A szál vörös rózsa szinte izzott a reggeli szürkeségben.
- Mi az? - kérdezte Castle, aki majdnem nekiütközött a hirtelen megálló nőnek.
- Semmi - rázta meg a fejét Kate. Sietve az okostáblához lépett és bekapcsolta, de közben tekintete visszatévedt a rózsára.
Castle elkapta a pillantást, és az ábrándos szemek gyanakvást keltettek benne.
- Te kaptad? - kérdezte közömbösen, de összeszűkült szeme elárulta, hogy érzései közé szép lassan bekúszott a féltékenység. Még alig két hete hagyta el a nő, és máris lenne egy hódolója?
Kate alig észrevehetően megrázta a fejét.
- Jordan-nak hozta tegnap este a férje - mondta pókerarcot öltve magára, nehogy Castle észrevegye, milyen érzéseket keltett benne az emlék, amikor a jóképű, elegáns férfi, a szál virággal és a vacsorával a kezében belépett az eligazítóba. Jordan Shaw arca, tekintete és mozdulatai voltak azok, amiket felidézett benne a vörös rózsa látványa. A kemény, racionális FBI ügynök egy pillanat alatt változott szerelmes és boldog nővé. Szeméből bensőséges szeretet sugárzott, mosolya őszinte volt, hiányzott belőle oly jellemző fensőbbségesség, a máskor fegyvert szorító ujjai gyengéden simítottak végig a férfi arcán. A lopott pillanat, aminek tanúja volt, fájdalommal töltötte el. A helyzetük nagyon hasonló, mégis, Jordan egészen másképp gondolkodik, mint ő. Melyikük döntött helyesen? Úgy érezte, ma minden összeesküdött ellene: a kenőcs receptje, ami a zsebében maradt, az elromlott kávéfőző, a szerelmet jelképező vörös rózsa. Annyira el volt foglalva a gondolataival, hogy nem tűnt neki fel, ahogy Castle megkönnyebbülten behunyja egy pillanatra a szemét, csak akkor eszmélt fel, amikor megérezte a férfi arcszeszének jellegzetes illatát.
- Tudom, hogy nekünk Helga Ormond ügyével kell foglalkoznunk, de ennek vajon utánanéztek? - bökött a táblára Kate mellé lépve Castle, egy Toyota Prius feliratú mappára. Csakúgy, ahogy ők a fehér táblát,
Jordan is két részre osztotta a felületet, és bal oldalra a Castle
elrablásáról gyűjtött információkat tárolta mappákba rendezve, a jobb oldalon pedig a jelenlegi gyilkosság adatait.
- Mire gondolsz? - ráncolta össze szemöldökét a nyomozó.
- Az autó, amivel Tyson az ékszerboltban volt, bérelt kocsi. Előfordulhat, hogy nyilvántartották az útvonalát. Egyszer béreltem egy autót Vegas-ban, és egy reggel, hát ... szóval nem nagyon emlékeztem, hol is hagytam, de sajnos Lora, a szerencsehozó barna bombázónak sem volt több emléke az estéről, mint nekem - merengett el egy pillanatig réveteg mosollyal Castle.
- Gondolom, az éjszakáról annál több - jegyezte meg gúnyosan Kate, és maga sem értette, miért tölti el féltékenységgel egy régi, átmulatott éjszaka képe, ami még abban az időben történt, amikor Castle falta az élet minden gyönyörét. Régen is emlegetett hasonló sztorikat, de mindig úgy érezte, hogy ezek a férfi múltjához tartoznak. Most azonban arra gondolt, lehet, hogy idővel Castle visszatér a régi életstílusához, a könnyű élethez, ahol nem kell négy évig várni egy nőre, ahol nincs fajdalom, ahol minden könnyű és egyszerű.
- Hát ... tény, hogy úgy váltunk el, hogy szívesen megismételné az éjszakát - húzta kaján mosolyra a száját a férfi, de amikor látta, hogy Kate a szokott módon reagál az öntelt megjegyzésre, és égnek emeli a szemét, miközben elhúzza a száját, őszintén hozzátette: - amit a rulett asztal mellett töltöttünk.
Élvezte, ahogy Beckett arcán váltakoztak az érzelmek, és jóleső érzéssel állapította meg, hogy még mindig nem közömbös a nőnek, még az sem, amit a múltban tett.
- Na, szóval a lényeg, hogy a kölcsönző cég simán megtalálta az autót, és pontosan tudták, merre jártunk vele - folytatta komolyabban. - Lehet, hogy csak Las Vegas-ban csinálnak ilyet, mert túl sok az örömében vagy bánatában alkoholmámorban úszó sofőr, de lehet, hogy New York-ban is hasonlóan járnak el.
- Erre nem gondoltunk - hallották meg mögülük Jordan Shaw hangját. - Nem rossz, Castle - mondta elismerően, mire a férfi egy büszke mosoly kíséretében kihúzta magát, és elégedetten figyelte, ahogy az ügynök már emeli is a füléhez a telefont, és kiadja az utasítást az autókölcsönző adatainak megszerzésére. - Fél óra múlva összegezzük a tegnap összegyűjtött adatokat - nézett rájuk újra a nő. - Gates kapitánnyal úgy döntöttünk, minden reggel megbeszélést tartunk.
- Addig főzök egy kávét - indult a pihenő felé Castle.
Amikor becsukódott mögötte az ajtó, Jordan kíváncsi tekinttel fordult Kate felé.
- Castle egészen jól bírja - jegyezte meg, de Kate nem tudta, hogy a nyomozásra érti a nő, vagy kettejükre.
- Igen. Én is azt hittem, hogy jobban megviseli, hogy Tyson újra színre lépett - mondta, jelezve, hogy nem akar az író és a közte kialakult kapcsolatról beszélni.
Jordan szeme villant egyet, de diszkréten hallgatott. A beállt kínos csendet az ajtó nyílódása törte meg, amelyen Ryan száguldott be csillogó szemekkel, kezében a jegyzetfüzetével, de amikor meglátta az ügynököt, zavartan megtorpant.
- Én ... izé ... jó reggelt. Azt hiszem, találtam valamit - kapkodta a tekintetét a két nő között, miközben beletúrt előrehulló hajába.
Beckett-nek csak most tűnt fel a nyomozó karikás szeme, nyúzott arca és gyűrött inge, amiből rájött, hogy az éjszakát a nyomozással töltötte. Lelkiismeret-furdalása támadt. Mialatt ő a kórházban volt Castle-lel, és a rémálmait álmodta régi szobájában, addig a férfi kitartó odaadással végezte a monoton adatátvizsgálást.
- Kikértem az összes olyan elítélt aktáját, aki szorosabb kapcsolatba kerülhetett Tyson-nal - kezdett bele félénken, mint egy kisdiák a felelésbe a szigorú tanító néni előtt. - Három hónapig ült Valter Benneth-el, akit többrendbeli fegyveres rablásért ítéltek életfogytiglanra. A jelentésekből kiderül, hogy nagy halnak számított a börtönben, mindeni tartott tőle, még a fegyőrök is, de Tyson kivívta az elismerését, és a bizalmába fogadta.
Ryan elhallgatott, mintha arra várna, hogy megerősítést kapjon, hogy folytassa.
- És? - húzta fel kérdőn a szemöldökét Beckett, megadva ezzel a lökést a folytatáshoz.
- Az egyik elítélt revansot akart venni Benneth-en a tőle elszenvedett megaláztatásokért, és egy éttermi csetepatét kihasználva leszúrta a férfit, akit halálos sebbel a börtönkórházba szállítottak. Tyson külön engedélyt kapott, hogy meglátogassa, ahol az egyik ápoló szerint valamit súgott neki Benneth, amitől Tyson-nak kikerekedtek a szemei - mondta szinte egy levegővétellel, aztán tartott egy másodpercnyi szünetet a hatás kedvéért, és kibökte a lényeget. - Benneth utolsó rablásakor 25 millió dollárnak veszett nyoma. A zsákmány sosem lett meg, viszont Tyson szabadulása után két hónappal Benneth családja egy jóval tehetősebb környékre költözött, és a két fia magániskolákba jár.
Beckett elismerően elmosolyodott, és bólintott. Tudta, hogy a férfinak elég ennyi gesztus, hogy tudja, nagyra értékeli a munkáját.
- Megvan Benneth családjának a címe? - kérdezte, mire Ryan felemelt egy ujjai között tartott cetlit. Beckett már nyúlt volna érte, amikor Shaw ügynök kikapta a papírdarabot a meglepett nyomozó kezéből, és visszaadta Ryan-nak.
- Nem maga megy oda! - mondta ellentmondást nem tűrőn Kate felé fordulva. - Tyson feladatot adott magának és Castle-nek. Ha azt látja, hogy nem Helga Ormond ügyével foglalkoznak, taktikát fog váltani, és még kiszámíthatatlanabb lesz. Bízzon Gates kapitányban!
Beckett néhány másodpercig még farkasszemet nézett az ügynökkel, aztán beleegyezően bólintott, és egy tekintettel jelezte Ryan-nek, hogy Jordan-nak igaza van, az övé a kihallgatás joga. A férfi zavarában elmosolyodott, és olyan sietve indult ki a helyiségből, hogy az ajtóban csaknem összeütközött a két pohár kávéval egyensúlyozó Castle-lel.
- Történt valami? - nézett a láthatóan izgatott nyomozó után az író.
- Lehet, hogy megtalálta, honnan volt Tyson-nak annyi pénze, hogy fedezze a plasztikai műtétjét és a kis akcióit - foglalta össze tömören Kate, és jóleső érzéssel pillantott a két kávés pohárra. Előző nap a férfi keserűségének, és iránta érzett haragjának tulajdonította, hogy nem hozott neki a fekete, frissítő italból. Talán az érzései enyhülését jelzi, hogy most két kávét hozott. Halványan elmosolyodott, és a férfi felé lépett, hogy elvegye kezéből az egyik poharat, de Castle ügyet sem vetve rá Jordan-hoz lépett, és legsármosabb mosolyát elővéve, felé nyújtotta a gőzölgő feketét.
- Gondoltam, jólesne egy kávé - mondta könnyedén az ügynökre nézve, de nem kerülte el a figyelmét, hogy a nő csodálkozva felhúzza a szemöldökét, miközben a válla fölött a mögötte álló Beckett-re pillant.
Kate nézte, ahogy Jordan elveszi kávét, és úgy érezte, mintha egy kést forgattak volna meg a szívében. Hogyan lehetett olyan balga, hogy azt hitte, Castle megbocsátotta a szakítást, és minden visszaáll a régi kerékvágásba? Mégis, mire számított? Szerencse, hogy nem vette ki a férfi kezéből a poharat, mert az lett volna az igazán megalázó, ha Castle akkor közli vele, hogy nem neki szánta a kávét. Megsemmisülve fordult a tábla felé, hogy Jordan kutató tekintetét elkerülje, amikor valaki gyengéden megérintette a vállát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése