Megsemmisülve fordult a tábla felé, hogy Jordan kutató tekintetét elkerülje, amikor valaki gyengéden megérintette a vállát.
- Koffeinmentes - hallotta meg a Castle melegen duruzsoló hangját, és ahogy felé fordult, a férfi halványan elmosolyodott. - Nemrég ittál már egy erőset - utalt a hajnali, közös kávézásukra, miközben a nő felé nyújtotta a poharat.
- Látom, van, aki vigyáz magára - vetett egy sejtelmes pillantást Beckett-re Jordan, aztán mintha nem lenne jelentősége a megjegyzésének, jóízűen belekortyolt a kávéjába.
Kate elvette a felé nyújtott poharat, és zavarában a benne gőzölgő, felhabosított italra nézett. Egy pillanatra mintha egy mosolygó arcocskát vélt volna felfedezni a fehér habban, aztán rájött, hogy csak a képzelete játszott vele. Elhessegette a gondolatot. Az imént már az is boldoggá tette volna, ha hoz neki kávét a férfi, most, hogy megkapta, már azért érzi magát elégedetlennek, mert nem kedveskedett neki valami kis habba rajzolt figurával? Jobb lesz, ha nem álmodozik - korholta magát. Hogy zavarát leplezze, inkább ellentámadásba lendült.
- Hát, nem is tudom, kire kell vigyázni. Ki is volt, aki nem ment el tegnap a varratszedésre? - vágott töprengő arcot, miközben kicsit élcelődve Castle-n, szemöldökét felhúzva, kihívó mosolyra húzta a száját.
- De hiszen elmentem - tárta szét a karját értetlenséget színlelve az író.
- Aha. Miután leforráztad a sebet kávéval, és elcipeltelek az orvoshoz.
- Még hogy elcipeltél? Én magamtól mentem, te viszont csak Gates kapitány parancsát teljesítetted - duzzogott a férfi, de tekintete elárulta, mennyire élvezi a szokásos kis játékukat, amibe Shaw ügynök megjegyzése sodorta őket.
Kate a mennyezet felé fordította a szemét és megingatta a fejét, aztán mindkét nő elnéző mosollyal nézett a sértődést tettető férfira. Ezek a kis évődések olyanok voltak, mint régen, és ezekben a pillanatokban mindketten elfeledkeztek arról, hogy mennyire más most a kapcsolatuk.
- Még két tanúvallomást meg akarok mutatni Castle-nek a megbeszélés előtt - fordította komolyra a szót Beckett az ügynök felé fordulva.
- Rendben - bólintott Jordan, aztán elgondolkodva figyelte, ahogy Beckett határozott léptekkel az asztala felé indul, Castle pedig hűségesen követi, pont úgy, ahogy az első találkozásukkor látta.
A férfi már rég végzett a tanúvallomások olvasásával, de még mindig a szöveget bújta. Megpróbált rájönni, mi keltette fel bennük Beckett gyanúját, mi az, ami nem illik a képbe.
- A fagyis autó! - kiáltott fel olyan hangosan, hogy többen is felé kapták a fejüket. - Beckett! Mit keresett egy fagyis autó, amit mindkét szemtanú megemlít, hajnalban a parkban? Olyankor senki sem vesz még fagylaltot! Amikor Alexis kicsi volt, emlékszem, alig várta, hogy tíz óra legyen, és meghallja az autó jellegzetes csilingelését, hogy kiharcolhasson magának egy jó adag fagyit.
- Ahogy téged ismerlek, nem kellett nagy csatákat vívnia - jegyezte meg Kate egy elnéző mosoly kíséretében, mire Castle először durcásan összeráncolta a homlokát, aztán megadóan sóhajtott. Hát tehetett ő arról, hogy a jeges finomság a gyengéje?
- Kikéretem a térfigyelő kamerák felvételeit, hátha sikerül beazonosítanunk az autót - emelte füléhez a telefont Beckett elégedetten.
Miközben beszélt, tekintete önkéntelenül követte a fehér tábla elé bicegő férfit. Nem tudta mire vélni a viselkedésében bekövetkező, jól érzékelhető változást. Érezte a megbántottságát, mégis, mintha visszarepültek volna az időben három-négy évet. Nem tudott sokáig töprengeni, mert alig tette le a telefont, amikor meghallotta Gates kapitány hangját.
A megbeszélésen Ryan ismertette Tyson rabtársa, Valter Benneth özvegyének gyanús meggazdagodását Tyson szabadulása után, míg Espo arról számolt be, hogy összegyűjtötte az összes teljes arcplasztikával foglalkozó állami és magánklinikát, és azoknak a plasztikai sebészeknek a névsorát, akiket eltiltottak a praktizálástól, mivel lehet, hogy Tyson egy ilyen emberrel végeztette a műtétet. Egy Jeff nevű, szűkszavú FBI ügynök beszámolt arról, hogy minden repülőtér, vasúti és buszpályaudvar térfigyelő kameráinak felvételein átfuttatják az FBI arcfelismerő programját, hátha valahol feltűnik a sorozatgyilkos. Nincs ugyan fényképük róla, de mivel a kapitányságon többen is találkoztak vele, viszonylag pontos fantomkép készült róla.
- Mivel kihívta Beckett nyomozót és Mr. Castle-t egy "párbajra", megfigyeltetjük a kapitányság és a lakásaik környékét is - vette át a szót Jordan. - Biztos, hogy tudni akarja, hogyan áll a nyomozás, tehát a közelben kell tartózkodnia.
Míg Jordan beszámolt az író Toyota Prius-szal kapcsolatos ötletéről, Castle lopva Beckett-re nézett. A tény, hogy Tyson a közelükben lehet, és lesből figyelheti őket, újra szorongással töltötte el. Kate arca mozdulatlan maradt, és semmilyen érzelemről nem árulkodott, de a tekintete alig észrevehetően megváltozott.
- Mi a helyzet a Helga Ormond üggyel? - fordult feléjük a kapitány.
- Most járunk utána a tanúvallomásoknak - adott semleges választ Kate. Egyelőre nem akart a fagyis autóról beszélni Gates-el, ráérnek akkor, ha lesz konkrét eredmény.
A kapitány néhány másodpercig farkasszemet nézett legkiválóbb nyomozójával, végül bólintott, de tekintetén érezni lehetett, pontosan tudja, hogy van valami apró nyomuk, de ennyi szabadságot akart nekik adni. Még villant egyet Castle felé a szeme, aztán kiadta a következő órák feladatát az embereinek, és ugyanezt tette Shaw ügynök is.
- Tudod, azért furcsa ez az eset, mert eddig mindig azt kellett kiderítenünk, hogy ki a gyilkos, most viszont pontosan tudjuk, csak el kell kapnunk - állt meg zsebre tett kézzel Helga Ormond képe előtt Castle.
- "Csak"? Lehet, hogy Tyson esetében ez nehezebb, mint kideríteni egy ismeretlen elkövető kilétét - húzta el a száját Kate. - Beszélnünk kell Helga munkatársaival, barátaival, és ki kell derítenünk, hova tünedezett el az utóbbi időben. Ryan és Espo annyi feladatot kapott, hogy ki sem látszanak belőle - intett fejével a két férfi íróasztala felé, ahol hegyekben álltak az akták, a két nyomozó pedig elmerülten figyelte a számítógép monitorát, amin valószínűleg újabb adathalmazok voltak.
- Hát, a nyomozásnak ez a része sosem vonzott - vágott egy grimaszt Castle, mire Kate elmosolyodott.
- Te ilyenkor szoktál megfutamodni.
- Nem megfutamodtam, csak a valódi rendőrökre hagytam ezt a felelősségteljes munkát - magyarázkodott a férfi meggyőződéssel, de Kate már nem figyelt rá, mert élesen csengő telefonja telefonján megjelent Lanie képe. Csak pár szót váltott az orvosszakértővel, és már nagy léptekkel indult is a lift felé, de néhány méter megtétele után hátraszólt a válla fölött.
- Jössz Castle? Lanie talált valamit.
Egyikük sem vette észre, hogy a kérdésre nemcsak az író mozdult, hanem Ryan és Espo is kíváncsian fordította feléjük a fejét, aztán amikor látták, hogy az író csillogó szemekkel, engedelmesen követi a nyomozót, cinkosan egymásra mosolyogtak.
- Szerinted összejönnek? - kérdezte álmodozva Ryan, mire Espo vágott egy hitetlenkedő grimaszt.
- Hát, öregem, ha nekem mondana nemet egy nő az oltár előtt, többet még az utcán sem ismerném meg.
- És ha olyan szerelmes lennél bele, mint Castle Beckett-be?
- Huh! Ez olyan ... áh, szóval azt meg elképzelni sem tudom! Már azt is nehéz volt elhinnem, hogy van férfi, aki négy évig vár egy nőre - ingatta meg hitetlenkedve a fejét. - Tudod, Drukkoltam nekik, meg minden, de én olyan férfi vagyok, aki azt vallja, hogy ne fuss olyan szekér után, ami nem vesz fel - düllesztette ki a mellét magabiztosan.
- Aha - morfondírozott magában néhány másodpercig Ryan, aztán ártatlan arccal barátjára nézett. - Szóval ... akkor azért nem hajtasz Lanie-re?
- Mi? Szó sincs róla, hogy nem kellenék neki - háborodott fel Espo. - Mi közösen döntöttünk arról, hogy inkább külön, mint együtt!
- Lehet, hogy Castle másképp gondolkodott arról a szekér dologról - töprengett tovább Ryan, figyelmen kívül hagyva barátja felháborodását. - Lehet, hogy be akarta bizonyítani, hogy őt érdemes felvenni. Beckett is boldog volt vele.
Espo hátrahőkölt, és rosszallóan összhúzta a szemöldökét.
- Ezt értsem úgy, hogy én nem tartom magam érdemesnek arra, hogy Lanie szeressen?
Ryan nem válaszolt, csak felhúzta a vállát, mintha azt mondaná: "Nem én mondtam!", és újra a monitor felé fordította a figyelmét.
Kate és Castle némán tették meg a boncteremig tartó utat. Abban a pillanatban, hogy kettesben maradtak, feszültté vált a levegő köztük. A liftben állva Kate éppen meg akarta törni a kínossá váló csendet, amikor a férfi elővette a telefonját, és teljes figyelmét a készüléknek szentelve, bőszen nyomkodni kezdte a billentyűket. Még akkor is írt valamit, amikor beléptek a patológiára.
- Ó - lepődött meg Lanie, amikor Kate mögött meglátta a telefonját bújó írót, de nem tett megjegyzést. - Találtam nektek valamit - kezdte, de mivel Castle még csak fel sem pillantott, mérgesen csípőre tette a kezét. - Már ha az író urat érdekli egyáltalán.
Castle a csípős megjegyzésre felnézett.
- Ámmm ... bocs Lanie! Persze, hogy érdekel, csak a jövő heti programomat szerveztem éppen - mondta ártatlan, de kissé pimasz mosollyal a szája sarkában.
- Azt hittem az a programotok, hogy elkapjátok Tysont - nézett értetlenül hol az íróra, hol Kate-re Lanie.
- Az én programom az, úgyhogy mondd nekem, hogy mit találtál - csattant éllel Beckett hangja, és háttal állva a férfinak, barátnője felé fordult.
Lanie sóhajtott egyet, és a boncasztal felé indult. Kate követte, de közben azon járt az esze, vajon milyen programot szervez magának a jövő hétre a férfi.
A férfi már rég végzett a tanúvallomások olvasásával, de még mindig a szöveget bújta. Megpróbált rájönni, mi keltette fel bennük Beckett gyanúját, mi az, ami nem illik a képbe.
- A fagyis autó! - kiáltott fel olyan hangosan, hogy többen is felé kapták a fejüket. - Beckett! Mit keresett egy fagyis autó, amit mindkét szemtanú megemlít, hajnalban a parkban? Olyankor senki sem vesz még fagylaltot! Amikor Alexis kicsi volt, emlékszem, alig várta, hogy tíz óra legyen, és meghallja az autó jellegzetes csilingelését, hogy kiharcolhasson magának egy jó adag fagyit.
- Ahogy téged ismerlek, nem kellett nagy csatákat vívnia - jegyezte meg Kate egy elnéző mosoly kíséretében, mire Castle először durcásan összeráncolta a homlokát, aztán megadóan sóhajtott. Hát tehetett ő arról, hogy a jeges finomság a gyengéje?
- Kikéretem a térfigyelő kamerák felvételeit, hátha sikerül beazonosítanunk az autót - emelte füléhez a telefont Beckett elégedetten.
Miközben beszélt, tekintete önkéntelenül követte a fehér tábla elé bicegő férfit. Nem tudta mire vélni a viselkedésében bekövetkező, jól érzékelhető változást. Érezte a megbántottságát, mégis, mintha visszarepültek volna az időben három-négy évet. Nem tudott sokáig töprengeni, mert alig tette le a telefont, amikor meghallotta Gates kapitány hangját.
A megbeszélésen Ryan ismertette Tyson rabtársa, Valter Benneth özvegyének gyanús meggazdagodását Tyson szabadulása után, míg Espo arról számolt be, hogy összegyűjtötte az összes teljes arcplasztikával foglalkozó állami és magánklinikát, és azoknak a plasztikai sebészeknek a névsorát, akiket eltiltottak a praktizálástól, mivel lehet, hogy Tyson egy ilyen emberrel végeztette a műtétet. Egy Jeff nevű, szűkszavú FBI ügynök beszámolt arról, hogy minden repülőtér, vasúti és buszpályaudvar térfigyelő kameráinak felvételein átfuttatják az FBI arcfelismerő programját, hátha valahol feltűnik a sorozatgyilkos. Nincs ugyan fényképük róla, de mivel a kapitányságon többen is találkoztak vele, viszonylag pontos fantomkép készült róla.
- Mivel kihívta Beckett nyomozót és Mr. Castle-t egy "párbajra", megfigyeltetjük a kapitányság és a lakásaik környékét is - vette át a szót Jordan. - Biztos, hogy tudni akarja, hogyan áll a nyomozás, tehát a közelben kell tartózkodnia.
Míg Jordan beszámolt az író Toyota Prius-szal kapcsolatos ötletéről, Castle lopva Beckett-re nézett. A tény, hogy Tyson a közelükben lehet, és lesből figyelheti őket, újra szorongással töltötte el. Kate arca mozdulatlan maradt, és semmilyen érzelemről nem árulkodott, de a tekintete alig észrevehetően megváltozott.
- Mi a helyzet a Helga Ormond üggyel? - fordult feléjük a kapitány.
- Most járunk utána a tanúvallomásoknak - adott semleges választ Kate. Egyelőre nem akart a fagyis autóról beszélni Gates-el, ráérnek akkor, ha lesz konkrét eredmény.
A kapitány néhány másodpercig farkasszemet nézett legkiválóbb nyomozójával, végül bólintott, de tekintetén érezni lehetett, pontosan tudja, hogy van valami apró nyomuk, de ennyi szabadságot akart nekik adni. Még villant egyet Castle felé a szeme, aztán kiadta a következő órák feladatát az embereinek, és ugyanezt tette Shaw ügynök is.
- Tudod, azért furcsa ez az eset, mert eddig mindig azt kellett kiderítenünk, hogy ki a gyilkos, most viszont pontosan tudjuk, csak el kell kapnunk - állt meg zsebre tett kézzel Helga Ormond képe előtt Castle.
- "Csak"? Lehet, hogy Tyson esetében ez nehezebb, mint kideríteni egy ismeretlen elkövető kilétét - húzta el a száját Kate. - Beszélnünk kell Helga munkatársaival, barátaival, és ki kell derítenünk, hova tünedezett el az utóbbi időben. Ryan és Espo annyi feladatot kapott, hogy ki sem látszanak belőle - intett fejével a két férfi íróasztala felé, ahol hegyekben álltak az akták, a két nyomozó pedig elmerülten figyelte a számítógép monitorát, amin valószínűleg újabb adathalmazok voltak.
- Hát, a nyomozásnak ez a része sosem vonzott - vágott egy grimaszt Castle, mire Kate elmosolyodott.
- Te ilyenkor szoktál megfutamodni.
- Nem megfutamodtam, csak a valódi rendőrökre hagytam ezt a felelősségteljes munkát - magyarázkodott a férfi meggyőződéssel, de Kate már nem figyelt rá, mert élesen csengő telefonja telefonján megjelent Lanie képe. Csak pár szót váltott az orvosszakértővel, és már nagy léptekkel indult is a lift felé, de néhány méter megtétele után hátraszólt a válla fölött.
- Jössz Castle? Lanie talált valamit.
Egyikük sem vette észre, hogy a kérdésre nemcsak az író mozdult, hanem Ryan és Espo is kíváncsian fordította feléjük a fejét, aztán amikor látták, hogy az író csillogó szemekkel, engedelmesen követi a nyomozót, cinkosan egymásra mosolyogtak.
- Szerinted összejönnek? - kérdezte álmodozva Ryan, mire Espo vágott egy hitetlenkedő grimaszt.
- Hát, öregem, ha nekem mondana nemet egy nő az oltár előtt, többet még az utcán sem ismerném meg.
- És ha olyan szerelmes lennél bele, mint Castle Beckett-be?
- Huh! Ez olyan ... áh, szóval azt meg elképzelni sem tudom! Már azt is nehéz volt elhinnem, hogy van férfi, aki négy évig vár egy nőre - ingatta meg hitetlenkedve a fejét. - Tudod, Drukkoltam nekik, meg minden, de én olyan férfi vagyok, aki azt vallja, hogy ne fuss olyan szekér után, ami nem vesz fel - düllesztette ki a mellét magabiztosan.
- Aha - morfondírozott magában néhány másodpercig Ryan, aztán ártatlan arccal barátjára nézett. - Szóval ... akkor azért nem hajtasz Lanie-re?
- Mi? Szó sincs róla, hogy nem kellenék neki - háborodott fel Espo. - Mi közösen döntöttünk arról, hogy inkább külön, mint együtt!
- Lehet, hogy Castle másképp gondolkodott arról a szekér dologról - töprengett tovább Ryan, figyelmen kívül hagyva barátja felháborodását. - Lehet, hogy be akarta bizonyítani, hogy őt érdemes felvenni. Beckett is boldog volt vele.
Espo hátrahőkölt, és rosszallóan összhúzta a szemöldökét.
- Ezt értsem úgy, hogy én nem tartom magam érdemesnek arra, hogy Lanie szeressen?
Ryan nem válaszolt, csak felhúzta a vállát, mintha azt mondaná: "Nem én mondtam!", és újra a monitor felé fordította a figyelmét.
Kate és Castle némán tették meg a boncteremig tartó utat. Abban a pillanatban, hogy kettesben maradtak, feszültté vált a levegő köztük. A liftben állva Kate éppen meg akarta törni a kínossá váló csendet, amikor a férfi elővette a telefonját, és teljes figyelmét a készüléknek szentelve, bőszen nyomkodni kezdte a billentyűket. Még akkor is írt valamit, amikor beléptek a patológiára.
- Ó - lepődött meg Lanie, amikor Kate mögött meglátta a telefonját bújó írót, de nem tett megjegyzést. - Találtam nektek valamit - kezdte, de mivel Castle még csak fel sem pillantott, mérgesen csípőre tette a kezét. - Már ha az író urat érdekli egyáltalán.
Castle a csípős megjegyzésre felnézett.
- Ámmm ... bocs Lanie! Persze, hogy érdekel, csak a jövő heti programomat szerveztem éppen - mondta ártatlan, de kissé pimasz mosollyal a szája sarkában.
- Azt hittem az a programotok, hogy elkapjátok Tysont - nézett értetlenül hol az íróra, hol Kate-re Lanie.
- Az én programom az, úgyhogy mondd nekem, hogy mit találtál - csattant éllel Beckett hangja, és háttal állva a férfinak, barátnője felé fordult.
Lanie sóhajtott egyet, és a boncasztal felé indult. Kate követte, de közben azon járt az esze, vajon milyen programot szervez magának a jövő hétre a férfi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése