Fogta a telefonját, és azt az embert hívta, aki a legnagyobb segítséget tudja neki adni.
- Beckett nyomozó, azt hiszem világosan megmondtam, hogy letiltom az ügyről - hallotta meg a vonal végén Gates kapitány kemény, utasító hangját. - Remélem, nem azért hívott, hogy visszakönyörögje magát!
Kate összeszorította a száját, és egy pillanatra becsukta a szemét, hogy az indulatait megfékezze. Szüksége volt a kapitány támogatására. Az, hogy az emberrabló Jerry Tyson, egészen más megvilágításba helyezte az ügyet, és az abban elfoglalt szerepét. Már nem elég az, hogy a fiúk segítségével magánakcióba kezdjen, miközben Gates és az FBI előtt megjátssza a kezét tördelő, reménykedve várakozó menyasszonyt. A legnagyobb segítséget Gates tudja adni azzal, ha engedi, hogy aktívan részt vehessen a nyomozásban, hiszen nála jobban senki nem ismeri Tyson-t. Ráadásul a sorozatgyilkos legutóbb őt akarta büntetni azzal, hogy ha nem tudja megmenteni Castle, akkor a férfi halála az ő lelkén szárad. Talán most is ez a célja.
- 3XK visszatért - mondta szinte érzelemmentesen, de a szavak mögött hallani lehetett a visszafojtott feszültséget.
A kapitány hallgatott. A rövidítésnek komoly súlya volt. Olyan elkövetővel állnak szemben, aki már többször kicsúszott az igazságszolgáltatás kezei közül, sőt, kénye-kedve szerint játszott velük.
- Van erre bizonyítéka? - szólalt meg végre Gates.
Beckett már annak is örült, hogy a kapitány nem utasítja el a lehetőséget, ezért tömören beszámolt a Jake Jackson-tól és a portástól kapott információról, a londiner jelmezes férfiről, és a beszédes kezdőbetűjű névről.
- Ez csak feltételezés - állapította meg Gates, de a telefonon keresztül is érezhető volt, hogy nem tartja kizártnak a lehetőséget. Sőt! - Ismer még valakit, aki annyira gyűlölné az írót, vagy magát, hogy az esküvőjükre időzíti az emberrablást?
Kate kizártnak tartotta, hogy Castle-nek ellenségei lennének. A férfi gyermeki ártatlanságával, kisfiús sármjával, minden agresszivitást nélkülöző természetével, humorával és őszinteségével még az alvilág legkeményebb fenegyerekeit is le tudta venni a lábáról, és nem ártott soha senkinek, legalább is amióta ismeri. Annak pedig mekkora az esélye, hogy egy féltékeny vetélytárs, vagy egy őrült rajongó éppen ilyen kezdőbetűjű álnevet válasszon magának? Neki, mint gyilkossági nyomozónak, természetesen lehetnek bosszúra szomjas ellenségei, mégsem hitte, hogy erről lenne szó. Azok az emberek, akiket rács mögé juttatott, többségében elfogadták, hogy legyőzte őket a gyilkos-nyomozó játékban, de ha valaki bosszút forralna is ellene, sokkal valószínűbb lenne, hogy az ő életére támad, nem pedig Castle-t rabolja el.
- Nem, uram. Nem ismerek senkit, aki ezt tenné - mondta minden szót erőteljesen megnyomva, hogy a kapitány érezze a szavak súlyát.
- Ha Jerry Tyson az, akkor magát is bele akarja vonni az elmebeteg játékába - gondolkodott hangosan a kapitány, aztán elhallgatott. Tudta, hogy Beckett nem fog tétlenül ülni otthon, és azt is, ha engedi, hogy részt vegyen a nyomozásban, több esélye van szemmel tartani a nyomozót, mintha kizárja belőle, és magánakcióba kezd. Túlságosan becsülte ahhoz Beckett-tet, hogy hagyja a vesztébe rohanni, és mint nő tudta, hogy Tyson nem találhatott volna kegyetlenebb időzítést ennél a napnál. - Gondolom, a következő mondata az lenne, hogy engedjem vissza.
- Igen, uram.
Gates szinte látta maga előtt első számú nyomozója izzó tekintetét, felszegett állát, egész megfeszülő tartását, amik arról tanúskodtak, hogy olyan elszánt, hogy nincs erő, ami megállíthatná. - Vannak feltételeim - mondta ki nehezen a szavakat, miközben arra gondolt, lehet, hogy most követi el pályafutása legnagyobb hibáját.
Kate nyelt egyet. Bár az már biztos volt, hogy Gates megengedi, hogy nyomozzon, de lehet, hogy a feltételeivel megköti a kezét.
- A nyomozást az FBI vezeti, és maga ezt tudomásul veszi. Bekapcsolódhat a nyomozásba, de mindenről jelentést tesz Sorenson ügynöknek, és nekem is. És Beckett! - emelte fel a hangját. - Semmikor, sehova nem megy egyedül! Ez parancs. A maga, és Mr. Castle érdekében.
- Értettem - mondta komolyan Kate egy megkönnyebbült sóhaj után. Most vette csak észre, hogy már vagy fél perce visszafojtotta a lélegzetét. Tudta, hogy Gates sokat kockáztat a döntésével, és azt is, hogy igaza van. Semmi haszna nincs abból Castle-nek, ha ő belefut Tyson csapdájába, és nincsenek segítőik.
- Még szerencse, hogy előbb hallgatta ki a tanúkat, mint hogy leállítottam az ügyről! Lehet, hogy az FBI csak órák múlva jött volna rá az összefüggésre - jegyezte meg mintegy mellékesen a kapitány, de a cinkos hangsúlyból Kate azonnal tudta, hogy Gates tisztában van azzal, hogy a tiltás után kérdezte ki a tanúkat, de vagy 3XK különlegessége, vagy az FBI iránti ellenszenve miatt ezt most elnézi neki. - Azt hiszem, szüksége lesz még valaki segítségére. Egy régi barátom tartozik egy szívességgel. Talán el tudom intézni, hogy hamarosan felkeresse valaki, aki belelát az elmebeteg sorozatgyilkosok sötét lelkébe. Hallgasson rá!
Egy perc múlva Beckett olyan energiával lépett be a nappaliba, mintha egy teljesen más ember lenne. Nem volt vesztegetni való ideje. Alig tett meg pár métert, amikor nyílt az ajtó, és Sorenson ismerős alakja lépett be egy szürke öltönyös, fehér inges ügynök, és három helyszínelő kíséretében, akik elhúzott szájjal szemlélték a tetthelyet beszennyező embereket. Ahogy Will meglátta, egyszerre felé indult, és csak egy kézmozdulattal jelezte társainak, hogy tegyék a dolgukat.
- Szia Kate - üdvözölte szomorú tekintettel a nőt. - Nagyon sajnálom.
- Nem a sajnálatodra van szükségem, hanem a segítségedre! - csattant a kelleténél élesebben a nő hangja.
- Segíteni fogunk, csak ne csinálj semmi őrültséget - mondta szelíden, de a féltő mondatot most nem vette jó néven a pattanásig feszülő idegrendszerű nő.
- Miért gondolja mindenki, hogy őrültséget fogok csinálni? - szűkült össze a szeme, de abban a pillanatban megszólalt a kezében tartott telefon, és Ryan nézett rá tengerkék szemével a kijelzőről. A nyomozó látványa egy képet hívott elő agya legrejtettebb zugából. Egy pillanatra érezte, ahogy testét olyan erővel húzza a mélység, amit nem tud ellensúlyozni a párkányba görcsösen kapaszkodó ujjaival, és már zuhanna a halálba, amikor Kevin keze elkapja. Hát igen, csinált már őrültséget! Kihangosította a készüléket.
- Beckett! Valaki használta Castle hitelkártyáját a kikötőben, a 12-es dokknál, két órával ezelőtt - hadarta a nyomozó.
- Nézzetek utána! Kérjétek le a biztonsági kamerák felvételeit. Negyed óra múlva benn leszek - mondta határozottan, aztán mielőtt eltette volna a telefont, megnézte, pontosan mikor is kapta az ágyhoz kötözött íróról készült képet. A kép később érkezett, mint ahogy a képet megkapta. - Lehet, hogy pénzkivételre kényszerítették, mielőtt kikötözték - gondolkodott hangosan.
- Gates kapitány hívott az előbb - fogta meg Kate karját Sorenson, hogy a figyelmét magára vonja. - Nem tetszik a döntése, de elfogadtam a kérését. Mit tudtál még meg?
Beckett lopva a kanapén ülő Martha-ra és Lanie-re pislantott, akik mintha megérezték volna, hogy valami történt, felálltak, és feléjük léptek.
Egy másodpercig vacillált, hogy beszéljen-e Martha előtt 3XK-ről, aztán azt tette, amit Castle is mindig tett, ha az anyjáról vagy a lányáról volt szó. Elmondta az igazat. Amíg beszélt, látta, hogy Will szeme összeszűkül, tekintete elgondolkodóvá válik, Martha viszont pislogás nélkül, szinte dermedten hallgatja a szavait, Lanie tekintetébe pedig fájdalom költözik.
- Be kell mennem a kapitányságra. Ha az emberrabló telefonál, neked kell beszélni vele - fogta meg az asszony kezét. Látta rajta, hogy keményen tartja magát, de bármilyen nagyszerű színésznő volt, tekintete elárulta, hogy retteg.
- Rendben. Mit kell tennem?
- Minél hosszabb ideig szóval kell tartanod, és bizonyítékot kell kérned arra, hogy Castle él. Menni fog - húzta alig látható, biztató mosolyra a száját Kate, és megszorította a nő kezét. - Lanie? - nézett kérdőn, szokatlanul szótlan barátnőjére.
- Maradok - pillantott Martha felé a törvényszéki orvos, mire Beckett bólintott, és hálásan elmosolyodott. - Kate, én nem gondoltam, hogy ilyen megtörténhet. Ha bármiben segíteni tudok ...
- Igen, tudsz. Hamarosan itt lesz Alexis. Légy velük! - kérte barátnőjétől. El sem tudta képzelni, hogyan tudja elviselni a helyzetet Alexis azok után, hogy egy hasonló helyzetet már átélt egyszer, csak ott ő volt az áldozat.
- Indulhatunk? - zökkentette ki a fájdalmas gondolatból az ajtóban álló Sorenson hangja. Még egy pillantást vetett a szobára, aztán vett egy nagy levegőt, és elindult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése