Változatok egy témára 7/64

Unottan kapcsolgatni kezdte a tévécsatornákat, másodpercenként nyomogatta a távirányítót, amikor hirtelen megállt a mozdulata, és tágra nyílt szemmel meredt a képernyőre.

Beckett kissé leszegett fejjel igyekezett utat törni a különböző tévécsatornák riporterei és operatőrei között, akik úgy gyűltek a vérszagra, mint a keselyűk. Fogalma sem volt, hogyan terjedhetett el ilyen gyorsan a gyilkosság híre, és azt sem értette, miért olyan különleges az ügy, hogy a park melletti szűk utcában egymást érik a közvetítőkocsik. Elutasítóan emelte fel a kezét, amikor meglátta a szép arcú, hosszú szőke hajú riporternőt felé lépkedni. Az előretartott mikrofonból egyértelmű volt, hogy a nő információt akart szerezni, de Kate soha nem nyilatkozott, ráadásul most még nem is volt miről. Szükséges rosszként gondolt a nyilvánosságra, akár egy gyilkossági ügyről volt szó, akár a magánéletükről, illetve most már csak a magánéletéről. Néha még mindig elfeledkezett arról, hogy szakított Castle-lel. Legalább a médiaszereplések eltűntek az életéből - gondolta keserűen. - Egy gyilkossági nyomozó senkit sem érdekel, ha már nem a híres bestseller író menyasszonya.

Megszaporázta a lépteit, és köszönetképpen bólintott az egyenruhás járőr felé, amikor az megemelte a sárga szalagot, hogy könnyebben átbújhasson alatta. Megrándult az arca a fájdalomtól. Három napja ment vissza az őrsre dolgozni, bár a combján levő lőtt seb még nem gyógyult meg teljesen. Eddig nagyrészt a papírmunkával volt elfoglalva, és az íróasztalnál ülve nem is fájt a lába, most azonban a gyors, megerőltető mozdulat hatására hasító fájdalom áradt benne szét. Ennek ellenére örült, hogy végre terepre mehetett, mert egy új ügy talán eltereli kínzó gondolatait, és nem kell az őrsön Ryan és Espo kérdő és rosszalló pillantásainak kereszttüzében dolgoznia, bár ez utóbbit lehet, hogy csak bebeszélte magának. A fiúk nem beszéltek a Phoenix-ben történtekről, de gyakran elhallgattak, ha feléjük indult, és sokszor váltottak jelentőségteljes pillantásokat. Egyedül Gates kapitány hozta fel nyíltan a Castle-lel való kapcsolatát, illetve annak hiányát, amikor munkára jelentkezett. Furcsa volt szomorúságot látni a nő barna szemében, és sajnálkozást hallani a hangjában, amikor megjegyezte, hogy annak ellenére, hogy nem szívelte az író szertelenségét, elismeri, hogy mennyit segített az ügyek megoldásában, aztán átható tekintetét az övébe fúrva hozzátette, hogy reméli, a szakításuk nem lesz rossz hatással a munkájára. Ösztönösen bólintott, mintha ígéretet tenne, de már akkor tudta, hogy igenis, rossz hatással lesz rá. Ijedten vette észre, hogy szinte minden alkalommal felkapja a fejét, ha csilingelve megáll a lift, vagy néz várakozva a pihenő felé, amikor teste kávé után áhítozik, pedig az asztala mellett álló széket már az első nap elvitette, hogy ne emlékeztesse a férfira. Talán csak az édesanyja hiánya fájt ennyire, de az mégis egészen más volt. Csak az időben bízott, abban, hogy később nem hiányzik annyira Castle  meleg, szerelemmel teli tekintete, vagy az, amikor huncutul, pajkosan, vagy éppen vágyakozva néz rá, csibészes mosolya, humora, fantáziája, de leginkább az érintése. Minden reggel nyúzottan és kialvatlanul ébredt, és minden reggel újra, meg újra szembesült vele, hogy nem érzi derekán a férfi karját, nem csiklandozza lehelete a tarkóját, nem hallja a szuszogását, nem érzi bőrének melegét. Úgy érezte, helyesen döntött, de azt nem gondolta, hogy ennyire fog fájni.

- Beckett! - hallotta meg Espo kiáltását a távolból. A hang kizökkentette a pillanatnyi merengésből. A kezében jegyzetfüzetet szorongató férfi a kordonnál filmező tévésekkel hadakozott, amikor meglátta a nőt, és azonnal felé sietett, miközben tekintetét jobbra-balra járatta a szalag mögött sorakozó kamerák között. Kate egy pillanat alatt felmérte a terepet. A parkot sétálóutak sokasága hálózta be, mellettük számtalan pad adott lehetőséget a pihenésre, de az utak között levő cserjés részek tele voltak zegzugos, átláthatatlan területtel, ami rejtve maradt az avatatlan szemek elől. Két bokor között először Lanie guggoló alakját látta meg, aztán a földön fekvő nő holttestét. Néhány méterrel odébb Ryan telefonált gondterhelt arccal, miközben a kezében egy kis átlátszó zacskót forgatott. Úgy tűnt, mintha a benne levő tárgyról adna leírást, vagy jelentést valakinek. Körülöttük a helyszínelők vizsgálták át a terület minden négyzetcentiméterét.

- Mi ez a nagy felhajtás? - kérdezte bosszúsan az odaérkező Espo-tól, miközben a tévések felé intett a fejével.

- Nem tudom, hogyan szagolták ki az ügyet. A kordonon kívül vannak, onnan nem tilthatjuk ki őket - húzta el a száját a férfi. - Már akkor itt voltak, amikor Ryan-nel ideértünk.

Beckett tudta, hogy ez csak egyet jelenthet: valaki értesítette a médiát.

- Ki az áldozat?

Feltételezte, hogy valami hírességről lehet szó, ezért jelentették a halálát a sajtónak. Lassabb tempóban közelített a holttesthez, hogy az egyenetlen talajon megfeszülő, sérült izmot kímélje, ennek ellenére minden lépésnél feszítő fájdalommal küszködött. Javi megtorpant, és megfogta a karját. Kate meglepetten megállt, és kérdőn a nyomozóra pillantott, aki furcsa, aggódó tekintettel nézett rá.

- Még nem tudjuk. De ... - kezdte a mondatot, aztán mint akinek kínos folytatni, beharapta a szája szélét.

- Jól vagyok - mosolyodott el Kate, de Javi sóhajtott egy nagyot, és megrázta a fejét.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet, hogy te vezesd a nyomozást ebben az ügyben - mondta komolyan, még mindig szorongatva a nő karját.

Beckett meglepve várta a folytatást, aztán Lanie felé pillantott, aki félelemmel teli tekintettel nézett hol rá, hol Espo-ra. Lépni akart egyet, de a férfi erőteljesebben szorította meg a karját. - Szép, hosszú szőke hajú nő, hanyatt fekve, összekulcsolt kezekkel, a nyakán sodort zsineg nyoma a fojtogatástól - sorolta a tényeket Javi. Érezte, ahogy Kate teste megfeszül, látta, ahogy megrándul a szája széle, szemében pedig megjelenik a hitetlenkedéssel vegyes félelem.

- Nem biztos, hogy ő az - nyögte ki halkan a szavakat, amelyeket maga sem hitt. Minden idegsejtje tiltakozott a lehetőség ellen, hogy Tyson újra megjelenjen az életükben, mégpedig úgy, hogy ugyanabban a stílusban gyilkoljon az ő körzetükben, mint régen. Amióta Tyson ördögi terve nem sikerült, és ők megmenekültek, minden nyomot követtek, minden apróságnak utána jártak, eredménytelenül. Ennek ellenére azt feltételezte, hogy a sorozatgyilkos Phoenix-be, vagy a környékére tette át a székhelyét. - Engedj! - nézett Javi-ra, aki azonnal megértette, hogy nem tarthatja vissza a nőt, ezért elengedte a karját.

Mire a holttesthez értek, mindketten érezték, hogy Lanie és Ryan valami fontos dolgot talált, mert az orvosszakértő együtt érző, fájdalmas tekintettel indult feléjük, Ryan pedig zavarában toporogva, nagyokat pislogott.

- Mit tudunk? - kérdezte automatikusan Kate, miközben végigmérte a holttestet. A harmincas évei elején járó nő szép, szabályos arcát keretbe foglalta lágyan leomló, hullámos, szőke haja, teste szépen elrendezve feküdt a puha pázsiton, ujjait összekulcsolták a mellkasán. Az erőszakos halálról csak a nyakán éktelenkedő, vörös kötélnyom tanúskodott. Elegáns, jól szabott ruháját szépen eligazították tökéletes testén, még a nyakában levő vastag aranyláncot is eligazgatták. Ujján gyémántköves gyűrű, füleiben a nyaklánchoz való fülbevalók csillogtak.

- Sajnálom, édesem - simított végig a karján Lanie, aztán Ryan-re pillantott, mintha tőle várná a folytatást.

Beckett-nek elég volt a kissé lehajtott fejjel álló, homlokát ráncoló férfi szemébe néznie, már tudta, hogy valami megrázó dolgot találtak.

- Tyson az - mondta ki nehezen, aztán bizonytalanul Kate felé nyújtotta a kezében szorongatott kis nejlonzacskót. - Üzent nektek.

Castle önkéntelenül előredőlt,  és próbálta befogadni a látott kép minden négyzetcentiméterét, miközben olyan erősen nyomta a hangosító gombot, hogy a hirtelen megnövekedett hangerőtől zengett a lakás. Az első pillanatban csak az ragadta meg a figyelmét, hogy egy sárga szalaggal körbevett gyilkossági helyszínről tudósít az egyik hírcsatorna, aztán megpillantott egy ismerős arcot. Esposito próbálta meggyőzni az egyik operatőrt, hogy engedelmeskedjen a kordont őrző járőröknek, különben elvezetteti. A kamera végigpásztázta a helyszínt, aztán ráközelített egy bokros területre, de csak egy elegáns körömcipőbe bújtatott lábfejet lehetett látni. A kamera végigjárt a helyszínelőkön, aztán hirtelen a kordon túloldala felé fordult és megállt.
Castle-t mintha megbabonázták volna. Szíve kihagyott egy ütemet, aztán dübörögve váltott gyorsabb ütemre, idegsejtjei bizseregve keltek életre, ajkai először elnyíltak, aztán szorosan összezáródtak, és nyelt egy nagyot. Két hete nem látta Kate-t, de mintha egy örökkévalóság lett volna. A nő éppen átbújt a  felemelt szalag alatt, amikor a kamera objektívje ráközelített. A gyönyörű arcon fájdalom suhant át, és észrevehetően lassabban folytatta az útját. Castle nézte az elszánt, komoly arcot, amely fáradtabbnak látszott a szokásosnál. Kate sápadt volt, szeme alatt sötét karikák húzódtak, amit a finom smink sem tudott kompenzálni, de ami a legfeltűnőbb volt az a megtört, fénytelen tekintete volt. A képen feltűnt Espo, de a messziről készült felvételen nem hallatszott, mit beszélnek, csak a riporter hangja harsogott a háttérben: Az ismeretlen áldozatot egy kutyáját sétáltató idős hölgy találta meg. Néhány perccel azután, hogy bejelentést tett a rendőrségen, öt new york-i tévéállomás is értesítést kapott a gyilkosságról, a helyszín pontos megjelölésével. Egyes hírforrások szerint maga az elkövető jelentette be a tettét, valószínűleg azért, hogy szerepelhessen a híradóban.
Castle figyelmét annyira lekötötte a kép, hogy tovább már nem figyelt a riporterre. Próbálta kitalálni a tekintetekből, arcvonásokból, mozdulatokból, hogy mi történik. Összevont szemöldökkel figyelte a két embert. Érezte, hogy valami komoly dolog történt, mert Espo olyan erővel fogta meg Beckett karját, hogy egyértelmű volt, nem akarja, hogy az áldozathoz menjen. Nem látta jól Kate reakcióját, mert a kép hirtelen egy másik kameraállásra váltott, ahonnan látni lehetett az áldozatot.
Castle nézte a képet, és nem akart hinni a szemének. Kiszáradt a szája, és félelem járta át minden sejtjét.
- 3XK - suttogta maga elé. 
A kamera egy pillanatra megállt a gondterhelt tekintettel telefonáló Ryan-en, aztán az éppen felálló Lanie-re vándorolt.
Olyan mereven bámulta a képernyőt, hogy csak akkor pislantott, amikor szeme már égett a kiszáradástól. Látta, hogy Ryan zsebre teszi a telefont, és valamit odaad Kate-nek, de bármennyire meresztette a szemét, nem látta, mi az. A férfi tekintete azonban megijesztette. Ismerte Kevin aggódó nézését, amikor összeráncolja a homlokát, és az egyik szemöldökét magasabbra húzza a másiknál, de a mostani tekintete és arcvonásai valami sokkal ijesztőbbet tükröztek, mint egy egyszerű gyilkosság. Nézte Kate mozdulatlanná dermedő testét, és szinte érezte a feszültségét. 
Összerezzent, amikor hirtelen vad rezgésbe kezdett a telefonja az asztalon. Kelletlenül nyúlt érte, és csak egy pillantásra akarta méltatni a kijelzőt, hogy tovább figyelhesse a tévében látott képeket, de a fekete mezőben, vakító fehéren világító név annyira meglepte, hogy néhány másodpercig csak értetlenül nézte, mielőtt a füléhez emelte a készüléket.
- Castle - szólt bele rekedt hangon, mindenre felkészülve.