Változatok egy témára 7/139

Kisimított egy előrehulló tincset a nő arcából, hüvelykujjával elsimította a gyönyörű szemekből lecsorgó könnycseppet, aztán a selymes hajba túrva lassan közelebb húzta magához, és gyengéden megcsókolta.

Kate úgy érezte, ólomlábakon jár az idő. Soha nem vágyott még annyira, hogy végezzen a papírmunkával, mint most, de az előtte tornyosuló irathalom nem biztatta semmi jóval, ráadásul képtelen volt koncentrálni. Az órájára pillantott. Castle-t már délben hazavitte Alexis a kórházból, most pedig már este hét múlt. Önkéntelenül az ujján levő gyémántköves jegygyűrűt forgatta, miközben azon töprengett, mi lehet az oka, hogy a férfi egész délután csak egyszer hívta. Hasonló helyzetben türelmetlenül szokott telefonálgatni, hogy mikor ér már haza, ezért lehetetlennek tartotta, hogy most nyugodtan várakozzon. A gyűrűre pillantott, és elmosolyodott. Sejtette, miért nem telefonál Castle.
Egy óra múlva úgy döntött, hogy Jerry Tyson nem érdemel meg annyit, hogy akár csak egy percet is pazaroljon rá a pihenőidejéből, ezért kikapcsolta a számítógépét, becsukta az előtte heverő aktát, és Ryan asztalához vitte a többi irathoz. A nyomozó nemrég nagy elnézéskérések között hazasietett, mert Jenny telefonált, hogy a kislányuk belázasodott. Kate tekintete megállt az asztalra kitett fényképen, amelyen Sarah Grace nevetett boldogan a kamerába. Arcocskáján megjelent egy apró kis gödör, ahogy piros szájacskája széles mosolyra húzódott, és a göndörödő, aranyszínű hajacskáján áttörő fény, mintha glóriát font volna a feje köré, amitől olyan volt, mint egy angyalka. Kate úgy érezte, hogy a hatalmas kék szemek egyenesen a rá néznek, és az ártatlan tekintet fogva tartotta. A megmentett kisfiú jutott róla eszébe. Az ő tekintetétől ugyanígy nem tudott szabadulni. Az emlék eszébe juttatta, milyen megpróbáltatásokon mentek keresztül abban az időben: amíg a gyerekvállalással kapcsolatos félelmeivel küzdött, a sors majdnem elvette tőlük a lehetőséget, hogy közös gyerekük legyen. Miközben felvillant előtte egy emlékkép, ahogy Castle a kíntól eltorzult arccal a földön fekszik, kezét az ágyékára szorítja, és ujjai közül vér szivárog, keze önkéntelenül a hasán levő késszúrás okozta heg fölé vándorolt.
- Gyönyörű, ugye? - rántotta ki a merengésből Espo hangja, aki elgémberedett tagjait nyújtóztatta éppen, és sejtelmesen mosolyogva figyelte Kate elrévedő tekintetét. - Mondtam Ryan-nek, hogy nincs jó helyen az asztalán az a kép, mert valahányszor ránézek, rabul ejtenek azok a kék szemek, aztán a végén még megjön a kedvem a gyerekcsináláshoz - rázkódott meg látványosan.
Kate elmosolyodott a férfi színészi teljesítményén, mert a mozdulat szöges ellentétben állt ellágyuló, szeretetteli tekintetével.
- Van egy másik képe is a fiókjában, azt nem engedtem kitenni neki, mert ha meglátja Lanie, még kedvet kapna a családosdihoz - intett fejével a fiók felé, jelezve, hogy Kate nézzen bele, de mivel a nő csak rosszallóan összevonta a szemöldökét, Javi megkerülte az asztalt, előkapta a fényképet, és mint valami tárgyi bizonyítékot, Kate elé rakta, miközben sokatmondóan rákoppint a mutatóujjával.
- Most ezt nézd meg! - húzta el a száját, és látványosan megrázkódott, mintha kirázta volna a hideg a látványtól. - Olyanok, mintha egy magazinnak a család szépségét reklámozó számából vágták volna ki.
Kate csak távolról hallotta Espo csipkelődő megjegyzését, mert a képen látható három emberből áradó szeretet és boldogság teljesen elvonta a figyelmét. Kevin és Jenny úgy fogták óvó karjaikban a picit, hogy egyik kezük a babán, a másik pedig életük társának kezén nyugodott. A mozdulat bensőségességről és féltő szeretetről tanúskodott, ami melegséggel töltötte el Kate-et. Szerette és tisztelte Ryan-t, tudta, hogy jó férj és kiváló apa, és ismerte annyira, hogy tudja, a képben nincs semmi mesterkéltség, minden tekintet és mosoly őszinte és valódi rajta. Hirtelen meglódult a képzelete, és a képen magukat látta Rick-el, ahogy ugyanilyen földöntúli boldogsággal az arcukon, egy huncut tekintetű, csibészes mosolyú kisfiút tartanak a karjaik között. 
Hirtelen visszatette a képet a fiókba, amikor megérezte magán Espo kutató tekintetét.
- Hát, ha ezt meglátja Lanie, akkor neked annyi! - próbálta ijesztgetni a férfit, hogy zavarát leplezze. 
- Te mondod? Neked már így is annyi! Ráadásul Castle-ről van szó, aki odavan a gyerekekért, miközben maga is gyerek! - vágott vissza Espo, aztán néhány másodpercre elhallgatott, majd szeretetteli hangon, sejtelmesen mosolyogva folytatta. - Már el tudod képzelni ezt, ugye? - intett fejével a fiókban lapuló kép felé.
Kate szeme egy pillanatra összeszűkült, jelezve, hogy még csak ne is számítson válaszra a férfi, de miközben ellépett az asztaltól és elfordult, hagyta, hogy meglássa a szája sarkában megjelenő mosolyt. 
Espo karba font kézzel, elégedetten nézett a lift felé siető nő után, akit úgy szeretett, mintha húga lett volna, és akiért tűzbe ment volna. Tudta, milyen boldoggá tette az író, és azt is érzékelte, mennyire megváltoztatta ez a kapcsolat. A kemény nyomozóból előbújt az igazi, szerelmes, érzékeny, érzéki nő. Vajon készen áll egy újabb változásra? Egy pillanatig bujkált benne a kisördög, hogy Beckett után szóljon, és megkérdezze, felkészült-e arra, ha a gyerekük Castle-re fog hasonlítani, de aztán hallgatott. Túl komoly dolog ez ahhoz, hogy most poénkodjon rajta. Ráér akkor megszekálni a nőt, de főként az írót, ha már megszületett az a gyerek.

Castle figyelmesen járatta végig tekintetét a lakáson, aztán elégedetten fújtatott egyet. 

- Remélem nem fogok a pokol tüzén égni, amiért hagytam magam meggyőzni, hogy menjek ki Hamptons-ba - hallotta meg anyja magában dohogó hangját a lépcső felől.

- Ugyan, Anya! Nem lesz semmi baj! Kate hamarosan megjön és vigyáz rám - fordult az asszony felé megnyerő, magabiztos mosollyal. 

- Igen, de Alexis abban a hitben ment vissza a kollégiumba, hogy egy percre sem hagylak magadra.

- A gyerekeknek nem kell mindent tudni a felnőttek dolgairól - kacsintott cinkosan Rick a nőre, de az nem viszonozta mosollyal az ötletet, helyette megfogta a fia kezét, és komoly, elcsukló hangon szólalt meg.

- Majdnem meghaltál, agyrázkódásod volt, most engedtek ki a kórházból, én pedig magadra hagylak, legalábbis addig, amíg Katherine haza nem ér. Mégis, hogyan lehetnék nyugodt?

Castle nézte a rászegeződő, beszédes kék szemeket. Most tudatosult benne, hogy anyja hetek óta egyik félelmet és aggódást a másik után élte át, nem csoda hát, ha csak addig nyugodt, amíg a közelében lehet, most azonban nem volt ideje a megnyugtatására. 

- De már jól vagyok, és ígérem, hogy vigyázni fogok magamra abban a néhány percben, amíg egyedül leszek - ígérte meg szeretetteli hangon Castle, de amint meglátta anyja szemében a beletörődést, türelmetlenül az órájára pillantott. Nem szerette volna, ha az asszony jelenléte tönkretenné a Kate-nek szánt meglepetését. - Az orvosok is megmondták, hogy minden rendben van, csak pihennem kell - tette hozzá, hogy mielőbb meggyőzze.

- Jó, jó, már indulok, nem kell siettetned - indult nagyot sóhajtva az ajtó felé Martha. - Egyébként éppen erről van szó: nem hiszem, hogy betartod az orvos utasítását - mondta, és mielőtt kilépett volna a lakásból, sejtelmesen mosolyogva visszafordult. - Ahogy elnézem a lakást, nem hiszem, hogy pihenni fogsz - kacsintott cinkosan, aztán meg sem várta, hogy a fia zavarában dadogjon valamit a megjegyzésre, becsukta az ajtót.

Castle becsukta a szólásra nyitott száját, aztán vágott egy bosszús grimaszt. Nem értette, miért jön még mindig zavarba, ha anyja nyíltan a szeretkezésre célozgat. Megkönnyebbülten sóhajtott, hogy végre minden készen áll Kate fogadására, de a biztonság kedvéért még egyszer végiggondolt mindent: a vacsora csak a felszolgálásra vár, a bor behűtve, az asztal csodaszépen megterítve, csak a gyertyákat kell meggyújtania, a vörös rózsák árasztják buja illatukat, a franciaágy hívogatóan megvetve, a fürdőszobában mámorító illóolaj illata száll, a kádban pedig a frissítő pezsgőfürdő várja, hogy buborékaival simogathassa a nő tökéletes bőrét, és mindenhol apró gyertyalángok ontják meleg fényüket.

Először nem értette, miért várja Kate-t olyan izgatottan, mintha a nő először töltené itt az éjszakát, aztán eszébe jutott a felszabadult érzés, amit akkor érzett, amikor kijöttek Tyson-tól, és már tudta, miért érzi olyan fontosnak ezt az estét. Nincs bennük többé legyőzhetetlen félelem, Kate is feltétel nélkül hinni tud a szerelmük erejében, ez pedig azt jelenti, hogy új időszámítás kezdődik az életükben. Ő pedig azt szeretné, ha csodálatos lenne ez a kezdet.

Az órájára pillantott, és meggyújtotta a gyertyákat. Amikor fellobbant a második láng, meghallotta a kulcs jellegzetes hangját, ahogy elfordul a zárban. Elmosolyodott, és megfordult. Látni akarta, ahogy a gyönyörű, telt ajkak elnyílnak és mosolyra húzódnak, a hatalmas szemek még tágabbra nyílnak a csodálkozástól, és megjelenik bennük az a különleges ragyogás, ami mindig elvarázsolja. Nem csalódott.

Kate, noha szinte teljesen biztos volt abban, hogy Castle valami ilyesmire készül azért nem hívogatja egész délután, mégis őszinte csodálattal itta magába a látványt. Nem a testet-lelket gyönyörködtető látvány és illatok kápráztatták el, hanem a tudat, hogy a férfi az ő kedvéért készült annyit, neki akar örömöt okozni.

- Castle! Ez csodálatos - járatta végig tekintetét a rózsacsokrokon és a gyertyafényes vacsorához terített asztalon, aztán a férfihoz lépett, átkarolta a nyakát, és gyengéden megcsókolta. - Győzelmi vacsora? - kérdezte két érintés között.

- Nem. Csak egy vacsora a nőnek, aki hinni tud bennünk - suttogta Castle szerelmesen, miközben mosolyogva a gyanúsan csillogó szemekbe nézett, és alig érintve ujjaival a finom bőrt, végigsimított az arcán. - Gyere! Ez az este csak a miénk - fogta kézen a nőt, és a terített asztalhoz vezette.

- Martha és Alexis? - kérdezte Kate félve, mire Castle büszkén elmosolyodott.

- Alexis-t meggyőztem arról, hogy Anya vigyáz rám, így visszament a kollégiumba, Anyát meg arról, hogy Te vigyázol rám, és Hamptons-ba száműztem - mondta, miközben a mankóval a sütőhöz bicegett.

- Nem, nem! - fogta meg a karját Kate. - Ezek szerint mostantól rám vagy bízva. Ülj le! Te előkészítetted az estét, most rajtam a sor! - húzta fel incselkedve a szemöldökét, aztán kinyitotta a sütőt, és tálalta a mennyei illatú vacsorát. 

Nem sokat beszélgetek. Egyikük sem akarta elrontani az estét azzal, hogy az elmúlt hetek fájdalmas eseményeit előhozza. Egyszerűen csak élvezték a másik közelségét, mosolyát, csillogó tekintetét, a fűszerek zamatát, a bor édeskés-kesernyés ízét. 

- Hagyd! - szólt Castle a nőre, amikor az el akarta rakni a maradékot és a tányérokat. - Tudom, hogy fáradt vagy, ezért vár rád valami kellemesen frissítő - vezette kézen fogva a fürdőszoba felé. Kitárta az ajtót, és maga elé engedte Kate-t, aki újra elámult a kedves gesztuson, és hatalmasat lélegezve itta magába a mámorító illatot, miközben szeme nem bírt betelni a gyertyák fényében sötétvörössé váló rózsaszirmok látványától, amik beborították a kád szélét.

- Csak nem gondolod, hogy egyedül fogom élvezni ezt a mennyországot? - fordult a férfi felé. 

Castle nézte, ahogy Kate incselkedve beharapja élettelin duzzadó alsó ajkát, aranybarnán ragyogó szemében pedig, mintha a vágy tüze égne bennük, érzéki táncot lejtenek a gyertyák imbolygó lángjai. Érezte, hogy a szíve egy ütemmel gyorsabbra vált, de amikor a nő finom ujjai elkezdték kigombolni az ingét, a lélegzete is elakadt.

Lassan, gyengéd érintések kíséretében simították le egymásról a ruhát, miközben egy-egy csókot leheltek a másik ajkára, nyakára, vállára, aztán egymáshoz simulva, egymást ölelve élvezték a meleg, pezsgő víz bizsergetését. Nem szóltak egy szót sem, csak átadták magukat a megnyugtató, biztonságot adó édes érzésnek. Kate a széles mellkashoz döntötte a hátát, fejét a férfi vállgödrébe hajtotta, miközben megcirógatta az ölelő kezeket. Behunyta a szemét, hogy minden idegszálával magába fogadhassa az édes érzést, ahogy a puha ajkak apró csókokkal árasztják el a nyakát, aztán amikor a finom ujjak lassan felfelé siklottak a hasán, és gyengéden birtokba vették érzékeny melleit megborzongott. Az érzéki érintés egy szemvillanás alatt söpörte el a békés, meghitt pillanatot, és szökőárként áradt szét testükben a vágy. Kate megfordult a férfi karjai között, és lágyan megcsókolta.

- Gyere! - suttogta, a csókba, aztán lassan felállt.

Castle ködös tekintettel, elnyílt szájjal, ámulva nézte a csodát. Mintha Vénusz emelkedett volna ki a tenger habjaiból. A tökéletes, nőies alak kecsesen hajladozva lépett ki a kádból, ő pedig vágyakozva kapaszkodott a felé nyújtott, segítő kézbe. Az adrenalin, és a boldogság mámora nem hagyta, hogy az agya olyan kicsinységekkel foglalkozzon, mint egy fájó boka. Érzékei nem tudtak betelni a nő látványával, aztán amikor a karcsú test eltűnt a rácsavart törülköző takarásában, nagyot nyelt. Kate közelebb lépett hozzá, vágytól izzó tekintettel a szemébe nézett, és gyengéd mozdulatokkal felitatta a mellkasáról, majd a hasáról a vízcseppeket, de amikor a bensőséges mozdulat a combja felé vette az irányt, érezte, hogy képtelen tovább várni. Látta, hogy Kate tekintete egy pillanatra végigsiklik a testén, miközben a törölközőt a derekára csavarta, aztán mintha csak véletlenül tenné, végigsimított férfias vágyának legfőbb bizonyítékán. Magához akarta húzni, de Kate pajkosan mosolyogva megfogta a karját, és a vállára tette.

- Gyere Bice-bóca! Azt ígértem, hogy vigyázni fogok rád. A beteget pedig ágyba kell dugni - húzta fel egy pillanatra kacéran a szemöldökét.

- Milyen igaz, Kate nővér - bólogatott komolyságot színlelve Castle, miközben szemében vággyal teli, huncut fények gyúltak.

Kate a férfi mellkasán nyugtatta a fejét, és boldog mosollyal az arcán hallgatta a még mindig szapora szívdobogást. Amíg Castle ápolt, finom keze puhán siklott a hátán le a derekáig, aztán éppen csak az ujjbegyével érintve a bőrét, a gerince mentén vissza, egészen a nyakáig, ő a férfi bársonyos bőrű hasát simogatta. Nem látta, mégis tudta, hogy az a jellegzetes, elégedett, boldog mosoly ül a férfi arcán, amit annyira szeretett. Behunyta a szemét, és miközben élvezte a gyengéd simogatást, felidézte az előző percek édes pillanatait: ahogy ajkuk és ujjaik felfedező útra indulnak, és bebarangolják testük legbizsergőbb, legérzékenyebb pontjait, ahogy először lassan, gyengéden, aztán szenvedélytől izzón elmerülnek egymásban, végül ahogy a végletekig árad szét testükben a gyönyör, és felszakad tüdejükből a beteljesülés sóhaja. Úgy érezte, hazaérkezett. 

Sokáig feküdtek egymás karjában csendesen. Kate úgy érezte, túl sokáig. Szokatlan volt, hogy Castle ilyen hallgatag, ezért felemelte a fejét, és kutatón siklott végig tekintete a férfi töprengő, komoly arcán.

- Van még egy meglepetésem - emelte rá kék szemét Castle.