Változatok egy témára 7/8

- Na, szomjan már nem halok - gondolta meglepve, amikor meglátta a fiókban sorakozó, gondosan egymás mellé állított öt, fél literes ásványvizes flakont. Nem is tudta, hogy hamarosan mennyire meg fogja kérdőjelezni ezt a kijelentését!

Egy másik rekeszben különböző nagyságú dobozokat talált. Kivette őket, és az ágyra tette őket, egymás mellé, szép sorban. Kivett egy ásványvizet, kinyitotta, és jóízűen belekortyolt. Most érezte csak meg, mennyire szomjas. Ki tudja, mennyi ideje nem ivott már! Azt, hogy a félelemtől száradt ki a szája, be nem vallotta volna magának. Élvezte, ahogy a szénsavbuborékok csiklandozzák a torkát, és a hideg víz felfrissíti a testét. Jólesően húzta végig a kézfejét a száján, aztán minden figyelmét a dobozokra fordította. Ahogy az első kettőt kinyitotta, egyre tanácstalanabb lett, és egyre több kérdés motoszkált a fejében. Nagyító és svájci bicska. Miért adja ezeket neki Tyson? Amikor a harmadik dobozt kinyitotta, egy pillanatig nem tudta miket tart a kezében. Két kis henger alakú tárgy volt, vastagon betekerve puha papírral, mintha attól akarnák megvédeni, hogy összetörjön. Óvatosan lefejtette az egyikről a védőborítást, amíg elő nem tűnt alóla egy kis üvegfiola. Döbbenten nézte az üvegcsét, aztán nyelt egyet, és megfordította, hogy lássa a rányomtatott feliratot, de a hatóanyag neve nem mondott neki semmit. Kibontotta a másikat is, és megállapította, hogy más anyag van benne, de fogalma sem volt róla, hogy mi. Amikor kinyitotta az utolsó dobozt, és meglátta a benne heverő két, steril csomagolású orvosi fecskendőt a hozzájuk tartozó tűvel, kirázta a hideg, és önkéntelenül hátralépett egyet. Megpróbálta elszakítani tekintetét az utolsó doboz tartalmáról, és végignézett új szerzeményein. Gondolkodott. Ha a regénye főhőse kapná ezeket a tárgyakat, mire tudná használni őket? Mit szeretne elérni velük. A svájci bicska túl sok mindenre használható - lásd MacGyver-t - ezzel nem tudja szűkíteni a kört. A nagyítóval vizsgálhat bármi kicsi tárgyat, amihez a szemünk nem elég: növényt, állatot, köveket, nyomokat, mint Sherlock Holmes - bár akkor egy sapka és egy pipa is járna hozzá - és lehet vele tüzet gyújtani, legalábbis a kalandregényekben. De honnan tudja, hogy mire való a fiolákban levő hatóanyag? Érezte, ahogy újra kiszárad a szája, és a megbontott ásványvízért nyúlt. Ahogy a kezében tartott vízre nézett, majd szeme végigfutott az ágyon heverő tárgyakon, hirtelen egy igencsak aggaszó gondolata támadt a repülőgép úticélját illetően.

Előző nap ...

Miután minden Martha-tól kapott információt gondosan elraktározott az emlékezetében, Beckett a hálószobába ment. Megtorpant, amikor meglátta a franciaágyat, ami még őrizte a férfi testének nyomát. A felhajtott paplan, a gyűrött lepedő és a párna arról tanúskodott, hogy Castle vagy sietve kelt fel, és nem volt ideje megigazítani az ágyneműt, vagy azt hitte, még visszafekszik az ágyba. Félelmét mélyen elzárta lelke legrejtettebb zugába, és az ágyhoz lépett. Végigsimított a párnán, mintha az átadná neki a férfi érintését, aztán felemelte. A pizsama nem volt alatta, ahogy a szennyesben és a többi hálóruha között sem. A gardróbba ment. Pontosan tudta, hova akasztották az esküvői inget és öltönyt, de hiába nyitotta ki az összes ajtót és fiókot, egyiket sem találta, sőt még az elegáns, világos selyem nyakkendőt sem, csak a mellény árválkodott az egyik vállfán. Kate fogta a ruhadarabot, magához szorította, és becsukta a szemét. 

Egy pillanatra látta maga előtt Castle-t, ahogy szálfaegyenesen áll a tükör előtt a szabóságban, és összeráncolt homlokkal, elégedetlenül méregeti magát a tükörben. 

- Nem gondolod, hogy ... - kezdte, miközben oldalra fordulva szemlélte a tükörképét.

- Nem, Castle! Nem gondolom - vágott a férfi szavába. - Az öltöny tökéletes - mondta meggyőzően, aztán egy kis incselkedő mosoly jelent meg a szája sarkában, és nem tudta megállni, hogy meg ne csipkedje. - Bár, igazad van, valami tényleg nem stimmel - vonta össze töprengve a szemöldökét, és látványosan végigmérte az észbontóan vonzó, elegáns férfit - de azt hiszem, nem az öltönnyel van baj, hanem a viselője nem tökéletes.

Castle a mondat első felénél még elégedetten nyugtázta, hogy Beckett mégis igazat ad neki, de amikor rájött, hogy csak szekálja, vágott egy durcás grimaszt.

- Ha-ha! Nagyon vicces!

Kate huncutul mosolyogva odalépett hozzá, átkarolta a nyakát, és lágyan megcsókolta.

- Éppen azt szeretem benned a legjobban, hogy nem vagy tökéletes - suttogta a csókba, mire a férfi fülig érő mosolyra húzta a száját.

Kate nyelt egyet, és kinyitotta a szemét. Nem most van az ideje az álmodozásnak! Hallotta, hogy Lanie ajtót nyit Ryan-nek és Espo-nak, ezért visszaakasztotta a mellényt, és kisietett a nappaliba.

- Ez nem valami Castle-féle hülyeség, ugye? - kérdezte halkan Espo, hogy Martha meg ne hallja, miközben átadta a portástól kapott listái a jelmezekről a nőnek.

Kate megrázta a fejét. Minden idegszálával érezte, hogy baj van. Nagy baj.

- Mi van, ha csak valami olyan horderejű meglepetést akar neked okozni, mint amilyennel te lepted meg a születésnapján? - szólalt meg Ryan.

- Én is gondoltam rá, de nem hinném, hogy az esküvőnk napját választaná rá. Vagy mégsem ismerem annyira jól - sóhajtotta, aztán gyanakodva a két nyomozóra nézett. - Nem vagytok benn az átverésemben, ugye? - nézett rájuk átható tekintettel, miközben arra gondolt, az egész történetet Martha adta elő, aki kiváló színésznő, és azt hitet el vele, amit csak akar. 

- Nem, dehogy! - háborodott fel egyszerre a két férfi. Az esküvő napján? Ennyire nem vagyunk hülyék! - folytatta Espo.

Ahogy Beckett Javi őszintén csillogó barna, majd Ryan aggódó kék szemébe nézett, egy pillanat alatt elvetette a meglepetésről szóló elméletet. 

- Akkor derítsük ki, hogy mi a fene folyik itt! - mondta elszántan, és Martha-hoz sietett, aki megtörten kortyolta a Lanie által készített kávét a konyhában.

- Találtál valamit? - nézett reménykedve Kate-re.

- Még nem. Oda tudnád adni a telefonját? Talán hívta valaki Rick-et, mielőtt elment.

Az asszony néhány másodpercig riadtan nézett Kate-re. Hirtelen nem is tudta, hova tette Richard telefonját, aztán eszébe jutott, hogy a dolgozószoba íróasztalára tette, amikor ott kereste eltűnt fiát.

- Az íróasztalon van - intett fejéven a dolgozószoba felé.

Beckett körülnézett a helyiségben, de semmi szokatlant nem tapasztalt. Felkapta az ismerős készüléket, és megnyitotta a hívásnaplót. Az utolsó hívás Martha-tól érkezett, előtte pedig a férfi hívta őt, még előző este. Gyorsan elhessegette beszélgetésük emlékét, mert most nem engedhette meg, hogy az aranyos, szerelmes szavak felidézésére fordítsa az idejét, miközben lehet, hogy a férfi bajban van.

- A telefon zsákutca - lépett a nappaliba. - Az alattunk levő lakásban jelmezes születésnapi buli volt. Én kikérdezem a házigazdákat, hátha láttak valami szokatlant, ti kérjétek ki a térfigyelő kamerák felvételeit, és figyeltessétek Castle hitelkártyáit! - mondta a türelmesen várakozó nyomozóknak, de azok nem mozdultak. - Mi az? - kérdezte haragosan.

- Beckett! Amíg nincs hivatalos nyomozás, nem kapunk engedélyt sem a felvételekre, sem a hitelkártyákra - mondta nyugodt hangon Espo. - Előbb értesítenünk kell Gates-t.

Kate szinte látta maga előtt a kapitány hitetlenkedő, rosszalló tekintetét, csípőre tett kezét, ahogy mérlegeli, hogy megér-e a firkász annyit, hogy bevesse a befolyását, hiszen hivatalosan Castle-t még nem nyilváníthatják eltűntnek, de azt is tudta, hogy Espo-nak igaza van, Gates nélkül megvan kötve a kezük.

- Majd én beszélek vele - mondta, mire a két fiú bólintott, és elsiettek.

Kate fogta a portástól kapott bejelentő könyvet, de mielőtt elindult volna, visszament a konyhába, megfogta Martha kezét, és komoly tekintettel a nő félelemmel teli szemébe nézett.

- Ki fogjuk deríteni, hogy mi történt - mondta bizakodóan, és folytatni akarta, hogy meg fogják találni Castle-t, de az asszony a szavába vágott.

- Kérlek, ne ígérj semmit, csak tedd, amit tenned kell. Hiszek benned és benne. Ő okos fiú. Nincs olyan helyzet, amiben ne lenne valami meglepő ötlete - húzta szomorú mosolyra a száját.

Egy pillanatra összefonódott a tekintetük, és Kate tudta, soha nem lehet elég hálás a nőnek azért, hogy átadta az optimizmusát, a fantázia világának megismerését, és az erejét a fiának.

Egy perc  múlva már a lépcsőn sietett az alattuk levő emelet felé, amikor a telefonja hangos pittyenéssel jelezte, hogy üzenetet kapott.

Megállt, és néhány érintés után elnyílt ajkakkal, összeszorult torokkal, lélegzetvisszafojtva meredt a telefonra. A teljes kijelzőt betöltő kép láttán már kétsége sem lehetett afelől, hogy élete legszebbnek ígérkező napján a legszörnyűbb rémálma vált valóra.