De vajon az igazi emlékeit adja vissza?
Végignézett magán. Az öltöny, az ing és a nyakkendő, de még a nehezen kiválasztott cipő is rendben volt. A mellény nem volt rajta, és ez elgondolkoztatta. Kate-nek tetszett, ő azonban furcsán érezte benne magát, ezért már az öltöny és a nyakkendő kiválasztáskor közölte, hogy nem veszi fel. Az üzletben csak talányosan mosolygott rá a nő, amiből nem tudta megállapítani, hagyja-e, hogy az ő akarata érvényesüljön, vagy csak arra vár, hogy hazaérkezve megvívják a kis csatájukat. Elmosolyodott az emlékre.
- Azt hittem, a menyasszonynak kell egy sor ruhát felpróbálni, hogy az esküvője napján tündököljön, nem a vőlegénynek - huppant fáradtan a kanapéra morgolódva, amikor végre hazaértek, és lepakolták a csomagokat.
- Hát, azért nem árt, ha a tündöklő menyasszony mellett álló vőlegény is elfogadhatóan néz ki - mosolygott rá incselkedve Kate.
- Mi? Elfogadhatóan? Olyan elegáns voltam abban a hacukában, hogy a varrodából kikukucskáló varrónők majdnem elaléltak a látványomtól - szegte fel a fejét büszkén, miközben kihívóan pillantott a nyomozóra.
- Azt figyeld majd, hányan alélnak el az én látványomtól! - villant a nő szeme kihívóan, miközben a huncut mosoly kacérrá változott az arcán. - Csak nehogy te is elalélj! - húzta fel figyelmeztetően a szemöldökét, miközben leült mellé, lerúgta a hihetetlenül magas sarkú cipőt, és lábait áttéve a férfi combján, elheveredett a kanapén.
- Ez mégsem igazság - duzzogott Castle, miközben finoman simogatni kezdte a nő izmos, mégis kecses lábszárát. - A menyasszony láthatja, sőt, kritizálhatja a vőlegény ruháját, a vőlegény meg eszi, nem eszi nem kap mást alapon, az oltár előtt láthatja csak meg a menyasszonyt.
- Tudod Castle, a menyasszony már ekkor készül a házasságban betöltött szerepére - mondta ártatlan arccal a nő, aztán amikor Castle elégedetten elmosolyodott, hozzátette: - arra, hogy az ő akarata fogja meghatározni ...
- Mit? Azt, hogy milyen ruhát vegyek fel? - vágott a szavába a férfi.
- Inkább azt, hogy a házasságban ki fogja viselni a nadrágot - húzta fel egy pillanatra huncutul a szemöldökét Beckett.
- Mit? Azt, hogy milyen ruhát vegyek fel? - vágott a szavába a férfi.
- Inkább azt, hogy a házasságban ki fogja viselni a nadrágot - húzta fel egy pillanatra huncutul a szemöldökét Beckett.
- Ha-ha! Nagyon vicces - húzta el a száját a férfi. - A mellényt akkor sem fogom felvenni! - vágott egy durcás grimaszt, aztán egy pillanat múlva kajánul elvigyorodott. - Most pedig megmutatom, ki is hordja a nadrágot! - villant pajkosan a tekintete, és ujjai Kate lábszáráról a térdére siklottak, majd lassan egyre feljebb kúsztak. Amikor tenyere a hosszú, izmos, mégis karcsú combok belső felére vándorolt, Kate behunyta a szemét, és jólesően sóhajtott.
- Azt hiszed, hogy most az történik, amit te akarsz?- nézett ki félig lezárt szemhéjai alól, miközben mosolyogva élvezte a finom simogatást.
- Naná, hogy az történik! - bólintott magabiztosan a férfi, miközben ujjai mát Kate farmerjának gombját próbálták átbújtatni a lyukon, aztán amikor sikerrel járt, lassan lehúzta a cipzárt.
- Ühm ... nézett a kék szemekbe kihívóan a nő, aztán kezeit az író nyakára fonva maga fölé húzta, és gyengéden megcsókolta.
Castle sejtette, hogy Kate már akkor tisztában volt azzal, hogy hol fognak kilyukadni, amikor leült mellé, és lábait az övé fölé tette, ezért várta, hogy Kate megjegyezze ezt a tényt, de nem szólt. Teljes odaadással adta át magát a csóknak, Castle pedig hálás volt neki, amiért meghagyta abban a hitben, hogy igen is, most ő irányít. Ajkuk puhán találkozott, aztán érezte, ahogy az édes cseresznyeajkak elnyílnak, hogy nyelvük mámorító játékba kezdhessen. Keze lassan besiklott a fehér ing alá, és érezte, ahogy a meleg, bársonyos bőr megborzong, amikor ujjai elérték a melltartóba bujtatott telt halmokat. Érezte, ahogy Kate végighúzza ujjait a gerince mentén, aztán a tarkóján felborzolja a haját. Az érintések felkeltették a vágyait, légzése felgyorsult, szíve gyorsabb ritmusra váltott, elárasztotta bőrét a forróság, feszülő ágyéka szabadulni akart a ruha rabságából. Éppen Kate nyakának legérzékenyebb pontját csókolgatta, finoman érintve ajkát a selymes bőrhöz, amikor a nő izmai megfeszültek. Meglepetten hagyta abba a kellemes mozdulatot, és kissé hátrébb húzódott. Akkor hallotta meg a zárban forduló kulcs hangját. Olyan hévvel próbált lekászálódni Kate-ről, és függőleges helyzetbe tornászni magát, hogy megcsúszott, és térde hangos koppanással ért földet. Fájó testrészét szorongatva huppant a kanapéra, miközben Kate már egy mozdulattal lehúzta felcsúszott ingét, és mire nyílt az ajtó, már összeborzolódott haját igazgatta.
- Á! Már haza is értetek? Azt hittem Katherine, hogy nehezebb dolgod lesz Richard-dal, és tovább elhúzódik a próba - száguldott be az ajtón, három jókora csomaggal a kezében, Martha.
- Anya! Ilyen korán? Azt hittem, neked lesz nehéz dolgod, hogy végre megtaláld a megfelelő ruhát - jegyezte meg élcelődve Castle, miközben fájdalmas arccal dörzsölgette a térdét.
- Hát, az az igazság, hogy nem tudtam választani - tárta szét a karját az asszony, aztán elégedetten a csomagokra mutatott - ezért megvettem mind a három ruhát, ami szóba jöhet. Mi történt veled Richard? - vált aggodalmassá az arca, amikor tekintete megállapodott a fián. - Csak nem néhány ruha miatt vágsz ilyen kétségbeesett képet?
- Nem, csak fáj a térdem. Biztos front van - morogta bosszúsan a férfi.
- Már megijedtem, hogy nem sikerült megállapodnotok a ruhádat illetően.
- Hát, már a célegyenesben vagyunk - szólalt meg Kate. - Igaz, még a mellény sorsa nem dőlt el - fűzte hozzá gonosz kis mosollyal a szája sarkában, hiszen tudta, hogy Martha mellény-párti.
- De, eldőlt. Mondhattok bármit, akkor sem fogom felvenni - jelentette ki határozottan, és rendíthetetlenséget színlelve hátra dőlt a kanapén, mire Kate összehúzott szemöldökkel, anyja pedig karba font kézzel, fejcsóválva nézett rá.
- Hát, én arra nem vennék mérget, de ti tudjátok - mondta Martha, miközben jót derült fia gyenge próbálkozásán, a női túlerővel szemben.
Castle legnagyobb bosszúságára, Martha előszedte mind a három ruhát, és megmutogatta őket Kate-nek, aki udvariasan megdicsérte őket, miközben lopva hol rá, hol a hálószoba felé pillantott. Az anyja viszonylag gyorsan a szobájába vonult új szerzeményeivel, ők meg egymásra nézve fellélegeztek.
- Nos, Mr. Castle, még mindig meg akarja mutatni, hogy ki az úr a házban? - húzta fel kacéran a szemöldökét Beckett, és már suhant is a hálószoba felé, ő meg elégedetten mosolyogva bicegett utána.
Hát, azt nem mondhatta, hogy ami ezek után a hálószobában történt, az az ő akaratát tükrözte, de egyáltalán nem bánta. Sőt! Szerette, amikor Kate levetkőzte minden gátlását, és szabad utat adott a szenvedélyes énjének. A kényszerű várakozás mindkettejüket türelmetlenné tette, ezért a csókok és simogatások között igyekeztek mielőbb megszabadítani egymást az oly fölöslegessé váló ruhadaraboktól.
Ahogy csukott szemmel ült az acélvázas ágy szélén, olyan élénken élt emlékezetében az emlék, hogy szinte érezte, ahogy a Kate bársonyos, meleg bőre hozzásimul a mellkasához, hasához, ágyékához, ahogy karcsú lábai az övére fonódnak, ujjai felborzolják a tarkóján levő sűrű hajszálakat, puha ajkai a fülcimpájával játszadoznak, forró lehelete cirógatja a bőrét.
A repülőgép, és vele együtt a börtönéül szolgáló szoba is megrázkódott. Az emlék hirtelen szertefoszlott, és a légörvény keltette mozgás ráébresztette, hogy nem fecsérelheti az idejét emlékekre, még akkor sem, ha olyan mámorítóak, mint annak a szenvedélyes estének a képei. Mintha a repülőgép visszarázta volna a valóságba, újra végignézett magán. A mellénytől nem lett okosabb, bár olyan érzése volt, mintha később engedett volna a két nő nyomásának. Megforgatta a karikagyűrűt az ujján. A hiányzó gravírozás jobban izgatta. Valami nem stimmelt az egész esküvővel, bár még nem tudta mi. Felállt, és a kamera alatti falnak támaszkodott. Talán, ha nem érzi magán Tyson kutató, gúnyos tekintetét, akkor jobban tud gondolkodni.
Gyűrű, fátyol, mellény és a furcsa felvétel az esküvőről. Tyson manipulálni akarja, de mivel? Hirtelen elakadt a gondolata a "manipulálni" szón. Egy felvételt is lehet manipulálni! De még mennyire! Mi van, ha Tyson az esküvőről készült felvételt meghamisította? Mi van, ha semmi nem az, aminek látszik?
Kate megrázkódott. Mintha a félelem jeges kézként simított volna végig rajta. 3XK itt van, él, és bosszúra szomjazik. Az első dolog, ami megfordult a fejében, hogy Tyson nem fogja saját kezűleg megölni Castle-t, az nem kihívás neki, és inkább akar szenvedést okozni nekik, mint elvenni az életüket. Ez persze nem azt jelenti, hogy Castle nincs veszélyben, csak azt, hogy külső tényezőkre bízza az életét vagy a halálát. Tyson játszani akar, egy beteg elme velejéig gonosz játékát. Ha pedig nem tudja kitalálni a gondolatait, és nem előzi meg egy lépéssel, akkor Castle meg fog halni. Érezte, hogy egész testében remeg, mintha kiszállt volna belőle minden erő. Bement a fürdőszobába, és amint becsukódott háta mögött az ajtó, lábai erőtlenül rogytak össze. Mintha egész nap összes félelme mázsás súlyként zuhant volna rá, összekuporodva dőlt a csempének, és zokogott. Alig telt el néhány másodperc, amikor kézfejével letörölte a könnyeit, és felnézett az előtte álló mosdókagylóra és a hatalmas tükörre. Egy pillanatra látta maga előtt Castle-t, ahogy előző reggel egy szál törölközőben, kócos, vizes hajjal állt a tükör előtt, és éppen végighúzta a borotvát az arcán. Amikor meglátta, hogy belépett a fürdőszobába, kisfiús, csibészes mosolyával belenézett a tükörbe. A mosolyt még aranyosabbá tette a félig borotvált, félig habos arc látványa.
Kate felállt, és a tükörre nézett, de most csak saját rémült arcával találta szembe magát. Vett egy nagy levegőt, megmosakodott, és újra a tükörbe nézett. Már nem rémület volt a tekintetében, hanem elszántság. Egy perc alatt végiggondolta, a lehetőségeit. 3XK egészen más megvilágításba helyezte a dolgokat. Ha meg akarja menteni Castle-t, segítséget kell kérnie.
Fogta a telefonját, és azt az embert hívta, aki a legnagyobb segítséget tudja neki adni.
- Azt hiszed, hogy most az történik, amit te akarsz?- nézett ki félig lezárt szemhéjai alól, miközben mosolyogva élvezte a finom simogatást.
- Naná, hogy az történik! - bólintott magabiztosan a férfi, miközben ujjai mát Kate farmerjának gombját próbálták átbújtatni a lyukon, aztán amikor sikerrel járt, lassan lehúzta a cipzárt.
- Ühm ... nézett a kék szemekbe kihívóan a nő, aztán kezeit az író nyakára fonva maga fölé húzta, és gyengéden megcsókolta.
Castle sejtette, hogy Kate már akkor tisztában volt azzal, hogy hol fognak kilyukadni, amikor leült mellé, és lábait az övé fölé tette, ezért várta, hogy Kate megjegyezze ezt a tényt, de nem szólt. Teljes odaadással adta át magát a csóknak, Castle pedig hálás volt neki, amiért meghagyta abban a hitben, hogy igen is, most ő irányít. Ajkuk puhán találkozott, aztán érezte, ahogy az édes cseresznyeajkak elnyílnak, hogy nyelvük mámorító játékba kezdhessen. Keze lassan besiklott a fehér ing alá, és érezte, ahogy a meleg, bársonyos bőr megborzong, amikor ujjai elérték a melltartóba bujtatott telt halmokat. Érezte, ahogy Kate végighúzza ujjait a gerince mentén, aztán a tarkóján felborzolja a haját. Az érintések felkeltették a vágyait, légzése felgyorsult, szíve gyorsabb ritmusra váltott, elárasztotta bőrét a forróság, feszülő ágyéka szabadulni akart a ruha rabságából. Éppen Kate nyakának legérzékenyebb pontját csókolgatta, finoman érintve ajkát a selymes bőrhöz, amikor a nő izmai megfeszültek. Meglepetten hagyta abba a kellemes mozdulatot, és kissé hátrébb húzódott. Akkor hallotta meg a zárban forduló kulcs hangját. Olyan hévvel próbált lekászálódni Kate-ről, és függőleges helyzetbe tornászni magát, hogy megcsúszott, és térde hangos koppanással ért földet. Fájó testrészét szorongatva huppant a kanapéra, miközben Kate már egy mozdulattal lehúzta felcsúszott ingét, és mire nyílt az ajtó, már összeborzolódott haját igazgatta.
- Á! Már haza is értetek? Azt hittem Katherine, hogy nehezebb dolgod lesz Richard-dal, és tovább elhúzódik a próba - száguldott be az ajtón, három jókora csomaggal a kezében, Martha.
- Anya! Ilyen korán? Azt hittem, neked lesz nehéz dolgod, hogy végre megtaláld a megfelelő ruhát - jegyezte meg élcelődve Castle, miközben fájdalmas arccal dörzsölgette a térdét.
- Hát, az az igazság, hogy nem tudtam választani - tárta szét a karját az asszony, aztán elégedetten a csomagokra mutatott - ezért megvettem mind a három ruhát, ami szóba jöhet. Mi történt veled Richard? - vált aggodalmassá az arca, amikor tekintete megállapodott a fián. - Csak nem néhány ruha miatt vágsz ilyen kétségbeesett képet?
- Nem, csak fáj a térdem. Biztos front van - morogta bosszúsan a férfi.
- Már megijedtem, hogy nem sikerült megállapodnotok a ruhádat illetően.
- Hát, már a célegyenesben vagyunk - szólalt meg Kate. - Igaz, még a mellény sorsa nem dőlt el - fűzte hozzá gonosz kis mosollyal a szája sarkában, hiszen tudta, hogy Martha mellény-párti.
- De, eldőlt. Mondhattok bármit, akkor sem fogom felvenni - jelentette ki határozottan, és rendíthetetlenséget színlelve hátra dőlt a kanapén, mire Kate összehúzott szemöldökkel, anyja pedig karba font kézzel, fejcsóválva nézett rá.
- Hát, én arra nem vennék mérget, de ti tudjátok - mondta Martha, miközben jót derült fia gyenge próbálkozásán, a női túlerővel szemben.
Castle legnagyobb bosszúságára, Martha előszedte mind a három ruhát, és megmutogatta őket Kate-nek, aki udvariasan megdicsérte őket, miközben lopva hol rá, hol a hálószoba felé pillantott. Az anyja viszonylag gyorsan a szobájába vonult új szerzeményeivel, ők meg egymásra nézve fellélegeztek.
- Nos, Mr. Castle, még mindig meg akarja mutatni, hogy ki az úr a házban? - húzta fel kacéran a szemöldökét Beckett, és már suhant is a hálószoba felé, ő meg elégedetten mosolyogva bicegett utána.
Hát, azt nem mondhatta, hogy ami ezek után a hálószobában történt, az az ő akaratát tükrözte, de egyáltalán nem bánta. Sőt! Szerette, amikor Kate levetkőzte minden gátlását, és szabad utat adott a szenvedélyes énjének. A kényszerű várakozás mindkettejüket türelmetlenné tette, ezért a csókok és simogatások között igyekeztek mielőbb megszabadítani egymást az oly fölöslegessé váló ruhadaraboktól.
Ahogy csukott szemmel ült az acélvázas ágy szélén, olyan élénken élt emlékezetében az emlék, hogy szinte érezte, ahogy a Kate bársonyos, meleg bőre hozzásimul a mellkasához, hasához, ágyékához, ahogy karcsú lábai az övére fonódnak, ujjai felborzolják a tarkóján levő sűrű hajszálakat, puha ajkai a fülcimpájával játszadoznak, forró lehelete cirógatja a bőrét.
A repülőgép, és vele együtt a börtönéül szolgáló szoba is megrázkódott. Az emlék hirtelen szertefoszlott, és a légörvény keltette mozgás ráébresztette, hogy nem fecsérelheti az idejét emlékekre, még akkor sem, ha olyan mámorítóak, mint annak a szenvedélyes estének a képei. Mintha a repülőgép visszarázta volna a valóságba, újra végignézett magán. A mellénytől nem lett okosabb, bár olyan érzése volt, mintha később engedett volna a két nő nyomásának. Megforgatta a karikagyűrűt az ujján. A hiányzó gravírozás jobban izgatta. Valami nem stimmelt az egész esküvővel, bár még nem tudta mi. Felállt, és a kamera alatti falnak támaszkodott. Talán, ha nem érzi magán Tyson kutató, gúnyos tekintetét, akkor jobban tud gondolkodni.
Gyűrű, fátyol, mellény és a furcsa felvétel az esküvőről. Tyson manipulálni akarja, de mivel? Hirtelen elakadt a gondolata a "manipulálni" szón. Egy felvételt is lehet manipulálni! De még mennyire! Mi van, ha Tyson az esküvőről készült felvételt meghamisította? Mi van, ha semmi nem az, aminek látszik?
Kate megrázkódott. Mintha a félelem jeges kézként simított volna végig rajta. 3XK itt van, él, és bosszúra szomjazik. Az első dolog, ami megfordult a fejében, hogy Tyson nem fogja saját kezűleg megölni Castle-t, az nem kihívás neki, és inkább akar szenvedést okozni nekik, mint elvenni az életüket. Ez persze nem azt jelenti, hogy Castle nincs veszélyben, csak azt, hogy külső tényezőkre bízza az életét vagy a halálát. Tyson játszani akar, egy beteg elme velejéig gonosz játékát. Ha pedig nem tudja kitalálni a gondolatait, és nem előzi meg egy lépéssel, akkor Castle meg fog halni. Érezte, hogy egész testében remeg, mintha kiszállt volna belőle minden erő. Bement a fürdőszobába, és amint becsukódott háta mögött az ajtó, lábai erőtlenül rogytak össze. Mintha egész nap összes félelme mázsás súlyként zuhant volna rá, összekuporodva dőlt a csempének, és zokogott. Alig telt el néhány másodperc, amikor kézfejével letörölte a könnyeit, és felnézett az előtte álló mosdókagylóra és a hatalmas tükörre. Egy pillanatra látta maga előtt Castle-t, ahogy előző reggel egy szál törölközőben, kócos, vizes hajjal állt a tükör előtt, és éppen végighúzta a borotvát az arcán. Amikor meglátta, hogy belépett a fürdőszobába, kisfiús, csibészes mosolyával belenézett a tükörbe. A mosolyt még aranyosabbá tette a félig borotvált, félig habos arc látványa.
Kate felállt, és a tükörre nézett, de most csak saját rémült arcával találta szembe magát. Vett egy nagy levegőt, megmosakodott, és újra a tükörbe nézett. Már nem rémület volt a tekintetében, hanem elszántság. Egy perc alatt végiggondolta, a lehetőségeit. 3XK egészen más megvilágításba helyezte a dolgokat. Ha meg akarja menteni Castle-t, segítséget kell kérnie.
Fogta a telefonját, és azt az embert hívta, aki a legnagyobb segítséget tudja neki adni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése