg, hogy Kate bal combján felszakadt a farmer, és a vér vörös foltot képezve itatja át a szövetet. A nő az ép lábán tartva a súlyát, próbált úgy állni, hogy a zsinór ne fojtogassa. Zihálva kapkodta a levegőt, miközben felnyögött a fájdalomtól.
- Maga őrült állat! - ordította torka szakadtából magából kikelve Castle. Eddig képes volt megőrizni a nyugalmát Tyson-nal szemben. Teste erőtlen volt, és gondolatait arra kellett összpontosítania, hogy össze ne essen, ráadásul nem akarta megadni a férfinak azt az örömöt, hogy lássa, amint elveszti a fejét, de eddig bírta. Amikor meglátta a fájdalom kínját Beckett arcán, úgy érezte, ha a kezei közé kaphatná a férfit, nem mérlegelné a tette következményét, lelkiismeret-furdalás nélkül végezne vele.
- Most már egyenlő eséllyel várhatják, hogy melyikükre mosolyog a szerencse - nézett Castle-re 3XK, és olyan nyugodtan beszélt, mintha nem is hallotta volna az író kirohanását. - Sajnálom, hogy nem fogom élőben látni a játék végét, de azért nem maradok le semmiről - nézett a feje fölött húzódó acélgerendára.
Castle követte a tekintetet, és meglátta a rájuk meredő két kamerát.
- Tudja, ez olyan beteg dolog - szólalt meg nyugalmat erőltetve magára. - Attól nyer kielégülést, hogy nézi, ahogy egyikünk már nem bír állni a sérült lábán, és lassan megfullad? Jerry, ez nem a maga stílusa.
Tyson közelebb lépett hozzá, és szenvtelen, lekicsinylő mosolyra húzta a száját.
- Hm ... azt hiszi, hogy ismer? Nem az jelent kielégülést, hogy látom, ahogy megfeszül a nyakukon a kötél, és lassan kiszáll magukból az élet. Az adja az örömöt, hogy láthatom, mit érez, amikor látja a nyomozó megremegő lábát, aztán behajló térdét, és nem tud semmit tenni az ellen, hogy meg ne haljon. Ha maga lesz a gyengébb, akkor a nyomozó fogja átélni az elvesztés fájdalmát és a tehetetlenség dühét. Aztán az életben maradó rádöbben, hogy rá ugyanez a sors vár.
- Csak ennyi? Semmi csavar? - ingerelte tovább a férfit Castle, maga sem tudta miért. Talán valami csodára várt, hogy megjelenik az FBI, őket kiszabadítják, Tyson-t pedig elfogják.
- Csavart szeretne? - csillantak fel a hideg tekintetű, barna szemek. - Egész ügyesen felhasználta a kapott eszközöket a sivatagban. Most megnézzük, hogyan áll a szerencsével, Mr. Castle. Hamarosan két kamion érkezik a raktárhoz, és valamelyik kaput fel fogják húzni, hogy bejöhessenek. Sőt, az is lehet, hogy egyszerre húzzák fel mind a kettőt. Megfelel a csavar? - húzta fel kérdőn a szemöldökét. Várt egy kicsit, amíg a két fogoly felnéz a fölöttük levő csigarendszerre, és rájön, hogy úgy alakították ki a szerkezetet, hogy ha nem bírnak állni, és összeesnek, akkor az acélsodrony végén levő ellensúly fejtsen ki erőt, és a nyakukra szoruljon a hurok, ha pedig felhúzzák a kaput, akkor az acéllemez súlya szorítsa meg a zsinórt. - Igaza van, így nekem is sokkal izgalmasabb - mondta Tyson, aztán szó nélkül megfordult, és a személybejáróhoz sétált. Az ajtóban megállt, és visszafordult.
- Miért fognak imádkozni? Melyik kaput húzzák fel? A sajátjukat, vagy a szerelmükét? - tette fel a kérdést oldalra billentett fejjel, aztán választ nem várva, kilépett a szabadba.
Castle döbbenten nézte a becsukódó ajtót, miközben még fülében csengtek a férfi szavait. Kate-re nézett. Tekintetük találkozott, és másodpercekig csak néztek egymásra hallgatagon. Mit is mondhattak volna ebben a helyzetben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése