A pillanatnyi idillt egy erélyesen
csattanó hang törte meg, ami úgy hasított a levegőbe, hogy Castle
összerezzent, Ryan és Espo pedig, mint akiknek sürgős dolga akadt,
sietve az asztaluk felé vették az irányt.
Gates kapitány az irodája ajtajában állt csípőre tett kézzel, és szúrós tekintetével szinte felnyársalta az írót.
- Mr. Castle! - lépett közelebb a férfihoz. - Kapitányságom nem a maga kis játszótere, ahonnan, ha úgy tartja kedve leléphet, és bármikor visszajöhet csak azért, hogy az enyelgésével elvonja az embereim figyelmét a munkától. Amikor szükség lenne magára, akkor mindenféle őrültségekkel borzolja a kedélyeket, amikor nem, akkor pedig itt csetlik-botlik a mankójával, amit a felelőtlenségének köszönhet. Ráadásul megegyeztünk, hogy a magánéletüket nem itt élik - korholta a férfit, aki zavarában először lehajtotta a fejét, és csak félve pillantott ide-oda, mintha abban reménykedne, hogy valaki megmenti a kapitány kirohanásától, aztán miután Kat-re pillantott, mintha elfújták volna a zavarát, felszegte a fejét, és kihívóan egyenesen a Vaslady szemébe nézett.
- Nem csináltam semmi rosszat - mondta pimasz mosollyal a szája sarkában, aztán Kate-re pillantva, és szemtelenül hozzátette: - Nagyon is jó volt! Én ezt nem is hívnám enyelgésnek, csak egy boldog, szerelmes leheletnyi csóknak, amiről magának is lehetne elképzelése, ha ...
Ryan és Espo, az íróasztalukon magasodó iratkupacok mögül, szájtátva figyelték a vészterhes szócsatát, míg Kate egyre rémültebben látta, milyen irányt vesz a párbeszéd. Amikor úgy érezte, hogy Castle elveti a sulykot, gyorsan közbevágott.
- Castle megfejtette Tyson üzenetét - lépett közelebb a kapitányhoz, hogy magára vonja a figyelmét, és megvédje az írót.
Gates összeszűkült szeme és összeszorított szája jelezte a benne tomboló, visszafojtott indulatot. Néhány másodpercig farkasszemet nézett Beckett-el, aztán elnyomott egy sóhajtást, és anélkül, hogy a győzelemittasan vigyorgó íróra nézett volna, az irodája felé intett.
- Jöjjenek!
Castle még be sem húzta maga után az ajtót, már nem tudta megállni, hogy meg ne szólaljon.
- Tulajdonképpen Beckett is megfejtette a ... - kezdte, de Gates kapitány olyan szemekkel nézet rá, hogy érezte, túllőtt a célon, és jobb lesz, ha elhallgat, és hagyja, hogy Kate számoljon be a feltételezésükről.
- Ezek szerint a csokis papír vonalkódja éppen egy két éve bezárt raktárépületet jelöl? Elég őrülten hangzik ahhoz, hogy igaz legyen - biggyesztette le elgondolkodva a száját a Vaslady a beszámoló után. - Még szerencse, hogy tudnak Tyson fejével gondolkodni!
Az utolsó megjegyzésre Kate meghökkent, Castle pedig felháborodottan szólásra nyitotta a száját, de aztán meggondolta magát, és hallgatott. Mindketten azon tűnődtek, hogy büszkék legyenek, vagy megijedjenek saját maguktól, amiért képesek kitalálni egy sorozatgyilkos logikáját.
- Értesítem az FBI-t, maguk pedig készülődjenek, csatlakoznak az akcióhoz! - nyúlt Gates a telefon után, de miközben a füléhez emelte a kagylót, a két távozó ember után szólt. - Úgy értem, Beckett nyomozó, Ryan és Esposito nyomozók! Maga, Mr. Castle, szépen hazamegy! Nem szeretném itt látni, amíg meg nem gyógyul! - mondta szigorúan, aztán Kate-re nézett, és ellágyult a tekintete. - Beckett nyomozó! Örülök a döntésének, még ha nem is értem, mi vonzza benne - biccentett Castle felé, mire a férfi sértődötten ráncolta a homlokát, és védelemért Kate-re pillantott, aki azonban csak jólesően elmosolyodott, és kitárta előtte az iroda ajtaját.
- Nem akarok hazamenni - duzzogott az író megbántott kisfiú módjára, de Kate rá sem hederített, hanem egyenesen a fiúk asztalához sietett. Váltott velük pár mondatot, aztán felkapta farmerdzsekijét a szék támlájáról, és a lift felé indult.
- Gyere Castle! - intett a fejével.
A férfi olyan gyorsan bicegett a mankóval utána, ahogy csak bírt, miközben arcára elégedett mosoly ül ki. Élvezte, amikor az elméletük beigazolódik, és pontot tehetnek egy ügy végére. Most a szokásosnál is jobban várta a katarzis-élményt, amikor kiszabadítják az elrabolt és fogvatartott nőt, mert az azt jelentené, hogy végleg legyőzték Tyson-t és, szellemileg fölé kerekedtek! Persze megvolt az esélye, hogy a férfi már az elfogása előtt megölte a nőt, mégis, szinte biztos volt abban, hogy még él. Tyson játszott velük. Valószínűleg azt tervezte, hogy hagyja nyomozni a csapatot, és csak akkor végzett volna a nővel, amikor már célegyenesben vannak, hogy még keserűbb legyen a csalódásuk. Közbejött azonban, hogy elfogták, tehát nem tudta befejezni a tervét. Látni akarta Kate-et, amikor magába issza az elrabolt nő tekintetét, hogy amikor kilátástalannak látja egy ügy megoldását, reményt merítsen belőle.
- Nincs itt a mellényem - jutott eszébe, mikor levegőt kapkodva végre utolérte Kate-t a liftnél.
- Nem baj, nem lesz rá szükséged - mondta jelentőségteljesen Kate, és anélkül, hogy ránézett volna, belépett a felvonóba.
- De ... de ... ezt ... ezt nem teheted velem! Nem hagyhatsz ki belőle! - dadogta döbbent kétségbeeséssel Castle, amikor rájött, hogy a nő haza akarja vinni, és hitetlenkedve nézte Kate szenvtelen arcát. - Ez a büntetés, amiért izgalmas kalandokban vettem részt?
- Izgalmas kalandok?
- Na jó, némelyik egy kicsit izgalmasabb volt egy átlagos kalandnál, de el kell ismerned, elértem velük a célomat - próbált magyarázkodni, miközben csibészes mosoly jelent meg az arcán.
- Castle! Én őszinte voltam veled, de te érzelmi zsarolással próbálkoztál! - háborodott fel Kate, főleg mivel érezte, hogy nehezen tud ellenállni a sármos mosolynak, ami fölöttébb bosszantotta. - Megérdemelsz érte egy kis büntetést.
- De hát mit tehettem volna, ha a szép szó nem használt? - tárta szét a karját ártatlanul a férfi.
- Az sem használt, hogy félelmet ültettél a szívembe - mondta Kate halkan, a lift falának támaszkodott, lehajtotta a fejét, és úgy tűnt, mintha a padló szürke mintázatát tanulmányozná, pedig a Tyson-nal folytatott beszélgetés képeit vetítette maga elé.
Castle egy darabig mereven bámult a nőre, mint aki nem akar hinni a fülének, aztán nyelt egyet. Most jött rá, hogy nem is tudja pontosan, mi késztette Kate-t a döntése megváltoztatására, csak arra emlékezett, hogy a szeretkezésük előtt a Tyson-nal folytatott beszélgetést emlegette.
- Azt akarod mondani, hogy hiába csináltam mindent? - csengett kissé csalódottan a hangja.
- Tyson azt mondta, mindenképpen ő győz, mert engem is ugyanúgy megfojt, mint a többi áldozatát, csak engem nem egy zsineggel, hanem a félelemmel, amit belém ültetett.
- Szóval ... akkor nem miattam ...
- De igen Castle, miattad változtattam meg a döntésem, de nem az idióta ötleted miatt, hanem mert rájöttem, hogy egy olyan csodálatos érzés, mint amit egymás iránt érzünk, valóban képes legyőzni a félelmet.
Castle egyszerre érezte magát csalódottnak és megkönnyebbültnek. Nem vehet részt az akcióban, de Kate mégiscsak az ő szerelme miatt győzedelmeskedett a saját félelmei felett. Pár másodpercig hallgattak, aztán Kate a férfi felé fordult, és engesztelő tekintettel nézett rá.
- Szeretlek, Castle - szólalt meg meleg hangon, miközben lágyan végigsimított a férfi arcán.
- Én is szeretlek - suttogta megbabonázva az író, és közelebb hajolva meg akarta csókolni, amikor a lift megállt, és az ajtaja kinyílt. Castle még fel sem ocsúdott, amikor Kate már kilépett a mélygarázs betonjára, és feszengve üdvözölte a liftre várakozó kollégáit, akiknek kaján vigyort festett az arcára az elkapott intim pillanat.
- Kate, kérlek! - loholt a nő után Castle. - Ugye most csak kínozni akarsz? Kérlek ... kérlek, hadd menjek veled! Nem lesz semmi veszélyes, csak egy nőt akarunk kiszabadítani! - lihegte, mivel a nő olyan tempóba ment a kocsija felé, hogy csak nagy nehézségek árán tudta követni.
Kate hirtelen megfordult, és szigorú arcot vágva csípőre tette a kezét.
- Mit parancsolt Gates? Menj haza, és gyógyulj! Tudsz menni? Nem! Van golyóálló mellényed? Nincs! - tette fel a kérdéseket, és azonnal meg is válaszolt rájuk. Miközben nézte az esdeklő tekintetű férfit, alig tudta visszafojtani a mosolyát.
Castle még nyitotta a száját, aztán végül mégsem ellenkezett, csak sóhajtott egyet, és duzzogva beszállt Kate kocsijába. El kellett ismernie, hogy a nőnek igaza van abban, hogy az előírás szerint nem vehet részt akcióban, akin nincs golyóálló mellény, Gates is ráparancsolt, és olyan ütemben nem tud haladni, mint a többiek, mégis tudta, hogy nem ezek miatt hajthatatlan Beckett, hanem azért, mert büntetni akarja, amiért veszélyes kalandokban vett részt. Miközben hallgatagon ült az anyósülésen, és figyelte, ahogy Kate kikanyarodik a metropolisz nyüzsgő utcájára, arra gondolt, fordított helyzetben ő is ugyanígy cselekedne. Most tudatosult benne igazán, mit élhetett át a nő, amikor látta a kis akcióit. Hirtelen végigfutott tekintete a mellettük elsuhanó házsorokon, és agya vadul próbálta felidézni New York térképét. Ha Beckett haza akarta volna vinni, akkor két sarokkal ezelőtt le kellett volna kanyarodniuk!
- Kate! Le kellett volna ... - fordult a nő felé, de alig kezdett a mondatba, elakadt a szava, mert meglátta a Kate szája sarkában bujkáló hamiskás mosolyt, és az elégedett, pajkos tekintetet. - A-akkor most ... ?
- Igen, részt vehetsz az akcióban - pillantott rá ragyogó szemekkel Kate most már nyíltan mosolyogva - de meg kell ígérned, hogy kivételesen szót fogadsz, és nem árulkodsz Gates-nek.
- Meg-megígérem - bólogatott hevesen Castle ártatlan szemekkel, aztán duzzogva hozzátette: - Azért ez nem volt szép.
- Tudod, milyen aranyos vagy, amikor duzzogsz? És különben is, csak azt kínozzák, akit szeretnek, ugye? - húzta fel sokatmondón a szemöldökét.
A férfi nagyot sóhajtott, és bólintott.
- Igaz - mondta, mivel ő is szerelemből kínozta a nőt.
- A csomagtartóban van egy tartalék mellény. Igaz, nincs ráírva, hogy "író", de a célnak megfelel. Bármilyen veszélytelennek tűnik is ez az akció, ne felejtsd el, hogy az egészet Tyson tervelte ki! Nem szeretném, ha belefutnánk valami váratlan csapdába - mondta most már komolyan Beckett, miközben bekanyarodott egy elhagyatott raktárépület udvarára.
A valaha szebb napokat megélt épület udvarán összetöredezett a beton, a repedésekben megtelepedő dudva jelezte egyedül az élővilág jelenlétét. A málló vakolat, a rozsdás vasajtók és az ablakok kitört üvege arról tanúskodott, hogy az épület évek óta állhat gazdátlanul, és a múltban életteli terület mára az egyészet martalékává vált. Mire Beckett és Castle felvették a golyóálló mellényt, megjelent a fiúk kocsija, és két FBI-os fekete, elsötétített ablakú Chevy is.
- Shaw ügynök? - nézett meglepve Castle az első autóból kiszálló nőre.
- Miért csodálkozol?
- Azt hittem, ez mér nem elég komoly ügy egy ilyen szintű FBI ügynöknek - mondta halkan Castle.
- Örülök, hogy újra együtt dolgoznak! - lépett hozzájuk Jordan. Alig észrevehetően elmosolyodott, és egy pillanatra jelentőségteljesen felhúzta a szemöldökét, jelezve, hogy nem csak a munkára gondol. - Ha valóban igazuk van, és jól érzelmezték Tyson üzenetét, akkor minden elismerésem a maguké - mondta komolyan, aztán alaposan végigmérte a mankóval egy lábon egyensúlyozó Castle-t. - Magának otthon lenne a helye, de azt hiszem megérdemli, hogy részese legyen az akciónak.
- Gates kapitány nem így vélekedik - morogta a bajsza alatt a férfi.
Jordan Shaw egy pillanatra elgondolkodott, aztán Beckett-hez fordult.
- Ha kordában tudja tartani, és nem lesz vele gond, - biccentett a fejével Castle felé - akkor Gates kapitányt rám bízhatja.
Beckett cinkosan a nőre mosolygott, és bólintott, Castle pedig elégedetten elvigyorodott.
Miután egy rövid megbeszélést tartottak, a csapat ketté vált. Az épület alaprajza szerint a hatalmas épületnek egy északi és egy déli bejárata van, amelyek olyan méretűek, hogy egy kamion is kényelmesen bejárhatott rajtuk, ezen kívül a nyugati és a keleti falon két kisebb ajtó található. Tudták, hogy belül mintegy negyven kisebb raktár helyezkedik el egymással szemben, amelyeket egy széles folyosó választ el. Úgy döntöttek, hogy két oldalról, az egymással szemben álló két kis ajtón próbálnak behatolni az épületbe. Az FBI emberei Shaw ügynökkel a keleti fal felé indultak.
- Biztos, hogy tudsz jönni? - nézett az író szemébe aggódva Kate, mire a férfi magabiztosan bólintott. - Mögöttünk jössz, és nem maradhatsz le!
- Értettem, Beckett nyomozó! - szalutált pimaszul, színlelt komolysággal a férfi.
- Máris bánom, hogy belementem ebbe - emelte égnek a szemét sóhajtva a nő.
- Ugyan Beckett! Mi baja lehetne? - szólalt meg Espo. - Tyson szétlőtt kezekkel és térdekkel fekszik a kórházban, nem hiszem, hogy ártani tudna.
Kate haragosan pillantott a nyomozóra. Espo, aki más esetben mindig mellé állt, most Castle védelmére kelt, ami eddig csak olyankor fordult elő, ha valami férfidologról volt szó.
- Hát, Tyson okozott már egy-két kellemetlen meglepetést - csendült figyelmeztetően Ryan hangja, amitől egy pillanatra mindannyian megborzongtak.
- Tesó, ne fesd az ördögöt a falra! - rázkódott meg Espo, és miközben megcsóválta a fejét, rosszallóan nézett rá, de Ryan állta a tekintetét, és kék szeméből nem tűnt el az aggodalom.
- Induljunk! - törte meg a rossz előérzetet hozó pillanatot Beckett, és előretartott fegyverrel a raktár nyugati falán levő ajtó felé indult.
Espo vetett még egy haragos pillantást Ryan felé, aztán mindketten követték a nőt, Castle pedig csendesen igyekezett lépést tartani velük. Úgy érezte, mintha a Ryan keltette rossz érzés sötét árnyékként telepedne rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése