- Indulhatunk? - zökkentette ki a
fájdalmas gondolatból az ajtóban álló Sorenson hangja. Még egy
pillantást vetett a szobára, aztán vett egy nagy levegőt, és elindult.
Az épület mélygarázsában olyan sietve lépett ki a liftből, hogy Sorenson-nak igyekeznie kellett, hogy lépést tudjon vele tartani. Beckett hatalmas léptekkel közeledett a saját kocsija felé, amikor Sorenson a nevén szólította. Megtorpant, és hátranézve látta, hogy a férfi egy elsötétített ablakú, fekete Chevrolet felé mutat. Kényszeredetten elhúzta a száját, amikor eszébe jutottak Gates kapitány szavai, aztán elindult az FBI kocsija felé. Furcsán érezte magát az anyósülésen. Mintha hirtelen Castle helyzetében találta volna magát: nem mehet egyedül sehova, a kormánynál ülő a nyomozás vezetője, ő meg örülhet, hogy egyáltalán részt vehet az ügy megoldásában.
- Kate! Tudnod kell, hogy mindent meg fogok tenni, hogy megtaláljuk Castle-t - törte meg a csendet szelíd hangon Sorenson.
- Tudom.
- Ha ki akarod önteni a szíved valakinek, én jó hallgatóság vagyok - pillantott oldalra meleg tekintettel, arcán őszinte szomorúsággal.
- Inkább nem, köszi. Gondolkodnom kell - fordította az oldalsó ablak felé a fejét Kate, jelezve, hogy most nem akar semmiről társalogni a férfival.
Sorenson arca csalódottan megrándult, aztán figyelmét a vezetésre fordítva gázt adott.
Beckett gondolatai villámként cikáztak. Végiggondolt mindent, ami Tyson-t jellemezte. Az ellenük irányuló bosszú hajtja, mindent pontosan megtervez, és óvatosnak kell lennie még a tényekkel is, mert 3XK kiválóan képes manipulálni a bizonyítékokat. Hiába próbált koncentrálni, gondolatai vissza-visszatértek Castle-re. Hol a huncut mosolyát látta maga előtt, hol a távolba révedő tekintetét, amikor valami valóságtól elrugaszkodott elméletet állít fel, vagy éppen amikor békés mosollyal az arcán szuszogva alszik. Erről eszébe jutott a kép, amit Tyson-tól kapott. Elővette a telefont, és elszoruló torokkal nézte az ágyhoz bilincselt férfit. Felnagyította a képet, hátha meglát rajta valamit, bár tudta, erre sokkal nagyobb esélye van a technikusoknak, mint neki. Ujját lassan húzta a kijelzőn, hogy a kép minden látható pontját meg tudja nézni. Egy pillanatra behunyta a szemét, amikor Castle arcához ért. Hirtelen egy emlék cikázott át az agyán, ami megmelengette a szívét.
Mindig szerette nézni a békésen alvó, hosszú, mély lélegzetvétellel szuszogó férfit, de azon a vasárnap hajnalon különösen megmosolyogta. Mindketten későn értek haza, már közelebb volt a napfelkelte, mint az éjfél. Ő a Lanie szervezte lánybúcsún, Castle pedig a fiúk által megálmodott legénybúcsún töltötte az éjszakát. A jó társaság, az izgalmas meglepetések, no és persze a finom koktélok megtették jótékony hatásukat, és jókedvűen érkezett haza. Amikor az üres lakásba lépett, azon kezdett töprengeni, vajon mit csinálhatnak a fiúk, és a vadabbnál vadabb ötletek, amik felrémlettek a gondolataiban, egyáltalán nem nyugtatták meg. Csak remélni tudta, hogy a szervezést magára vállaló Espo nem veti el a sulykot, és nem viszik bele Castle-t vagy egymást valami agyament őrültségbe. Igazából csak Ryan visszafogottságában bízhatott, mert hogy az író mindenbe belemegy a saját legénybúcsúján, abban biztos volt. Mindenesetre remélte, hogy vőlegényét nem éri semmi baj, túléli az estét, és képes lesz hat nap múlva az oltár elé állni.
Lezuhanyozott, és éppen vizes haját törölgette, amikor meghallotta a bejárati ajtó csapódását. Megnyugodva csavart maga köré egy törölközőt, amikor hangos csörömpölés, és egy kiáltás hasított a levegőbe. Zakatoló szívvel rohant ki, de amikor tekintete végigfutott az elé táruló látványon, elmosolyodott. Castle a konyhapultnál állt, fekete farmerban, feltűrt ujjú, világoskék ingben, és hunyorogva az erős fénytől, mereven bámulta a földön heverő, összetört pohár darabjait. Egyik kezével megtámaszkodott a pultban, amire szüksége is volt, mert még álló helyzetben is bizonytalanul imbolygott.
- Castle - szólította meg szelíden, mire a férfi lassan felé fordította a fejét. Arcán örömteli, alkoholmámoros mosoly jelent meg, ahogy meglátta a nőt, aztán ellökte magát a konyhapulttól, és bizonytalan léptekkel felé indult.
- Beckett, én ... én csak ... azt hiszem megártott egy kicsit a tequila, a brandy, a gin, az ouzo ... - mondta réveteg tekintettel, ártatlan mosollyal, lassan, kásásan ejtve ki a szavakat, és összehúzott szemöldökkel próbált koncentrálni az éjszaka elfogyasztott italok sorára, miközben minden útjába kerülő tárgyban megkapaszkodott.
Beckett karba font kézzel állt, és végigmérte a férfit.
- Kicsit? Castle úgy eláztál, mint a rongy - mondta tettetett rosszallással, miközben szája mosolyra húzódott.
- De-dehogy! Csak egy kicsit kóstoltam meg mindent.
Még sosem látta ilyen állapotban a férfit, de lehetetlen volt rá haragudni. Kék szeme szokatlanul pajzán fénnyel csillogott, kisfiús mosolya, és átlátszó mentegetőzése Kate eszébe juttatta, mi mindennek nem tud ellenállni a férfival kapcsolatban.
- Na és, jól telt az estéd?
- Hohó - vigyorodott el Castle - ha tudnád!
Beckett kíváncsi várakozással a szemében hajtotta kicsit oldalra a fejét. Amikor a férfi tekintete találkozott a zöldesen csillogó szempárral, észbe kapott. Bármennyire is tompította érzékeit az alkohol, olyan régóta próbálta megfejteni ezt a titokzatos nőt, hogy ösztönei azonnal jelezték, veszélyes terepre érkezett.
- Ne-nem akarod tudni - ingatta meg a fejét, hogy hitelt adjon szavainak, de a mozdulat túl nagyra sikerült, és az alkoholtól megzavarodott egyensúlyérző szerve megadta magát. A szoba vadul forogni kezdett vele. Megtántorodott. Karjaival a levegőben hadonászva próbált kapaszkodót keresni, vagy visszanyerni egyensúlyát, reménytelenül.
Kate egy pillanatra arra gondolt, talán jobb is, ha nem tudja, mi történt a legénybúcsún, amikor érzékelte a férfi egyensúlyvesztését, és ösztönösen utánakapott. Még elérte Castle karját, de a tehetetlenül zuhanó férfitest olyan erővel rántotta magával, hogy esélye sem volt arra, hogy megtartsa, így az író hanyatt esett a kanapéra, Kate pedig fölé. Ijedten próbált feltápászkodni, hogy megnézze, jól van-e a férfi, de az erős karok gyengéden, mégis határozottan a derekára fonódtak, és megakadályozták, hogy felkeljen. Teste a férfiéhoz préselődött, és érezte, ahogy az minden lélegzetvételnél hullámzik alatta, aztán ahogy a két széles tenyér és a finom ujjak egyre lejjebb vándorolnak, egy másodpercig elidőznek a combján, majd felfelé indulva bekúsznak a törölköző alá, megállnak a fenekén, és medencéjét egy határozott mozdulattal a férfi ágyékához vonják.
- Hiányoztál - suttogta Castle csillogó szemekkel, és fejét kissé megemelve próbálta megcsókolni a nőt, de Kate teste megfeszült, tekintete a férfi nyakának egy pontjára szegeződött.
- Castle! Ez rúzsfolt? - nézte a világoskék ing gallérján virító égővörös foltot undorral az arcán. - Csak nem gondolod, hogy megcsókolhatsz, amikor az előbb még ki tudja milyen nőcske kutatott a szádban?
Bár sejtette, hogy a fiúk szereznek mondjuk egy sztriptíztáncost, de abban reménykedett, hogy ha egy call girl-t szerződtetnek az estére, Castle azért nem lép át egy határt. Vagy mégis? Pont az esküvőjük előtt? Tudta, hogy a legénybúcsúk az utolsó férfiúi tombolásról szólnak, mégis elárulva érezte magát. Minden erejét összeszedve kiszabadította magát a férfi erősen kapaszkodó karjai közül, és felállt.
- De ... de Kate! Nem ... nem történt semmi - kezdett kétségbeesett magyarázkodásba Castle, és megpróbált felülni a kanapén, ami folyamatosan forgó szoba miatt elég nagy erőfeszítésébe került. Mikor végre függőlegesbe tornázta magát, és a külvilág forgása is lassult, őszinte tekintettel nézett a csalódottsággal és haraggal teli, sötéten villámló szemekbe.
- Semmi? Aha - fonta újra karba kezét a nő, és kételkedve fúrta tekintetét a férfiéba. Nyomozó ösztönei és emberismerete azonban azt súgták, hogy Castle igazat mond, és valószínűleg csak egy ártatlan, erotikus játék részese volt. Ennyit megérdemel egy férfi a legénybúcsúján - gondolta, de mintha belebujt volna a kisördög, egy kicsit kínozni akarta a férfit, ezért hitetlenkedő grimaszt vágva várta a magyarázatot.
- I-igen, bevallom, eleinte tetszett a játék - csillant fel egy pillanatra Castle tekintete, és még egy mosoly is átsuhant az arcán, de a következő másodpercben olyan szenvedő arcot vágott, mintha legalábbis valami borzalmat élt volna át - de ... de aztán amikor meg akarta csókolni a nyakamat, megborzongtam, de ... de nem úgy - pislogott nagyokat szomorú ábrázattal. - Csak arra tudtam gondolni, hogy már csak téged kívánlak - nyújtotta könyörgőn Kate felé a karját.
- Ezt jobb lesz, ha bebizonyítod - csengett szigorúan a nő hangja, de szája sarkában már mosoly játszott. - Csak azt ne hidd, hogy amíg rajtad van annak a nőnek a nyoma, mellém fekhetsz az ágyban.
Castle kicsit eltompult agya csak néhány másodperc elteltével fogta fel a szavak jelentését.
- Ne-nem lesz nyoma - rázta meg a fejét, amit azonnal meg is bánt. - Már zu-zuhanyozok is - próbált felállni, de a mozdulat eleve halálra volt ítélve. Kate most már számított rá, hogy a férfi segítségre szorul, ezért egy szemforgatás kíséretében felé nyújtotta a kezét.
- Férfiak! - sóhajtotta.
- Ne-nem kell segít-segítség - akadozott Castle nyelve, miközben felszegett fejjel, duzzadó önérzettől vezérelve kihúzta kezét a nőéből, és imbolyogva eltűnt a fürdőszoba ajtaja mögött.
Kate egy darabig töprengett, ne menjen-e utána, aztán úgy döntött, hagyja, hogy a jótékony zuhannyal felfrissítse magát a férfi. Jobb, ha valamelyest józanodik, mert különben keserves másnap vár rá. Amikor meghallotta a csobogó vizet, már tudta, hogy épségben eljutott a zuhanyig, úgyhogy visszament a konyhába, összesöpörte a törött pohár darabjait, aztán pizsamát vett. Már kezdett aggódni, hogy talán túl sokáig hallja a vízcsobogást, amikor a hang megszűnt. Mire Castle kilépett a fürdőszobából, alvást színlelve feküdt az ágyban, és a szemhéjai közti vékony résen át figyelt. Meglepve látta, hogy az ágy felé lépkedő, máskor mindig pizsamába bújó férfi most csak egy törölközőt csavart a dereka köré. Mellkasán még csillogott néhány vízcsepp, vizes haja kócosan meredezett a szélrózsa minden irányába. Legszívesebben megragadta, és maga mellé húzta volna, de tartotta magát a szerepéhez. Érezte, hogy az ágy hullámozni kezd, amikor Castle lefeküdt mellé. Háttal fekve a férfinak, mosolyogva figyelte, hogy az addig mocorog, amíg a teste az övéhez nem simul.
- Kate! Olyan kínos volt. Csak a te érintésed kell - suttogta, miközben átkarolta a nő derekát, a póló alá becsúsztatva a kezét simogatni kezdte a hasát, miközben ajkával finoman belecsókolt a nyakába. - Mmmm - nyögött bele a csókba, Kate pedig elégedetten nyugtázta, hogy még csak meg sem kell mozdulnia ahhoz, hogy felkeltse a férfi vágyait. Tudta, hogy ez részint az alkohol hatása is, mégis jólesett neki a tudat, hogy Castle, egy valószínűleg erotika fűtötte legénybúcsú után is kívánja, aminek ékes bizonyítékát érezte keményen a fenekének nyomódni.
Megfordult az erős karok között, átölelte a csaknem meztelen, meleg férfitestet, és miközben ujjai Castle hátán kalandoztak, gyengéden megcsókolta. A férfi hanyatt fordult, és maga fölé vonta, ő pedig puha, lassú, leheletnyi csókokkal elindult felfelé a férfi arcán, éppen csak érintve ajkával a szemhéját, aztán visszafelé újra a száját, majd a nyakát. Résnyire nyíló szemhéjai között nézte, ahogy Rick csukott szemmel, boldogan mosolygó, békés, elégedett arccal élvezi a pillanatot. Elmosolyodott. Hát, úgy látszik, valóban csak az én érintésem kell neked - gondolta, miközben folytatta az ajka édes útját a férfi mellkasán, végig a szegycsont mentén, le egészen a hasáig. Élvezte a puha, sima, meleg bőr érintését. Visszafelé indult a csókok ösvényén, amikor feltűnt neki, milyen hosszan és lassan veszi Castle a levegőt. Feljebb nyomta magát, hogy eltávolodva a férfitól, megbizonyosodjon a gyanújáról. Néhány másodpercig nézte az oldalra billent fejjel békésen szuszogó férfit, aztán sóhajtva elmosolyodott.
- Hát, Shakespeare-nek tényleg igaza van: az alkohol felkelti a vágyat, de cserben hagy a végrehajtásnál! - mondta maga elé, aztán egy kis gonosz mosollyal az arcán hozzátette: - És milyen sokszor meg fogod te ez hallani, Kicsim!
A könyökére támaszkodva percekig nézte az alvó férfit, mintha nem tudna betelni a látvánnyal, aztán óvatosan hátrasimította a homlokába hulló engedetlen hajszálakat, és gyengéden megcsókolta. A párnára hajtotta a fejét, de mielőtt becsukta volna a szemét, tekintete újra végigsiklott a férfi arcán. Tudta, hogy Castle az a férfi, akivel végig akarja játszani az Élet nevű, szerelemmel, szeretettel, kalandokkal, izgalmakkal, és félelmekkel, fájdalommal teli játékot.
Sorenson egy nagy fékezést követően fordult be a kapitányság mélygarázsába. Kate teste tehetetlenül előrelendült, a biztonsági öv mellkasába vágott. A zuhanó érzés és a fájdalom egy pillanat alatt visszahozta a kegyetlen valóságba.
- Bocs, nem akartalak megijeszteni - nézett oldalra sajnálkozó tekintettel Sorenson, de a mellette ülő nő figyelemre sem méltatta. Kate még néhány pillanatig nem érzékelt mást a külvilágból, csak a kezében tartott telefon kijelzőjén látott, kinagyított képet: Castle alvó arcát. Milyen más volt ez az arc, mint az, amit az emlékezete őrzött arról az emlékezetes éjszakáról!
- De-dehogy! Csak egy kicsit kóstoltam meg mindent.
Még sosem látta ilyen állapotban a férfit, de lehetetlen volt rá haragudni. Kék szeme szokatlanul pajzán fénnyel csillogott, kisfiús mosolya, és átlátszó mentegetőzése Kate eszébe juttatta, mi mindennek nem tud ellenállni a férfival kapcsolatban.
- Na és, jól telt az estéd?
- Hohó - vigyorodott el Castle - ha tudnád!
Beckett kíváncsi várakozással a szemében hajtotta kicsit oldalra a fejét. Amikor a férfi tekintete találkozott a zöldesen csillogó szempárral, észbe kapott. Bármennyire is tompította érzékeit az alkohol, olyan régóta próbálta megfejteni ezt a titokzatos nőt, hogy ösztönei azonnal jelezték, veszélyes terepre érkezett.
- Ne-nem akarod tudni - ingatta meg a fejét, hogy hitelt adjon szavainak, de a mozdulat túl nagyra sikerült, és az alkoholtól megzavarodott egyensúlyérző szerve megadta magát. A szoba vadul forogni kezdett vele. Megtántorodott. Karjaival a levegőben hadonászva próbált kapaszkodót keresni, vagy visszanyerni egyensúlyát, reménytelenül.
Kate egy pillanatra arra gondolt, talán jobb is, ha nem tudja, mi történt a legénybúcsún, amikor érzékelte a férfi egyensúlyvesztését, és ösztönösen utánakapott. Még elérte Castle karját, de a tehetetlenül zuhanó férfitest olyan erővel rántotta magával, hogy esélye sem volt arra, hogy megtartsa, így az író hanyatt esett a kanapéra, Kate pedig fölé. Ijedten próbált feltápászkodni, hogy megnézze, jól van-e a férfi, de az erős karok gyengéden, mégis határozottan a derekára fonódtak, és megakadályozták, hogy felkeljen. Teste a férfiéhoz préselődött, és érezte, ahogy az minden lélegzetvételnél hullámzik alatta, aztán ahogy a két széles tenyér és a finom ujjak egyre lejjebb vándorolnak, egy másodpercig elidőznek a combján, majd felfelé indulva bekúsznak a törölköző alá, megállnak a fenekén, és medencéjét egy határozott mozdulattal a férfi ágyékához vonják.
- Hiányoztál - suttogta Castle csillogó szemekkel, és fejét kissé megemelve próbálta megcsókolni a nőt, de Kate teste megfeszült, tekintete a férfi nyakának egy pontjára szegeződött.
- Castle! Ez rúzsfolt? - nézte a világoskék ing gallérján virító égővörös foltot undorral az arcán. - Csak nem gondolod, hogy megcsókolhatsz, amikor az előbb még ki tudja milyen nőcske kutatott a szádban?
Bár sejtette, hogy a fiúk szereznek mondjuk egy sztriptíztáncost, de abban reménykedett, hogy ha egy call girl-t szerződtetnek az estére, Castle azért nem lép át egy határt. Vagy mégis? Pont az esküvőjük előtt? Tudta, hogy a legénybúcsúk az utolsó férfiúi tombolásról szólnak, mégis elárulva érezte magát. Minden erejét összeszedve kiszabadította magát a férfi erősen kapaszkodó karjai közül, és felállt.
- De ... de Kate! Nem ... nem történt semmi - kezdett kétségbeesett magyarázkodásba Castle, és megpróbált felülni a kanapén, ami folyamatosan forgó szoba miatt elég nagy erőfeszítésébe került. Mikor végre függőlegesbe tornázta magát, és a külvilág forgása is lassult, őszinte tekintettel nézett a csalódottsággal és haraggal teli, sötéten villámló szemekbe.
- Semmi? Aha - fonta újra karba kezét a nő, és kételkedve fúrta tekintetét a férfiéba. Nyomozó ösztönei és emberismerete azonban azt súgták, hogy Castle igazat mond, és valószínűleg csak egy ártatlan, erotikus játék részese volt. Ennyit megérdemel egy férfi a legénybúcsúján - gondolta, de mintha belebujt volna a kisördög, egy kicsit kínozni akarta a férfit, ezért hitetlenkedő grimaszt vágva várta a magyarázatot.
- I-igen, bevallom, eleinte tetszett a játék - csillant fel egy pillanatra Castle tekintete, és még egy mosoly is átsuhant az arcán, de a következő másodpercben olyan szenvedő arcot vágott, mintha legalábbis valami borzalmat élt volna át - de ... de aztán amikor meg akarta csókolni a nyakamat, megborzongtam, de ... de nem úgy - pislogott nagyokat szomorú ábrázattal. - Csak arra tudtam gondolni, hogy már csak téged kívánlak - nyújtotta könyörgőn Kate felé a karját.
- Ezt jobb lesz, ha bebizonyítod - csengett szigorúan a nő hangja, de szája sarkában már mosoly játszott. - Csak azt ne hidd, hogy amíg rajtad van annak a nőnek a nyoma, mellém fekhetsz az ágyban.
Castle kicsit eltompult agya csak néhány másodperc elteltével fogta fel a szavak jelentését.
- Ne-nem lesz nyoma - rázta meg a fejét, amit azonnal meg is bánt. - Már zu-zuhanyozok is - próbált felállni, de a mozdulat eleve halálra volt ítélve. Kate most már számított rá, hogy a férfi segítségre szorul, ezért egy szemforgatás kíséretében felé nyújtotta a kezét.
- Férfiak! - sóhajtotta.
- Ne-nem kell segít-segítség - akadozott Castle nyelve, miközben felszegett fejjel, duzzadó önérzettől vezérelve kihúzta kezét a nőéből, és imbolyogva eltűnt a fürdőszoba ajtaja mögött.
Kate egy darabig töprengett, ne menjen-e utána, aztán úgy döntött, hagyja, hogy a jótékony zuhannyal felfrissítse magát a férfi. Jobb, ha valamelyest józanodik, mert különben keserves másnap vár rá. Amikor meghallotta a csobogó vizet, már tudta, hogy épségben eljutott a zuhanyig, úgyhogy visszament a konyhába, összesöpörte a törött pohár darabjait, aztán pizsamát vett. Már kezdett aggódni, hogy talán túl sokáig hallja a vízcsobogást, amikor a hang megszűnt. Mire Castle kilépett a fürdőszobából, alvást színlelve feküdt az ágyban, és a szemhéjai közti vékony résen át figyelt. Meglepve látta, hogy az ágy felé lépkedő, máskor mindig pizsamába bújó férfi most csak egy törölközőt csavart a dereka köré. Mellkasán még csillogott néhány vízcsepp, vizes haja kócosan meredezett a szélrózsa minden irányába. Legszívesebben megragadta, és maga mellé húzta volna, de tartotta magát a szerepéhez. Érezte, hogy az ágy hullámozni kezd, amikor Castle lefeküdt mellé. Háttal fekve a férfinak, mosolyogva figyelte, hogy az addig mocorog, amíg a teste az övéhez nem simul.
- Kate! Olyan kínos volt. Csak a te érintésed kell - suttogta, miközben átkarolta a nő derekát, a póló alá becsúsztatva a kezét simogatni kezdte a hasát, miközben ajkával finoman belecsókolt a nyakába. - Mmmm - nyögött bele a csókba, Kate pedig elégedetten nyugtázta, hogy még csak meg sem kell mozdulnia ahhoz, hogy felkeltse a férfi vágyait. Tudta, hogy ez részint az alkohol hatása is, mégis jólesett neki a tudat, hogy Castle, egy valószínűleg erotika fűtötte legénybúcsú után is kívánja, aminek ékes bizonyítékát érezte keményen a fenekének nyomódni.
Megfordult az erős karok között, átölelte a csaknem meztelen, meleg férfitestet, és miközben ujjai Castle hátán kalandoztak, gyengéden megcsókolta. A férfi hanyatt fordult, és maga fölé vonta, ő pedig puha, lassú, leheletnyi csókokkal elindult felfelé a férfi arcán, éppen csak érintve ajkával a szemhéját, aztán visszafelé újra a száját, majd a nyakát. Résnyire nyíló szemhéjai között nézte, ahogy Rick csukott szemmel, boldogan mosolygó, békés, elégedett arccal élvezi a pillanatot. Elmosolyodott. Hát, úgy látszik, valóban csak az én érintésem kell neked - gondolta, miközben folytatta az ajka édes útját a férfi mellkasán, végig a szegycsont mentén, le egészen a hasáig. Élvezte a puha, sima, meleg bőr érintését. Visszafelé indult a csókok ösvényén, amikor feltűnt neki, milyen hosszan és lassan veszi Castle a levegőt. Feljebb nyomta magát, hogy eltávolodva a férfitól, megbizonyosodjon a gyanújáról. Néhány másodpercig nézte az oldalra billent fejjel békésen szuszogó férfit, aztán sóhajtva elmosolyodott.
- Hát, Shakespeare-nek tényleg igaza van: az alkohol felkelti a vágyat, de cserben hagy a végrehajtásnál! - mondta maga elé, aztán egy kis gonosz mosollyal az arcán hozzátette: - És milyen sokszor meg fogod te ez hallani, Kicsim!
A könyökére támaszkodva percekig nézte az alvó férfit, mintha nem tudna betelni a látvánnyal, aztán óvatosan hátrasimította a homlokába hulló engedetlen hajszálakat, és gyengéden megcsókolta. A párnára hajtotta a fejét, de mielőtt becsukta volna a szemét, tekintete újra végigsiklott a férfi arcán. Tudta, hogy Castle az a férfi, akivel végig akarja játszani az Élet nevű, szerelemmel, szeretettel, kalandokkal, izgalmakkal, és félelmekkel, fájdalommal teli játékot.
Sorenson egy nagy fékezést követően fordult be a kapitányság mélygarázsába. Kate teste tehetetlenül előrelendült, a biztonsági öv mellkasába vágott. A zuhanó érzés és a fájdalom egy pillanat alatt visszahozta a kegyetlen valóságba.
- Bocs, nem akartalak megijeszteni - nézett oldalra sajnálkozó tekintettel Sorenson, de a mellette ülő nő figyelemre sem méltatta. Kate még néhány pillanatig nem érzékelt mást a külvilágból, csak a kezében tartott telefon kijelzőjén látott, kinagyított képet: Castle alvó arcát. Milyen más volt ez az arc, mint az, amit az emlékezete őrzött arról az emlékezetes éjszakáról!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése