Változatok egy témára 7/43

Beckett csak erre a pillanatra várt.

Már akkor elhatározta, hogy a leszállás után az első kínálkozó alkalmat megragadja, amikor még a levegőben voltak. Ha Tyson megjelenik a színen, már semmi esélyük sem marad a szabadulásra, tehát addig kell cselekednie, amíg csak a pilóta az ellenfelük. Veszélyes, és csekély sikerrel kecsegtető lépésre szánta el magát, de úgy gondolta, a meglepetés ereje elég lesz ahhoz, hogy leterítse a férfit, és Castle már van annyira jól, hogy a segítségére legyen. A helikopterben már látta a tekintetén, hogy nincs annyira rosszul, mint amennyire Bryan előtt megjátssza magát, ezért ha ki tudja billenteni a pilótát az egyensúlyából, leteperhetik, és amíg ő a földre szorítva tartja, Castle megszerezheti a bilincsek kulcsát és a pisztolyát. Kapóra jött Bryan megjegyzése, amire Castle úgy reagált, mintha féltékeny lenne, és előre lépett, ezzel magára vonta fogva tartójuk figyelmét. Bryan az író felé nézett, fegyvert tartó keze vele együtt mozdult, így már nem Beckett térdét, csak a sivatag porát vette célba. A nyomozó a másodperc törtrésze alatt reagált. Abban a pillanatban, hogy megszabadult a férfi zavaros tekintetétől, és a rá szegeződő fegyvertől, Bryan-re vetette magát. Előrelendülő teste és leszegett feje, egy a faltörő kos erejével lökte hanyatt az ellenállásra nem számító férfit, aki tehetetlenül zuhant hanyatt a porba. A kezében tartott pisztolyt nem ejtette el, de mivel idegrendszere csak az  esésre tudott koncentrálni, meg sem húzta a ravaszt, csak szorosan fogta a markolatot, mintha abba akarna kapaszkodni. Beckett hátul összebilincselt kezével nem tudta tompítani az esést, de mivel a férfi fölé zuhant, az alatta levő test megvédte a sérüléstől. Ő eszmélt hamarabb! Megemelte a fejét, hogy lendületet tudjon venni, és homlokát teljes erejéből Bryan orrába vágta. A jókora ütéstől sajgott a feje, de korántsem annyira, mint a férfi orra. Kate hallotta előbb a csont reccsenését, aztán a fülsiketítő ordítást.

Castle gyenge volt, és egyre jobban fájt megdagadt, sebes, gyulladt combja, de a kialakult helyzetben teste minden tartalékát mozgósította a jótékonyan ható adrenalin. A helikopterben, a hordágyon fekve lecsukott szemhéjai résén át figyelte Kate minden rezdülését. Amikor mindketten tudomásul vették, hogy nem tudják megvesztegetni Bryan-t, látta a nőn, hogy erősen gondolkodik a szabadulásukon. Ismerte arcának minden apró rezdülését. Az összevont szemöldökök közti ráncok megjelenése, a szűkülő szemhéjak és az összeszorított ajkak arról tanúskodtak, hogy ha törik, ha szakad, az első adandó alkalommal támadni fog, mihelyt földet értek. Amikor meglátta a kéjes fényt a férfi szemébe, és az vonzónak nevezte Kate-t, nem volt nehéz eljátszania, hogy féltékenyen nekimenjen. Tudta, hogy ha egy pillanatra el tudja terelni a pilóta figyelmét, az elég lesz Beckett-nek a támadásra. Nem csalódott. Megnyugodva látta, hogy Kate még hátrabilincselt kézzel is ártalmatlanná tudta tenni a férfi, amikor pedig az orrcsont roppanását meghallotta, ösztönösen egy fájdalmas grimaszt vágott.

- Jól vagy? - pillantott aggódva Kate felé, miközben sántítva előrelépett, és mire Bryan feleszmélt, sérült lábával a férfi fegyvert tartó kezére lépett.

- Igen, csak nagyon kemény volt az orra - nyögte a nő, és megpróbálta fejét felemelni, hogy ne legyen véres az arca a fájdalomtól nyüszítő férfi vérző orrától. 

Castle lehajolt, hogy elvegye a pisztolyt, de amikor meghallotta a halk, mégis fenyegető, ismerős hangot, megdermedt.

- Én nem tenném a maga helyében! 

Castle egy pillanatra behunyta a szemét, mintha nem akarná elhinni, hogy ez megtörténhet velük, aztán Kate-re nézett. Csalódottságot, dühöt és félelmet olvasott ki a hatalmasra tágult szemekből. Az az ember állt mögöttük, aki ezt a három érzelmet egyszerre tudta kiváltani a nyomozóból. Az író lassan felegyenesedett és megfordult. Mintegy tíz méterre tőlük, pilóta egyenruhában, a vállába szorított puskával állt Jerry Tyson. A plasztikai sebész kezét dicsérő új arc már egyiküknek sem volt ismeretlen, hiszen Beckett a kapitányságon, Castle pedig a konténerben levő monitor képén már látta a gyilkos átoperált arcát. Még ilyen távolságból is érzékelték a hideg, számító tekintet fölényességét, és a hangjából áradó magabiztosságot.

- Nocsak, hogy megbátorodtak! Cccc - ingatta meg rosszallóan a fejét - azt hitték, nem számítottam arra, hogy próbálkozni fognak? Minden gondolatuk kiszámítható - jelent meg a gúny a hangjában.

Castle és Beckett ugyan arra gondolt. Tudták, hogy Bryan megbízója Tyson, de a férfi mindig szeretett a háttérből irányítani, és mással elvégeztetni a piszkos munkát, ezért inkább számítottak egy fizetett, vagy lekötelezett emberére, mint arra, hogy személyesen akarja elintézni őket. 

- Jobban élvezem a játékot, ha személyesen is részt veszek benne - folytatta, mintha kitalálta volna a két ember gondolatát. - Izgalmasabb, ráadásul élőben láthatom a rettegést a szemükben - húzta elégedett mosolyra a száját, de egy pillanattal később már újra hidegen csillogott a szeme, és keménnyé vált a hangja. - Keljen fel! Még nem dolgozott meg a pénzéért! - szólt megvetően a vérző, bedagadt orrát fogó nyöszörgő Bryan-nek, aki lassan feltápászkodott, és meghunyászkodva pillantott megbízójára. 

- A raktárba? - kérdezte bizonytalanul, bár tudta, hogy az eredeti utasítás még él, miszerint a foglyokat be kell vinnie a hatalmas csarnokba, és ott kapja meg a pénzt. Mivel Tyson-nak csak az arcizma rándult a kérdésre, a pilóta megpróbálta összeszedni magát, és hogy a kínos affért feledtesse, erélyesen a két megbilincselt emberre kiáltott.

- Indulás! - szegezte most már ő is a pisztolyát rájuk fenyegetően.

Beckett felállt, és Castle mellé lépett, de egyikük sem indult el.

- Mit akar velünk? Megölni? Tessék, itt vagyunk - szegte fel dacosan a fejét Kate. Szemében az elszántság és a gyűlölet lángolt. - A beteges játéka a végéhez ért. A mai nap után azonban nem lesz egy nyugodt éjszakája, és egyetlen nyugodt nappala sem, mert ahány rendőr és ügynök van az államokban, mind hajtóvadászatot indít maga ellen, és higgy el ők okosak és a végletekig kitartóak. Addig nem nyugszanak, amíg el nem kapják, és vagy megölik, vagy élete végéig börtönben rohad a legbetegebb elméjű fenevadak között - szűrte a szavakat fogai között a nő. 

Tyson, lekicsinylő mosollyal a szája sarkában, türelmesen hallgatta a nőt.

- Ejnye, Beckett nyomozó! Hát ilyen rosszul ismer engem? Mi lenne abban az élvezet, ha meghúznám a ravaszt, maguk meg holtan esnének össze? Nem ölöm meg magukat, mert akkor a játékomnak vége szakadna, inkább a szerencsére bízom az életüket. Persze, ha néhány fájdalmas, golyó ütötte sebre vágynak, akkor ácsoroghatnak még itt egy darabig - fordította a fegyver csövét Castle lába felé.

Kate érezte, hogy Castle felé pillant, és mintha az egy jel lenne, mindketten elindultak a raktár személyi bejárata felé. Miközben megtették a negyven-ötven méternyi utat, a férfi szavain töprengett. Azért merte provokálni, mert abban biztos volt, hogy nem csak úgy egyszerűen lelőni akarja őket, és abban reménykedett, hogy annyira magabiztos, talán elejt valamit a terveiről, és nekik lesz egy kis idejük kitalálni valamit. Azzal azonban nem ment sokra, hogy Tyson a szerencsére bízza őket. Oldalra pillantott. Összeszorult a szíve, amikor a mellette bicegő férfi fájdalomtól eltorzult arcára nézett. Castle túlélte az elkábítást, a zuhanást, a sivatagot és a kígyómarást, megtalálta, mégsem tudta megmenteni.

Bryan kinyitotta az ajtót, és oldalra lépve megvárta, amíg belépnek az ürességtől kongó, hatalmas csarnokba.

Kate körbejáratta tekintetét a terepen, de semmi különöset nem látott, ami arra utalt volna, mire készül a két férfi. A félhomályban minden szürkének látszott. Az acéllemez borítású falak legfelső részén keskeny ablaksáv húzódott, amin a lenyugvó nap gyenge fénye tört utat magának, megvilágítva az útjába kerülő, lebegő porszemcséket. A betonpadló meglehetősen tiszta volt, mintha az utolsó áru elszállítása után feltakarítottak volna. Egyetlen polc vagy doboz sem árulkodott arról, hogy mit raktároztak a világtól eldugott, elhagyatott épületben. A hosszabb falon, egymástól nem túl messze, két hatalmas felhúzható fém kapu magasodott. Akkorák, amelyeken kényelmesen be tudott járni egy megtermett kamion anélkül, hogy centizni kellett volna a sofőrnek a helyet. Kate hirtelen megérezte, hogy Castle mozdulatlanul, szinte dermedten áll mellette, ezért oldalra pillantott. A férfi szinte megbabonázva meredt egy pontra, aztán nyelt egyet. Beckett követte a tekintetét, és döbbenten fedezte fel a kapukat felvonó sodronyokat, és a hozzájuk csatlakozó csigarendszert, amin elszakíthatatlan acélszálak tekeregtek. Nem tudták, mire készül Tyson, csak azt, hogy a furcsa, oda nem illő szerkezetnek köze lesz a férfi beteges játékához.

Beckett döbbenten nézte a csigák, kötelek sokaságát, aztán meg akart fordulni, de a következő pillanatban hasító fájdalmat érzett a tarkójában, és elsötétült előtte a világ.

Castle rémülten nézte, ahogy Kate lábai erőtlenül rogynak össze, és a nő teste élettelenül zuhan a földre. 

Bryan akkora ütést mért a pisztoly markolatával a nő fejére, hogy az azonnal elvesztette az eszméletét. A feltartott fegyverrel a kezében, büszkén mosolygott Tysonra.

- Látom, még nem felejtette el a leckét - vetette oda a gyilkos dicséretképpen, aztán nagyot taszított az eszméletlenül heverő nőt bámuló írón. - Gyerünk! Magával más tervem van.

Castle alig állt a lábán, testét minden lépésnél elárasztotta a fájdalom. Mire megállt volna, Bryan lökött rajta egyet, amitől a kapunak esett. Az acéllemez rázkódva döngött a nekizuhanó testtől. Mire észbe kapott Bryan megfogta a karját és a kaput mellé húzta. Csak most vette észre, hogy a felhúzószerkezet sodronyáról lelóg egy hozzáerősített vékony zöld-fehér színű, elszakíthatatlan nejlon kötél, éppen olyan, amilyennel 3XK a szőke, szép arcú nőket megfojtotta. Megpróbált hátrálni, de Bryan olyan erővel taszított egyet rajta, hogy a feje az acélkapunak csapódott, és egy pillanata elsötétült előtte a világ. Mire a fájdalom csillapodott, és a látása kitisztult, már ott állt a kapu mellett, és érezte, ahogy a zsinór megfeszül, és mélyen a nyakába vág.