A teljes kijelzőt betöltő kép láttán már
kétsége sem lehetett afelől, hogy élete legszebbnek ígérkező napján a
legszörnyűbb rémálma vált valóra.
- Istenem - suttogta, miközben pislogás nélkül, merev tekintettel nézte a képet. A férfi, akivel le akarta élni az életét, akinek ma akart hűséget és szerelmet fogadni jóban és rosszban, egészségben és betegségben, egy szobához hasonlító helyiségben, kikötözve feküdt egy fémvázas ágyon az esküvői öltönyében. Úgy látszott, mintha aludna, de Beckett úgy gondolta, inkább bedrogozták. Nyelt egyet, és vett egy mély lélegzetet. Fejében cikáztak a gondolatok. Most már biztos, hogy Castle nem valami lehetetlen meglepetésre készül. Ki akarhatja elrabolni? Elég gazdag ahhoz, hogy tetemes váltságdíjat kérjenek érte, bár vannak nála sokkal gazdagabbak is, akiket nem véd semmilyen biztonsági személyzet, és könnyű célpontot jelentenek egy emberrablónak. Lehet egy őrült rajongó is, aki magáénak akarja tudni kedvenc íróját, mint ahogy a Tortúrában a Kathy Bates alakította Annie Wilkes foglyul ejtette a híres krimiírót, Paul Sheldont, akit James Cann játszott. Talán egy ilyen zavaros elméjű rajongója meg akarta akadályozni, hogy megnősüljön, hanem ki akarja sajátítani magának. Az sem kizárható, hogy Castle alvilágba nyúló kapcsolatainak egyike valamiért bosszút akar állni a férfin, és ezért rabolta el. Az, hogy a fényképet elküldték neki, mindenesetre arra utal, hogy az elrabló valamit szeretne Castle életéért cserébe, így az őrült rajongó variáció nem túl valószínű.
Felnagyította a képet, hogy közelebbről lássa a férfi arcát, de amikor érezte, hogy remegni kezd a keze, továbbította az üzenetet a kapitányság laborjába, majd hívta a technikusok vezetőjét, hogy minden lehetséges eszközt vessenek be, hogy minél több dolgot megtudjanak a kép alapján a lehetséges helyszínről. Talán egy apró tükröződés, vagy jellegzetes megvilágítás segíthet abban, hogy kiderítsék, hol tartják fogva az írót. A következő hívásnál vacillált, hogy a kapitányt, vagy Sorensont hívja-e, végül Gates nevénél érintette meg a kijelzőt. Mivel emberrablás történt, az FBI-t hivatalból úgyis értesítik.
- Gates - hallotta meg a kapitány kemény hangját, amiben most csodálkozás bujkált.
- Uram, a segítségét kérem. - Kate valahogy nem tudta azonnal kimondani, hogy Castle-t elrabolták. Olyan szürreális volt az egész, mintha egy rossz álom lenne, és ő csak arra várt, mikor ébred fel belőle.
- Miben segíthetnék én az esküvője napján? - ütközött meg a kapitány.
- Castle ... Castle-t elrabolták - préselte ki nehezen a szavakat.
A vonal túlsó végén néhány másodpercnyi csend lett.
- Ugye ez nem csak Mr. Castle idétlen tréfája? - kérdezte Gates kétkedve.
- Nem, uram - mondta Beckett olyan komolyan, hogy a kapitánynak már szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy nagyon súlyos a helyzet.
Miután Gates végighallgatta a tömör, lényegre törő beszámolót, közölte, hogy mozgósítja az FBI-t, Beckett pedig szóljon Martha-nak, hogy hamarosan mennek a technikusok, és a telefonra kötik a műszereiket, hogy be tudják mérni a hívást, ha jelentkezne az emberrabló.
- Maradjon Castle anyjával a lakásban! - hallatszott a kemény utasítás, és mielőtt Kate ellenkezhetett volna, folytatta. - Túlságosan közelről érinti az ügy. Nem engedhetem, hogy részt vegyen a nyomozásban, és valami őrültséget csináljon.
- Uram, én ...
- Ez nem kérés Beckett, hanem parancs!
Kate arcára először a döbbenet, aztán a mérhetetlen harag ült ki. Ha ölni lehetne egy tekintettel, és Gates a közelben lett volna, biztosan hamuvá porlad.
- Megértem, hogy mit érez, de ez a helyes döntés - törte meg a csendet a kapitány lágyabb hangon.
- Megérti? Hogyan érthetné meg? - öntötte el a düh Kate-t, és már az sem érdekelte, hogy a felettesével kiabál. - Magának is elrabolták a vőlegényét az esküvőjük napján, és kikötözve fogva tartotta valami őrült?
- Nem nyitok vitát - vált újra keménnyé Gates hangja, és letette a telefont.
Kate megsemmisülve dőlt a lépcsőház falának. Már egész testében remegett. Becsukta a szemét, és visszafojtva tehetetlen dühét, megoldást keresett a helyzetre. Egy dolgot biztosan tudott: nem fog ölbe tett kézzel arra várni, hogy az FBI fásult, leterhelt ügynökei keressék Castle-t, és talán kifussanak az időből. Nehéz szívvel gondolt arra, hogy vissza kell mennie Martha-hoz, és be kell számolnia a képről, és a következő órák várható eseményeiről az egyébként is kétségbeesett nőnek. Alexis-t is értesítenie kell, hiszen a lány, mit sem sejtve a történtekről, valószínűleg izgatottan készülődik az esküvőre. Minderre azonban csak néhány perce maradt, ha még ki akarja hallgatni Jackson-ékat, mielőtt megérkeznek az FBI ügynökei. Castle nem önszántából hagyta el a lakást és az épületet, tehát valakinek látnia kellett, amikor elhurcolták. Nem bízott senkiben. A saját fülével akarta hallani a tanúvallomásokat. Elszántan lökte el magát a faltól, és kettesével szedve a lépcsőfokokat, rohant vissza Castle lakásába.
Martha erősnek mutatta magát a hírek hallatán, de amikor meglátta a fiáról készült képet Beckett telefonján, elgyengültek a lábai, és lerogyott a kanapéra, aztán kétségbeesett tekintetét leendő menyére emelte.
- Tedd, amit kell! - mondta halkan. - Én beszélek Alexis-szel.
A két nő tekintete néhány másodpercre összefonódott, aztán Kate bólintott, és Lanie-re nézett, aki egy hosszú pislantással jelezte, hogy vigyázni fog az asszonyra.
Egy perc múlva Kate már Jackson-ék ajtaja előtt állt, és erőteljesen kopogott az ajtón. Mire türelmetlenségében megismételte volna a mozdulatot, Jake Jackson morcos arccal ajtót nyitott. A negyvenes évei vége felé járó szőke férfi fáradtan dörzsölte meg a szemét, aztán feltette aranykeretes szemüvegét.
- Kate Beckett nyomozó, NYPD - emelte fel a jelvényét Kate, bár látásból ismerték egymást a férfival, azon kívül, hogy üdvözölték egymást, sosem váltottak egy szót sem, így a férfi talán nem is tudta, hogy a felette lakó író menyasszonya rendőr. Időnként összefutottak az előtérben vagy a liftben, amikor reggel a kapitányságra sietett, vagy este, amikor hazaért. A férfi mindig olyan elegáns volt, mint akit skatulyából húztak elő. Egész megjelenéséről, jólfésült, ápolt külsejéről, a kezében tartott, elmaradhatatlan aktatáskájáról lerítt, hogy komoly üzletember.
- Nyomozó? - ráncolta össze meglepve homlokát a férfi, aztán őszintén hozzátette: - Azt hittem modell.
Más helyzetben jólesett volna a megjegyzés a nőnek, de most nem érdekelte.
- Beszélnem kell önnel! - mondta olyan határozottan, hogy a Jackson önkéntelenül oldalra lépett, hogy beengedje.
Castle újra végignézett az ágy alatti dobozban talált tárgyakon, fogta a bicskát és a nagyítót, és a nadrágzsebébe csúsztatta őket. Amikor az üveg fiolákat akarta becsomagolni a puha papírba, valami megragadta a figyelmét. Nemcsak a fiolák oldalán volt felirat, hanem az alján is volt valami ábra. Összehúzott szemekkel próbálta kivenni, hogy mit ábrázol a jel, aztán a mennyezeti lámpa felé tartotta, hogy jobban lássa. Amikor értelmet nyertek a vékonyka vonalak, meglepetésében nyelt egyet, és a másik üvegcsét is a fény felé tartotta. Semmi kétsége nem volt: az egyiken egy összetekeredett, felálló farkú kígyó, a másikon egy skorpió ábrája bújt meg. Ellenanyag, vagy kígyó- és skorpióméreg van a fiolákban? - töprengett. Abba már bele sem mert gondolni, hogy mi lehet ezekkel a szándéka Tyson-nak. Betekerte a fiolákat a papírba, visszahelyezte őket a kis dobozba, és a zakója belső zsebébe tette, aztán nagyot sóhajtva megfogta a fecskendőket és a tűket tartalmazó dobozkát, rátette a tetejét, és a zakója zsebébe csúsztatta. Elgondolkodva nézte az ásványvizes flakonokat. Az egyik már szinte teljesen üres volt. Vajon hány napig maradhat életben két liter vízzel? Ha nincs túl meleg, és valami lédús ételhez, mondjuk gyümölcshöz is hozzájutna, akkor elég sokáig, de ha nagyon meleg helyre viszi Tyson, akkor spórolnia kell vele, és ésszerűen be kell osztania. Már bánta, hogy meggondolatlanul szinte egy egész flakonnal megivott, amikor magához tért. Megpróbálta kikövetkeztetni, milyen irányba mehet a repülőgép. Ha NewYork-ból észak felé haladnak, akkor a hideg Kanadába mennek, ha keletre, akkor az Atlanti-óceán felett röpülnek éppen, ha délre, akkor a meleg, párás, esős Florida felé, ha nyugatra, akkor a száraz, meleg Préri, a Sziklás-hegység magas láncai, vagy a láncok közé zárt hatalmas sivatagok felé visz az útjuk, amik ebben az évszakban rettentő forróak is. Tekintete megállt az ásványvizeken, és önkéntelenül megtapogatta a belső zsebében lapuló fiolákat. Már sejtette, mi lesz az úti céljuk, és ez semmi jóval nem kecsegtetett, de nem volt ideje végiggondolni, hogy helyes lehet-e a következtetése, mert a háta mögül meghallotta Kate hangját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése