Castle csodálattal figyelte az
összehangolt munkát, melynek eredményeként hamarosan egy monitor szürke
képernyőjét bámulták, és feszülten várták, hogy a raktár mennyezetén
átjuttatott kamera képe felfedje, mit rejt a titokzatos helyiség.
A kép hirtelen villogni kezdett, de csak a vak sötétet látták, illetve egy halvány foltban a homályos szürkeséget, valószínűleg azt a kis területét a helyiségnek, ahova betolakodott egy kis fény a mennyezeten fúrt lyukon. Castle türelmetlenül izgett-mozgott, és éppen nyitotta a száját, hogy éllel megjegyezze, miszerint fény is kellene, hogy lássanak valamit, amikor a technikusok bekapcsolták az optikai kábelre szerelt miniatűr, mégis rendkívül erős fényt kibocsátó lámpát. Lélegzetvisszafojtva figyelték, ahogy a kamera a lámpával együtt fordul, és feltárul a raktár belseje. Az első, ami a képernyőn keresztül a szemük elé tárult, az egy távoli sarokban elhelyezett üres ágy volt, aztán a kamerához közelebb egy asztal néhány edénnyel és tányérral, és egy kétajtós szekrény. A raktár túl nagy volt ahhoz, hogy a lámpa fénye elérjen a legtávolabbi pontba, és éles képet közvetítsen, ezért Jordan utasította a technikusokat, hogy lassan, négyzetméterről négyzetméterre pásztázzák végig a helyiséget. A kamera lassan fordult. Először egy asztalt láttak meg a távolabbi fal mellett, aztán egy ágyat, végül egészen messze, a félhomályban egy furcsa alakot véltek felfedezni.
- Ott - mutatott a képernyőre izgatottan Castle. - Van ott valaki.
Az egyértelmű dolog felfedezésére senki nem reagált. Mindannyian összeszűkült gyomorral, feszült figyelemmel nézték a képet, és fegyelmezetten várták, hogy a technikusok javítsanak a kép minőségén. A fényt a távoli sarok felé fordították, és szemük elé tárult a raktár titka. A fal mellé állított széken egy hosszú szőke hajú nő ült, élettelenül előrebukó fejjel, kezét hátra, lábait pedig a székhez kötözték. A közvetlen közelében egy furcsa, átlátszó tartály állt, amiből vékony cső kanyarodott a nő feje felé. A kamera a nőre zoomolt, amitől homályosabbá vált a kép, de azt ki tudták venni, hogy a nyakáról egy vékony zsineg indul a mennyezet felé.
Castle nagyot nyelt, és egy pillanatra behunyta a szemét. Hirtelen zihálva kapkodott levegő után, mert élénk képzelőereje olyan valóságosan vetítette elé a képeket és az érzést, amikor ugyanilyen tehetetlenül várta a halált, hogy szinte érezte, ahogy teste feladja a küzdelmet, nyakába mélyen belevág a zsineg, megfeszül, és lassan öntudatlanságba dönti. Az érzést megtörte egy másik: egy kéz érintette meg a karját finom, gyengéd mozdulattal.
Felnézett, és Kate aggódó, mégis bátorító tekintetével találta magát szembe. Halvány mosoly suhant át az arcán, és egy apró bólintással jelezte, hogy jól van.
A következő pillanatban Beckett Shaw ügynök felé fordult.
- A kapun nem mehetünk be. Biztos, hogy a tetőn levő ellensúly hozzá van kötve, a nő nyakán levő zsineg pedig a szerkezethez.
Az ügynök egyetértően bólintott.
- Kivágatom a hátsó falat - mondta, és az emberei felé indult.
- Már legalább öt napja ott van benn, megkötözve, étlen-szomjan - nézett szomorú tekintettel elmerengve Ryan a raktár felé. A kimondatlan kérdés ott lebegett köztük, mint egy sötét árnyék: vajon túlélhette ezt a nő?
Castle, mintha nem akarna beletörődni, hogy esetleg már halott a nő, újra a kamera által közvetített képet kezdte vizsgálni, hátha talál valami jelet, ami bizonyítaná, hogy még él. Pislogás nélkül járt a szeme a homályos kép legapróbb részletein, aztán tekintete megakadt a tartályon.
- Szerintetek is van valami annak a tartálynak az alján? - bökött a képernyőre, és reményteljes, kérdő tekintettel fordult Kate és a fiúk felé, akik egy emberként léptek közelebb a monitorhoz.
- Igen, valami van az alján - próbálta élesíteni összehúzott szemekkel Espo.
- Tyson valószínűleg felkészült arra, hogy életben tartsa az áldozatát akkor is, ha nem tud valamiért idejönni ... - gondolkodott hangosan Kate.
- ... akkor pedig legalább vizet kellett neki biztosítania - fejezte be a mondatot Castle.
- Erre pedig megfelel egy tartály a rátett csővel, ami szívószálként működik ...
- ... így anélkül ihat a nő, hogy meg kellene mozdulnia, hiszen akkor belevágna a zsineg a nyakába.
Ahogy folytatták egymás gondolatát, az író és a nyomozó egyre közelebb hajolt egymáshoz, tekintetük összefonódott, és a remény kellemes érzése töltötte el őket. Összemosolyogtak.
- Bírom, amikor ezt csináljátok - húzta kaján mosolyra a száját Javi, miközben jóízűen Castle hátára csapott, aki erre megrándult, és fájdalmas tekintettel, bosszankodva pillantott a férfira. Nem is annyira a hátba csapás fájdalma miatt, inkább amiért megtörte a pillanat varázsát, ami oly szép emlékeket idézett benne, és az összetartozásukat jelezte.
Beckett szeme rosszallóan villant Espo-ra, de a nyomozó szemtelenül mosolyogva állta a pillantását
- Nézzük meg, mennyire jutottak a fal kibontásával! - intett a fejével Ryan, mire mindannyian elindultak, csak Kate nem mozdult, hanem elgondolkodva nézte a raktár zárt kapuját.
- Mi az? - torpant meg Castle. Jól ismerte ezt a tekintetet. Tudta, hogy Kate érzi, valami nincs rendben, valami zavarja, de még nem tudja, hogy mi. A nő pár másodpercig hallgatott, aztán szemében különös csillogás jelent meg, és az író felé fordult.
- Ha a zár nyitásával működésbe jön a szerkezet, és az megrántja az áldozat nyakán a zsineget, akkor hogyan ment be a raktárba Tyson anélkül, hogy megölte volna a foglyát?
Castle-nek kikerekedtek a szemei.
- Kell lenni másik bejáratnak - vonta le a következtetést izgatottan, miközben agya lázasan kutatott megoldás után. - Talán a szomszédos raktárak valamelyikéből - csillant fel a szeme.
Néhány perc múlva már azt tárgyalták Jordan Shaw-val, hogy mennyi lehet az esélye annak, hogy Tyson még egy csapdát állított a szomszédos raktárhoz. Végül úgy döntöttek, maradnak az eredeti tervnél, annál is inkább, mert a vastag acéllemez szerkezetű falat már elkezdték vágni az FBI emberei. Figyelték, ahogy a lángvágás során az oxigén-és gázkeverék az acélt megolvasztja, majd elégeti és kifújja a vágási résből, és egy keskeny rés alakul ki a falon. Érezték az égő fém jellegzetes szagát, amihez az olvadó műanyag szúró szaga társult.
- Belül hő- vagy hangszigetelő anyaggal borították a falat, az ilyen büdös - magyarázta az egyik munkás Castle-nek, aki szenvedő arccal fogta be az orrát, és igyekezett minél kisebbeket lélegezni.
- Inkább hangszigetelő lehet - nézett Jordan Kate-re, aki egyetértően bólintott.
- Hiába járt volna erre valaki, nem hallotta volna meg a nő kiabálását. Úgy látszik, Tyson minden óvintézkedést megtett, hogy a terve sikerüljön.
Jordan elmosolyodott, és meleg tekintettel egyenesen Beckett szemébe nézett.
- Mégsem sikerült a terve - mondta jelentőségteljesen.
Kate elmosolyodott, és a befogott orrú íróra pillantott, akinek újra gyermeki izgalom csillogott a szemében, aztán Jordan-ra nézett. Pontosan tudta, hogy az ügynök mondata dicséret, és célzás is egyben, hogy milyen jó párost alkotnak Castle-lel.
- Csak legyen életben - intett fejével a raktár felé. Úgy érezte, egy világ omlana össze benne, ha mégsem tudnák megmenteni a foglyul tartott nőt.
- Készen vagyunk! - hasított a feszült csendbe a technikus hangja, aki feltolta az arcát védő sisakot, és elzárta a lángot tápláló oxigént.
Shaw ügynök bólintott.
- Mehet! - adta ki az utasítást.
Miután belökték a körbevágott fémet, ami hatalmas robajjal ért földet a helyiség belsejében, Jordan Beckett-re nézett, és intett, hogy indulhat, övé az elsőség. Kate értékelte a nő gesztusát, és átadja neki a lehetőséget, hogy ő találhasson a fogvatartott nőre, most mégis szokatlan feszültséget és félelmet érzett. Ha Karen Baker nem élte túl Tyson elmebeteg játékát, akkor a gyilkos megint csatát nyer ellenük. Fegyverét előreszegezte, zseblámpáját a sötétség felé fordította, és átlépett a falba vágott hosszúkás lyukon. Hallotta, hogy az ügynök és a fiúk követik, de azt nem láthatta, hogy az utána igyekvő írót, egy fenyegető szemvillanás kíséretében, határozott mozdulattal utasította Jordan a csapat mögé. Miután körbejáratta a zseblámpa fényét, és semmi veszélyt nem érzékelt, a megkötözött nőhöz rohant. Az előrebukó testet a falnak támasztotta, miközben Ryan megtalálta a villanykapcsolót, és a helyiséget elárasztotta a fény.
Kate első pillantása a nő nyakára fonódó zsinegre esett. Ugyanolyan, rendkívül erős anyag volt, mint amilyet az ő nyakukra is tett a sivatagi raktárban, de reményre adott okot, hogy nem vágott mélyen a szép ívű nyakba. Tekintete egy pillanatra elidőzött a szép, de meggyötört, sápadt arcon, és megállapította, hogy valóban Karen Baker az áldozat. Vett egy mély lélegzetet, és a nő mellkasára tapasztotta a fülét. Hirtelen nem tudta eldönteni, mit is hall. A feszültség keltette adrenalin olyan erős összehúzódásokra késztették a szívét, hogy a dobhártyájában lüktető vér dobolását érzékelte először, de pár másodperc múlva meghallott egy gyengébb, lassabb, de ütemesen dobbanó hangot.
- Él! - kiáltott fel megkönnyebbülten. Csak amikor felegyenesedett, érzékelte, hogy mennyien rohannak a nő segítségére. Javi elvágta a zsineget, két ügynök pedig a Karen kezét és lábát fogva tartó köteleket, aztán óvatosan lefektették, amíg a mentősök meg nem jelentek. Miközben az orvos vizsgálta, mindannyian mozdulatlanul álltak, és reménykedve várták a biztató diagnózist.
- Rendbe fog jönni - nézett fel a középkorú, komoly tekintetű férfi, és kihúzta füléből a fonendoszkópot.
Hallani lehetett a halk sóhajokat, aztán mindenki folytatta a helyszín felderítését.
Kate nézte, ahogy az eszméletlen, magatehetetlen testet a hordágyra teszik, amikor megérezte az égett fém és műanyag szagán áthatoló férfias arcszesz jellegzetes illatát. Érezte, ahogy Castle-t mögé lép, aztán megérezte a gyengéd érintést a karján. Nem mozdult, csak elmosolyodott. Hagyta, hogy Castle közelebb lépjen hozzá, és hátulról átölelje. Tudta, hogy ugyanaz az elégedett, békés nyugalom árasztja el a férfit is, mint őt, amit a gonoszságon aratott győzelem keltett.
- Erősek vagyunk, Kate! Együtt ... csak együtt vagyunk elég erősek - suttogta Castle, aztán amikor megérezte, hogy Kate egyetértőn bólint, elengedte. - Azt hiszem, nagy bajban lennénk, ha most látott volna bennünket a Vaslady - mosolygott huncutan a nőre.
- Beckett! - kiáltott feléjük Ryan, mire mindketten felé fordultak. - Nem találtunk semmilyen másik ajtót, ami a szomszédos raktárakból nyílna.
Kate meglepetten körbenézett, de nem volt sok ideje töprengeni, mert Jordan szólította magához.
Castle bosszúsan vette tudomásul, hogy nem igazolódott be az elképzelésük, de mivel nem tudott más megoldást elképzelni arra, hogyan juthatott be Tyson a raktárba, ezért felfedező útra indult. Perceken keresztül nézelődött kíváncsian, de valóban nem volt semmi nyoma egy ajtónak. Hirtelen furcsa érzése támadt, a kétajtós szekrényhez lépett, és kitárta.
- Nézzük csak! Hátha Tyson is ismeri Narnia-t - mormogta maga elé, miközben óvatosan oldalra húzta a néhány, vállfán lógó ruhát. Amikor meglátta a fából készült hátlapon az érdekes fém zárat, tátva maradt a szája meglepetésében. Megfogta a furcsa szerkezetet, és megpróbálta elfordítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése