Változatok egy témára 7/137

Abban a pillanatban azonban egy dühös hang csattant mögötte, amitől összerezzent, és úgy kapta el a csengőről a kezét, mintha az megégette volna az ujját.

- Mr. Castle! - hallotta meg a jól ismert hangot, ami gyakorta ejtette ki a nevét ezzel a jellegzetes, kissé hitetlenkedő, ugyanakkor fenyegető hangsúllyal. - Mit keres maga itt?

Miközben megfordult, ártatlan műmosolyt erőltetett magára, és már nyitotta a száját, hogy eljátssza Victoria Gates kapitánynak, csak tévedésből keveredett erre a folyosóra, amikor elakadt a szava, mert a Vaslady mögött Kate állt földbe gyökerezett lábbal.

- Én ... szóval ... én csak ... - kezdte dadogva, de Gates villámokat szóró szemmel felemelte a kezét, jelezve, hogy nem kíváncsi mindenféle mondvacsinált kifogásra.

- Beckett nyomozó! - fordult a nő számon kérő tekintettel beosztottja felé. - Nem azt mondta, hogy Mr. Castle-t benn fogták a kórházban megfigyelésre?

Kate, akiben meglepetésében bennakadt a szó, amikor meglátta a férfit a lezárt folyosórész előtt, vett egy nagy levegőt.

- De igen, Uram! Négy emelettel lejjebb kellene aludnia a karjába kötött infúzióval, és jéggel a mellkasán - tette hozzá sóhajtva.

Gates hol a nyomozóra, hol az íróra pillantott, aztán rosszallóan megcsóválta a fejét.

- Jól meggondolta? Biztos, hogy hozzá akar menni? Rosszabb, mint egy szófogadatlan gyerek! - fordult Beckett felé, aki látta a nő szája sarkában bujkáló mosolyt, és Castle ijedt, kissé sértett ábrázatát is.

- Igen, biztos, Uram! A felesége szeretnék lenni - mondta magabiztosan ejtve ki a szavakat, miközben szerelmes tekintettel, mosolyogva Castle szemébe nézett.

- Akkor tanulja meg fegyelmezni! - váltott újra keményre a kapitány hangja, aztán végigmérte a zavartan toporgó írót. - Az, hogy nem engedelmeskedik a nyomozónak, a kettejük dolga, de ha a kapitányságomon akar maradni, nem tűröm el, hogy megszegje az utasításaimat. Annak ellenére részt vett az akcióban, hogy hazaküldtem - szűkült össze haragosan a szeme. - Szerencséje, hogy Shaw ügynök meggyőzött, hogy ha maga nincs, az a szerencsétlen nő a raktárban már halott lenne -  tette hozzá megenyhülve. - Most pedig ne akarjon magyarázkodni! Pontosan tudom, miért jött - nyomta meg a csengőt, aztán aktatáskájából elővette az engedélyt és az azonosításhoz szükséges iratait.

Az ajtó kinyílt, két fegyveres őr ellenőrizte Gates kapitány és Beckett papírjait, és a két nő, magára hagyva a csalódottan álló Castle-t, belépett az őrzött folyosóra.

Az író lehajtotta a fejét, és tehetetlen dühében fújtatott egyet, és vágott egy grimaszt, amikor az ajtó újra kinyílt, és az egyik egyenruhás őr dugta ki rajta a fejét.

- Gates kapitány utasítása, hogy maradjon itt - mondta, és már el is tűnt az ajtó mögött.

Castle meglepetten pislogott, aztán nyelt egyet. Egy darabig tétován ácsorgott, végül leült egy műanyag székre, egy másikra pedig feltette fájós lábát. Nem tudott másra gondolni, mint hogy a kapitány folytatni akarja a leszúrását, és a kiokítását a fegyelemről és az engedelmességről, mert mi másért kellene itt várnia. Mindenesetre úgy gondolta, jobb, ha nem vívja ki újból a haragját, ezért engedelmesen várt.

- Látom, még mindig meg tudja lepni - mondta mintegy mellékesen a kapitány, miközben aktatáskájából néhány iratot vett elő a rendőrség számára fenntartott kis irodában, mire Kate bólintott. Érezte, hogy a kapitány Castle-ről akar beszélni, ahogy azt is, milyen nehezen áll neki a mondandójának, ezért hallgatott, és türelmesen várt. - Nem lesz egyszerű vigyázni rá - folytatta Gates Kate szemébe nézve - de az égiek is segítenek. Tudja! Rossz pénz nem vész el!  - mosolyodott el egy pillanatra, aztán elkomolyodva folytatta. - Különleges ember, és maguk különleges párost alkotnak. Igaz, hogy Mr. Castle az idegeimre megy, de el kell ismernem a különleges képességeit. Szeretném, ha tudná, hogy ha segítségre van szüksége, hogy megvédje, rám mindig számíthat.

Kate döbbenten hallgatta a Vaslady utolsó szavait. Meglepetésében elnyílt a szája, és még pislogni is elfelejtett. Mindenre számított, csak arra nem, hogy egyszer ilyet halljon a kapitány szájából.

- Köszönöm - nyögte zavarában, de úgy tűnt, a nő már nem figyel rá, mert az iratokkal a kezében Tyson szobája felé indult.

A sorozatgyilkos ugyanolyan magatehetetlenül feküdt az ágyban, mint amikor legutóbb látta, de Kate most először látott csalódást és dühöt az arcán, miközben Gates kapitány felvázolta a raktárban történteket, és tájékoztatta a férfit az újabb vádakról.

- Szóval életben maradt az a szuka - szűrte gyűlölettel a szavakat a fogai között.

- Igen, Mr. Castle-nek köszönhetően megmenekült Karen Baker, sőt, a rejtekajtó mögé készített csapdájába sem sétált bele senki - vetette oda lekicsinylően a kapitány szemrebbenés nélkül, noha tudta, éppen Castle volt az, aki belesétált a csapdába, de nem akart azzal örömöt okozni egy gyilkosnak, hogy elárulja, majdnem sikerült megölnie az írót.

Kate figyelte, ahogy a szavak hallatán Jerry Tyson ajka remegni kezd, de szeme gyanakvóan szűkült vékony vonallá.

- Hazudik! - mondta gúnyosan. - Az író ki nem hagyná, hogy eljöjjön hozzám, és diadalittasan a szemembe vágja, hogy legyőzött. Ha jól sejtem, ő sétált bele a csapdámba. Sajnos nem halt meg, különben a nyomozó szeme ki lenne sírva - nézett ridegen Beckett-re, aztán átható tekintettel végigmérte. - Elég megviseltnek látszik - állapította meg. - Talán megnyomorítottam élete szerelmét? - húzta hideg, gúnyos mosolyra a száját.

- Elég legyen! - sisteregtek Gates kapitány szavai. - Gondoskodom róla, hogy soha, senkinek ne tudjon többé ártani - mondta, aztán egy másodperc múlva fölényes magabiztossággal közelebb hajolt a férfihoz, és szinte suttogta a szavakat. - Nagyon nagyot téved!

Kate először a kívülálló nyugalmával, megvetően figyelte Tyson minden rezdülését, miközben az hallgatta az ellene felhozott újabb vádakat, de amikor Castle halálán, vagy megnyomorításán kezdett gúnyolódni, összeszűkült a gyomra, és úgy érezte, ha még egy mondatot mond a férfi, nem tud uralkodni a feszültségén. Ha Gates nem állította volna le Tyson elmélkedését, lehet, hogy nekiesett volna a férfinak. Néhány másodpercig szégyenkezve gondolt arra, hogy ez az elvetemült sorozatgyilkos még mindig képes arra, hogy kihozza a béketűrésből, de nem értette, miért. Aztán arra gondolt, az egyetlen dolog, amikor nem tud uralkodni az érzelmein, ha bántják, vagy bántani akarják a szeretteit. Tyson pedig azt az embert akarta bántani, akit őszinte, igaz szerelemmel szeretett. Összeszorította a száját, hogy ne mondjon semmit, nehogy a férfi belekapaszkodjon a szavaiba, és újra megtépázza az önuralmát. Hálás volt Gates-nek, amiért néhány mondattal megsemmisítette Tyson-t, de nem állhatta meg, hogy mielőtt kilépett a szobából, vissza ne nézzen a gyilkosra.

Tíz perc telhetett el, amikor Castle türelmetlenül újra az órájára nézett, már vagy huszadszor, amióta a két nő bement az elzárt területre. Idegesen babrált a bokarögzítő csatjával, aztán a mankóra támaszkodva felállt. Úgy érezte, képtelen még egy percig ülve maradni. Tett néhány lépést a zárt ajtó felé, hátha meghallja a bentről kiszűrődő hangokat, miközben újra az órájára pillantott. Ijedtében hátrahőkölt, és a szívéhez kapott, mert az ajtó váratlanul olyan erővel vágódott ki, hogy majdnem orrba csapta.

- Az a mocsok ... Szívem szerint megfojtogattam volna, hogy legalább egy kis ideig érezze, mit éltek át az áldozatai - száguldott ki az ajtón dühöngve Victoria Gates.

Castle elhűlve nézte a kapitányt, aztán kérdőn az ideges tekintetű, láthatóan feszült Beckett-re nézett. Fogalma sem volt, mi váltott ki akkora dühkitörést a Vaslady-ből, amilyet még ő sem tudott előidézni, de nem volt ideje töprengeni, mert a nő hirtelen elhatározással megállt előtte, és feldúlt arccal, haragtól izzó barna szemeivel ránézett.

- Be akart menni hozzá? - tette fel a költői kérdést. - Hát most bemehet! Sőt!  - fordult Kate felé. - Beckett nyomozó, megparancsolom, hogy kísérje Jerry Tyson-hoz Mr. Castle-t, és vigyázzon rá, ne csináljon semmi meggondolatlanságot, amivel veszélyeztetné a vádemelést.

Castle tátott szájjal nézett a kapitány után, aki újra csengetett a lezárt folyosó ajtaján, és kapitányi jelvényét az egyenruhás őr orra elé tartva utasította azt, hogy engedje őket a fogvatartotthoz.

- Beckett! Éreztessék meg vele a vereség keserű ízét - intett fejével Gates Tyson szobája felé, aztán otthagyta a két döbbenten ácsorgó embert, és a lifthez sietett.

- Mi ez az egész? - kérdezte Castle, miközben figyelte, ahogy a kapitány alakja eltűnik a felvonó összezáródó ajtaja mögött.

- Tyson azon gúnyolódott, hogy biztos azért nem vagy velünk, mert belesétáltál a csapdájába, és vagy meghaltál, vagy megnyomorított - adott magyarázatot Kate a kapitány viselkedésére. Tudta, hogy csak azért engedi az írót a gyilkos közelébe, hogy megalázza, és szembesítse a képzelgése hamisságával.

- Hát, tulajdonképpen belesétáltam - nyelt egyet zavartan Castle, és kínos mosolyra húzta a száját.

- De ezt Tyson-nak nem kell tudnia - mosolyodott el cinkosan Kate. - Elég, ha látja, hogy életben vagy, és nem sérültél meg - mondta, miközben közelebb lépett az íróhoz, és az ingén begombolt még egy gombot, hogy ne látszódjon ki a zúzódás, aztán nem tudta megállni, hogy finoman végig ne simítson a széles mellkason. - Készen vagy? - kérdezte, mire Castle nyelt egyet, és elszánt tekintettel bólintott.