Változatok egy témára 7/132

Úgy érezte, mintha a Ryan keltette rossz érzés sötét árnyékként telepedne rá.

A két csapat a fal mellett osonva haladt az épület két ellentétes sarkán levő ajtókhoz, és egyszerre léptek be a hatalmas épületbe. A mennyezet alatti keskeny, poros ablakok tompává szűrték a kinti szikrázó napfényt, amitől sejtelmes félhomály borította a hatalmas folyosót, amelynek két oldalán sorakoztak a felhúzható kapukkal lezárt raktárhelyiségek, mint valami óriási konténerek. Látszott, hogy a hatalmas csarnokot utólag rendezték be, mert a raktársorok különálló lapostetővel rendelkeztek, ami nem ért fel a csarnok fém tetőszerkezetéig. Vagy húsz felhúzható kapu számoltak meg mindkét oldalon, amelyek mindegyike egy-egy bérelhető raktárrészhez tartozott. Beckett előreszegezett fegyverrel nézett végig az üresen tátongó széles úton, amin a csarnok fénykorában targoncák sokasága rakhatta az árut a kisebb teherautókról le és fel. Hirtelen szöget ütött a fejében, hogy egy porszem sincs az úton, mintha valaki módszeresen feltakarította volna az egyébként mindent belepő finom, szürke port, hogy eltüntesse a nyomait. Miután bejárták az egész terepet, és egy teremtett lelket sem találtak, Beckett elővette a Tyson által küldött kulcsot. Végignézett a folyosó két oldalán sorakozó felhúzható kapuk során, aztán a hozzá legközelebbihez lépett, és belepróbálta a zárba. A kulcs nem fordult el, de látszott, hogy ilyen típusú zárhoz gyártották.

- Biztos, hogy valamelyik kaput nyitja - nézett Jordan Shaw-ra meggyőződéssel, aki egyetértően bólintott.

- Akkor induljunk onnan, és menjünk sorban! - mutatott a raktársor egyik végére. 

- Kíváncsi vagyok, milyen cégek bérelhették ezeket a raktárakat - járatta végig tekintetét a szürke fémkapuk során Castle, de gondolatai hirtelen egészen másfelé kanyarodtak.

Kate a férfira pillantott, és amikor tekintetük találkozott, pontosan tudták, mit érez a másik. Óhatatlanul egy másik raktár, és egy másik kapu képe villant fel előttük. A hely a sivatag közepén, ahol majdnem meghaltak, és majdnem tanúi lehettek a másik halálának. Az emlék még élénken élt bennük, idegsejtjeik őrizték a félelmet, de a megmenekülés megkönnyebbülését is. Kate látta, hogy a férfi nyel egyet, és egy pillanatra szomorkás mosolyra húzza a száját, aztán összeszorított fogakkal indul Jordan-ék után.

Castle kissé távolabbról, a háttérben maradva figyelte, ahogy az ügynökök, Espo és Ryan felsorakoznak az első kapu két oldalán, pisztolyukat előre tartva fedezik Beckett-et, és felkészülnek egy esetleges támadásra, miközben a nő a zárba dugja a kulcsot. Kate finom mozdulatokkal próbálta fordulásra bírni a kis fémdarabot, de a zár nem engedett. A társaira nézett, és fejével intett, hogy nem a megfelelő ajtóval próbálkoztak. A feszültség engedett, mindenki leengedte a fegyverét, míg a következő felhúzható raktárkapuhoz lépkedtek, és újra felvették az előbbi pozíciójukat. 

Castle ajtóról ajtóra követte őket néhány méterrel lemaradva. Érezte, ahogy egyre több adrenalin száguld az ereiben, amitől szíve egyre izgatottabban zakatolt a mellkasában, és már a bokájába hasogató fájdalmat sem érezte. Ahogy fogytak a kapuk, egyre közelebb kerültek ahhoz, amelyiket nyitja Tyson kulcsa. Már a hetedik zárat próbálta megszelidíteni Beckett, de most sem járt sikerrel. Castle sóhajtva engedte ki tüdejéből a másodpercek óta benntartott levegőt, és mintha az égiektől várna segítséget, egy pillanatra felnézett a hatalmas épület mennyezete felé. Mozdulatlanná dermedve pislantott egyet. Hirtelen nem tudta eldönteni, hogy csak a szeme káprázott, vagy valamin tényleg megcsillant a gyér fény a magasban. Hunyorogva próbált fókuszálni a furcsa csillogásra, és pár pillanat múlva már látta, hogy a következő ajtóhoz tartozó raktár lapos tetejétől az épület fém tetőszerkezetéig húzódó fémszálon játszik a napsugár. Miközben Beckett-ék csalódottan vették tudomásul, hogy ezt a kaput sem nyitja a kulcs, és újra készenlétbe helyezkedtek a következőnél, Castle néhány métert hátrált, hogy lássa, hova vezet az erős acélnak tűnő fémszál. Ahogy szeme hozzászokott a fényviszonyokhoz, már látta, hogy az acélsodronyt átvetették az egyik fém áthidalón, és a hatalmas, vízszintes vas másik oldalán, lefelé folytatja útját. Onnan, ahol állt, nem láthatta, hol van az acélszál vége, de a feszességéből arra következtetett, hogy valamihez hozzákötötték. Képek villantak fel előtte a sivatagi raktár feszülő acélsodronyáról. Ajka elnyílt döbbenetében, egy másodpercre elakadt a lélegzete, aztán nyelt egyet, és a kis csapatra nézett. Jordan-ék és a fiúk ugyanúgy álltak  előreszegezett fegyvereikkel a felhúzható kapu két oldalán, mint az előzőeknél, izmaik ugrásra készen megfeszültek, tekintetük megfeszített figyelemről tanúskodott, Beckett pedig éppen megfordította ujjai között a kulcsot, és a zárba dugta.

- Neee! Beckett, neee! - kiabált torka szakadtából Castle, és kezét előrenyújtva lépett a megrökönyödve ránéző csapat felé. A férfi óriásit sóhajtott, amikor Kate, anélkül, hogy megpróbálta volna elfordítani a kulcsot, kihúzta a zárból, és kérdő tekintettel felé fordult.

- Mi az? - kérdezte összevont szemöldökkel.

- Csapda! Azt hiszem, ez lesz az, de Tyson csapdát állított - nyögte, miközben felmutatott a tető felé. 

Egy szempillantás alatt mindenki mellésereglett, és árgus szemekkel nézték a feszülő, felfelé haladó, majd a tetőszerkezeten átvetett, visszakanyarodó acélszálat.

Kate szeme egy pillanatra összeszűkült, és a felismerés döbbenete csillant benne.

- Ellensúly van a végén - szólalt meg halkan, mint akinek elszorul a torka. Castle-re nézett, aki fájdalmas tekintettel bólintott.

Jordan Shaw egy pillanat alatt kapcsolt, és utasítást adott az embereinek, hogy keressenek valami feljárót, ami a raktárhelyiségek lapostetőjére vezet, és derítsék ki, valóban ellensúly van-e az acélsodrony végén. Beckett csak a fejével intett Espo-nak és Ryan-nek, mire a két férfi szó nélkül csatlakozott az FBI ügynökökhöz.

- Tyson-ra vallana, ha ugyanazzal a módszerrel akarná megölni a nőt, ahogy magukat is akarta a sivatagban - mondta Jordan az előtte álló két, fájdalmas tekintetű embernek. Pontosan tudta, milyen mély sebeket tép fel az emlék felidézésével, de azt is, hogy két rendkívüli emberrel van dolga.

Beckett Castle-re pillantott, aztán Jordan felé fordult.

- Ha ellensúly van a dót végén, akkor valószínűleg a zárt kapu az, ami az egész szerkezetet tartja, és abban a pillanatban, hogy kinyitjuk a zárat, a kaput felrántja a hozzákötött dróton függő súly - mondta komoly, már-már rideg hangon, miközben képzeletében megjelent a sivatagi raktár kapujának felvonószerkezete. Tudta, hogy Castle ugyanúgy vetíti maga elé az emlékképeket, mert a szeme sarkából látta, hogy a férfi önkéntelenül a nyakához nyúl, és meghúzkodja az inggallérját, mintha túl szoros lenne.
Shaw ügynök bólintott. Egyikük sem akarta hangosan továbbfűzni Becket gondolatát, és nem akart töprengeni a lehetőségeken, csak magukban állapították meg, hogy ha nagy erővel rántja a magasba a nő testét a nyakára tett kötél, nincs esélyük, hogy megmentsék, mert eltörik a nyakcsigolyája, ha vékony fém huzalt tett Tyson a nő nyakára, akkor elég az is, ha rászorul a nyakára, elvágja a nyaki verőeret, és elvérzik, mielőtt ők tudnának rajta segíteni rajta.

- Valahogy be kellene néznünk, hogy megtudjuk, mi van odabenn - bicegett a kapu mellé Castle, és figyelmesen vizsgálni kezdte, hátha talál egy kis rést valahol, amikor a magasból meghallották Espo hangját.

- Megtaláltuk!

A férfi a raktársor tetején állt, közvetlenül Beckett-ék felett, és előrehajolva kiabált feléjük, majd megjelent mellette Ryan alakja is.

- Egy több mázsás vasdarab van az acélsodrony végén. Úgy négy métert tud zuhanni, ha a feszítőerő megszűnik.

- Le lehet venni? - kérdezte Jordan, de közben rohanó léptek dobogását hallotta, ezért oldalra pillantott. A szürke nadrágos, fehér inges, golyóálló mellénnyel felszerelt emberei futottak feléjük.

- Mi nem tudjuk levenni - lihegte az először megérkező John. - Túl nehéz. 

- És ha elvágnánk az acélsodronyt? - kérdezte Beckett, de az ügynök megrázta a fejét.

- Olyan erővel zuhanna le, hogy valószínűleg beszakítaná a raktár mennyezetét.

- Tehát először mindenképpen tudnunk kell, mi van a helyiségben - állapította meg Jordan, és már emelte is a füléhez a telefont, hogy segítséget hívjon.

- Lehet, hogy éppen mi ölnénk meg a nőt, ráadásul az is lezuhanna, aki elvágja az acélsodronyt - gondolkodott hangosan Castle. Csak ritkán fordult elő, hogy a férfi magyarázza azt, ami egyértelmű, ezért Kate csodálkozva ránézett. Az író az FBI ügynökök felé biccentett a fejével, és elmosolyodott. Az apró közjáték, mellyel Castle jelezte, mennyire tartja az FBI-t, oldotta Kate feszültségét, és a nő megint arra gondolt, mennyire szereti a férfinak azt a tulajdonságát, hogy egy pillanat alatt hangulatot tud váltani. Beckett egy másodpercig nézte a férfi szája szegletében bujkáló pimasz mosolyt, és arra gondolt, milyen sok dologért szereti. Hogyan is képzelte, hogy le tudná élni nélküle az életét!

- Csak egy kis rés kellene, hogy belássunk - próbált benézni a kulcslyukon Castle. A mozdulatról Kate-nek eszébe ötlött valami.

- Espo! - kiáltott fel, mire a raktár tetejének szélén megjelent a nyomozó alakja. - Nézzétek meg, hogy ahol átvezették a mennyezeten az acélsodronyt, be lehetne-e vezetni egy száloptikás kamerát!

- Ryan éppen azt nézi - mondta, aztán várakozóan hátranézett, majd elégedetten visszafordult. - Igen, azt mondja, befér.

- A technikusaink már úton vannak - lépett hozzájuk Jordan, aztán Castle-re nézett, felhúzta a szemöldökét, és elmosolyodott. - Az első találkozásunkkor csak egy kíváncsi, neveletlen ötévesnek tartottam, aztán beláttam, hogy Beckett nyomozóval kivételes párost alkotnak. A kíváncsisága most is nagyon hasznos volt - mondta elismerően.
Castle büszkén Kate-re nézett, hogy bezsebelje az ő elismerését is, de abban a pillanatban vakító fény árasztotta el a csarnokot, így már senki sem figyelt rá. Az északi kapu motorja hangos duruzsolásba kezdett, a kapu emelkedni kezdett, és néhány perc múlva egy sereg technikus lepte el az épületet. 
Castle csodálattal figyelte az összehangolt munkát, melynek eredményeként hamarosan egy monitor szürke képernyőjét bámulták, és feszülten várták, hogy a raktár mennyezetén átjuttatott kamera képe felfedje, mit rejt a titokzatos helyiség.