- Na, jó! Nézzük azt a hullát! - szaporázta meg lépteit a lift felé.
Mire a Central Park-ba értek, a kora délutáni hőség a tetőfokára hágott. Ryan szenvedő arccal húzta végig kézfejét a homlokán, hogy letörölje róla az újra meg újra megjelenő izzadságcseppeket, Espo pedig még mindig a sors igazságtalanságán rágódva bandukolt mögötte morcosan.
- Mi is elutazhatnánk valami kellemesebb hőmérsékletű helyre. Ilyenkor olyan ez a város, mint egy felforrósodott betonkatlan - morogta maga elé, miközben a park legnagyobb tavának partja felé közeledtek, ahol Lanie guggolt egy méretes, régimódi bőrönd mellett.
- Hát, neki nem volt melege a tó fenekén - intett fejével az orvosszakértő a nyitott bőrönd felé. Nagy barna szemében szomorúság tükröződött, mint mindig, ha egy új áldozatot vizsgált a helyszínen, de amikor Espo-ra nézett, egy pillanatra halványan elmosolyodott, aztán újra felvette hivatalos orvos-álarcát. - Castle-nek biztosan tetszene ez az eset - nézett a bőrönd tartalmára, mintha az mindenre magyarázatot adna.
Ryan és Espo kíváncsian követték a tekintetét, és amikor meglátták a víztől felpuffadt férfi holttestét, és megcsapta orrukat a bomló test jellegzetes bűze, mindketten hátrahőköltek. Már nem csodálkoztak, hogyan férhetett be a férfi teste egy bőröndbe.
- Az áldozatunk egy törpe? - rökönyödött meg Espo, miközben oldalra billentett fejjel mérte fel a nem mindennapi látványt.
- Igen, egy achondroplasia autosomalis-ban szenvedő, húszas évei közepén járó férfi. Ez egy domináns módon öröklődő fejlődési
rendellenesség, a törpenövés egyik leggyakoribb fajtája. Jellemzői a rövid, meggörbült végtagok, nagy fej, kiemelkedő homlok, lapos orrnyereg, és a szokatlanul nagy rés a gyűrűs és a középső ujj között - mutatta a jellegzetes testi elváltozásokat Lanie. - Iratok nincsenek nála, tehát rátok vár, hogy kiderítsétek, hogy kicsoda.
- A vízben volt? - nézett a tó felé Ryan, és már fel is fedezte egyenruhás kollégáit, amint két kamasz fiú vallomását jegyzetelik egy füzetbe.
- Igen. A kölykök horgonyokat dobáltak a vízbe, és azon versenyeztek, ki talál előbb valamit a vízben. A nyertes húzta partra a bőröndöt - ingatta meg rosszallóan a fejét Lanie, mint aki nem érti, hogyan lehet ilyen őrültséget kitalálni.
- Mióta lehet halott? - kérdezte Espo.
- Legalább három napja, de pontosabbat csak a boncolás után tudok mondani.
- A szülei is törpék? - tette fel a kérdést az orvosszakértőnek elgondolkodva Ryan.
- Lehetnek ugyanilyen genetikai rendellenességben szenvedők, de lehetnek normál magasságúak is, mert a achondroplasia autosomalis 80-85%-ban spontán mutáció következménye.
- Vezetnek róluk valamilyen orvosi feljegyzést?
- Valószínűleg gyakran megfordult kórházban, elsősorban az ortopédián, de a fogászaton is, mert a betegség rendezetlen fogsort okoz.
Miközben Lanie türelmesen válaszolt Ryan kérdéseire, Espo a nőt figyelte. Tetszik, nem tetszik, be kell vallania magának, hogy Lanie olyan erővel vonzza, mint még egy nő sem. Másodszor indultak neki a kapcsolatuknak, és csak most értette meg, hogy olyan a nő, mintha a másik fele lenne, aki nélkül lehet élni, de nem érdemes.
Lanie elkapta a férfi szerelmes pillantását, és kacéran felhúzta a szemöldökét.
- Ha csipkeditek magatokat, és Gates kapitány elégedett lesz a jelentésetekkel, talán nem kell benn töltenetek az estét az őrsön.
Az együtt töltött este lehetősége pajkos mosolyt csalt Javi arcára, Ryan pedig, mintha nem érzékelné a két ember közt kialakult vibrálást, reménykedve sóhajtott.
- Akkor én sem maradnék le Sarah Grace fürdetéséről! Tudjátok, milyen édes, amikor pancsol? Na és az a semmivel össze nem hasonlítható babaillat! - ábrándozott.
Espo biztatón megveregette a vállát, és elindult a holttestet megtaláló kamasz fiúk felé.
- Gyere tesó! Igyekezzünk kideríteni, ki volt ez a kis fickó, és ki akarta a halálát, nehogy lemaradjunk az estéről! - mondta, de még visszanézett, és jelentőségteljesen Lanie-re kacsintott.
Ryan arcán alig észrevehető mosoly suhant át, de úgy tett, mintha semmit nem vett volna észre.
Kate egyik ámulatból a másikba esett. Megpróbálta arcizmait fegyelmezni, hogy ne üljön ki rá, mennyire elvarázsolja a gazdagsággal járó lehetőségek sora, nehogy Castle azt higgye, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonít a pénznek, mint eddig. A pénzt csak egy szükséges eszköznek tekintette a megélhetéshez. Igazságtalannak tartotta, hogy miközben a világ egyik fele nyomorog vagy éhezik, mások magánrepülőgépükön utaznak a saját szigetükre, hogy a minden luxussal felszerelt villájukban pihenjenek, aztán süttessék a hasukat a hófehér homokos tengerparton, a pálmafák árnyékában. Most azonban, hogy részese lehetett ennek a luxusnak, úgy érezte, egy hét erejéig önfeledten, lelkiismeret-furdalás nélkül képes élvezni a milliárdosok világát. Gyakran érezte magán Castle kutató tekintetét, ahogy a férfi lopva figyeli, mit szól ahhoz a világhoz, ami neki már-már természetes még akkor is, ha nem olyan gazdag, mint Patterson. Először akkor érezte meg, hogy Castle figyeli a reakcióit, amikor a JFK reptéren nem a menetrend szerinti járatokhoz mentek, hanem egy karcsú magánrepülőgéphez, ahol a pilóta személyesen köszöntötte őket. Alig ocsúdott fel, máris leszálltak a nassaui reptéren, ahol egy jacht várakozott, hogy Patterson magánszigetére vigye őket. Az egész olyan álomszerű volt, hogy időnként nehéz volt elhinnie, hogy ez a valóság: itt van Richard Castle-lel, a férjével egy mesebeli szigeten, az óceán kék hullámai csillámként verik vissza a szikrázó napsugarakat, aztán habossá fodrozódva futnak ki a hófehér, homokos partra; a meleg szél simogatja az arcát, és susogó hangot csal elő a pálmafák lengedező leveléből. Becsukta a csodálattól önkéntelenül elnyíló ajkait, és mosolyogva figyelte Castle-t, aki annyira sietett, hogy minél előbb a gyönyörű nyaraló hatalmas, intarziás ajtajához érjen, hogy már levegő után kapkodva beszélt.
- Hát itt vagyunk! - húzta elő diadalittasan a kulcsot a zsebéből.
- Képzeld el, ha Patterson azzal viccelne meg, hogy nem nyitja a kulcs a zárat - cukkolta Kate, bár mindennél jobban remélte, hogy az író nem játszik velük ilyen gonosz játékot.
A feltételezésre Castle egy pillanatra megdermedt, és kiült a hitetlenség és az ijedtség az arcára, aztán mintha magát is meg akarná nyugtatni, megrázta a fejét.
- Nem, az nem lehet! A magánrepülőgépét és a jachtját is odaadta, és azt mondta, ez az egy hét az ő nászajándéka - mondta színlelt magabiztossággal, miközben nagyot nyelve dugta a kulcsot a zárba, és izgalmában még a száját is beharapta. Hangos, megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját, amikor az ajtó kinyílt, és önelégülten mosolygott hátra Kate-re.
- Mrs. Castle! A villa csak arra vár, hogy birtokba vegye - nyújtotta ki a karját színpadiasan az ajtó felé, miközben enyhén meghajolt.
Kate mosolyogva lépett néhányat, amikor Castle hirtelen megállította.
- Várj! Csináljuk úgy, ahogy kell! - villant huncutul a tekintete, és ölbe akarta kapni a nőt, akinek megfeszülő teste jelezte, hogy ő ezt egyáltalán nem akarja.
- Emlékszel, hogy mi történt tegnap este? - nézet megrovón először a férfi szemébe, aztán a bokarögzítős lábára.
Castle arca fájdalmasan megrándult az emlékre. Az ejtőernyős, illetve ejtőernyő nélküli ugrásakor megrándult bokája még nem jött helyre, de ő ezt előző nap nem akarta tudomásul venni. Egészen addig elnyomta tudata a fájdalmat, amíg a hálószoba ajtaja előtt fel nem kapta az ölébe Kate-t. Az utolsó lépésnél, amikor gyengéd mozdulattal az ágyra fektette a nőt, olyan fájdalom hasított a bokájába, mintha kést szúrtak volna bele. Ő feljajdult, a gyönyörű pillanat pedig elillant, és Kate tekintetében a boldog ragyogást felváltotta a feddő aggodalom. Persze ennek is megvolt az előnye, mert Kate, nővért játszva jeget tett a lábára, aztán megparancsolta, hogy mozdulatlanul feküdjön, és olyan érzéki mozdulatokkal kezdte vetkőztetni, hogy a teste néhány másodperc alatt már reagált is az érintésekre. Ez nem lett volna meglepő, ha nem sokkal előtte már át nem élte volna a gyönyört. Soha, de soha nem fogja elfelejteni az első szeretkezésüket, amit házastársként éltek át! Persze, az a második sem merül feledésbe! Az emlékre elmosolyodott.
- Nagyon is jól emlékszem, mi történt - húzta fel a szemöldökét incselkedve. - Sőt, arra is emlékszem, mi történt előtte!
- Hát, óceán itt is van, úgyhogy megpróbálkozhatunk az utánzással - simított végig érzéki mozdulattal a férfi hátán Kate, majd közelebb lépve a melléhez simult, karjával átfogta a nyakát, és megcsókolta.
- De akkor meg kell várnunk a csillagfényes éjszakát - nyögte Castle a csókba.
Kate, anélkül, hogy elengedte volna a férfi nyakát, kicsit eltávolodott tőle.
- Hidd el, nem élveznéd igazán, ha közben hasogatna a bokád.
- Igaz - bólintott látszólag megadóan Castle, de a következő pillanatban ölbe kapta Kate-t, és belépett vele a házba. - Értsd meg, nem kockáztathatok - tette le az ajtón belül a nőt bocsánatkérő arckifejezéssel.
Kate bosszúsan tárta szét a kezét, és kissé előrehajolva pirított rá a férfira.
- Mit nem kockáztathatunk? Mert most éppen a lábad épségét kockáztattad - szórt villámokat a szeme, aztán beharapva a száját azon tűnődött, mikor fog felnőni, és felelősségteljesebben gondolkodni a férfi.
- Hát te nem tudod, hogy a küszöb alatt ártó szellemek lakoznak? Ha átemellek a küszöbön, a szellemek nem tudják meg, hogy ketten léptünk a házba - magyarázta teljes meggyőződéssel, mire Kate-től csak egy szemforgatást kapott, bár láthatóan megenyhültek a nő vonásai.
- És az miért jó nekünk, hogy csak téged támadnak meg az ártó szellemeid?
Castle egy pillanatra meglepődött a logikus kérdésen, de egy pillanat múlva elvigyorodott.
- Ha csak engem támadnak meg, te meg tudsz menteni! - vágta ki magát, de mivel a nő komoly maradt, ijedten hozzátette: - Ugye megmentenél?
Kate úgy tett, mintha gondolkodnia kellene a dolgon, aztán sejtelmesen elmosolyodott.
- Ha a hálószobában támadnak meg, akkor biztosan.
Castle nézte a huncutul megcsillanó gyönyörű zöldes színben ragyogó szemeket, a kissé kacér mosolyra húzódó duzzadt ajkakat, és nyelt egyet.
- Szo-szóval rám vetnéd magad, és ... és a testeddel védelmeznél? - nyögte ki rekedtes hangon, miközben meglódult a fantáziája.
- Hát, mást nem tehetek - kacsintott alig észrevehetően Kate. - Nincs itt a fegyverem, tehát maradt a testem - mosolygott titokzatosan, miközben megfogta Castle kezét, és arra húzta, amerre a hálószobát sejtette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése