- Mi? Dehogy! - hőkölt hátra az ötlettől Ryan. - A nászútjukon? Beckett lelőne bennünket, ha rájönne!
Kate tudata lassan hagyta el az álmok világát. Először csak messziről érzékelte az alig hallható zajokat, amelyek megtörték a szoba hajnali csendjét, és nem illettek a nyitott ablakon beszűrődő kinti hangokhoz sem. Ösztönei egy pillanat alatt éberré tették. Hunyorogva nyitotta ki a szemét, miközben egy kissé felemelte fejét a párnáról, hogy jobban halljon, de csak néhány tengeri madár jellegzetes rikoltozását és a partra kifutó hullámok csobogását hallotta, meg ahogy a pálmafák leveleit egymáshoz simítja az állandóan fújó szél. Talán csak a képzelete játszott vele - nyugtatta magát, és visszatette fejét a párnára. Tekintete végigsiklott a mellette fekvő, mélyen alvó férfin, és elmosolyodott. A póló már nem került vissza Castle-re, sőt a pizsamanadrág sem! Hosszú és szenvedélyes szeretkezésük után a férfihoz kucorodva élvezte, ahogy az erős, meleg test védelmező burokként simul hozzá, és az ölelő karok óvón fonják körül. Éppen azt ecsetelte, hogy ennél csodálatosabb helyet el sem tudott volna képzelni a nászútjukhoz, és hogy mennyire élvezi a napfényt és a tengert, amikor feltűnt neki, hogy Castle meleg lehelete egyre elnyújtottabb és lassabb ütemben csiklandozza a nyakát, és a simogató ujjak játéka is abbamaradt. Óvatosan kibontakozott az ölelésből, megfordult, és mosolyogva nézte a mély álomba zuhanó férfit, miközben megállapította, hogy míg őt felpörgeti és éberré teszi a szeretkezés, Castle-nél éppen az ellenkezője játszódik le. Akkor arra gondolt, majd reggel megszekálja, hogy kiüti egy kis szeretkezés, és egy pillanat alatt elalszik, azonban visszagondolva az éjszakára, pontosan tudta, hogy nem egy "kis" szeretkezést éltek át. Nem csodálkozott, hogy a férfi még mindig teljes öntudatlanságban feküdt a hasán, ajkai elnyíltak, egyik keze ernyedten lógott le az ágyról, míg a másik a párnán nyugodott a feje mellett. Kisimított egy előrehulló tincset a homlokából, mire az álmában elmosolyodott. Kate úgy érezte, ez a boldogság és béke szigete, amikor újra meghallotta a zajt. Apró kattanás volt, ahogy valaki óvatosan becsukja az ajtót, és a zár nyelve a helyére ugrik. Tudta, hogy nem a képzelete szüleménye a hang. Szíve gyorsabb ütemre váltott a vérében megsokszorozódó adrenalintól, izmai megfeszültek, idegsejtjei minden apró ingert érzékeltek. Kétség sem fért hozzá, hogy osonó lépteket, és suttogó beszédet hall.
- Castle! - rázogatta meg a férfi vállát, miközben tekintetét végighordozta a szobán, fegyverként használható tárgy után kutatva. - Castle! - suttogta erélyesen. - Valakik járkálnak a lakásban!
- Biztos Alexis és Anya - mormogta a férfi álomittasan anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét.
Kate szeme egy pillanatra kikerekedett a lehetőségre, aztán csak sóhajtott, amikor rájött, Castle még annyit sem érzékel a valóságból, hogy nem otthon vannak. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy egyedül deríti ki, kik a betolakodók, de mivel biztos volt benne, hogy több emberrel kell szembeszállnia valódi fegyver nélkül, elvetette az ötletet. Semmi kedve nem volt éppen a nászútjukon meghalni, ezért újra megrázogatta a férfit, miközben közel hajolva hozzá, a fülébe suttogta a szavakat.
- Castle! A Bahamákon vagyunk Patterson házában egy magánszigeten, és valakik járkálnak a házban.
Nem tudta, hogy a szavai jutottak el az író tudatáig, vagy a kellemetlen érzés ébresztette-e fel, ahogy a fülébe beszélt, mindenesetre Castle szemei hirtelen kinyíltak, és éberen néztek körbe a szobában. Kate ujját a szája elé emelve figyelmeztette, hogy legyen csendben, mire Castle bólintott, halkan kiszállt az ágyból, és kapkodva magára ráncigálta a pizsamanadrágját. Semmi mást nem látott, amit fegyvernek használhatna, mint a jégvödörben árválkodó pezsgősüveget, ami ugyan már csak vízben állt, viszont mivel meg sem bontották, jelentős súllyal bírt. Megmarkolta az üveg nyakát, és Kate után lépett, aki a csodaszép, fehér selyem hálóingben, egy papírvágó késsel a kezében osont az ajtó felé. Megfogta a vállát. A nő csodálkozva hátrapillantott, és megtorpant.
- Most én megyek előre - formálta hang nélkül a szavakat Castle, és jelentőségteljesen összehúzta a szemét.
Néhány másodpercig farkasszemet néztek, aztán Kate megadóan sóhajtott. Itt most nem volt rendőr, fegyvere sem volt jobb, mint Castle-nek, ráadásul igencsak megcsorbította volna a férfi egóját, ha nem enged neki. Megforgatta a szemét, amikor meglátta az aprócska győzelem okozta elégedett vigyort Castle arcán, miközben olyan léptekkel osont el mellette, mint a Tom és Jerry-ben az egérvadászatra induló macska. A férfi az ajtóra tapasztotta a fülét, de mivel nem hallott semmit, lassan lenyomta a kilincset, és résnyire nyitotta az ajtót. A széles folyosón nem volt senki. Castle kilépett, és intett Kate-nek, hogy követheti. Meztelen lábbal, nesztelenül lépkedtek a puha szőnyegen, egészen a hatalmas nappaliig, ahol Castle felemelte a karját, amivel megállásra késztette Kate-t. Feszült figyelemmel füleltek. Újra lehetett hallani a halk hangokat, és már jól kivehető volt, hogy egy férfi és egy nő beszélget a konyhában. Castle és Beckett elszántan egymásra nézett, aztán bólintottak. Harcra kész tekintettel, Castle a magasra tartott pezsgősüveggel, Kate pedig az előre szegezett papírvágóval indultak támadásra. A konyhaajtó elé lopóztak, ami mögül most csak fura zörejek hallatszottak, de aztán csend lett. Castle Kate-re nézett, tekintetük találkozott, aztán mintegy jelt adva a másiknak a behatolásra, bólintottak. Castle nyelt egyet. Érezte, hogy a szíve majd' kiugrik a helyéből, és csak remélte, hogy a konyhában csak fegyvertelen tolvajokkal találják magukat szembe, akiknek a lakatlannak vélt luxusnyaraló értékeire fáj a foguk, nem pedig fegyveres, a zsákmányért ölni is képes gyilkosokkal. Pislantott egyet, aztán összeszorított szájjal a kilincs felé nyúlt.
Abban a pillanatban kivágódott az ajtó, és hatalmas sikítás és eget rengető csörömpölés rázta meg a házat. Castle ijedtében hátraugrott, miközben az egyik kezét a szívére tette, ami most már vad táncot járt a mellkasában, a másikat a szája elé kapta, hogy visszafojtsa a torkából feltörni készülő sikoltást. Kate összerezzent, aztán vett egy nagy levegőt, és megkönnyebbülve fújta ki. A csörömpölés a földre ejtett tálcától és annak törékeny tartalmától, a sikítás pedig a velük szemben álló megtermett, fekete nőtől származott. Férfiasan rövid, gyapjas haját ellensúlyozták a fülében lógó hatalmas, aranyszínű bizsu fülbevalók, és a nyakát több sorban körülfonó nyaklánc színes gyöngyei. Kezeit ijedtében hatalmas melleire szorította, barna szemében egy pillanatra félelem csillant, de amikor felmérte, hogy csak a ház vendégeivel hozta össze idő előtt a sors, jóízűen elnevette magát, amitől előbukkant vakító fehér fogsora.
- A szívbajt hozta rám, Mr. Castle - mérte végig a pezsgősüveget épp letevő, félmeztelen, kócos férfit, mintha meg akarna bizonyosodni róla, hogy a valóban munkaadója vendége áll előtte kissé furcsa arcot vágva. - Mrs. Castle, ugye? - biccentett barátságosan Kate felé, aki zavartan elmosolyodott, és közben átkozta rendőr ösztöneit, amiért a zajokból azonnal betörőre asszociált, pedig csak a ház személyzete érkezett meg. - Remélem, nem ébresztettük fel magukat! Manuela vagyok, a házvezetőnő, ő pedig itt José, a gondnok - mutatott a háta mögül felbukkanó alacsony, vékony, inas kis emberre. aki idegesen törölte tenyerét zöld kertésznadrágja szárába, aztán üdvözlésképpen lekapta fejéről jókora szalmakalapját.
- James úr mondta, hogy néhány napig ne zavarjuk magukat, de az asszony már nem nyugodott, mindenképpen reggelit akart maguknak készíteni - morogta zsémbesen a felesége felé intve a fejével. - Aztán tessék, mi lett belőle! - mutatott a földre, ahol szanaszét hevertek a rántotta és a sült szalonna maradványai, összekeveredve a kiömlött narancslével, no meg a poharak és tányérok szilánkjaival.
- Semmi baj, majd csinálok másikat - legyintett az asszony nevetve. - Te meg addig feltakaríthatod ezt - csendült élcelődve a hangja, aztán nem törődve férje morgolódásával, fecsegett tovább. - Mi itt lakunk a sziget másik végében, és csak akkor jövünk, ha szükség van ránk, de ne féljenek, nem fogunk zavarni. Tudjuk, hogy nászúton vannak - tette hozzá jelentőségteljes pillantások közepette, amitől Kate elpirult, Castle pedig gyorsan megköszörülte a torkát.
- Ne-nem zavarnak - húzta kényszeredett mosolyra a száját, miközben egyik lábáról a másikra állt.
- Na, szépen nézünk ki, ha a nászútjukon nem zavarja egy idősödő házaspár jelenléte! - húzta össze a szemöldökét az asszony, és rosszallóan végigmérte Castle, aki ettől még jobban zavarba jött, és azonnal ellenkezni kezdett.
- Ne-nem úgy értettem, csak ... szóval ...
- Akkor jó - nevette el magát Manuela, amitől Castle-nek furcsa érzése támadt, mintha már találkozott volna a nővel, vagy legalábbis valakire nagyon emlékeztetné. - Csak megfőzöm az ebédet és a vacsorát, de el sem hagyom a konyhát, úgyhogy észre sem veszik, hogy itt vagyok. A hűtőszekrényben majd mindent megtalálnak. José addig kitisztítja a medencét, hogy nyugodtan használhassák, ha már megunták a tengert. Ha valamire szükségük van, csak telefonáljanak - sorolta, miközben már a tojásokat törte fel a következő adag rántottához.
- Segítek - ajánlkozott Kate - csak előbb felöltözöm.
- Nem kell, maguk itt vendégek - szólt utána Manuela csodálkozva.
- Tudja, ő nem amolyan királykisasszony típusú lány - mosolyodott el Castle. - Szívesen segít. Na, jöjjön José, a miénk marad a romeltakarítás - hajolt le, hogy a tálcára rakja a veszendőbe ment reggeli maradványait, az idős gondnok pedig hálásan guggolt le mellé, miközben a nők uralmáról morgott valamit, nem létező bajsza alatt.
Néhány perc múlva már kedélyesen beszélgettek, és míg Castle a csodálatos szigetről faggatta José-t, Manuela a kedvenc ételeiket tudakolta Kate-től. Hiába invitálták azonban az idős házaspárt egy közös reggelire, azok kitartottak amellett, hogy még egy reggeli erejéig sem zavarják az ifjú párt, így csak két teríték került a teraszon levő asztalra.
- Néhány óráig még itt leszünk, ha szükségük lenne valamire - búcsúzott el a kalapját szorongatva José.
- A konyhában megtalálnak - mosolygott rájuk barátságosan Manuela. - Igaz is! Elmennek a hőlégballon fesztiválra? Szerintem nagyon romantikus kézen fogva nézni a magasból az óceánt és a szigeteket, de José-nak tériszonya van, így csak másoktól tudom, hogy páratlan élmény - sóhajtott lemondóan.
- Hőlégballon fesztivál? - csillant fel Castle szeme, de a következő pillanatban eszébe jutott egy emlék, amitől azonnal lelohadt a lelkesedése. - Hm. Talán megnézzük őket - mosolyodott el, de Kate-nek azonnal feltűnt a férfi hangulatváltozása és zavara.
- Hát, maguk tudják, de szállni a magasban, vagy lentről nézni, nem ugyanaz - jegyezte meg sajnálkozva Manuela, aztán sietve elbúcsúzott.
Kate lenyelte az utolsó falat rántottát, aztán megtörve a lassan kínossá váló csendet, Castle felé fordult.
- Azt hittem, odaleszel a hőlégballonozásért! - húzta fel kihívón a szemöldökét, miközben ártatlan szemekkel nézett az íróra.
Castle olyan gyorsan kortyolt a frissen facsart narancsléből, hogy cikákolni kezdett tőle. Azt hitte, a kis jelenete eltereli Kate figyelmét a hőlégballonról, de tévedett.
- Szóval, nincs kedved hozzá? - kérdezte a nő.
- Mihez is? - tett úgy, mintha nem tudná, miről beszél Kate, de a nő átható tekintetéből azonnal tudta, hogy nincs más kiút, színt kell vallania.
- Tudod, volt egy fontos hőlégballonozás az életemben ... legalábbis, akkor azt hittem, hogy fontos lesz, de csak egy rossz döntés volt, és azóta ha meglátok egy ilyen színes csodát az égen, mindig az jut eszembe, milyen és hány hibát követtem el életemben.
Kate figyelte a komoly, kissé szomorkásan elgondolkodó férfit. Tudta, miről beszél, de nem akart közbeszólni. Ismerte annyira, hogy tudta, őszintén el fogja mondani, mi bántja anélkül, hogy kérdezné.
Castle vett egy nagy levegőt, és folytatta.
- Egy hőlégballonon kértem meg Gina kezét.
- Tudom - mosolyodott el Kate, és megfogta a férfi kezét. - Akkoriban láttam a képeket a magazinokban rólatok.
Castle bosszúsan húzta el a száját, amiért a média élete minden fontos eseményét közszemlére tette, aztán őszinte tekintettel Kate-re nézett.
- Régen nem tulajdonítottam jelentőséget neki, de most úgy érzem, rossz ómen lenne hőlégballonoznunk.
Kate nézte a férfi kétségbeesett arcát, aztán végigsimított rajta, és közelebb hajolt.
- Castle! Ez csak egy babona, amit te találtál ki - mondta meggyőződéssel, meleg, megnyugtató hangon. - Nem attól lesz jó vagy rossz a házasságunk, hogy felülünk-e egy hőlégballonra.
- Csak ... úgy érzem, minden olyan tökéletes - suttogta a férfi - és nem akarom, hogy ezt bármi elrontsa.
- Csak azt felejtetted el, hogy most velem szállnál fel a magasba.
- Igaz - helyeselt megkönnyebbülten a férfi, aztán a következő másodpercben már incselkedve elmosolyodott. - Szóval, te régen is elolvastad a rólam szóló cikkeket?
Kate szeme egy pillanatra összeszűkült, aztán mintha nem is hallotta volna a kérdést, a José-tól kapott nassaui újságba mélyedt.
- Ó! Amatőr motorosok is kipróbálhatják az új gyorsasági versenypályát! Kipróbáljuk, Castle? - nézett fel ragyogó mosollyal, de a férfinak nem kerülte el a figyelmét a zöld szemek incselkedő csillogása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése