Változatok egy témára 7/13

Kate elnyílt szájjal, lélegzetvisszafojtva hallgatta a megszeppent portást, aztán nyelt egyet, és a telefonjáért nyúlt.

- Espo! Megvannak a térfigyelő kamerák felvételei? - kérdezte sürgetve, amikor meghallotta a vonal nyitását jelző kattanást.

- Igen, de még nem láttuk őket. Történt valami? - kérdezte a nyomozó, mivel nem kerülte el a figyelmét Beckett furcsa hangszíne. Ha nem ismerte volna olyan jól, akkor ezt az idegesség számlájára írta volna, de tudta, hogy ez több annál. Ez félelem.

Beckett lényegre törőn számolt be a férfinak a telefonjára érkezett képről, a Jackson-tól és a portástól kapott információról. A londinerrel minden értelmet nyert. A tettes könnyedén elvegyül a jelmezes vendégek között, valahogy bejut Castle lakásába, és az elkábított férfit egy ládába téve, a csomagszállító kis kocsival kijuttatja az épületből. Londinernek öltözve, egy jelmezes rendezvény vendégeként, ezt akár mindenki szeme láttára megtehette anélkül, hogy gyanút keltene. 
- Tehát egy londinernek öltözött férfit keressünk - szólalt meg Espo a beszámoló végén.

- Igen. Javi, át tudnád küldeni a felvételeket Castle e-mail címére?

A férfi egy pillanatig hallgatott. Azonnal tudta, miért kéri ezt Beckett. Mindig, minden körülmények között elkötelezett volt a nő mellett, az életét is kockáztatná érte, ugyanakkor azt is tudta, hogy ez egy különleges, nem mindennapi helyzet, ami  jobban megviseli Beckett-et, mint az édesanyja halála óta bármi. Ilyen lelkiállapotban pedig hajlamos őrültségeket is elkövetni az ember, és ő nem szerette volna, ha a nőnek baja esik.

- Igen - válaszolta határozottan. Magában már döntött. Beckett nem hétköznapi nő, nem fog összeroppanni, hanem foggal, körömmel harcolni fog, ő pedig segít neki.

- Mielőtt igent mondasz, valamit tudnod kell.

- Gates letiltott az ügyről, ugye?  - suhant át egy halvány mosoly Espo arcán két okból. Egyrészt, hogy ilyen jól ismeri a nőt, másrészt jólesett neki Kate őszintesége és bizalma.

- Igen - szólalt meg Kate egy pillanatnyi hallgatás után. Nem teheti meg Espo-val, hogy a tudta nélkül rángatja bele a szabályszegésbe, ami tönkreteheti a karrierjét, csak reménykedhet abban, hogy a férfi lojális lesz vele, mint már oly sokszor. - A lakásba parancsolt, ami hamarosan nyüzsögni fog az FBI ügynököktől. 

- Beckett! Számíthatsz rám! - csendült meggyőződéssel a férfi hangja. - Azonnal lemásolom őket, és küldöm. Ryan akar veled beszélni - tette hozzá, és átadta a készüléket társának.

Beckett érezte, ahogy felgyorsul a szívverése. Nem tudta, Ryan hogyan reagál a helyzetre. Javi-val ellentétben, ő megértette Kevin döntését, amikor nem ment velük vakon, erősítés nélkül Maddox ellen. Nem arról volt szó, hogy Ryan nem áll ki mellettük, csak ő reálisan gondolkodva felmérte a veszélyeket, és tudta, hogy a vesztükbe rohannak. Kevin akkori döntésének köszönhette az éltét. Most Castle életéről van szó.

- Beckett? – hallotta meg a férfi feszült hangját, miközben a lift felé lépkedett. – Veletek vagyok … - mondta határozottan, de Kate úgy érezte, a férfi elharapta a mondat végét, és szíve szerint hozzá tett volna valami.

- Addig, amíg valami őrültséget nem csinálunk – fejezte be a férfi mondatát Beckett, és egy halvány mosoly suhant át az arcán. Ryan nem szólt, de szinte látta maga előtt, ahogy a férfi aggodalmasan összeráncolja a homlokát, és bólint. – Köszönöm – mondta hálásan, amikor meghallotta, hogy az épület bejárati ajtaja hangos csattanással vágódik ki. Miközben megnyomta a legfelső szintet jelző gombot a liftben, látta a technikai felszereléseiket cipelő FBI ügynököket és technikusokat belépni az előtérbe. Miközben becsukódott a liftajtó, a technikusok mögött meglátta Sorenson ismerős alakját.

Behunyt szemmel dőlt a lift hátsó falának. Jobban örült volna egy ismeretlen ügynöknek, mint Will-nek. Felvillantak előtte Castle és Sorenson szurkálódásai és finom kis erőfitogtatások, az egy évvel korábbi közös ügyük minden feszültsége, amit az ügynök sóvárgása és Castle féltékenysége táplált. Vajon Sorenson minden tőle telhetőt megtesz egy olyan emberért, akihez egykori szerelme feleségül akar menni? Azt sem tudta megítélni, hogy könnyebb vagy nehezebb lesz-e eltitkolnia, hogy a saját szakállára is nyomoz, ha az ügynök állandóan a közelében lesz. Vajon elnézné a magánakcióit a férfi, vagy jelentené a felettesének?

A lift hangos kattanással megállt, és ez kizökkentette a kétkedő gondolatokból. A lakásba lépve mintha rászakadt volna a fájdalom. Martha ugyan kemény vonásokat erőltetett az arcára, de olyan görnyedt testtartással és mereven összekulcsolt ujjakkal ült maga elé meredve a nappali kanapéján, hogy Kate szinte érezte a belőle áradó félelmet. Lanie mellette ült, és halkan mondott valamit az asszonynak, mire az bólintott, aztán az ajtónyitásra mindketten felé fordították a fejüket.

- Már jön az FBI. Felszerelik a műszereiket a telefonra, hátha jelentkezik az emberrabló – hadarta Kate, miközben az asszony mellé ült, és ujjait a kezére kulcsolta. Martha ráemelte átható kék szemét, és várta a folytatást. Érezte, hogy a nyomozó valami fontosat akar közölni. – A kapitány engem letiltott az ügyről, de ez nem jelenti azt, hogy tétlenül várakozok. Vannak segítőim, de az is kell, hogy itt a lakásban is számíthassak valakire – mondta jelentőségteljesen az asszony szemébe nézve Kate.

Nem kellett ennél többet mondania. Hirtelen megérezte, miről beszélt Castle, amikor azt mondta, lelki kapocs van közte és az anyja között. Melegség járta át a lelkét. Az asszony alig észrevehetően bólintott, és hosszan pislantott egyet, aztán kezét kihúzta Kate ujjai közül, és most ő fogta meg a nyomozó kezét.

- Tedd, amit tenned kell, én is tenni fogom – mosolyodott el halványan.

- Van egy nyom, amin elindulhatunk. Hamarosan új információkat kapok. 

Még folytatta volna a gondolatot, de hangos, sürgető kopogtatás jelezte, hogy az FBI megérkezett. Egy perc múlva mintha megszállták volna a lakást, mindenhol technikusok sürgölődtek. Sorenson nem jött fel a csapattal, Beckett feltételezte, hogy megkezdték a portás és a lakók kihallgatását. A lakásba lépők névét tartalmazó könyvet lenn hagyta a portán, de Eddie papírját, amin felsorolta a jelmezeket, Mr. Jackson pedig hozzá párosította a vendégek neveit, a zsebében őrizte. Az egyetlen név, ami nem szerepelt a lapon, kitörölhetetlenül az agyába égett. Th. Xavier Key. Nem szokott az érzéseire hagyatkozni, de most biztos volt abban, hogy a név valószínűleg nem valódi, de jelentősége van. Amíg Martha eligazította az ügynököket a lakásban, fogta a laptopját, és bevonult a hálószobájukba. Minden létező keresőprogramba beírta a nevet, de értékelhető találatot egyik sem adott ki. Mereven bámulta a keresősorba írt nevet. Key, azaz kulcs. Olyan, mintha valaminek a kulcsa lenne maga a név. Ahogy a gondolat végigsuhant az agyán, már tudta a választ. ThreeXK, azaz 3XK!

Castle előre dőlve ült az ágyon, összekulcsolt kezeit a combján nyugtatva. Megpróbált nyugalmat erőltetni magára, hogy józanul gondolkodva tudja helyretenni agyában az előbb látott filmrészleteket. Már nem az érdekelte, hogy Tyson belépett az életébe, hanem hogy megfejtse a szándékát. A szeretkezés Kate-tel élénken élt az emlékezetében, Az Alexis-szal folytatott beszélgetésre is emlékezett, de csak annyira, amit a film felelevenített belőle, az anyjával folytatott párbeszédre viszont már egyáltalán nem. És ott volt az esküvő! Hiába próbálta eltompított agya legmélyebb zugaiból előhívni az emléket, nem sikerült, ennek ellenére, mégis volt valami ismerős a képekben. Deja vu érzése támadt. Akaratlanul is újra látta maga előtt az esküvőjük jeleneteit, Kate karcsú, fenségesen lépkedő alakját, barátai örömtől ragyogó arcát, hallotta a padban ülők moraját, látta az aranyozott szobrokat és az oltárképet. Hirtelen újra elárasztotta a düh. Ökölbe szorított kezével a térdére vágott, de a harag elnyomta az ütés keltette fájdalmat. Élénk fantáziája hirtelen életre kelt, és mintha az ő szemszögéből folytatódott volna a film, látta maga előtt, ahogy Jim Beckett mosolyogva felé nyújtja Kate fehér kesztyűbe bújtatott kezét, és odasúgja, hogy vigyázzon rá. Aztán kéz a kézben az oltár elé lépnek, és ő meg sem várva a ceremónia megfelelő részét, megfogja a fátylat, és felhajtja. A fantáziája szülte kép hirtelen megszakadt, és Castle kinyitotta a szemét. Az arcot takaró fátyol valahogy olyan idegen volt Beckett-től! Nem tudta elképzelni, hogy ilyen kiegészítőt választott volna Kate a menyasszonyi ruhájához, még akkor sem, ha egyszer azzal viccelődött, hogy milyen meglepetés érhette volna a vőlegényt, ha a csóknál felhajtva a fátylat kiderült volna, hogy egy másik nőt vett feleségül. Akkor ő morgolódott, hogy ez még viccnek is rossz, mire Kate átölelte a nyakát és lágyan megcsókolta. - Neked nem kell ettől félned! Én fogok melletted állni - csengtek fülében a nő szavai. Igaz, nem azt mondta, hogy nem fog fátylat viselni, de ő így értette. Valami zavarta az egész filmben, csak azt nem tudta, hogy mi. Megpróbált elszakadni a filmektől, és Tyson-ra koncentrálni. Tisztában volt azzal, hogy a férfi manipulálni akarja az érzéseit, a gondolatait, ehhez pedig a legcélravezetőbb, ha elveszi az emlékeit, aztán cseppenként visszaadja őket. De vajon az igazi emlékeit adja vissza?