- Mit akar, Bryan? - tette fel rideg hangon újra a kérdést.
A férfi toporgott egy kicsit, ami elárulta idegességét és bizonytalanságát, aztán szorosan az indián asszony mögé lépett, és a pisztolyt erősebben nyomta a halántékához, mint eddig, a másik pisztolyt pedig nyújtott karral feléjük fordította. Beckett látta, hogy egy esetleges harcban nem tud segíteni nekik a nő, mert szinte bénultan állt a félelemtől, rémült tekintetét pedig nem vette le a férjéről. Az indián férfira sem számíthattak, mert biztos, hogy nem veszélyeztetné a felesége életét holmi fehér idegenekért.
Bryan leengedte az előre tartott kezét, a zsebéből előhúzott valamit, és egy mozdulattal Castle és Beckett felé dobta, aztán újra rájuk szegezte a pisztolyt. Alig néhány méterre tőlük, csattanva ért földet két rendőrségi bilincs.
- Bilincselje meg a barátját!
- De hát menni sem tud! Csak nem fél tőle? - kiáltott dühösen a férfi felé Beckett.
- Pofa be! - ordított Bryan. Hangja remegett, tekintetében idegesség és félelem csillogott. - Csinálja, vagy itt loccsantom szét először az indián nő, aztán a vőlegénye fejét! - A nagyobb hatás kedvéért olyan közel lépett az asszonyhoz, hogy a testük összeért. A mozdulatra a nő megfeszült, és hangtalanul zokogni kezdett, amitől Bryan láthatóan még idegesebb lett.
Beckett érezte a vibráló feszültséget. Tudta, hogy nyugodtnak kell maradnia, mert a pilóta valószínűleg életében először szegez fegyvert valaki fejéhez, ráadásul fél a megbízója bosszújától, ha nem úgy mennének a dolgok, ahogy az elképzelte, emiatt rendkívül feszült. Nem szerette volna, ha a férfi idegességében lövöldözni kezdene, mert a sivatagban teljesen védtelenek.
Kibújt Castle rá támaszkodó karja alól, és miután megbizonyosodott róla, hogy az író meg tud állni a lábán, felvette a bilincseket. Castle engedelmesen előretartotta a kezeit, és egy szomorkás mosoly suhant át az arcán.
- Ezt a hálószobában jobban szoktam élvezni - mondta alig hallhatóan.
Kate felnézett, és egy pillanatra találkozott a tekintetük.
- A maga kezét hátul bilincselje össze! - hallották meg Bryan utasító hangját.
Beckett-nek az utolsó reménye is elszállt. Úgy gondolta, Bryan el akarja vinni őket a helikopterrel, ahhoz pedig előbb-utóbb el kell engednie az indián nőt, akkor lett volna esélye leszerelni Bryant, elvégre nem foghatja rájuk a fegyvert és vezetheti a helikoptert egyszerre, de a bilinccsel nem számolt. Hátrabilincselt kézzel pedig esélye sincs egy sikeres támadásra. Beledugta kezét a fém karikába, de nem kattintotta össze. Tudta, hogy gyenge próbálkozás, de a férfi szeme ide-oda cikázott köztük és az indián férfi között, ezért remélte, hogy elkerüli a figyelmét ez az apróság, de tévedett.
- Kate! Csak nem próbálkozik ilyen olcsó trükkel? - kérdezte gúnyosan a férfi, és attól, hogy észrevette a nyomozó szándékát, mintha az önbizalma is megnőtt volna. - Hallani akarom a kattanást! - változott könyörtelené a hangja. - Még egy ilyen, és valaki az örök vadászmezőkre költözik! Induljanak a helikopterhez, és semmi meggondolatlanság!
Kate összeszorított ajkakkal, dühös tekintettel nézte, ahogy Bryan elveszi az asszony halántékától a fegyvert, de azzal a mozdulattal már át is ölelte a nyakát, így a pisztoly csöve egyenesen a nő szívére meredt, és magával vonszolva a rettegő túszt, a helikopter felé kezdett hátrálni, néhány lépés után azonban megállt.
- Indulás! - ordított rájuk Bryan, és fenyegetően célra tartotta a kinyújtott kezében levő fegyvert, egyenesen Castle-re szegezve.
Beckett Castle-re nézett. Látta, hogy szeme összehúzódik a tehetetlen dühtől, teste viszont remeg a gyengeségtől. A férfi vett egy nagy levegőt, és minden erejét összeszedve elindult a helikopter felé, Kate pedig követte.
Mire a géphez értek, Bryan is ott lihegett a nyakukban. Mivel Beckett takarta az írót, most rá fogta az egyik fegyvert, a másikkal pedig még mindig az indián asszonyt tartotta sakkban.
- Üljön be! - intett fejével a helikopter nyitott ajtaja felé Bryan, miközben nem vette le a szemét Kate-ről.
Beckett egy pillanat alatt felmérte, hogy semmi esélye nincs a férfival szemben. Hátrabilincselt kézzel maximum faltörő kosként tudna nekimenni, de akkor biztos, hogy az egyik fegyver elsülne, ráadásul, ha nem tudja egy mozdulattal leteríteni a férfit, akkor teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Nem látott más megoldást, engedelmeskedett.
Bryan arcán egy elégedett mosoly suhant át, amikor a nő beült a helikopter anyósülésére. Egyelőre minden a tervek szerint alakult. Még ha nem is az ő ötlete volt, el kellett ismernie, hogy a terv nagyon jó, precíz, minden apróságra gondolt a megbízója. Neki csak az volt a feladata, hogy pontosan végrehajtsa a feladatát. Az íróra nézett. Megnyugodva állapította meg, hogy a férfi nem lesz potenciális veszélyforrás. Gyöngyözött a homloka, inge izzadtan tapadt a testére, noha a látóhatár felé közeledő nap már nem tűzött olyan erősen, és a hőség is enyhült. A gyengeségtől izzadt, és láthatóan alig állt a lábán.
- Az ülés alatt van még egy bilincs. Fűzze át a nyomozó kezén levő bilincsen, és csatolja az ülés vázához! - mondta az írónak, aki néhány másodpercig tétovázott, ezért ráordított. - Mi lesz már? Hullahegyeket akar?
Castle összerezzent, aztán bizonytalanul Kate mellé lépett, összebilincselt kezeivel benyúlt az ülés alá, és előhúzott egy bilincset, és az utasításnak megfelelően rákattintotta a nő kezén levőre, majd az ülés fém vázára. Beckett-re nézett. Szemében mélységes szomorúság ült, mintha bocsánatot akarna kérni, amiért lekötözte az üléshez, lehetetlenné téve ezzel bármilyen ellenállást. A nő tekintet azonban valamelyest megnyugtatta. Mintha azt sugallta volna, hogy nincs semmi baj, minden rendben lesz. Mindketten tudták, hogy türelmesen várniuk kell a megfelelő pillanatra, amikor esélyük adódik a támadásra, de ez még nem az a pillanat.
- Feküdjön a hordágyra! - hallotta meg a háta mögött Bryan utasító hangját.
Szinte lerogyott a keskeny, kényelmetlen fekhelyre.
Bryan ellökte magától az indián nőt, aki a durva mozdulattól térdre esett, de nem törődve fájó lábával, egy pillanat alatt felpattant, és rohant a férje felé, aki csak akkor mert megmozdulni, amikor mát nem szegeződött fegyver az asszonyára.
Bryan gyakorlott mozdulattal leszíjazta Castle a hordágyra úgy, hogy a csatok oldalra essenek, és még véletlenül se érje el őket az író összebilincselt kezeivel, aztán megkerülte a helikoptert, és beült a helyére.
A rotor hangos zúgással érte el a megfelelő fordulatszámot, és felemelkedtek.
Kate hátrapillantott a mögötte fekvő íróra, aztán lenézett a kunyhó mellett összeölelkezve álló indián párra. Bryan elkapta a nő pillantását, és gúnyosan, színlelt sajnálkozással megszólalt.
- Ó! Meg sem tudták köszönni nekik, hogy egy időre megmentették a vőlegénye életét!
Beckett a szeme sarkából látta, hogy a mondat hallatán, Castle a férfi felé fordítja a fejét. Érezte, hogy elszorul a torka.
- Hova megyünk? - kérdezte hidegen, vigyázva, nehogy a hangja elárulja a félelmét.
- Hamarosan megtudja. Ne legyen kíváncsi! Tudja, aki kíváncsi, hamar megöregszik. Bár azt hiszem, maga öregen is szép lesz. Kár, hogy ezt a vőlegénye nem fogja megérni!
Beckett nézte a férfi önelégült, magabiztos mosolyát, és azon töprengett, vajon mennyire avatta be Tyson a terveibe. Az biztos, hogy élve kell leszállítania őket egy elhagyatott helyre a közelben, hiszen a helikopternek már nincs elég üzemanyaga, hogy nagy távolságot megtegyen. Talán Tyson tett valami utalást arra, hogy Castle személye a fontosabb, ebből sejti Bryan, hogy rajta akar bosszút állni a megbízója.
- Azt hiszi, hogy megúszhatja ezt? - fordult a férfi felé, és csodálkozó szemekkel nézett rá, mintha nem akarná elhinni, hogy ilyen hiszékeny.
- Azt hiszi, az FBI-os barátai olyan okosak, hogy elkaphatnak? - jelent meg egy fölényes mosoly az arcán. - Mire egy apró nyomot találnak, arra én már a mexikói nappal süttetem a hasamat - nézett napszemüvege mögül magabiztosan Beckett-re.
- Nem az FBI-ra gondoltam - húzta gúnyos mosolyra a száját Kate, és jelentőségteljesen nézett a sötét lencse mögé rejtőző szempárba. Érezte, hogy a férfi teste megfeszül, amikor rájött, hogy a megbízójára céloz. Egy pillanatra elgondolkodva beharapta a száját, mintha felmérné annak a valószínűségét, mennyi az esélye, hogy nem tartja a megállapodásukat a megbízója, de hamar meggyőzte magát, hogy szinte semmi. Bryan maga előtt látta az átható tekintetű, halk beszédű, megnyerő mosolyú férfit, aki jól megfizette az információkért, amiket a keresőcsapatok helyzetéről továbbított neki, aztán pontos utasításokat adott, hol van Castle, és hogyan vigye a nyomozóval együtt egy általa meghatározott helyre. A férfi szavahihető úriembernek tűnt, akinek leszámolni valója van az íróval. Ez azonban már nem tartozott rá. A pénz túl jó volt ahhoz, hogy érdekelje, mi lesz Castle, vagy a nyomozó sorsa, bár a nőt sajnálná, ha nem élné túl ezt a kalandot.
- Ne engem féltsen! - mondta ridegen. Néhány másodpercig farkasszemet nézett Beckett-tel, aztán jelezve, hogy nem akarja folytatni a beszélgetést, mereven előre nézve figyelte az alattuk elterülő sivatagot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése