Mozdulatlanul állt, lélegzete elakadt, szája elnyílt, miközben szeme nem bírt betelni az elé táruló látvánnyal.
Pontosan tudta, hogy hol van, mégis pislogott néhányat, mintha azt várná, felébred egy szürreális álomból. Gyerekkorában évekig rajongott az indiános westernfilmekért, amelyeknek gyakori helyszíne volt ez a hatalmas kiterjedésű, kietlen, a vas-oxidtól vöröslő, sivatagos, félsivatagos táj. Még egy plakát is díszítette sokáig a szobája falát, amin Jonh Wayne ült egy tarka indiánlovon, a háttérben a Monument Valley monumentális tanúhegyeivel. Mintha gyerekkora filmjeinek helyszíne kelt volna életre. Szinte látta maga előtt, ahogy az Apacserőd című filmben a vöröses-narancsos fényben izzó homokkőformák, és a valószerűtlenül kék ég természet alkotta díszlete előtt Henry Fonda vágtat el a messzeségbe. Elhűlve próbálta magába fogadni az elé táruló látványt. A szikrázó napsütésben szinte vörösen izzottak a Colorado-fennsík óriás sziklaképződményei, amik dacolva az időjárás viszontagságaival, büszkén hirdették a fennsík eredeti magasságát. Két jellegzetes alakú kiemelkedés nevére is emlékezett, mivel a West Mitten és az East Mitten valóban két, egymással szembefordított egyujjas kesztyűhöz hasonlított.
Néhány másodpercig gyönyörködött a nem mindennapi látványban, aztán nyelt egyet, és lélegzetvisszafojtva lassan kitárta a nehéz fém ajtót. Óvatosan kidugta a fejét, aztán amikor meggyőződött róla, hogy egyedül van, kilépett a szabadba. Szinte égette bőrét a kőzetekből áradó hő, a száraz levegő pedig azonnal kiszárította a száját. Megfordult, és elképedve nézte fogva tartásának helyét
- Hát mégis ... - suttogta maga elé, amikor meglátta, hogy képzeletének legvadabb szüleménye vált valóra. Pedig milyen könnyedén vetette el ezt a lehetőséget, amikor megfordult a fejében! Ámulva nézte a barnásvörösre festett fém konténert, a hatalmas fém ládára erősített vastag hevedereket, amelyek a konténer mögött, a földön elterülő óriási, fakópiros ejtőernyőben végződtek. Nem a tárgyak töltötték el csodálkozással. Hitetlenkedve, elszoruló torokkal gondolt arra, hogy túlélt egy ejtőernyős "ugrást" egy konténerben. Ösztönösen felnézett az égre, mintha valami égi erőnek köszönhetné az életben maradását, miközben arra gondolt, hányszor csipkedte meg Kate azzal, hogy "Tudod Castle, csalánba nem üt a mennykő!" vagy "Rossz pénz nem vész el!". Hunyorogva nézte az égszínkék alapon úszó néhány kósza bárányfelhőt, aztán körbefordulva végigpásztázta a kihalt tájat, amit félelmetessé tett a csend. Vett egy nagy levegőt, és a konténer árnyékában leült a földre. Becsukta a szemét, és Kate-re gondolt. Vajon mikor vették észre, hogy elrabolták? Mit érezhet a menyasszonya, a lánya és az anyja? Azzal nyugtatta magát, hogy nem látott még olyan erős nőket, mint ők, de azt is tudta, hogy Tyson sem mindennapi intelligenciájú szociopata. Beckett minden követ meg fog mozgatni, hogy megtalálja, de 3XK nem hagy annyi nyomot, hogy a nő rátaláljon, legalábbis élve nem. Rákényszeríti őket arra, hogy versenyt fussanak az idővel, miközben számtalan zsákutcába vezető nyomot hagy hátra a rendőröknek.
Kinyitotta a szemét. Nem engedhette meg, hogy a képzelet világa, Kate maga elé képzelt alakja elvonja a figyelmét a valóságról. Gondolkodnia kell, mielőtt vaktában cselekszik. Ahhoz, hogy túlélje a sivatagot, nem szabad, hogy a pánik vezérelje. Józanul kell gondolkodnia, mert egy rossz döntés, és vége az életének. Össze kell szednie minden emléket, amit valaha olvasott vagy látott a Monument Valley-ről, minden leleményességét, kitartását és optimizmusát, akkor van esélye a túlélésre. Azt, hogy ölbe tett kézzel várakozzon, azonnal kizárta. Beckett soha nem talál rá, és arra sincs esélye, hogy egy arra tévedő repülőgépből észrevegyék. Tyson mindent pontosan eltervezett. A vas-oxidtól vöröslő kőzetekbe láthatatlanul olvad bele a konténer és az ejtőernyő színe, a magasból még a sas sem tudná megkülönböztetni a konténert egy sziklától. Tehát útnak kell indulnia, de egyáltalán nem mindegy, hogy merre. Belenyúlt a zsebébe, elővette a bicskát, és kinyitotta a csavarhúzó részét. Tenyerével elsimította a lába előtti finom port, aztán maga elé képzelve a John Wayne plakát képét, megpróbált térképet rajzolni. A jellegzetes sziklaalakzatok egymáshoz viszonyított helyzetét megpróbálta összevetni a valósággal. Néhány perc múlva elégedett mosolyra húzta a száját, és a csavarhúzóval a talajnak arra a pontjára bökött, ahol a porba rajzolt térkép alapján állt. Egy pillanatra úgy érezte magát, mint a hadvezér egy megnyert csata után, de az érzés hamar elillant. A terület több száz négyzetkilométer nagyságú, lakatlan sivatag, bár itt van Arizona legnagyobb rezervátuma, a Navajo Tribal Park, az indiánok pontosan tudják, milyen veszélyes a terület, és nem merészkednek a sivatag belsejébe. Az idelátogató látogatók számára szerveznek ugyan túrákat, de emlékezett rá, hogy minden fotón a másik oldalról mutatják be a sziklaalakzatokat, ez pedig azt jelenti, hogy több napnyi gyalogútra van az ember járta területtől. A tűző nap ebben az évszakban harminc fok fölé emeli a nappali hőmérsékletet árnyékban, ami a tűző napon nehezen elviselhető forróságot jelent, éjszaka viszont jelentősen lehűlhet a levegő. Talán jobb lenne éjszaka elindulnia, amikor nem kell megküzdenie a hőséggel, és a hold talán világít annyira, hogy tájékozódni tudjon. Az irányt tudta, hogy merre induljon, csak azt nem tudta, hány napra kell készülnie. A lábát szorító, kényelmetlen esküvői cipőre nézett, és sóhajtott egyet. Nem éppen egy sivatagi túrán akarta kitaposni. Ahogy kilépett a konténer árnyékából, és megérezte a Nap perzselő erejét, bosszankodva gondolt a meggondolatlanul megivott ásványvízre, és arra gondolt, hogy a szomjúság lesz a legnagyobb ellensége. Nem is tudta, milyen nagyot téved.
Előző nap ...
Abban a pillanatban, amikor a meglepett Espo kimondta a számokat, és meglátta a Ryan tekintetében megjelenő döbbenettel vegyes gyűlöletet, Beckett a lift felé rohant. Vadul nyomkodta a hívógombot, miközben az ajtó feletti digitális kijelzőre pillantott, aztán dühében olyan erővel csapott ököllel a fém ajtóra, hogy az hangosan döngve megremegett. A lépcsőház felé indult, miközben torkaszakadtából kiabált, hogy zárják le az épületet. Mire az alattuk levő emeletre ért, már hallotta a háta mögött dübörgő lépteket, ahogy Espo és Ryan rohannak utána.
Fél óra múlva összeszorított szájjal, gyűlölettől szikrázó, résnyire szűkült szemekkel állt Gates kapitány íróasztala előtt. Kevés reményt fűzött ahhoz, hogy utolérjék az épületen belül Tyson-t, mégsem tudta megemészteni a sikertelenséget.
- Igen uram, biztos, hogy ő volt - szűrte ki fogai között a szavakat. Legszívesebben fejét a falba verte volna, amiért nem ismerte fel Jerry Tyson-t. Hiába a plasztikai sebész, vagy a tökéletes maszk, a rideg, kihívó tekintetről fel kellett volna ismernie! - A viselkedése, a szemei, a neve mind árulkodó jel volt. Jack Taylor nyomozó nem létezik, de a monogramja megegyezik 3XK-ével, és szinte kérkedett a jelvénnyel, amit három évvel ezelőtt vett el Ryan nyomozótól.
- Hiszek magának nyomozó - szólalt meg néhány másodperc gondolkodás után a kapitány. - Ne hagyja, hogy elvakítsa a gyűlölet! Behozatom az összes kamera felvételét, ami a kapitányságon létezik. Valamelyiken rajt kell, hogy legyen, és ha csak egyszer is a kamera felé fordult, akkor olyan hajtóvadászatot indítunk ellene, amilyet még nem látott New York! - tette csípőre kezeit a nő, és olyan elszánt magabiztossággal nézett a Beckett-re, hogy az elszégyellte magát a kishitűségéért, ami eluralkodott rajta az utóbbi percekben. - Maguk nézzék meg, mi van a CD-n, és szerezzék meg a Mr. Castle lakásának környékén található összes térfigyelő valódi felvételeit!
- Espo már intézi ... és ... köszönöm, uram - nézett Kate Gates szigorú, barna szemébe. Tudta, hogy a kapitány előtt nem tudta eltitkolni sem az indulatait, sem a Tyson iránti gyűlöletét, de remegő testét, és a félelmét sem. Amikor Gates behívta az irodájába, megfordult a fejében, hogy ezek után ki fogja őt is és Ryan-t is zárni az ügyből, hiszen túlságosan nagy indulatokat kavart bennük Tyson nyílt megjelenése. Megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy még mindig bízik benne annyira a kapitány, hogy kockára tegye a saját karrierjét is.
Gates pislantás nélkül fúrta tekintetét a nyomozóéba.
- Maga a legjobb nyomozó, akit ismerek. Ezt ne felejtse el! - mondta, aztán megszakítva a szemkontaktust jelezte, hogy a beszélgetésnek vége.
Beckett úgy érezte, még soha nem volt szüksége ennyire a dicsérő szavaknak, mint most. Hinnie kell magában, és hinnie kell Castle-ben. Csak így élhetik ezt túl.
AHogy kilépett az ajtón, tekintete megállapodott az asztalánál álló két nyomozón. Lerítt róluk, hogy feszültek, de mindenre elszántak, és neki most pontosan erre volt szüksége.
- Mehet? - kérdezte Espo, aki az asztal fölé hajolva, kezét az egéren tartva, ugrásra készen várta, hogy megnyithassa a CD-n található egyetlen mappát.
Beckett megállt a monitorral szemben, remegő kezét szorosan karba fonva Javi adrenalintól csillogó barna szemébe nézett, és bólintott.
- Hát mégis ... - suttogta maga elé, amikor meglátta, hogy képzeletének legvadabb szüleménye vált valóra. Pedig milyen könnyedén vetette el ezt a lehetőséget, amikor megfordult a fejében! Ámulva nézte a barnásvörösre festett fém konténert, a hatalmas fém ládára erősített vastag hevedereket, amelyek a konténer mögött, a földön elterülő óriási, fakópiros ejtőernyőben végződtek. Nem a tárgyak töltötték el csodálkozással. Hitetlenkedve, elszoruló torokkal gondolt arra, hogy túlélt egy ejtőernyős "ugrást" egy konténerben. Ösztönösen felnézett az égre, mintha valami égi erőnek köszönhetné az életben maradását, miközben arra gondolt, hányszor csipkedte meg Kate azzal, hogy "Tudod Castle, csalánba nem üt a mennykő!" vagy "Rossz pénz nem vész el!". Hunyorogva nézte az égszínkék alapon úszó néhány kósza bárányfelhőt, aztán körbefordulva végigpásztázta a kihalt tájat, amit félelmetessé tett a csend. Vett egy nagy levegőt, és a konténer árnyékában leült a földre. Becsukta a szemét, és Kate-re gondolt. Vajon mikor vették észre, hogy elrabolták? Mit érezhet a menyasszonya, a lánya és az anyja? Azzal nyugtatta magát, hogy nem látott még olyan erős nőket, mint ők, de azt is tudta, hogy Tyson sem mindennapi intelligenciájú szociopata. Beckett minden követ meg fog mozgatni, hogy megtalálja, de 3XK nem hagy annyi nyomot, hogy a nő rátaláljon, legalábbis élve nem. Rákényszeríti őket arra, hogy versenyt fussanak az idővel, miközben számtalan zsákutcába vezető nyomot hagy hátra a rendőröknek.
Kinyitotta a szemét. Nem engedhette meg, hogy a képzelet világa, Kate maga elé képzelt alakja elvonja a figyelmét a valóságról. Gondolkodnia kell, mielőtt vaktában cselekszik. Ahhoz, hogy túlélje a sivatagot, nem szabad, hogy a pánik vezérelje. Józanul kell gondolkodnia, mert egy rossz döntés, és vége az életének. Össze kell szednie minden emléket, amit valaha olvasott vagy látott a Monument Valley-ről, minden leleményességét, kitartását és optimizmusát, akkor van esélye a túlélésre. Azt, hogy ölbe tett kézzel várakozzon, azonnal kizárta. Beckett soha nem talál rá, és arra sincs esélye, hogy egy arra tévedő repülőgépből észrevegyék. Tyson mindent pontosan eltervezett. A vas-oxidtól vöröslő kőzetekbe láthatatlanul olvad bele a konténer és az ejtőernyő színe, a magasból még a sas sem tudná megkülönböztetni a konténert egy sziklától. Tehát útnak kell indulnia, de egyáltalán nem mindegy, hogy merre. Belenyúlt a zsebébe, elővette a bicskát, és kinyitotta a csavarhúzó részét. Tenyerével elsimította a lába előtti finom port, aztán maga elé képzelve a John Wayne plakát képét, megpróbált térképet rajzolni. A jellegzetes sziklaalakzatok egymáshoz viszonyított helyzetét megpróbálta összevetni a valósággal. Néhány perc múlva elégedett mosolyra húzta a száját, és a csavarhúzóval a talajnak arra a pontjára bökött, ahol a porba rajzolt térkép alapján állt. Egy pillanatra úgy érezte magát, mint a hadvezér egy megnyert csata után, de az érzés hamar elillant. A terület több száz négyzetkilométer nagyságú, lakatlan sivatag, bár itt van Arizona legnagyobb rezervátuma, a Navajo Tribal Park, az indiánok pontosan tudják, milyen veszélyes a terület, és nem merészkednek a sivatag belsejébe. Az idelátogató látogatók számára szerveznek ugyan túrákat, de emlékezett rá, hogy minden fotón a másik oldalról mutatják be a sziklaalakzatokat, ez pedig azt jelenti, hogy több napnyi gyalogútra van az ember járta területtől. A tűző nap ebben az évszakban harminc fok fölé emeli a nappali hőmérsékletet árnyékban, ami a tűző napon nehezen elviselhető forróságot jelent, éjszaka viszont jelentősen lehűlhet a levegő. Talán jobb lenne éjszaka elindulnia, amikor nem kell megküzdenie a hőséggel, és a hold talán világít annyira, hogy tájékozódni tudjon. Az irányt tudta, hogy merre induljon, csak azt nem tudta, hány napra kell készülnie. A lábát szorító, kényelmetlen esküvői cipőre nézett, és sóhajtott egyet. Nem éppen egy sivatagi túrán akarta kitaposni. Ahogy kilépett a konténer árnyékából, és megérezte a Nap perzselő erejét, bosszankodva gondolt a meggondolatlanul megivott ásványvízre, és arra gondolt, hogy a szomjúság lesz a legnagyobb ellensége. Nem is tudta, milyen nagyot téved.
Előző nap ...
Abban a pillanatban, amikor a meglepett Espo kimondta a számokat, és meglátta a Ryan tekintetében megjelenő döbbenettel vegyes gyűlöletet, Beckett a lift felé rohant. Vadul nyomkodta a hívógombot, miközben az ajtó feletti digitális kijelzőre pillantott, aztán dühében olyan erővel csapott ököllel a fém ajtóra, hogy az hangosan döngve megremegett. A lépcsőház felé indult, miközben torkaszakadtából kiabált, hogy zárják le az épületet. Mire az alattuk levő emeletre ért, már hallotta a háta mögött dübörgő lépteket, ahogy Espo és Ryan rohannak utána.
Fél óra múlva összeszorított szájjal, gyűlölettől szikrázó, résnyire szűkült szemekkel állt Gates kapitány íróasztala előtt. Kevés reményt fűzött ahhoz, hogy utolérjék az épületen belül Tyson-t, mégsem tudta megemészteni a sikertelenséget.
- Igen uram, biztos, hogy ő volt - szűrte ki fogai között a szavakat. Legszívesebben fejét a falba verte volna, amiért nem ismerte fel Jerry Tyson-t. Hiába a plasztikai sebész, vagy a tökéletes maszk, a rideg, kihívó tekintetről fel kellett volna ismernie! - A viselkedése, a szemei, a neve mind árulkodó jel volt. Jack Taylor nyomozó nem létezik, de a monogramja megegyezik 3XK-ével, és szinte kérkedett a jelvénnyel, amit három évvel ezelőtt vett el Ryan nyomozótól.
- Hiszek magának nyomozó - szólalt meg néhány másodperc gondolkodás után a kapitány. - Ne hagyja, hogy elvakítsa a gyűlölet! Behozatom az összes kamera felvételét, ami a kapitányságon létezik. Valamelyiken rajt kell, hogy legyen, és ha csak egyszer is a kamera felé fordult, akkor olyan hajtóvadászatot indítunk ellene, amilyet még nem látott New York! - tette csípőre kezeit a nő, és olyan elszánt magabiztossággal nézett a Beckett-re, hogy az elszégyellte magát a kishitűségéért, ami eluralkodott rajta az utóbbi percekben. - Maguk nézzék meg, mi van a CD-n, és szerezzék meg a Mr. Castle lakásának környékén található összes térfigyelő valódi felvételeit!
- Espo már intézi ... és ... köszönöm, uram - nézett Kate Gates szigorú, barna szemébe. Tudta, hogy a kapitány előtt nem tudta eltitkolni sem az indulatait, sem a Tyson iránti gyűlöletét, de remegő testét, és a félelmét sem. Amikor Gates behívta az irodájába, megfordult a fejében, hogy ezek után ki fogja őt is és Ryan-t is zárni az ügyből, hiszen túlságosan nagy indulatokat kavart bennük Tyson nyílt megjelenése. Megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy még mindig bízik benne annyira a kapitány, hogy kockára tegye a saját karrierjét is.
Gates pislantás nélkül fúrta tekintetét a nyomozóéba.
- Maga a legjobb nyomozó, akit ismerek. Ezt ne felejtse el! - mondta, aztán megszakítva a szemkontaktust jelezte, hogy a beszélgetésnek vége.
Beckett úgy érezte, még soha nem volt szüksége ennyire a dicsérő szavaknak, mint most. Hinnie kell magában, és hinnie kell Castle-ben. Csak így élhetik ezt túl.
AHogy kilépett az ajtón, tekintete megállapodott az asztalánál álló két nyomozón. Lerítt róluk, hogy feszültek, de mindenre elszántak, és neki most pontosan erre volt szüksége.
- Mehet? - kérdezte Espo, aki az asztal fölé hajolva, kezét az egéren tartva, ugrásra készen várta, hogy megnyithassa a CD-n található egyetlen mappát.
Beckett megállt a monitorral szemben, remegő kezét szorosan karba fonva Javi adrenalintól csillogó barna szemébe nézett, és bólintott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése