Változatok egy témára 7/74

- És te? Te min mész keresztül?

Beckett-et mintha villámcsapás érte volna, megfeszült, szeme résnyire szűkült a kérdés hallatán, végül a másodpercekig tartó hallgatás után végül a két férfira emelte szomorú tekintetét.

- Jól vagyok - mosolyodott el erőtlenül. - Én csak azt teszem, ami helyes - tette hozzá komolyan, és a két nyomozó már tudta, hogy a nő magába zárja az érzelmeit, és többet nem fog nekik elárulni.

- Nem, Beckett. Nem vagy jól - nézett meleg, barna szemével Kate-re Espo.

- El fogjuk kapni 3XK-t - szólalt meg meggyőződéssel Ryan, aki szentül hitte, hogy a sorozatgyilkos elfogásával megoldódhat Beckett és Castle kapcsolata is.

- Igen, el fogjuk kapni - húzta kényszeredett mosolyra a száját a nő, amiből Ryan és Espo kiolvashatta, hogy nem Jerry Tyson az egyetlen komoly probléma a két barátjuk között. - Találtatok valamit? - terelte az ügyre a szót Kate, és tekintetét újra az előtte heverő iratokra szegezte, mintha nem akarna többet foglalkozni a burkolt célzással. 

 Ryan a társára pillantott, és mivel Javi csak elgondolkodva fürkészte Beckett arcát, belekezdett az eddig kiderített tények ismertetéséhez.

- Helga Ormond több munkatársa is úgy nyilatkozott, hogy az áldozat viselkedése szokatlan volt az utóbbi időben. Szétszórt volt és álmodozó, ami régen egyáltalán nem volt rá jellemző. A titkárnője szerint két megbeszélést is lemondott a múlt héten, pedig mindkettő rendkívül fontos lett volna az üzlet szempontjából, és nagyon sokat készült rájuk. Régen szoros napirend szerint élt, most viszont kiszámíthatatlan lett, és volt, hogy órákra eltűnt.

- Egy új férfi? - nézett fel érdeklődve Beckett.

- Senki nem tudott róla, hogy járna valakivel. Mivel évek óta nem látták férfival, a rossz nyelvek azt suttogták, hogy talán a saját neméhez vonzódik - pislantott zavartan Ryan.

- Derítsétek ki, mit csinálhatott azokban az órákban, amiről a titkárnője nem tud! Talán a viselkedése megváltozásának köze van Tyson-hoz.

Beckett nézte, ahogy a két férfi jelentőségteljes pillantást vált, aztán visszamegy az íróasztalához. Biztos volt benne, hogy előbb-utóbb újra elő fognak hozakodni a Castle és a közte történtekre, de még nem akart velük beszélni róla. Az órájára pillantott, aztán a pihenőbe indult egy kávéért, amikor meghallotta a lift kattanását, és titkon reménykedve felé fordult. A felvonóból kilépő magas, jóképű, elegánsan öltözött férfi egy elviteles ételdobozt, egy üveg gyümölcslevet, és egy szál vörös rózsát szorongatott. Bizonytalanul megtorpant, szemét kutatón körbejáratta a helyiségen, aztán tekintete találkozott a nyomozóéval, és felé indult. Kate tudta, hogy látta már a férfit, de csak akkor döbbent rá, hogy ki is lépked feléje, amikor az barátságosan rámosolygott.

- Á, Beckett nyomozó! Meg tudná mondani, merre találom Shaw ügynököt? - kérdezte, miközben huncutan felhúzta a szemöldökét a két utolsó szónál.

Kate önkéntelenül viszonozta a mosolyt, és bólintott. Jordan férjével csak egyszer találkozott, amikor az megjelent az őrsön a kislányukkal. Élénken élt az emlékezetében amit akkor érzett, amikor meglátta a kemény, elhivatott ügynököt a családjával, most azonban úgy érezte, mintha a sors kegyetlen játékot játszana vele azzal, hogy emlékezteti arra, van, aki össze tudja egyeztetni a munkáját a családdal, és boldoggá tud tenni egy férfit és egy gyermeket azzal, hogy nem engedi rátelepedni a félelmet szívére.

- Tudom, hogy nehéz napok várnak rá. Erre jártam, gondoltam meglepem valamivel, mert valószínűleg nem tudom ébren megvárni, hogy hazaérjen - válaszolt a férfi a ki nem mondott kérdésre.

- Az eligazítóban van - mutatott Kate a tőle nem messze levő üveges ajtóra, aztán megbabonázva figyelte, ahogy a férfi, arcán izgatott mosollyal belép a helyiségbe. Lopva körülnézett, és amikor meggyőződött róla, hogy senki nem figyel rá, egy lépést tett az ajtó felé, így az üvegen keresztül láthatta, ahogy Jordan az okostábla előtt állva éppen sóhajt egyet, és fáradtan megdörzsöli a homlokát, aztán a nyíló ajtó felé pislant. A következő pillanatok olyan fájdalmat ébresztettek Kate-ben, mint amikor a kápolnában kimondta a sorsukat eldöntő szavakat. Jordan gondterhelt arcán először átfutott a meglepetés döbbenete, aztán az örömé, végül arcára kiült a végtelen szeretetet tükröző mosoly. A férfi gyengéden átölelte, és futó csókot lehelt a szájára. A mozdulat bensőséges volt, és hűen tükrözte a két ember közti boldog összetartozást. 

Beckett zavartan kapta el tekintetét, és sietve a kihalt pihenőbe lépett. Amíg várta, hogy a forró kávé a poharába csorogjon, megtámaszkodott a pulton, és behunyt szemmel próbálta megakadályozni, hogy sírjon. Úgy érezte, mintha összeesküdött volna ellene a világ. Néhány nappal ezelőttig azt hitte, képes lesz ezt az egészet végigcsinálni, de Castle közelsége és az előbb látott jelenet újra emlékeztették arra, hogy miről mondott le, és hogy mitől fosztotta meg nemcsak magát, de Rick-et is. A barátai kérdő, értetlen tekintete csak rontott a helyzeten. Mintha senki nem értené a döntését, amiről ő meg volt győződve, hogy helyes. A sistergő gőz hangjára kinyitotta  a szemét, aztán a pultnak támaszkodva lassan kortyolni kezdte a forró feketét. Nem érzékelte az idő múlását, így észre sem vette, hogy már csak az üres poharat szorongatja, amikor nyílt az ajtó, és Jordan lépett be rajta, tőle szokatlan, elmerengő tekintettel.

- Van egy kis kínaim. Nem éhes?

Beckett zavartan az üres pohárra pillantott, és gyorsan letette.

- Nem, köszönöm, már ettem - rázta meg a fejét, és megpróbálta udvariasan mosolyogva kiejteni a hazug szavakat, kevés sikerrel. Egész nap egy falatot sem evett, de a feszültségtől úgy összeszűkült a gyomra, hogy képtelen lett volna egy falatot is lenyelni, ráadásul érezte, hogy Jordan kihasználná a falatozás közben kialakuló kötetlen beszélgetést, és előhozakodna a kínos kérdésekkel. - Még néhány szemtanú vallomását át szeretném nézni - mondta, és szinte kimenekült a pihenőből, miközben érezte az ügynök fürkésző tekintetét a hátán.   

Mire végzett az összes tanúvallomás átolvasásával, már tizenegy óra felé járt. A kapitányságon már csk az ügyeletes tisztek, néhány egyenruhás, Jordan Shaw és két ügynök tartózkodott. A fiúkat úgy fél órája hazaküldte, bár Javi ellenkezett, Ryan-on látta, hogy vágyakozva réved a távolba, és lelki szemei előtt már látja, ahogy Jenny megcsókolja, aztán a kiságy fölé hajolva gyönyörködik a békésen alvó Sara Grace-ben. 

Kivette az iratok közül a holttestet megtaláló idős nő vallomását, és egy kocogóét. Valami zavarta bennük, de nem tudta mi. Hirtelen arra gondolt, az ilyen pillanatokban szokott Castle valami olyannal előjönni, ami neki elkerülte e figyelmét, vagy más megvilágításba helyezte az egész vallomást. Sóhajtott egyet, amiért mindenről a férfi jut az eszébe, aztán kikapcsolta a számítógépét, és felkapta a blézerét. Ekkor vette észre, hogy az eligazító ajtajában álló Shaw ügynök átható tekintete rajta időzik.

- Késő van, hazamegyek - szólalt meg, és hogy zavarát leplezze, az órájára pillantott.

- Haza? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Jordan, aztán úgy tett, mintha nem várna választ, folytatta. - Én is indulok. Reggel találkozunk - intett barátságosan a nyomozó felé, és sietve beszállt a liftbe.

Egy óra múlva Kate megtámasztotta két kezét a csempén, csukott szemmel felszegte a fejét, és hagyta, hogy a meleg víz simogatón csorogjon végig az arcán. Még mindig a "haza" szó visszhangzott a fülében. Hol van az otthona? Hova lett minden, ami biztos volt, ami az övé volt? Már Castle lakása vált a közös otthonukká, ezért a lakása eladásával megbízott egy ingatlanközvetítő céget, aki talált is rá vevőt. Most az apja házában lakott a gyerekkori szobájában, amíg nem talál egy új lakást, ahol egyszer talán otthon fogja magát érezni. Most érezte először úgy, hogy kicsúszott a lába alól a talaj, hogy nincs otthona, hogy nem tartozik sehova, és senkihez. Nekitámaszkodott a csempének, és hagyta, hogy a könnyei beleolvadjanak az arcán legördülő vízcseppekbe.

Néhány kilométerrel távolabb, Castle összekulcsolta tarkóján az ujjait, hogy ne simítson végig önkéntelenül az ágy mellette levő, üres részén. Gondolatai el-elidőztek a nap egy-egy pillanatán: az első találkozásán Kate-tel, a liftben és a kórházban történteken, az anyja, Margo nővér és Alexis szavain. Még sosem érezte ilyen zavarosnak az érzelmeit. Még mindig sértett volt, csalódott és dühös, de újra feléledt benne a vágy Kate Beckett után. Nemcsak a fizikai vágy. A lelke most jobban sóvárgott utána, mint a teste. Lekapcsolta a villanyt, és döntött. Kate szereti, és ő nem hagyja veszni ezt a szerelmet. Elmosolyodott a sötétben. Tudta, hogy úgy fel fogja bosszantani, ahogy még soha.