A huncutul csillogó kék szemekben látta, ahogy a férfi élénk képzelete maga elé vetíti boldog, közös jövőjüket.
- Csak ne rohanj annyira előre, Castle! - rótta meg a férfit, de nem tudta elrejteni szeme boldog ragyogását. - Különben is, csak te hiszel az időutazós elméletben.
- Azért ismerd el, hogy elég különös ügy volt!
- Elismerem, nem botluk gyakran egy olyan fazonba, aki azt hiszi magáról, hogy a jövőből érkezett.
Castle tekintetén látszott, hogy egyáltalán nem figyel Kate szavaira, csak szárnyaló képzelete képeire.
- Azért arra kíváncsi vagyok, hogyan lesz belőled szenátor - mondta elmerengve, aztán pajkosan elvigyorodott. - De azt tudom, mit kell csinálnunk, hogy három gyerekünk legyen!
Kivette kezét a feje alól, először oldalra fordult, aztán megpróbált a keskeny ágyon a nő fölé helyezkedni, de amikor rá akart hajolni a hívogató, életteli, piros ajkakra, Kate határozottan a megtámasztotta két tenyerével a férfi mellkasát, és megálljt parancsolt.
- Castle! Nem most fogunk hozzálátni a gyerekcsináláshoz! Be kell mennem a kapitányságra. Minden perc számít, hogy időben találhassuk meg azt a nőt, akit Tyson elrabolt - komolyodott el a tudatra, hogy az ő leleményességükön múlik egy ember élete, de amint megpillantotta a férfi csalódott arcát, átkarolta a nyakát, és gyengéden megcsókolta. - De ha gyereket akarsz, meg kell komolyodnod - vonta össze tettetett szigorral a szemöldökét.
Castle egy pillanat alatt felvette a kisfiús, ijedt ábrázatát. Miközben hosszú, vészterhes és feszült hetek után újra megérezte a boldogság mámorító érzését, megnyugvással töltötte el, hogy ugyanúgy évődik vele a nő, mint régen.
- Lehetetlent kívánsz tőlem? - pislogott színlelt kétségbeeséssel. - Azt hittem, ilyennek szeretsz - biggyesztette le a száját csalódottat játszva.
- Nem gondolod, hogy az utóbbi napokban túlzásokba estél? - jelent meg Kate mosolyában az átélt félelmek árnya. Szerető mozdulattal simított végig a férfi arcán, aki azonnal megérezte a komolyságot a meleg, aggódó hangban.
- De hát ...
- Leugrottál a Brooklyn hídról egyenesen az East Riverbe, eveztél egy Ördögkatlan nevű szakaszán egy vad, hegyi folyónak, aztán ejtőernyő nélkül ugrottál ki egy repülőgépből. Ennél egy kicsit több komolyságot várok a leendő gyerekeim apjától - húzta fel a szemöldökét Kate kihívóan, folytatva az évődést, de a felidézett emlékek hatására Castle arca hirtelen komollyá vált, és feljebb nyomva magát, kissé eltávolodott a nőtől.
- Tudod, hogy miért csináltam - mondta szomorkásan. Egy pillanatig újra megérezte a feszültséget, ezért folytatta. - Bár ... bevallom, a bungee jumpin-ot még élveztem, főleg azért, mert amikor a meghúzódott hátamat kenegetted, újra élvezhettem az érintésedet. Az evezés izgalmas volt, de amikor felborult a csónak, és másodpercekig nem kaptam levegőt, csak arra tudtam gondolni, hogy az ötletem visszafelé sül el, és soha többé nem foglak látni, ha megfulladok. Az ejtőernyő nélküli ugrást pedig először lemondtam ...
Kate először majdnem a férfi orra alá dörgölte, hogy mindezt csak azért tette, hogy fájdalmat okozzon neki, de amikor az utolsó mondatnál meglátta az elgondolkodó tekintetet, kíváncsivá vált.
- Lemondtad?
- Igen. Tudod, történt valami a repülőn, amikor Montanából hazafelé jöttem. Volt ott egy idős hölgy ... szóval mondott valamit a sorsról, aztán villám csapott a gépbe, és egy percig azt hittem, hogy lezuhanunk.
- Aha - mosolyodott el Kate. - Szóval úgy érezted, az Univerzum bosszút áll a hülyeségeid miatt, és beijedtél.
Castle pár másodpercig hallgatott, és elgondolkodva nézett Kate-re, aki megérezte a férfi hangulatváltozását, és elkomolyodva, várakozón fúrta tekintetét a kék szemekbe.
- Tudom, hogy számodra ez nevetségesen hangzik, de én akkor valóban féltem, de nem attól, hogy meghalok, hanem attól, hogy akkor soha többé nem láthatlak, hogy minden, amit elképzeltem kettőnkről, a jövőnkről, az semmivé foszlik, elenyészik.
- Miért ugrottál mégis?
Castle nagyot sóhajtott, és bosszúsan elhúzta a száját.
- Mert olyan makacs vagy, mint egy ... - kezdte bosszúsan, ahogy felrémlett előtte a pihenőbeli beszélgetésük, aztán lemondóan sóhajtott. - Mindegy ... Szóval mert makacs vagy, és másnap a pihenőben közölted, hogy nem fogod megváltoztatni a döntésed, én meg dühös lettem, és egy óra múlva már egy gyorstalpaló ejtőernyős tanfolyamon találtam magam. - Egy pillanatra elhallgatott, aztán elcsukló hangon hozzátette: - Az volt az utolsó reményem, hogy visszaszerezzelek.
Másodpercekig szótlanul nézték egymást, aztán Castle közelebb hajolt, mellkasa Kate melléhez ért, és lassan megcsókolta a nő elnyíló ajkait.
- Mégis hozzákezdhetnénk ahhoz a kisbabához - suttogta a csókba vágyakozón, miközben csípőjét finoman a nő ölének tolva éreztette vele a testében szétáradó vágyat. Kate engedelmesen tárta szét combjait, és remegve várta, hogy a férfi elmerüljön benne, és eggyé válva jussanak el a gyönyörig, de agya gátat szabott vágyainak.
- Indulnom kell - nyögte, miközben körmét Castle hátába mélyesztette.
- Ott az FBI - suttogta a férfi két csók között, aztán ajkai leheletnyi érintésekkel kényeztették Kate nyakának érzékeny bőrét.
- Akkor is ... mennem ... kell - zihálta a nő, és beleharapott a férfi fülébe. A szenvedély megállíthatatlanul ostromolta józan, kötelességtudó gondolatait, és Kate kétségbeesve vette tudomásul, hogy a hetek óta tartó sóvárgást nem elégítette ki a csodálatos éjszakai együttlétük, és esze egyre inkább vesztésre áll a vágyaival szemben. - Mennyire vagy gyors? - kérdezte, hogy lelkiismeret-furdalását elnyomja.
Castle felemelte a fejét, ködös tekintetében pajzán fény csillant, és huncutul elmosolyodott.
- Csak figyelj! - húzta fel egy pillanatra a szemöldökét.
A konyhát betöltötte a frissen főtt kávé illata. Kate csalódottan dőlt hátra a széken, és szorosabbra húzta magán a köntöst, miután letette a telefont. Ryan tájékoztatta, hogy az éjszaka számos raktárt vizsgáltak át, de semmi gyanúsat nem találtak. Az FBI nagyobb erőket mozgósít, így a keresésben nem kell részt venniük.
- Látod, nem is kellett volna annyira gyorsnak lennem - húzta el a száját Castle a hír hallatán, de Kate gondolatai már Tyson üzenetén jártak.
- Kell, hogy legyen jelentése annak a csokoládénak, amibe a kulcsot rejtette, de már mindent ellenőriztünk, a gyártót, a forgalmazót, és semmit nem találtunk.
- Hm ... Mi lehet még érdekes egy csokoládén? - fogta a kezébe Castle a doboz csokit, amit Kate-nek hozott, és elgondolkodva forgatni kezdte. - Kóstoljuk meg, hátha a mennyi íz új gondolatokat ébreszt bennünk!
- Azt hittem tejszínhab-párti vagy - mosolyodott el Kate a fdobozt gyermeki izgalommal bontogató írón.
- Azért ha keserű az élet, nem vetek meg egy kis édes élvezetet.
- Szóval, akkor most keserű az élet? - csapott le a mondatra kihívón a nő.
Castle bosszús grimaszra húzta a száját, aztán megadóan sóhajtott.
- Na jó! Most édes az életem, de a keserű emlékeknek is jót tesz a csoki - próbálta kivágni magát. - Arról nem is beszélve, hogy mi mindenre használhattuk volna az imént ... persze csak ha nem siettettél volna - pillantott rosszallóan Kate-re, aztán újra a dobozra irányította a figyelmét.
Kate a szájához emelte a forrón gőzölgő kávéval teli poharat, óvatosan belekortyolt, miközben álmodozó tekintettel nézett az asztal közepén álló vázában éledező vörös rózsára. Emlékek sora rohanta meg: Jordan Shaw szavai, amiket még a phoenix-i kórházban mondott, az ügynök szerelmes tekintetű férje, boldog mosolyú kislánya, és a szál vörös rózsa az eligazító asztalán. Nekik sikerült összeegyeztetni a nő munkáját a családdal.
- Sikerülni fog, ugye Castle? - kérdezte megerősítést várva a férfitől, de az éppen a csokoládés doboz eltéphetetlennek tűnő celofánjával vívott csatát.
- Persze! Nem fog ki rajtam egy ilyen kis vékony műanyag fólia - próbálkozott a körmével felszabni a csomagolást összeszorított szájjal, minden figyelmét a doboznak szentelve.
Kate nyelt egyet, és hallgatott. Miért is szólna, hogy ő az életükre gondolt, nem egy csokis doboz felbontására, amikor biztosan tudta, mit válaszolna a férfi?! Castle hisz kettejükben, sőt, feltétel nélkül hisz a szerelmükben. Itt az ideje, hogy végre benne se legye egy szemernyi kétség sem!
- Castle! Van rajta egy aranyszínű csík! Azt húzd meg - bökött a celofánt nyitó vékony sávra.
- Ó! Tényleg! - lepődött meg Castle a megoldáson, és egy mozdulattal megszabadította a csokit a fóliától. Ahogy megfordította a dobozt, tekintete megakadt a vonalkódon. - Ennek utánanéztetek? - nézett fel várakozón, és a vonalkák sorára bökött.
Kate letette a poharat, közelebb hajolt, és összevont szemöldökkel nézte a férfi ujja alatt sorakozó, különböző vastagságú vonalakat.
- Miért? Mit jelenthet egy vonalkód? - pillantott döbbenten Castle-re.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése