Milyen más volt ez az arc, mint az, amit az emlékezete őrzött arról az emlékezetes éjszakáról!
Annak ellenére, hogy szombat volt, kapitányság úgy nézett ki, mint egy felbolydult méhkas. Beckett végignézett a kezükben iratokkal száguldozó nyomozókon, és az asztaluknál dolgozó kollégáin, akik feszült figyelemmel mélyedtek el az adatok feldolgozásában. Még nem ért az íróasztalához, amikor meglátta Ryan együtt érző arcát. A férfi felnézett a lift ajtajának nyílódására, és amikor meglátta felettesét, azonnal felpattan a székéből. Összeráncolt homloka, és az égszínkék szeméből áradó szomorúság arról tanúskodott, hogy mélyen át tudja érezni a nő helyzetét.
- Beckett, én ... - kezdett bele a mondatba, de Kate közbevágott.
- Tudom Ryan - bólintott, és egy pillanatra hálás mosolyra húzta a száját. Amikor utoljára találkozott a férfival, még az sem volt biztos, hogy Castle-t elrabolták, ezért tudta, hogy a nyomozó biztosítani akarja afelől, hogy mindenben segít neki. Ő azonban ezt szavak nélkül is tudta, ahogy azt is, hogy nincs idejük szóvirágokra, ezért azonnal a tárgyra tért. - Mit találtatok?
Ryan zavartan a nő mögött álló Sorenson-ra pillantott, mintha nem lenne benne biztos, hogy Kate be akarja-e vonni az ügynököt az információk megosztásába, de amikor meglátta Beckett sürgető tekintetét, azonnal a fehér táblára mutatott, és belekezdett.
- A kép, amit a technikusoknak átküldtél, elég sok információval szolgált. Castle-t egy ablaktalan, hangszigetelt helyiségben ... tartják fogva. Viszonylag pontosan meg tudták határozni a méreteit, ez apján lehet egy alagsori, vagy pincehelyiség is, de a fiúk levették a szigetelőanyag vastagságát, így viszont pont akkora, mint a leggyakrabban használt raktárkonténer.
Ryan egy pillanatnyi szünetet tartott. Látta, ahogy Beckett szeme összeszűkül, és megpróbálja felmérni az információ jelentőségét.
- A telefonszám, ahonnan a képet küldték, lenyomozhatatlan. Ezt viszont látnod kell - intézte jelentőségteljesen szavait a nőhöz, mintha az FBI ügynök ott sem lenne, miközben a számítógépén megnyitott egy fájlt, és a monitoron megjelent egy pénzkiadó automata biztonsági felvétele. A kép nem volt éles, de viszonylag jó minőségű volt. Néhány másodpercig nem látszott senki a felvételen, aztán Kate meglátta a Castle-t. Kitágult pupillákkal itta magába a kép minden négyzetmilliméterét, hátha feltűnik neki valami szokatlan. A férfi nem nézett fel, de a jellegzetes fazonú, hátul és oldalt rövidre nyírt, elöl hosszabbra hagyott haj, az elegáns esküvői öltöny arra engedett következtetni, hogy valóban az író dugja be éppen a kártyát az nyíláson. Miután beütötte a kódot, és elvette a kártyát és a pénzt, úgy lépett ki a kamera látószögéből, hogy egy pillanatra látható vált az arca profilból.
- Tekerd vissza! - mondta Beckett anélkül, hogy levette volna tekintetét a monitorról. - Lassíts a lejátszási sebességen! - tette hozzá elgondolkodva. Tyson szeret hasonmásokat szerepeltetni a saját bejáratú színdarabjában. Bár egyszer már megtévesztette Castle hasonmásával, nem tartotta valószínűnek, hogy még egyszer ugyanazt a taktikát alkalmazná a férfi. Ki tudja, talán éppen azért játssza el még egyszer ugyanazt a játékot, mivel úgy gondolja, hogy ő ezt nem tartja valószínűnek! Biztosan akarta tudni, hogy a felvételen szereplő férfi valóban Castle, mert ez azt jelentené, hogy vagy a kikötőben tartja Tyson az írót fogva, vagy el akarja vinni valahova messze, mondjuk egy teherhajón.
- A kikötőben vagy a teherhajókon is szállítanak olyan méretű raktárkonténert, mint ami a szoba méretének megfelel? - kérdezte, miközben arra várt, hogy Ryan lassítson a felvételen.
- A 12. dokkban fordul meg a legtöbb közepes méretű teherhajó. Valószínűleg ezerszámra vannak ott konténerek. Javi most néz utána, hogy ebből a méretből mennyi lehet a kikötőben, és a dokk közelében - mondta teljes természetességgel a férfi, miközben újra még igazított a lejátszási sebességen.
Ha nem Castle-ről lett volna szó, Beckett bizonyára jólesően elmosolyodott volna. Ezért alkotnak ők jó csapatot! A fiúk minden létező adatnak utánanéznek, aminek bármi köze lehet egy ügyhöz. Most még inkább becsülte ezt a tulajdonságukat.
- Azt is nézze meg, mennyit raktak teherhajóra a felvétel óta!
Kate már harmadszor nézte végig, ahogy a férfi jelentős összeget vesz ki az automatából. Valami zavarta, de nem tudta mi. Az érzés nyugtalanító volt, és minél többször látta a filmet, annál jobban idegesítette. Az öltöny, a haj, az arc profilja, mind igazi Castle volt. Egészen közel hajolt a monitorhoz, és éppen az egér után nyúlt, hogy újra elindítsa a filmet, amikor valaki gyengéden, mégis határozottan megfogta a vállát, és hátrébb akarta húzni a képernyőtől.
- Kate - hallotta meg Will sajnálkozó hangját - te is látod, hogy ez Castle. Semmi kétség.
Az ügynököt valószínűleg jó szándék vezérelte, amikor be akarta láttatni a nővel, hogy bármennyire is fájdalmas, a felvételen az író szerepel, de arra, ami a következő percben történt, nem számított.
Kate úgy érezte, olyan elviselhetetlen az érintés, hogy kirázta a hideg, ezért teste ösztönösen, és hevesen reagált. Miközben megpördült, kezével megmarkolta a Sorenson vállán nyugvó karját, és olyan erővel lökte le magáról, hogy az ügynök megtántorodott.
- Ne akard megmondani, hogy mit látok! - sisteregtek a szavai, miközben olyan szikrázó tekintettel lépett közelebb a meglepett férfihoz, amilyennek az még soha nem látta a gyönyörű szemeket. Mérhetetlen harag és indulat sütött belőlük, és ahogy közelebb hajolt hozzá, az ügynök önkéntelenül hátrébb húzódott. Védekezőn maga elé emelte kezeit, és nyelt egyet.
Kate érezte, hogy elvesztette a kontrollt, de ebben a pillanatban ez cseppet sem érdekelte. Az vesse rá az első követ, aki hideg fejjel, érzelmek nélkül tudná átélni azt, amin ő most keresztülmegy. Nézte a döbbent, szinte riadt Sorensont, és megpróbált nyugalmat erőltetni magára. Kieresztette a másodpercek óta visszatartott levegőt, az ügynök pedig megkönnyebbülten eresztette le a kezét. Kate követte szemével a mozdulatot, és abban a pillanatban, ahogy tekintete a férfi ujjaira siklott, villámkén hasított bele a felismerés, hogy mi is zavarta a felvételen.
Castle behunyta a szemét, és megpróbálta felidézni az esküvőről készített furcsa filmfelvétel minden kockáját pontosan felidézni. Zavarta a kamera kapkodó, időnként száguldó mozgása, ami miatt nem látta a templom padjaiban ülőket, aztán az is, hogy mindenkinek rettentő közelről mutatta az arcát, mintha a film készítőjének az lenne a célja, hogy ne lássa rendesen az alakok környezetét. Hol lehetett Alexis és az anyja? Őket miért nem mutatta Tyson? Kizárt, hogy ne ültek volna az első padban élete legfontosabb napján!
A furcsa érzés, hogy nem emlékszik Kate-re, mint menyasszonyra, és az egész szertartásra sem, ugyanakkor minden olyan ismerős, arra késztette, hogy újra és újra végigmenjen a jeleneteken.
Ryan valahol elöl állt, hiszen mögötte felismerte egy oltár részletét, de ezzel nem is lenne semmi baj, hiszen Kevin-t kérte fel tanúnak. Jim Beckett-tet csak messziről látta, Kate fátyolt viselt, amit olyan idegennek érzett, nem látja az anyját és a lányát, csak Lanie-t, Espo-t és Gates-t.
Megpróbálta más szemszögből nézni a felvételt. Ha Tyson manipulációja az egész, akkor semmi sem az, aminek látszik. Talán csak összevágta a részleteket, és neki nem is volt esküvője - gondolta reménykedve, miközben megforgatta a gravírozás nélküli gyűrűt az ujján. Akkor viszont honnan szerezte a filmrészleteket? Fátyol, Lanie, Kevin az oltár előtt ...
Nagyot dobbant a szíve, kezével a combjába markolt, nehogy öklével a levegőbe csapjon, alsó ajkát beharapta, hogy fel ne kiáltson. Hát persze! Kevin az oltár előtt, de nem mint az ő tanúja, hanem mint vőlegény! A barátairól, Lanie-ről, a kapitányról készült közeli felvétel valószínűleg Ryan-ék esküvőjén készült. Jim Beckett -et játszhatja egy hasonmás, a menyasszonyból pedig szinte semmi sem látszik!
Nem akarta a rászegeződő kamerát eltakarni, mivel feltételezte, hogy csak megadná Tyason-nak azt az örömöt, hogy azt teszi, amire a férfi számít, miközben szinte biztos volt abban, hogy van a helyiségben egy rejtett kamera is, ami szemmel tartja. Azonban azt sem szerette volna, ha meglátja az arcára kiülő "heuréka" érzést.
Kezdett mindent más színben látni. Vett egy nagy levegőt, és próbálta kalimpáló szívét nyugalomra inteni, amikor az egész helyiség megmozdult. Az első, rémült gondolata az volt, hogy földrengés van, ami azonban elég valószínűtlennek tűnt egy repülőgépen. Az egész szoba lassan, egyenletesen mozgott, mintha apró görgőkön tolnák. Felállt, de a következő pillanatban az egész helyiség vagy 45 fokban hirtelen oldalra billent. A padló mintha eltűnt volna a lába alól, és menthetetlenül dőlt a lecsavarozott asztalka felé. Kezével ösztönösen kapaszkodó után kapott, de a mozdulat elkésett, ujjai elérték ugyan az asztal lapját, de mire összezárultak volna, már le is csúsztak róla, ő pedig hatalmas erővel zuhant fejjel az asztal sarkának.
Kate érezte, hogy elvesztette a kontrollt, de ebben a pillanatban ez cseppet sem érdekelte. Az vesse rá az első követ, aki hideg fejjel, érzelmek nélkül tudná átélni azt, amin ő most keresztülmegy. Nézte a döbbent, szinte riadt Sorensont, és megpróbált nyugalmat erőltetni magára. Kieresztette a másodpercek óta visszatartott levegőt, az ügynök pedig megkönnyebbülten eresztette le a kezét. Kate követte szemével a mozdulatot, és abban a pillanatban, ahogy tekintete a férfi ujjaira siklott, villámkén hasított bele a felismerés, hogy mi is zavarta a felvételen.
Castle behunyta a szemét, és megpróbálta felidézni az esküvőről készített furcsa filmfelvétel minden kockáját pontosan felidézni. Zavarta a kamera kapkodó, időnként száguldó mozgása, ami miatt nem látta a templom padjaiban ülőket, aztán az is, hogy mindenkinek rettentő közelről mutatta az arcát, mintha a film készítőjének az lenne a célja, hogy ne lássa rendesen az alakok környezetét. Hol lehetett Alexis és az anyja? Őket miért nem mutatta Tyson? Kizárt, hogy ne ültek volna az első padban élete legfontosabb napján!
A furcsa érzés, hogy nem emlékszik Kate-re, mint menyasszonyra, és az egész szertartásra sem, ugyanakkor minden olyan ismerős, arra késztette, hogy újra és újra végigmenjen a jeleneteken.
Ryan valahol elöl állt, hiszen mögötte felismerte egy oltár részletét, de ezzel nem is lenne semmi baj, hiszen Kevin-t kérte fel tanúnak. Jim Beckett-tet csak messziről látta, Kate fátyolt viselt, amit olyan idegennek érzett, nem látja az anyját és a lányát, csak Lanie-t, Espo-t és Gates-t.
Megpróbálta más szemszögből nézni a felvételt. Ha Tyson manipulációja az egész, akkor semmi sem az, aminek látszik. Talán csak összevágta a részleteket, és neki nem is volt esküvője - gondolta reménykedve, miközben megforgatta a gravírozás nélküli gyűrűt az ujján. Akkor viszont honnan szerezte a filmrészleteket? Fátyol, Lanie, Kevin az oltár előtt ...
Nagyot dobbant a szíve, kezével a combjába markolt, nehogy öklével a levegőbe csapjon, alsó ajkát beharapta, hogy fel ne kiáltson. Hát persze! Kevin az oltár előtt, de nem mint az ő tanúja, hanem mint vőlegény! A barátairól, Lanie-ről, a kapitányról készült közeli felvétel valószínűleg Ryan-ék esküvőjén készült. Jim Beckett -et játszhatja egy hasonmás, a menyasszonyból pedig szinte semmi sem látszik!
Nem akarta a rászegeződő kamerát eltakarni, mivel feltételezte, hogy csak megadná Tyason-nak azt az örömöt, hogy azt teszi, amire a férfi számít, miközben szinte biztos volt abban, hogy van a helyiségben egy rejtett kamera is, ami szemmel tartja. Azonban azt sem szerette volna, ha meglátja az arcára kiülő "heuréka" érzést.
Kezdett mindent más színben látni. Vett egy nagy levegőt, és próbálta kalimpáló szívét nyugalomra inteni, amikor az egész helyiség megmozdult. Az első, rémült gondolata az volt, hogy földrengés van, ami azonban elég valószínűtlennek tűnt egy repülőgépen. Az egész szoba lassan, egyenletesen mozgott, mintha apró görgőkön tolnák. Felállt, de a következő pillanatban az egész helyiség vagy 45 fokban hirtelen oldalra billent. A padló mintha eltűnt volna a lába alól, és menthetetlenül dőlt a lecsavarozott asztalka felé. Kezével ösztönösen kapaszkodó után kapott, de a mozdulat elkésett, ujjai elérték ugyan az asztal lapját, de mire összezárultak volna, már le is csúsztak róla, ő pedig hatalmas erővel zuhant fejjel az asztal sarkának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése