Mire a fájdalom csillapodott, és a
látása kitisztult, már ott állt a kapu mellett, és érezte, ahogy a
zsinór megfeszül, és mélyen a nyakába vág.
- Ne olyan szorosra! Nem akarom, hogy idő előtt megfeszüljön a hurok - utasította Tyson a pilótát, aki erre sietve az író feje fölé nyúlt, és egy kicsit lazított a zsinóron, de éppen csak annyit, hogy ne szorítsa el a vérkeringést.
Castle gyűlölettel nézett a sorozatgyilkosra. Kezdte sejteni, mi a célja a férfinak, és ez nem kecsegtetett semmi jóval. Tyson egy darabig farkasszemet nézett vele, aztán Kate-hez lépett, és a földön fekvő nő fejéhez tartotta a fegyvere csövét. Castle már nyitotta a száját, hogy elvonja a férfi figyelmét, vagy legalábbis időt nyerjen, de Tyson megelőzte.
- Tudja, hogy nekem maga kell. A nyomozó csak elhanyagolható veszteség, úgyhogy ne csináljon semmi meggondolatlanságot!
Castle nézte a nő arcát, akit néhány nappal ezelőtt feleségül akart venni, hogy együtt éljék le az életüket, akit boldoggá akart tenni, és aki boldoggá tette őt. Nézte a gyönyörű, szabályos vonásokat, és a halántékának nyomódó acélcsövet, miközben mozdulatlanul tűrte, hogy Bryan kioldja a bilincs zárját, aztán hátrarántsa a kezét, és rákattintsa csuklójára a fémkarikát. Hátrabilincselt kézzel esélye sem volt, hogy valaha megszabaduljon a nyakán levő feszes zsinórtól.
- Okos döntés! Rontott volna a játék élvezetén, ha a nyomozó sokkal előbb meghalt volna, mint maga - húzta gúnyos mosolyra a száját Tyson, miközben ellépett Beckett mellől, hogy helyet adjon az odasiető Bryan-nek.
Castle-nek feltűnt, hogy a pilóta utasítások nélkül is tudja a dolgát, mintha egy előre megkapott forgatókönyvet teljesítene. Pontosan tudta, mit akar tenni, de az is látszott rajta, hogy egyre sietősebben, kapkodva teljesíti a vállalt feladatot. Valószínűleg nem akart részese lenni az egyre durvábbá váló helyzetnek, ezért igyekezett, hogy minél előbb megkapja a fizetségét, és leléphessen. Kioldotta Beckett bilincsét, aztán a két kezénél fogva a másik kapu felvonószerkezete mellé húzta a nő ernyedt testét. Visszacsatolta a bilincset, aztán felnyúlt az acélsodronyhoz, és egy ugyanolyan zöld-fehér színű, műanyag zsinórt húzott le a magasból, mint amilyet Castle nyakába akasztott az imént, és Beckett fölé hajolva, a nyakára húzta a hurkot.
- Készen vagyok - egyenesedett ki megkönnyebbülten a férfi, és reménykedve Tyson-ra nézett.
- Az épület mögött van a helikoptere megtankolva, benne a pénz, amiben megállapodtunk. Igyekezzen mielőbb eltűnni az államokból!
Bryan egy pillanatnyi elbizonytalanodás után zavartan bólintott, még egy pillantást vetett a földön fekvő Beckett-re, aztán szinte futva indult az ajtó felé. Meglepte, hogy nem azzal a helikopterrel szökhet Mexikóba, amivel idejött, de aztán arra gondolt, ez legyen a legnagyobb gondja! Csak a pénz meglegyen!
Alig tette ki a pilóta a lábát a raktárból, Tyson komótosan a csarnok sötét árnyékba burkolózó sarkához sétált.
Castle agya lázasan kereste a szabadulás lehetőségét, vagy valami érvet, amivel meggyőzhetné 3XK-t arról, hogy nem éri meg neki, hogy megölje őket, de tudta, hogy semmi esélye sincs. Tyson mindent precízen megtervezett, lelke pedig nincs. Eddig jutott a gondolatmenetben, amikor a férfi előbukkant az árnyékból. Egyik kezében a fegyvert tartotta, másikban egy vödör vizet hozott, és egyenesen Kate-hez ment. Hóna alá szorította a puskát, és a vödör tartalmát egy mozdulattal a nő arcára borította, aki a rázúduló hideg víztől szinte sokkot kapva megrándult, majd néhány másodperc múlva levegő után kapkodva, köhögve megrázta a fejét, hogy megszabaduljon a vízcseppektől, amelyek elárasztották az orrüregét.
- Ébredjen! Kezdődik az előadás! - nézett hideg, átható tekintettel Beckett-re Tyson. Néhány másodpercig szenvtelenül és magabiztosan tartotta a szemkontaktust, aztán elégedetten elmosolyodott. - Álljon fel! - szólt inkább csak figyelmeztetően, mint parancsolva, miközben néhány méterrel odébb sétált, és erőteljesen húzni kezdett egy zsinórt.
Castle elképedve figyelte, ahogy a hurok megfeszül Kate nyakán, és a nő tekintetében megjelenik a fullasztó érzés keltette halálfélelem, aztán izmai megfeszülnek, és megpróbál gyorsan felállni, hogy a szorítás csökkenjen.
Egy perc múlva Beckett a két hatalmas kapu közötti fal mellett állt, nyakán a vékony, elszakíthatatlan műszálas hurokkal, Castle pedig a másik kapu túloldalán. Tyson hátrébb lépett, és csillogó szemekkel szemlélte a művét. Tekintete végigszáguldott a két csigarendszeren, mintha ellenőrizni akarná, hogy betöltik-e a feladatukat, aztán hol a nyomozóra, hol az íróra nézett.
- Nem szeretném, ha azt mondanák, hogy nem adok egyenlő esélyt az életben maradásukra - jelent meg az arcán a szokásos, alig észrevehető, gúnyos mosoly, és a fegyverét felemelve Beckett felé fordult.
Castle nem tudta, mit takarnak a férfi szavai, csak az ösztönei súgták, hogy valami szörnyűségre készül, amikor megemelkedett a puskacső.
- Neee! - szakadt ki torkából a fájdalmas kiáltás, de szinte még maga sem hallotta a saját hangját, mert elnyomta Tyson fegyverének hatalmas dörrenése.
Viktora Gates idegesen dobta az előtte tornyosuló irathalomra a tollát. Levette a szemüvegét, és dühösen összeszorított szájjal dőlt hátra a székében. Úgy érezte, tűt keresnek a szénakazalban, de nem akarta elfogadni, hogy ennyi ember megfeszített munkája sem elég annak a tűnek a megtalálásához. Minden szabad emberét Jerry Tyson felkutatására mozgósította, de annak ellenére, hogy szinte minden lehetséges nyomnak utánajártak, semmi kézzel fogható eredményt nem tudott felmutatni. Rendszeresen konzultált az FBI összekötőjével, ezért tudta, hogy kis szerencsével Beckett megtalálhatja Castle-t, de ez nem jelenti azt, hogy megoldották az ügyet. Amíg a nyomozó az író felkutatására összpontosított, ők Tyson nyomát akarták követni, ha lett volna nyoma. Kinézett a reluxa rései között, és egy pillanatig elmerengett, milyen fáradtnak látszik Esposito és Ryan nyomozó. Tudta, hogy tűzbe mennének Beckett-ért, Castle-t pedig a barátjuknak tekintik, ezért a szabályok megszegését is vállalnák, legalább is Esposito. Hirtelen eszébe jutott, hogy az elmúlt órákban többször is észrevette, hogy Ryan titkon az irodája felé sandít, mintha attól félne, hogy lebuknak. Ebben a helyzetben lehet, hogy ő sem riad vissza egy kis szabályszegéstől? - töprengett, miközben figyelte, ahogy Esposito az íróasztalánál ülő társa elé tesz egy papírt, és előrehajolva jelentőségteljesen mutat rajta valamit. Ryan szeme néhány másodpercig cikázott az elé tett adatokon, aztán felkapott egy másik lapot, és diadalittasan meglóbálta. A következő pillanatban azonban elkeseredett ábrázattal dőlt hátra a székében, és egy grimaszt vágva az iroda felé intett a fejével.
Gates tudta, a férfi nem vette észre, hogy szemtanúja volt a kis közjátéknak, ezért érdeklődve figyelte tovább a két nyomozót. Esposito összevont szemöldökkel magyarázott valamit, látszott, hogy meg szeretné győzni a társát, ami úgy tűnt, sikerül is neki, mert Ryan hamarosan összeráncolt homlokkal, keserves ábrázattal bólintott.
A kapitány azon gondolkodott, hagyja-e nyomozóit illegális utakon járni, vagy lépjen közbe. Minden erejével azon volt, hogy segítsen Beckett-nek, de nem hagyhatta, hogy a két nyomozó megüsse a bokáját egy rossz döntés miatt. Arra talán nem is gondol a két férfi, hogy ő a szabályok megszegése nélkül is tud segíteni - töprengett, miközben felállt és az ajtóhoz sietett. Magában elmosolyodott, amikor meglátta a két nyomozó reakcióját. Ryan zavartan pislogva kapkodta a tekintetét, Esposito pedig flegmán csücsörítve úgy tett, mintha elmerülten nézné a fehér táblára írt adatokat.
- Van valami fejlemény? - kérdezte szúrós tekintettel, miközben karba font kézzel megállt a tábla előtt.
Espoa kétségbeesett tekintetű Ryan-re nézett, aztán megadóan elhúzta a száját. Ismerte jól a barátját, tudta, hogy belebetegszik, ha nem a tisztességes utat járják, ezért arra gondolt, tesz egy próbát a kapitánnyal, mert ha ő nem tud segíteni, még mindig ott van a maffiás lehetőség.
- Igen, találtunk valamit, de úgy tűnik megint zsákutcába jutottunk - kezdte lemondóan, és a nő elé teregette az előbb szemlélt banki kivonatokat. - Tyson egy Toyota Prius-szal járt az ékszerboltban, amikor a Castle-éhez hasonló karikagyűrűt vásárolt. A kocsit a Speed Car autókölcsönzőtől bérelte. Kártyával fizetett, és hosszas nyomozás után eljutottunk egy titkosított costa ricai számlához.
- Igen, erről tudok - bólintott Gates, és kissé oldalra fordított fejjel, kíváncsian várta a folytatást.
- Az FBI megküldte a képeket a Colorado-fennsíkon talált konténerről, amiben Castle-t tartották fogva, és az egyik kinagyított képen látszik rajta egy azonosító szám. Az egyik haverom egy szállítmányozási vállalatnál dolgozik, és a segítségét kértem, hogy meg lehet-e találni a szám alapján, kinek a tulajdonában van a konténer. Sajnos egy napig tartott, mire kiderítettem, hogy egy new york-i vasúti áruszállítással foglalkozó cégé, akik két héttel ezelőtt bérbe adták egy Darth Vader nevű embernek - vágott egy grimaszt Javi a név kimondásakor. - Azért utána néztem, hamis a személyazonosság. Viszont, a bérleti díjat ugyanarról a costa ricai számról fizették, mint az autót. - Espo egy pillanatra elhallgatott, és szúrós, kihívó tekintettel nézet felettesére, mintha azt méregetné, elég elszánt-e, és elég hatalma van-e, hogy egy hatáskörükön kívül eső problémát megoldjon, aztán jelentőségteljesen hozzátette: - Ha hozzájuthatnánk számlaforgalom adataihoz, kideríthetnénk, hogy merre mozog Tyson.
Gates hallgatott, de állta Espo tekintetét.
- Az FBI nem tud segíteni ebben a kérdésben - szólalt meg fenn hagyva a hangsúlyt, mintha úgy akarná folytatni, hogy "de én tudok", miközben felhúzta a szemöldökét. - Adjanak egy órát! - tette hozzá, és visszaviharzott az irodájába.
- Gondolod, hogy tud segíteni? - nézett utána reménykedve Ryan.
- Fél órát adunk neki. Idővel nem állunk olyan jól, hogy ennyit várjunk - csendült hitetlenkedés Javi hangjából, aki úgy érezte, nagyobb esélyük lenne Castle maffiás kapcsolatával, mint Gates-sel.
Tíz perc múlva a nyomozó először az órájára, majd a kapitány irodájának ajtajára nézett. Egyre türelmetlenebb és feszültebb volt. Végre elindulhattak volna valamin, de az országhatárok és a banktitkok az útját állták. Meglepetésére Kevin állt meg az asztala mellett, szemében elszántság és lelkiismeret-furdalás tükröződött, amikor halkan megszólalt.
- Még öt perc, aztán indulhatunk.
Espo tudta, hogy Ryan komoly döntést hozott. Emlékezett, amikor megvetette a férfit a szabálytisztelete miatt, és gyávának gondolta, amiért nem rohant Beckett-tel az életveszélyes helyzetbe. Az idő őt igazolta, mert Ryan döntése mentette meg Kate életét. A nyomozónak azóta családja lett és gyereke született, megértette volna, ha nem akar zűrös ügybe keveredni.
- Nézd Ryan! Megértem, ha ... - kezdte Espo, amikor csilingelő hangon pittyenve nyílt a lift ajtaja, és két nő lépett ki belőle. Marha Rodgers olyan sebességgel száguldott a két nyomozó felé, mint a mindent elsöprő hurrikán, Alexis pedig komoly, fájdalmas arccal próbált lépést tartani elszánt tekintetű nagyanyjával.
- Ébredjen! Kezdődik az előadás! - nézett hideg, átható tekintettel Beckett-re Tyson. Néhány másodpercig szenvtelenül és magabiztosan tartotta a szemkontaktust, aztán elégedetten elmosolyodott. - Álljon fel! - szólt inkább csak figyelmeztetően, mint parancsolva, miközben néhány méterrel odébb sétált, és erőteljesen húzni kezdett egy zsinórt.
Castle elképedve figyelte, ahogy a hurok megfeszül Kate nyakán, és a nő tekintetében megjelenik a fullasztó érzés keltette halálfélelem, aztán izmai megfeszülnek, és megpróbál gyorsan felállni, hogy a szorítás csökkenjen.
Egy perc múlva Beckett a két hatalmas kapu közötti fal mellett állt, nyakán a vékony, elszakíthatatlan műszálas hurokkal, Castle pedig a másik kapu túloldalán. Tyson hátrébb lépett, és csillogó szemekkel szemlélte a művét. Tekintete végigszáguldott a két csigarendszeren, mintha ellenőrizni akarná, hogy betöltik-e a feladatukat, aztán hol a nyomozóra, hol az íróra nézett.
- Nem szeretném, ha azt mondanák, hogy nem adok egyenlő esélyt az életben maradásukra - jelent meg az arcán a szokásos, alig észrevehető, gúnyos mosoly, és a fegyverét felemelve Beckett felé fordult.
Castle nem tudta, mit takarnak a férfi szavai, csak az ösztönei súgták, hogy valami szörnyűségre készül, amikor megemelkedett a puskacső.
- Neee! - szakadt ki torkából a fájdalmas kiáltás, de szinte még maga sem hallotta a saját hangját, mert elnyomta Tyson fegyverének hatalmas dörrenése.
Viktora Gates idegesen dobta az előtte tornyosuló irathalomra a tollát. Levette a szemüvegét, és dühösen összeszorított szájjal dőlt hátra a székében. Úgy érezte, tűt keresnek a szénakazalban, de nem akarta elfogadni, hogy ennyi ember megfeszített munkája sem elég annak a tűnek a megtalálásához. Minden szabad emberét Jerry Tyson felkutatására mozgósította, de annak ellenére, hogy szinte minden lehetséges nyomnak utánajártak, semmi kézzel fogható eredményt nem tudott felmutatni. Rendszeresen konzultált az FBI összekötőjével, ezért tudta, hogy kis szerencsével Beckett megtalálhatja Castle-t, de ez nem jelenti azt, hogy megoldották az ügyet. Amíg a nyomozó az író felkutatására összpontosított, ők Tyson nyomát akarták követni, ha lett volna nyoma. Kinézett a reluxa rései között, és egy pillanatig elmerengett, milyen fáradtnak látszik Esposito és Ryan nyomozó. Tudta, hogy tűzbe mennének Beckett-ért, Castle-t pedig a barátjuknak tekintik, ezért a szabályok megszegését is vállalnák, legalább is Esposito. Hirtelen eszébe jutott, hogy az elmúlt órákban többször is észrevette, hogy Ryan titkon az irodája felé sandít, mintha attól félne, hogy lebuknak. Ebben a helyzetben lehet, hogy ő sem riad vissza egy kis szabályszegéstől? - töprengett, miközben figyelte, ahogy Esposito az íróasztalánál ülő társa elé tesz egy papírt, és előrehajolva jelentőségteljesen mutat rajta valamit. Ryan szeme néhány másodpercig cikázott az elé tett adatokon, aztán felkapott egy másik lapot, és diadalittasan meglóbálta. A következő pillanatban azonban elkeseredett ábrázattal dőlt hátra a székében, és egy grimaszt vágva az iroda felé intett a fejével.
Gates tudta, a férfi nem vette észre, hogy szemtanúja volt a kis közjátéknak, ezért érdeklődve figyelte tovább a két nyomozót. Esposito összevont szemöldökkel magyarázott valamit, látszott, hogy meg szeretné győzni a társát, ami úgy tűnt, sikerül is neki, mert Ryan hamarosan összeráncolt homlokkal, keserves ábrázattal bólintott.
A kapitány azon gondolkodott, hagyja-e nyomozóit illegális utakon járni, vagy lépjen közbe. Minden erejével azon volt, hogy segítsen Beckett-nek, de nem hagyhatta, hogy a két nyomozó megüsse a bokáját egy rossz döntés miatt. Arra talán nem is gondol a két férfi, hogy ő a szabályok megszegése nélkül is tud segíteni - töprengett, miközben felállt és az ajtóhoz sietett. Magában elmosolyodott, amikor meglátta a két nyomozó reakcióját. Ryan zavartan pislogva kapkodta a tekintetét, Esposito pedig flegmán csücsörítve úgy tett, mintha elmerülten nézné a fehér táblára írt adatokat.
- Van valami fejlemény? - kérdezte szúrós tekintettel, miközben karba font kézzel megállt a tábla előtt.
Espoa kétségbeesett tekintetű Ryan-re nézett, aztán megadóan elhúzta a száját. Ismerte jól a barátját, tudta, hogy belebetegszik, ha nem a tisztességes utat járják, ezért arra gondolt, tesz egy próbát a kapitánnyal, mert ha ő nem tud segíteni, még mindig ott van a maffiás lehetőség.
- Igen, találtunk valamit, de úgy tűnik megint zsákutcába jutottunk - kezdte lemondóan, és a nő elé teregette az előbb szemlélt banki kivonatokat. - Tyson egy Toyota Prius-szal járt az ékszerboltban, amikor a Castle-éhez hasonló karikagyűrűt vásárolt. A kocsit a Speed Car autókölcsönzőtől bérelte. Kártyával fizetett, és hosszas nyomozás után eljutottunk egy titkosított costa ricai számlához.
- Igen, erről tudok - bólintott Gates, és kissé oldalra fordított fejjel, kíváncsian várta a folytatást.
- Az FBI megküldte a képeket a Colorado-fennsíkon talált konténerről, amiben Castle-t tartották fogva, és az egyik kinagyított képen látszik rajta egy azonosító szám. Az egyik haverom egy szállítmányozási vállalatnál dolgozik, és a segítségét kértem, hogy meg lehet-e találni a szám alapján, kinek a tulajdonában van a konténer. Sajnos egy napig tartott, mire kiderítettem, hogy egy new york-i vasúti áruszállítással foglalkozó cégé, akik két héttel ezelőtt bérbe adták egy Darth Vader nevű embernek - vágott egy grimaszt Javi a név kimondásakor. - Azért utána néztem, hamis a személyazonosság. Viszont, a bérleti díjat ugyanarról a costa ricai számról fizették, mint az autót. - Espo egy pillanatra elhallgatott, és szúrós, kihívó tekintettel nézet felettesére, mintha azt méregetné, elég elszánt-e, és elég hatalma van-e, hogy egy hatáskörükön kívül eső problémát megoldjon, aztán jelentőségteljesen hozzátette: - Ha hozzájuthatnánk számlaforgalom adataihoz, kideríthetnénk, hogy merre mozog Tyson.
Gates hallgatott, de állta Espo tekintetét.
- Az FBI nem tud segíteni ebben a kérdésben - szólalt meg fenn hagyva a hangsúlyt, mintha úgy akarná folytatni, hogy "de én tudok", miközben felhúzta a szemöldökét. - Adjanak egy órát! - tette hozzá, és visszaviharzott az irodájába.
- Gondolod, hogy tud segíteni? - nézett utána reménykedve Ryan.
- Fél órát adunk neki. Idővel nem állunk olyan jól, hogy ennyit várjunk - csendült hitetlenkedés Javi hangjából, aki úgy érezte, nagyobb esélyük lenne Castle maffiás kapcsolatával, mint Gates-sel.
Tíz perc múlva a nyomozó először az órájára, majd a kapitány irodájának ajtajára nézett. Egyre türelmetlenebb és feszültebb volt. Végre elindulhattak volna valamin, de az országhatárok és a banktitkok az útját állták. Meglepetésére Kevin állt meg az asztala mellett, szemében elszántság és lelkiismeret-furdalás tükröződött, amikor halkan megszólalt.
- Még öt perc, aztán indulhatunk.
Espo tudta, hogy Ryan komoly döntést hozott. Emlékezett, amikor megvetette a férfit a szabálytisztelete miatt, és gyávának gondolta, amiért nem rohant Beckett-tel az életveszélyes helyzetbe. Az idő őt igazolta, mert Ryan döntése mentette meg Kate életét. A nyomozónak azóta családja lett és gyereke született, megértette volna, ha nem akar zűrös ügybe keveredni.
- Nézd Ryan! Megértem, ha ... - kezdte Espo, amikor csilingelő hangon pittyenve nyílt a lift ajtaja, és két nő lépett ki belőle. Marha Rodgers olyan sebességgel száguldott a két nyomozó felé, mint a mindent elsöprő hurrikán, Alexis pedig komoly, fájdalmas arccal próbált lépést tartani elszánt tekintetű nagyanyjával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése