Tudta, hogy az igazi börtönt az esze hozta létre, amibe az érzelmeit zárta.
Az eligazítóban néhány óra alatt egész főhadiszállást állított fel az FBI, ahol vagy húsz nyomozó és ügynök várta a tájékoztatót és a parancsokat. Minden szem Gates kapitányra és Shaw ügynökre szegeződött, akik jegyzetekkel a kezükben éppen elkezdték volna ismertetni a tényeket és a feladatokat, amikor Beckett és Castle belépett.
- Elkéstek! - csattant Gates hangja, amikor meglátta őket. Egy pillanatra minden szem rájuk szegeződött, de mivel a kapitány nem volt kíváncsi a magyarázatukra, azonnal folytatta is. - Az ügy kiemelt jelentőségű. Olyan emberrel állunk szemben, aki le akarja járatni az igazságszolgáltatást, további áldozatokkal fenyegetőzik, és félelemben akarja tartani az embereket - mondta kemény hangon, miközben az utolsó szavaknál Beckett-re és Castle-re pillantott. - Mindannyian kaptak egy írásos összefoglalót. Jerry Tyson olyan, mint egy fantom, de ő is ember, aki előbb vagy utóbb, de biztos, hogy hibázni fog. Tanulmányozzák az összefoglalót, és ...
Beckett képtelen volt a kapitány szavaira figyelni. Gondolatai elkalandoztak, és újra, meg újra ahhoz a pillanathoz kanyarodtak vissza, amikor Castle megtámasztotta magát a lift falán a vállai fölött úgy, hogy őt ezzel a karjai közé zárta anélkül, hogy hozzá ért volna. Nemcsak a karok ejtették rabul, hanem a férfi illata, simogató lehelete és a tekintete. Fülébe csengtek a fájdalmas szavak: " elhagytál", "Nem hagyod, hogy valaki elvegye az életemet, ehelyett te veszed el!", "Nem szeretsz eléggé Kate." és egyfolytában azon zakatolt az agya, hogy miért kell ennek ilyen nehéznek lennie.
- Két szálon kell folytatnunk a nyomozást, így meg kell osztoznunk a feladatokon. Ha valakinek új meglátása van a mostani gyilkossággal, vagy Mr. Castle elrablásával kapcsolatban, azonnal szóljon! Valami ötlet, Beckett nyomozó? - tört utat elméjébe a kapitány kérdése. Ahogy meghallotta a nevét, az emlék tovaszállt, és felnézett. Szinte mindenki felé fordult, és kérdő tekintetek kereszttüzében találta magát, de mivel fogalma sem volt arról, miről szólt eddig az eligazítás, zavarában nyelt egyet, és feszengve Javi-ra és Ryan-re pillantott, hátha kisegítik a kínos helyzetből. Meglepetésére egy másik, kellemes baritont hallott meg.
- Beckett nyomozóval azon gondolkodtunk, - mentette meg Castle a többesszámú igével - hogy Tyson plasztikai műtéte és az elrablásom, tetemes költséggel járt. Le kellett fizetnie a pilótákat, vagy legalább az egyiket, konténert kellett bérelnie, speciális ejtőernyőt kellett készíttetnie, stb. Honnan volt ennyi pénze?
A teremben állók arckifejezése a várakozóról töprengőre váltott, és látszott rajtuk, hogy számos lehetőséget mérlegelnek. Gates kapitány és Shaw ügynök szeme felcsillant, és egy pillanatra egymásra néztek. Talán kibillennek a holtpontról, ha bekapcsolódik a nyomozásba a kedvenc párosuk.
- A rendőrség utána néz Tyson börtönkapcsolatainak, hátha valamelyik elítélt a megoldás a pénzre, és átnézzük az utóbbi évek megoldatlan nagy értékű rablási ügyeit - nézett Gates kapitány Shaw ügynökre, mire Jordan egyetértően bólintott.
- Az FBI pedig kideríti, honnan érkezett a costa ricai számlára a pénz. Már jó úton haladunk, hogy vissza tudjuk követni a pénz útját.
Ryan és Espo egy emberként lépett előbbre, zsebre tett kézzel, magabiztosságot sugározva.
- Uram, mi vállaljuk az ejtőernyő-készítőket - nézett tettre készen Espo a kapitányra.
- És a plasztikai sebészeket - tette hozzá Ryan.
Gates pontosan tudta, miért ajánlkoztak ilyen lelkesen a nyomozói a munkára. Magukénak akarták Castle ügyét. Egy pillanatnyi hezitálás után bólintott, majd Shaw ügynökre emelte kemény, határozott tekintetét.
- A maguké Helga Ormond ügye, rendben? - kérdezte, bár inkább hatott közlésnek vagy parancsnak a mondata, annak ellenére, hogy nem volt hatalma az FBI ügynökei felett.
Jordan néhány másodpercig farkasszemet nézett a kapitánnyal, aztán fejével Castle és Beckett felé intve elmosolyodott.
- Rendben, csak tartsa őket szemmel! Nem szeretném, ha magánakcióba kezdenének - húzta fel a szemöldökét.
- Gondom lesz rájuk - villant Gates tekintete a két, szótlanul ácsorgó emberre. - Tisztában vagyok vele, hogy normális helyzetben nem vehetnének részt a nyomozásban, de Tyson üzenete felülírta a rendőrségi szabályokat - mondta, aztán Beckett-hez fordult. - Maguk is a Helga Ormond ügyön dolgoznak. Elvégre az üzenet szerint ez a gyilkosság maguknak szól.
Beckett alig észrevehetően elhúzta a száját, bár tudta, hogy a kapitánynak igaza van.
Pár pillanat múlva a kapitányság úgy nézett ki, mint egy bonyolult, de olajozottan és összehangoltan működő óriási gépezet. Mindenki telefonált, iratokat lapozott, adatokat egyeztetett, vagy éppen a számítógép képernyőjén megjelenő információkat elemezte, csak Beckett ült mozdulatlanul a fehér tábla előtt, amit két részre osztottak. A Kate-tel szemben levő oldalon a Castle elrablásához köthető adatok és az író fényképe, míg a másik oldalon a Helga Ormond-ról készült felvételek sorakoztak, középen pedig Tyson üzenete díszelgett Castle jellegzetes kézírásával. Beckett feliratokra szegezett tekintete és karba font keze jelezte, hogy ki akarja zárni a külvilágot.
Castle, kezében egy pohár gőzölgő, forró kávéval az íróasztal másik sarkára telepedett, és úgy tett, mintha a helyszínelők által készített fotókat tanulmányozná, miközben emlékek százai rohanták meg. Pillanatok, amikor közvetlenül Kate mellett ült, és az elméletgyártás közepette érezte a diszkrét, mégis mámorító parfümillatot, vagy a frissen mosott haj kellemes illatát. Most a külső szemlélő olyannak láthatta őket, mint két tartózkodó idegen, de ő érezte a köztük vibráló feszültséget.
Kate, anélkül, hogy megmozdult volna, oldalra sandított a férfi kezében tartott pohárra. Az, hogy Castle nem hozott neki kávét, jelzés volt. Még egy idegennek is vitt volna udvariasságból a fekete italból, de neki nem. Fájt. Nem a kávé hiánya, hanem a férfié. Fájt érezni a közelségét úgy, hogy közben nem érinthette meg, fájt a bánata, a sértettsége, a csalódása, amit ő okozott.
- Még jó, hogy csak az elrablásom miatt van kinn a fényképem - szólalt meg Castle, miközben alig észrevehetően Kate felé pillantott, aki csak ekkor eszmélt, hogy már nem a feliratokat, hanem az író fényképét bámulja. - Azért furcsa, hogy itt ülök, miközben a képem a táblán van. Hullákat szoktatok kitenni - mondta könnyedséget tettetve.
- Valami elkerülte a figyelmünket - vonta össze a szemöldökét Kate, úgy téve, mintha nem hallotta volna a férfi szavait. Nem akart rá reagálni, mert az első pillanatban majdnem azt mondta, hogy túl közel volt ahhoz, hogy a halála miatt legyen kinn a képe, és ő éppen azért szakított vele, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő. Megpróbálta kiiktatni gondolataiból a kettőjük kapcsolatát, és csak arra koncentrálni, hogy elkapják Tyson-t.
- Nem ezt az oldalt kellene tanulmányoznod? - intett a bögrét tartó kezével a Helga Ormond-ról készült képek felé Castle, miközben arcán egy apró, elégedett mosoly suhant át, amit egy pillanattal később hangos jajkiáltás váltott fel, miközben úgy ugrott fel, mint akibe tűt szúrtak.
-Ááááááá! Áhhh ...áhhh - tartotta távol testétől az immár üres poharat ösztönösen, miközben másik kezével próbálta elhúzni bőrétől a combjára tapadt, forró kávétól gőzölgő farmert.
Kate más helyzetben valószínűleg megmosolyogta volna a férfit az ügyetlenségéért, amiért magára borította a kávét, de most zakatoló szívvel kapta ki a férfi kezéből a poharat, hogy az, nem törődve az időközben kialakuló, szép számú nézőközönséggel, megszabadulhasson a nadrágjától. Tekintete egy pillanatig elidőzött a sötét folton, ami alatt a kígyómarást fedő kötés dudorodott. Ha a forró kávé átáztatta a kötést, és megégette a friss sebet, akkor Castle-nek nagyon nagy fájdalmai lehetnek.
- Gyere! - fogta meg erőteljesen a karját, és a félig letolt nadrágú férfit a pihenő felé húzta. Amikor beléptek az üres helyiségbe, becsapta az ajtót, hogy megkímélje Rick-et az avatatlan szemektől, aztán kétoldalt megmarkolta a farmer derekát, és egy határozott mozdulattal lejjebb húzta. A félelme beigazolódott. Az addig hófehér, steril kötést átáztatta a forró kávé, körülötte pedig vöröslött a megégett bőr. - Ülj le! - parancsolta, miközben a kávéfőzőgép alatti szekrényből előhúzott egy tiszta konyharuhát, és hideg vizet engedett rá. Ránézett a férfi fájdalomtól eltorzult arcára, és összeszorult a szíve. Elkapta tekintetét a fátyolos, kék szemekről, és a vizes ruhát gyengéden a fájdalmas területre simította. Megnyugodott, amikor látta, hogy Castle izmai elernyednek, és megkönnyebbülten dől hátra a székben.
- Köszönöm - nézett fel a fölé hajoló nő szemébe az író hálás tekintettel, és kezét a combján nyugvó finom ujjakra tette.
Beckett-tet olyan váratlanul érte a bensőséges érintés, hogy alig észrevehetően megremegett. Megrémült a hirtelen rátörő érzések áradatától, ezért ösztönösen kihúzta kezét a férfi ujjai alól, és zavarában nyelt egyet.
- Beviszlek a kórházba - jelentette ki ellentmondást nem tűrve, miközben hátrébb lépett. Túl sok, felkavaró érzelmet váltott ki belőle a férfi közelsége, puha, meleg kezének érintése, ezért menekülni próbált, mielőtt olyat tenne, amit később megbán.
- Nem kell - csendült fájdalmasan Castle hangja, de nem a kávé okozta égés fájt neki a legjobban. A Kate szemében megjelenő aggódás, a gyengédség, ahogy a borogatást a lábára tette, reménnyel töltötték el, bár nem akart reménykedni. El akarta fogadni a helyzetet, amit Kate rákényszerített, és soha többé nem akart könyörögni a nőnek, hogy válassza a szerelmüket. Amikor Kate elhúzta a kezét, és a "köszönöm"-re nem a kettejük számára oly kedves szóval válaszolt, keserűen gondolt arra, hogy már megint a reménykedés csapdájába esett. - El tudok menni egyedül is, nincs szükségem senkire - mondta dacosan, miközben felállt, és felhúzta a nadrágját.
- Ez nem kérdés volt Castle. A társam vagy, megsérültél, tehát beviszlek a kórházba - erősködött Kate, bár maga sem értette, miért, hiszen sokkal nehezebb volt elviselni a helyzetet, ha a férfi közelében volt. Nem akarta bevallani, hogy kimondhatatlanul vágyik erre a közelségre.
A férfi becsatolta a derékszíja csatját, aztán Kate feszültséggel teli tekintetébe nézett.
- Nem kell. Már nem vagyunk társak - ejtette ki nyugodtan a szavakat, és óvatosan lépkedve kibicegett a pihenőből.
Beckett dermedten állt, és tehetetlenül nézet utána. Most tudatosult benne, hogy egészen elveszítette a férfit.
Nem tudott belesüppedni az önsajnálatba, mert alighogy eltűnt Castle alakja a szeme elől, egy éles hang hasított a levegőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése