- Szerencsére nem - ragyogott Kate szeme.
- Örülök, hogy együtt vannak! Csorbult volna a tudásomba vetett hitem, ha nem így történik - kortyolt a kávéba az ügynöknő, miközben jót derült a férfin, aki zavarában azt sem tudta, melyik nőre nézzen.
- Waw! - húzta mosolyra a száját elismerően az író, amikor rájött, hogy a titkuk már Shaw ügynök előtt sem titok. - De mivel árultuk el magunkat, hogy egy hivatalos megbeszélés elég volt ahhoz, hogy rájöjjön?
- Castle, ugye mondtam már neked, hogy nem vagy jó színész? - nézett kárörvendőn mosolyogva.
- Hm ... - húzta el megadóan a száját a férfi. - Anyám is mondta, sőt Alexis is.
A két nő cinkos pillantást váltott, de egyikük sem árulta el az igazságot.
- Holnapra elkészítem a profilokat az eddigi eredmények alapján - komolyodott el az ügynök. - Egyetértek abban, hogy az egy körzetben eltűnt gyerekek nagy száma egy bűnszövetkezetre utal, egy főnökkel, bár az elrablások, eltűnések módja két bandát feltételez, akiket valószínűleg csak megbíztak a munkával. Kell azonban néhány olyan ember, akik ezen a környéken élnek, akik információkat szolgáltatnak a gyerekekről. Ők elégedetlenek a sorsukkal, megkeseredettek, érte őket valami trauma, frusztráltak, és nem utolsó sorban pénzre van szükségük. Hétköznapi munkát végeznek, szürke eminenciások a környezetükben, akiket azonban senki sem ismer közelebbről. 40-50 év közötti fehér férfiak, az átlagosnál kedvezőtlenebb testi adottságokkal. Nincsenek barátaik és állandó partnerük, egyedül élnek egy szerényen berendezett bérelt lakásban.
- Mintha csak Eckhardt-ot és Wyatt-et írta volna le - ámuldozott Castle.
- Igen. Azt gondolom, érdemes utánanézni ennek a két embernek, de ne feledjék, ennek a leírás több száz emberre is igaz lehet - folytatta Shaw ügynök. - Szinte biztos, hogy akiket keresnek, gyerekkorukban olyan megalázó helyzetbe, aminek hosszú távú következményei lettek, és a külvilág is tudomást szerzett róluk.
- És mi a helyzet a főnökkel? - nézett az ügynökre elgondolkodva Beckett.
- Nos, itt még túl sok a variáns, a motivációs lehetőség. Ha kiderül, hogy milyen célból rabolták el a gyerekeket, akkor tudok pontos profilt felállítani - állt fel Jordan. - Köszönöm a kávét - mosolygott Castle-re, aztán huncutul Kate-re pillantott. - Aki ilyen jó kévét tud készíteni, azt érdemes megtartania!
- De ... de ... - ellenkezett volna Castle felháborodást színlelve, hogy kikérje magának, amiért csak a kávéfőző tudománya miatt lenne rá szüksége Beckett-nek, de a liftajtó kinyílt, és egy örömtől csilingelő hang töltötte be a kapitányságot. Mindannyian a hang irányába fordultak. Csodálkozó tekintetek kereszttüzében rohant végig az íróasztalok között egy piros kabátos, ragyogó kék szemű, boldogságtól sugárzó kislány. Iskolatáskája himbálózott a hátán, két kis copfba font haja, ami kiemelte bájos, ártatlan vonásait, jobbra-balra lengedezett, ahogy nagyokat lépve rohant az anyjához. Mire a felnőttek feleszméltek, a gyerek már szorosan ölelte vékony kis karjaival a boldogan mosolygó Shaw ügynököt, aki leguggolva fogadta a szeretet jelét, és megringatta karjai között a kislányt, aki arcát az övéhez szorította.
- Mami, ugye nem baj, hogy idejöttünk? Apuci azt mondta, lehet, hogy mérges leszel, de én mondtam, hogy örülni fogsz nekem - csacsogta a kislány.
Beckett figyelte az ügynököt, akinek arcáról pontosan leolvasható volt, hogy milyen érzelmek játszódnak le benne: meglepetés, pillanatnyi harag, aztán végtelen boldogság. Küldött ugyan egy rosszalló pillantást a kislány mögött lépkedő jóképű, elegáns felöltős férfi felé, de látszott, hogy azonnal meg is bocsátotta férjének, hogy a rendőrségre hozta a lányukat, csak azért, hogy előbb találkozhassanak.
- Örülök neked, de tudod, hogy a munkahelyem nem kislányoknak való - tolta kicsit távolabb magától a picit, hogy belenézhessen a szemébe.
- Tudom, de hát ez volt az első napom az iskolában, és annyi minden történt! - mondta teljes természetességgel a gyerek, és hatalmas szempillával ártatlanul pislogott a nőre. - Elmesélhetem?
- Hát persze, hogy elmesélheted! Nagyon kíváncsi vagyok, de valamit elfelejtettél - nézett mosolyogva a gyerekre Shaw ügynök, de tekintetében szigorú várakozás látszott, mire a kislány elkomolyodott, és homlokát ráncolva gondolkodott, aztán kicsit szégyenkezve körbenézett.
- Elfelejtettem köszönni - állapította meg bűnbánó szemekkel, mire mindenki rámosolygott.
- Szia kicsi lány - nyújtotta felé a kezét csibészesen mosolyogva Castle, hogy megtörje a gyerek zavarát. - Én Rick vagyok.
- Szia ... vagyis jó estét - tette aprócska ujjait a férfi kezébe. - Azt mondta a tanító néni, hogy az iskolások már úgy köszönnek, hogy "Jó estét" - magyarázta. - Én Jenny vagyok, és ma voltam először iskolában! - húzta ki magát büszkén.
- Gyere kicsim, ne zavarjuk a néniket és a bácsikat! - fogta meg Jenny kezét gyengéden az apja, miközben egy bocsánatkérő mosolyt küldött felesége felé, aki azonnal értette, hogy a férfi nem tudott ellenállni a gyerek könyörgésének, azért hozta be az őrsre.
- Reggel találkozunk - mondta Kate-nek Jordan, felkapta a kabátját és a táskáját, aztán megfogta Jenny másik kezét, és figyelmét ráirányítva indultak a lift felé.
Castle és Beckett egymás mellett állva nézték, ahogy a két felnőtt kézen fogva vezeti a pici lányt, és mindkettejük boldog mosollyal fordul az örömtől ragyogó arcú, csivitelő gyerek felé. Castle lopva Kate-re nézett, és mintha véletlenül történne, kezét a nőéhez érintette. Félve várta a reakciót, de amikor megérezte, hogy Kate ujjai megsimogatják az övét, elmosolyodott.
- Gyerünk Castle! Mutasd meg a kávé főző tudományodat! - fordult az író felé kajánul mosolyogva a nő. - Még sok munka vár a fiúkra, rájuk fér egy kis koffein.
- Mi? Most elküldesz kávét főzni? Hát csak erre kellek én neked? - duzzogott a férfi.
- Erre is! - nyomta meg jelentőségteljesen Kate a kötőszót, és tekintetében pajzán fények gyúltak.
- Khm ... nem tudom, mire gondol, Beckett nyomozó - tettetett értetlenséget komoly arccal a férfi, és elgondolkodva fogta ujjai közé az állát.
- Ha türelmes lesz Mr. Castle, akkor este felvilágosítom, hogy még mire - szegte fel a fejét kacéran Beckett.
- Alig várom! - vigyorodott el a férfi, és elindult a pihenő felé.
Kate elgondolkodva nézett utána. Újra átfutott agyán a kép, amit az imént látott, amikor Shaw ügynököt látta távozni a családjával. Egy kép, ahol Castle és ő fognak kézen egy kisgyereket, és boldogan isszák a szavait, miközben érzik, nincs náluk szerencsésebb ember a földön. Gyorsan elhessegette a gondolatot, és a fehér tábla előtt álldogáló társai felé indult. A neki háttal álló két férfi elmélyülten beszélgetett. Amikor meghallotta Ryan szavait, lelassította a lépteit.
- De mondom, hogy jól hallottam! - győzködte valamiről Espo-t. - Azt mondta, hogy neki már hivatalos orvosi igazolása van arról, hogy teljes értékű férfi, Sorenson meg lehet, hogy csak hiszi magáról, aztán közben meg lehet, hogy eunuch. Erre persze Sorenson fülig vörösödött, mire Castle még odaszúrta neki, hogy még egy gyerekét sem látta senki.
- De akkor most Castle volt már a vizsgálaton? - húzta össze a szemöldökét hitetlenkedve Javi.
- Hát, nem jött be az őrsre, aztán meg Beckett sem szokott csak úgy ebédszünetre küldeni minket - töprengett Ryan, aki mintha megérezte volna, hogy figyelik, hátrapillantott. Amikor tekintete találkozott Beckett érdeklődve figyelő zöld szemeivel, gyorsan a táblára mutatott. - Most pedig szerintem a szervezett bűnözésiekhez fog küldeni, hogy nézzünk utána, a környék gyanús csoportjainak - terelte az ügyre a szót zavarában.
Espo egy pillanattal később észlelte a nőt, de míg Ryan zavarba jött, ő szenvtelenül Beckett szemébe nézett.
- Akkor ... minden rendben van? - húzta fel a szemöldökét, és tekintetét a nőébe fúrta.
- Persze! - mosolygott Kate sejtelmesen, egyrészt, mivel tudta, hogy magyarázat nélkül is értik a fiúk, másrészt azért, mert maga elé képzelte a pihenőben lezajlott jelenetet Castle és Sorenson között.
- Akkor menjünk a szervezett bűnözésiekhez? - tette fel ártatlanul a kérdést Ryan.
- Igen - bólintott Kate, mire a két nyomozó összenézett, és sietve elindult.
Egy perc múlva Castle, két kávéval a kezében megállt Beckett mellett, és tekintetével a nyomozókat keresve forgolódott.
- Sajnálom Castle, elmentek.
- Mi? De hát ... akkor most ... - nézett a férfi tanácstalanul a kezében tartott poharakban gőzölgő italokra.
- Az egyiket vidd be Gates-nek, a másikat pedig idd meg, hogy kellően felpörgessen az estére! Nem szeretném, ha idő előtt elaludnál! - mondta Kate, miközben szemében huncut fények táncoltak, szája pedig pajkos mosolyra húzódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése