Változatok egy témára 6/97

Azon nem lepődtek meg, hogy Gates kapitány olyan szemekkel nézett rájuk, hogy ha tekintettel ölni lehetne, akkor ők már nem élnének, de arra álmukban sem gondoltak, hogy az FBI-t egy régi ismerősük képviseli majd.

Az eligazítóban felállított méretes asztal egyik oldalán Gates kapitány, Espo és Ryan foglaltak helyet, a másikon pedig Will Sorenson, és az FBI egyik legkiválóbb profilozója.

- Remélem, komoly indokuk volt a késésre - pillantott a kapitány haragos szemmel a falon levő órára, miközben minden szempár a belépő két emberre szegeződött.

- Biztosíthatom, hogy igen - állta a szigorú tekintetet Kate, és magabiztosan kihúzta magát, hiszen nem hazudott. Ennél komolyabb indokot ki sem találhatott volna, azt meg nem kell tudnia a kapitánynak, hogy semmi köze nincs a nyomozáshoz. Még egy pillanatig farkasszemet nézett Gates-szel, aztán a barátságosan kezet nyújtó ügynök felé fordult, és örömteli mosolyra húzódott a szája.

- Shaw ügynök, örülök, hogy újra találkozunk - fogott kezet a nővel, és őszintén összemosolyogtak.

- Beckett nyomozó, Mr. Castle - fordult az ügynök a nyomozó, majd az író felé - remélem most is olyan jó párost alkotnak, mint négy évvel ezelőtt! - nyújtotta a kezét.

Viktoria Gates összevont szemöldökkel kapkodta a tekintetét.

- Maguk már dogoztak együtt?- tette fel csodálkozva a kérdést Jordan Shaw ügynöknek.

- Igen, egy sorozatgyilkos ügyében. Beckett nyomozó már akkor is kiváló munkát végzett. Mr. Castle ugyan idegesítően gyerekes volt néha, de nélküle nem fogtuk volna el a gyilkost. Ja, és el ne felejtsem, hogy megmentette Beckett nyomozó életét, aztán az enyémet is!

Kate szerényen lesütötte a szemét, Castle viszont pimaszul vigyorogva sütkérezett a dicsfényben. Végre valaki megdicsérte Gates és Sorenson előtt! Talán egyszer megéri, hogy a kapitány is elismeréssel nyilatkozzon róla, annak meg különösen örült, hogy Sorensont is meglepték a nő szavai, mert a férfi arcán nyoma sem volt a szokásos kissé gúnyos mosolynak.

- Mostantól én is bekapcsolódok az ügybe, de nem a főnökük leszek, hanem a segítőjük - váltott a megbeszélés témájára Jordan ügynök. A nő szinte semmit nem változott az évek alatt. Élénk tekintetű kék szeme fürkészőn fogadta be beszélgetőpartnerei minden rezdülését, sugárzott róla az intelligencia és a rendkívüli értelem. Szája sarkában most is ott bujkált a sejtelmes mosoly, de csak addig, amíg a beszélgetés magánjellegű volt, azután viszont komollyá és határozottá vált. Az egész megbeszélés alatt látszott, hogy lelkiismeretesen felkészült az ügy minden apró részletéből. Pontosan ismerte a nyomozás eddigi eredményeit, a csontvelő-donornak használt gyerekek megtalálásának körülményeit, Patricia Mars és Ian Carpenter vallomásának jegyzőkönyvét. Tudott a megmentett négy hónapos kisfiúról és a megtalált három kiskamaszról is. Figyelmesen hallgatta Beckett beszámolóját arról, hogy miért gondolják, hogy két csoport áll az elrablások hátterében, és azt is, hogy Daniel atya, azaz Jason Parker FBI ügynök naplójában talált megjegyzés miatt került a figyelmük központjába Samuel Eckhardt és Oliver Wyatt. Amikor idáig ért a beszámolóban Kate, segélykérőn Espo-re és Ryan-ra nézett, mivel akkor rohant el Castle után, amikor Espo éppen beszámolt volna arról, hogy mire jutott Eckhardt-tal. A fiúk azonnal kapcsoltak, átvették a szót, és ismertették, amit a két férfiról sikerült előásniuk. Beckett elismeréssel hallgatta a beszámolókat, mivel tudta, hogy minden információ mögött rengeteg munka van. Két új információ ragadta meg a figyelmét: a kórusvezetőnek soha nem volt semmilyen intim kapcsolata sem nőkkel, sem férfiakkal, és hogy néhány alkalommal pénzt utalt át a templomszolga, Wyatt számlájára. Amikor Espo is befejezte a tájékoztatót, Shaw ügynök körbejáratta érdeklődő tekintetét.

- Van még olyan információjuk, ami fontos lehet?

- Igen - szólalt meg Castle, és Gates rosszalló tekintete ellenére bátran folytatta. - Mary Turner szerint, aki szinte minden idejét a templomban tölti, többször is megjelent ott két rossz arcú férfi a gyerekkórus próbái alatt, és megbámulták a gyerekeket, majd a kórusvezető után távoztak a templomból.

Az eligazítóban csend állt be. Mindenki ízlelgette az információt, de nem tudták, mit kezdjenek vele.

- Mire akar kilyukadni, Mr. Castle? - törte meg a csendet Gates kételkedő hangja.

Az író láthatóan elbizonytalanodott. Más volt elméleteket gyártani Beckett és a fiúk előtt, és teljesen más Gates kapitány és Shaw ügynök előtt. Zavartan pillantott körbe, és éppen belekezdett volna a gondolata ismertetésébe, amikor megszólalt Shaw ügynök.

- Gondolom, úgy véli, hogy egy olyan ember, mint a jelentéktelen kórusvezető és a templomszolga, nem tartanak fenn egy bűnszövetkezetet, de lehet, hogy kapcsolatban állnak eggyel. Ehhez összekötőkre van szükség. Az összekötők viszont nem illenek a templomi környezetbe, ezért feltűnhetnek olyan embereknek, mint Mary Turner - mondta ki Castle gondolatait az ügynöknő, és elismerően bólintott a férfi felé. 

Gates figyelte a jelenetet, de nem szólt. Noha úgy érezte, soha nem fogja megkedvelni az írót, elismerte, hogy az ötletei hasznosak lehetnek. Tudta, hogy Shaw ügynök más szemmel néz a férfira mint ő, hiszen az életét köszönheti neki, de remélte, hogy nem táplálja Castle amúgy is túlságosan nagy egóját azzal, hogy minden képzelgését elhiszi.

- A profilalkotáson kívül milyen segítségre lenne szükségük? - kérdezte az ügynök.

- Kaphatnánk olyan okos táblát, mint amit a Scott Dunn ügyben használtak? - szólalt meg Castle, és olyan ártatlan izgatottsággal mosolygott a nőre, mint egy kisfiú, amikor a játékboltban azt mondja neki az anyukája, hogy bármit választhat.
Jordan Shaw felhúzta a szemöldökét, és elmosolyodott. Nem kerülte el a figyelmét, hogy míg évekkel ezelőtt Beckett az égnek emelte volna a tekintetét a kérésre, most elnézően elmosolyodott, Sorenson ügynök viszont cseppnyi szomorú féltékenységgel figyelte a két embert.
- Rendben - bólintott az ügynöknő. - Reggelre megkapják.
- És ha már fegyverem nem lehet, kaphatnék egy sokkolót? - nézett pimaszul az író Sorenson felé egy pillanatra, aztán ártatlan szemekkel újra Shaw ügynök felé fordult. - Kiválóan tudom használni! - húzta fel a szemöldökét, miközben huncutan elmosolyodott, de amikor meglátta a kapitány szikrákat szóró tekintetét, gyorsan hozzátette: - Tudom, tudom, szívesen adna, de nem teheti meg. Milyen szerencse ez egyesekre nézve - sóhajtotta újra Sorenson felé pillantva. 
A megbeszélés befejeződött, és néhány perc múlva Beckett már az asztalánál ülve olvasta Espo részletes jelentését Samuel Eckhardt-ról. Próbálta bepótolni, amit elmulasztott, amíg a kórházban volt. Felpillantott a papírokból, hogy Castle elkészült-e a kávéval, de a férfinek még se híre se hamva nem volt, viszont éppen meglátta, hogy Will belép a pihenőbe. Elmosolyodott. Ha Sorenson megint meg akarja tépázni Castle férfiúi önérzetét, akkor a lehető legrosszabb időpontot választotta. Kíváncsi lett volna, hogy mi zajlik köztük, de megpróbálta figyelmét visszairányítania az előtte heverő aktára, amikor meghallotta Jordan Shaw ügynök hangját.
- Én is kíváncsi lennék, mi zajlik odabenn - intett fejével a pihenő felé mosolyogva. - Nem kell profilozónak lennem, hogy lássam a köztük levő ellentétet, ami a féltékenységre épül - fürkészte Beckett vonásait a nő, miközben Castle székébe telepedett.
Kate-nek elnyílt a szája a meglepetéstő, és őszinte csodálattal nézett az ügynökre.
- Csak volt egy kis afférjuk néhány napja - kapta el zavartan Kate a tekintetét, mert hirtelen úgy érezte, a nő olvas a gondolataiban.
- Örülök, hogy újra együtt dolgozhatunk - mosolygott barátságosan Jordan. - Igaz, annak idején tévedtem magukkal kapcsolatban, és ezt a szakmai önérzetem nehezen emésztette meg, de látom, hosszú távon mégis igazam lett. Végül maga is meglátta, amit én már négy évvel ezelőtt is láttam, hogy maga fontos Castle-nek, és elfogadta az ő, és a saját érzéseit is - mondta őszintén, minden "ugye én megmondtam" hangsúly nélkül.
- De ... mi, ... de ... honnan ...? - Dadogta elképedve Beckett. Nem tudta elképzelni, miből jöhetett rá az ügynök, hogy Castle és ő együtt vannak. Ennyire jó megfigyelő a nő, vagy ők rejtik el ilyen rosszul az érzelmeiket?
Jordan elnevette magát.
- Mondhatnám, hogy összeraktam a kirakós darabjait: maga megvédte kettejüket Gates kapitány előtt a késés miatt, tehát vállalja Mr. Castle-ért a fegyelmi vétséget, Sorenson ügynök szomorúan néz magára, mintha elszalasztott volna egy lehetőséget, amivel más élni tudott, ugyanakkor féltékeny Mr. Castle-re, ráadásul ott ragyog az ujján az a hatalmas gyémánt - mutatott Kate kezére. - De hogy őszinte legyek, már hetekkel ezelőtt hallottam a pletykát, miszerint egy párt alkotnak.
- Pletykálják? Mi vagyunk a téma? - döbbent meg Beckett. Nem gondolta, hogy a közvetlen környezetükön kívül, foglalkoznak velük az emberek.
- Gondoljon bele! Egy  női gyilkossági nyomozó önmagában sem hétköznapi, hát még ha a szerelme egy híres bestseller író!
Kate-nek nem volt ideje eldönteni, hogy bosszantsa-e a dolog, vagy csak mosolyogjon rajta, mert kinyílt a pihenő ajtaja, és Castle, két gőzölgő kávéval a kezében, diadalittasan közeledett feléjük, míg Sorenson bosszús képpel sietett a lift felé.
- Parancsoljanak hölgyeim! - nyújtotta a poharakat a két, cinkos pillantást vető nő felé az író. - Csak nem megint én voltam a téma?
- Nem változott semmit? - nézett kérdőn Shaw ügynök Beckettre, mire az csak sóhajtva megrázta a fejét, aztán Castle durcás arcára nézve elnevette magát.
- Szerencsére nem - ragyogott Kate szeme.