Változatok egy témára 6/99

- Az egyiket vidd be Gates-nek, a másikat pedig idd meg, hogy kellően felpörgessen az estére! Nem szeretném, ha idő előtt elaludnál! - mondta Kate, miközben szemében huncut fények táncoltak, szája pedig pajkos mosolyra húzódott. 

Castle tekintete először durcásan pásztázta a nő vonásait, aztán a mondat második felére felcsillant, a szája kiszáradt, és réveteg mosolyra húzódott. Soha, egy nő sem volt olyan hatással rá, mint Kate Beckett. Titok volt, amit meg akart fejteni, és a nő csak lassan engedte, hogy bepillantson a felszín alá, de minél többet látott az igazi Kate Beckett-ből, annál jobban elvarázsolta a személyisége. Már több mint egy éve nemcsak a kemény, határozott, elszánt nyomozót láthatta, hanem az érzékeny, érzéki nőt is, mégis újra meg újra meglepte, mennyi pajkosság, sőt, pajzánság van benne.

- Nem fogok idő előtt elaludni - szólalt meg rekedt hangon, de önkéntelenül belekortyolt a kávéba, miközben szemét nem tudta levenni a nő ragyogó tekintetéről, és képzeletében már az este lehetséges képeit peregtek. 

- Castle! - szólt rá összevont szemöldökkel Kate, mire a férfi megrezzent, és visszazökkent a valóságba.

- Most komolyan? Vigyem be Gates-nek? - pillantott kétségbeesve a kapitány irodája felé, mint egy ijedt kisfiú.

-Talán jólesik neki egy kis figyelmesség, és úgyis sok van a rovásodon.

Castle megitta az utolsó korty kávét is, aztán kelletlenül indult a másik pohárral a kapitány irodája felé.

Kate mosolyogva nézett a férfi után, aki olyan félve lépett be az ajtón, mint az iskolában a rosszalkodó kisfiú az igazgatói iroda ajtaján. Nehéz napokon van túl a férfi, és ő szerette volna kárpótolni a szenvedésért és a félelmekért. Hirtelen támadt egy ötlete, mivel lephetné meg Castle-t. Az órájára pillantott, aztán Gates ajtajára. Még nem volt túl késő, maradhatott volna átnézni újra a két férfi pénzügyeit és híváslistáját, amit időközben megkaptak. Ha elmegy, talán nem lesz elég idejük felgöngyölíteni az ügyet a határidőig, viszont egy nyugodt, édes estét megérdemel a férfi. Döntött. Felállt, fogta a kabátját, tett néhány lépést, de aztán győzött a lelkiismerete, és visszafordult. Ledobta a kabátját a székre, és összeszorított szájjal, kemény tekintettel meredt az asztalán fekvő iratokra. Még azon cikáztak a gondolatai, miért van az, hogy mindig a hivatása uralkodik a magánélete fölött, amikor egy kéz elvette előle a dossziét. Értetlenül kapta a tekintetét a kéz tulajdonosa felé, és Espo megnyugtató, barna szemével találta szembe magát.

- Ezeket majd én átnézem. Ryan-nel megegyeztünk, hogy ő utána néz a környék bandáinak, én meg segítek neked - egyenesedett fel kezében a papírokkal a férfi. Amióta Ryan elcsípte Castle és Sorenson beszélgetésének részletét, árgus szemekkel figyelte az írót és Kate-t. Látta a vágyakozó tekinteteket, a pajkos mosolyokat, és Beckett tétovázását is. - Lepd meg valamivel - intett sejtelmesen mosolyogva Gates irodája felé - megérdemli. Egy kicsit feltartom.

Kate egy másodpercig csodálkozva nézett barátságosan mosolygó barátjára, aztán felpattant, és cinkosan rámosolygott. Nyitotta a száját, hogy megköszönje a férfinak, amiért átveszi a munkáját, de Espo a szája elé tette a mutatóujját, és kacsintott. Beckett bólintott. Szavak nélkül is értették egymást. Néhány másodperc múlva már izgatottan nyomta meg a mélygarázs számát a liftben.

Alig csukódott be a liftajtó Kate mögött, amikor Castle bosszús képpel kilépett a kapitány irodájából. Nem is értette, miért engedett Kate-nek, amikor tudta, hogy balgaság önszántából bemenni az oroszlán barlangjába. Nem elég, hogy a kapitány azt feltételezte, hogy egy kávéval akarja megvenni a bocsánatát, amiért a tiltása ellenére megjelent egy akció helyszínén, a végén közölte, hogy azzal tudja leginkább jóvátenni a bűnét, ha megírja a saját jelentését az eseményekről. Az első pillanatban megkönnyebbült, hogy ennyivel megússza, de amikor Gates közölte, hogy fél óra múlva az asztalán szeretné látni a jelentést, úgy érezte, mintha a sors gonosz játékot játszana vele, és mindenáron meg akarná akadályozni, hogy minél előbb Kate-tel lehessen.

Tekintetével a nőt kereste, hogy morogva beszámoljon arról, mi lett a "nagyszerű" ötlete eredménye, de meghökkenve vette tudomásul, hogy Kate nem ül az asztalánál, sőt, a kabátja is eltűnt.

- Tesó! Megkérhetlek valamire? - sietett felé Javi.

- Nem - morrantotta kedvetlenül az író, mire a nyomozó megtorpant, és homlokát ráncolva méregette barátját, aki leroskadt Beckett székére, és bekapcsolta a nő számítógépét. Espo megrökönyödve nézte a mozdulatot.

- Beckett tudja, hogy bekapcsolod a gépét?

- Nem, de neki köszönhetően a kapitány megparancsolta, hogy jelentést írjak arról, hogy mit kerestem a tetthelyen, amikor eltiltott az akciótól - duzzogott Castle, miközben maga elé húzta a billentyűzetet.

Javi szája szarkában megkönnyebbült mosoly jelent meg. A kapitány megoldotta helyette, hogy Castle egy ideig még a kapitányságon maradjon, így Kate-ének lesz elég ideje, akár mit is tervez. 

- Író vagy Castle, vagy nem? Miért is jelent ez gondot neked? - csipkelődött Espo.

Castle elhúzta a száját, és egy szúrós pillantást küldött a férfi felé.

- Gates is ezt mondta - morogta, de már bele is kezdett a gépelésbe. - Nem tudod, hova tűnt Beckett?

- Ja, azt üzeni, hogy elugrik Benson nyomozóhoz, de te nyugodtan menj haza, ő is igyekszik - füllentette ártatlan arccal Espo, de nem nézett az író szemébe, inkább látszólag a kezében levő iratokat tanulmányozta.

- Mit akar Benson-tól? - állt meg Castle ujja a billentyűzeten. Kate nem beszélt arról, hogy akarna valamit a 22-esek nyomozójától.

- Tudod, milyen Beckett! - húzta meg a vállát Espo. - Valami eszébe jut, és már el is rohan, hogy utánanézzen.

- Igaz - tűnődött el egy pillanatra Castle, aztán folytatta a gépelést, Javi pedig elégedetten összecsücsörítette a száját, és visszasétált az asztalához.
Huszonöt perc múlva a nyomtató hangjára lett figyelmes, és felnézve a szeme sarkából figyelte, ahogy Castle türelmetlenül toporog a gép előtt, és szinte húzza ki belőle a papírt, hogy minél előbb a kapitány asztalára tehesse. Mosolyogva figyelte az írót, aki már több mint öt éve odavan Beckett-ért, és még mindig olyan izgatott, ha vele lehet, mint egy szerelmes kamasz. Néha megszekálta a férfit, de tulajdonképpen a lelke mélyén irigyelte, hogy ennyire kitartó és nem fél az érzelmeitől, míg ő csak nehezen akarja feláldozni a szabadságát a szerelemért. Nézte a becsukódó liftajtót, aztán felvette a telefonját, és Beckett-et hívta.
- Most indul - mondta mosolyogva, és hallotta, ahogy a nő lélegzete elakad.
- Kösz - hallotta a távolból Kate boldog hangját, aztán kinyomta a készüléket.

Castle töprengve ült a taxi hátsó ülésén. Bosszantotta, hogy az este nem úgy alakult, ahogy szerette volna. Először Gates húzta át a számításait, aztán Beckett tűnt el szó nélkül. Mi a csudát akarhat Benson-tól? Ráadásul hiába próbálta hívni, a nő telefonja azonnal üzenetrögzítőre kapcsolt. Sóhajtott egyet, és becsukta a szemét. Ehettek volna egy finom vacsorát a kedvenc éttermükben, aztán a kanapén beszélgetve kortyolgattak volna egy pohár zamatos vörösbort, végül a egy közös zuhany után boldoggá tették volna egymást a zubogó víz alatt vagy selymesen simogató, puha párnák közt a hálószobában. Most azonban azt sem tudta, mikor érkezik haza Kate. - Legalább a kávét megittam - gondolta, és száját önkéntelenül szomorkás mosolyra húzta. - A végén még tényleg elaludtam volna, mire Kate hazaér.
Kifizette a taxit, küldött egy kényszeredett mosolyt a portás felé, és lehangoltan várta, hogy a lift felvigye a tetőtérig. Beidegződött mozdulattal fordította el a kulcsot a zárban, és belépve a korom sötét lakásba, ösztönösen a villanykapcsoló felé nyúlt. Abban a pillanatban annyira meglepődött, hogy a mozdulat félúton megállt.