Változatok egy témára 8/11

- Ó! Amatőr motorosok is kipróbálhatják az új gyorsasági versenypályát! Kipróbáljuk, Castle? - nézett fel ragyogó mosollyal, de a férfinak nem kerülte el a figyelmét a zöld szemek incselkedő csillogása.

- Kate! Mi ütött beléd? - méregette megrökönyödött tekintettel Castle a nőt. - Eddig nem akartál kimozdulni a szigetről, és az elmúlt hetekben utáltál minden veszéllyel járó szórakozást, most meg újra Nassau-ba mennél, és vagy hőlégballonozni akarsz, vagy egy kétkerekű masinán száguldozni?

- Először is tisztázzunk néhány dolgot! Nem akartam kimozdulni a szigetről, mert azt hittem, napokig tudjuk élvezni a napsütést és a fürdést a tengerben, de te már az első nap leégetted magad, ezért más szórakozás után kell néznünk - nézett feddőn, de elnéző szeretettel a férfira, aki fájdalmas arccal simított végig még mindig vöröslő, napégette vállán. - Az életveszélyes, őrült mutatványaiddal valóban a frászt hoztad rám, és halálra idegesítettél, de a hőlégballonozást a turistáknak szervezik, semmi veszélyes nincs benne, a motorozásban pedig profi vagyok.

- Hm ... akkor ... fel fogsz venni egy olyan testre simuló, szexi bőrszerkót? - vigyorodott el kajánul Castle, mire Kate fensőbbséges magabiztossággal elmosolyodott.

- Kibírod szívroham nélkül a látványt? - kérdezte kacéran.

Castle nyelt egyet.

- E-erre nem gondoltam - mondta összeszűkült szemekkel, amiből Kate tudta, hogy elszabadult a fantáziája. - De azt hiszem, nem lesz gond, ha utána segíthetek belőle kibújni - tette hozzá huncut mosollyal.

Kate úgy tett, mintha elgondolkodna az ajánlaton, miközben az járt a fejében, mennyire szereti ezeket a pillanatokat. Élvezte, hogy meg tudja mozgatni Castle képzeletét, és még mindig lázba tudja hozni, és azt is, hogy végül mindig ő kerül ki győztesen a párbeszédből.

- Csak akkor, ha felülsz mögém egy körre!

Castle arcáról egy pillanat alatt hervadt le a mosoly, és oldalra billentett fejjel, durcásan nézett a nőre.

- Ezt nem akarhatod!

- Mi az, Castle? Csak nem félsz egy kis motorozástól? - kérdezte Kate kihívóan, aztán gyanakvást színlelve hozzátette: - Vagy talán nem bízol bennem?

Castle érezte, hogy ez a mondat volt a kegyelemdöfés, hiszen erre csak egyféle válasz az elfogadható. Ha viszont kimondja, hogy bízik benne, azzal azt is elismeri, hogy fél az őrült száguldásra képes kétkerekűektől. A tudattól, hogy nincs körülötte karosszéria, védtelennek és kiszolgáltatottnak érezte magát még egy robogón is.

- Milyen lenne már az, ha én ülnék hátul! - próbálkozott egy átlátszó kifogással. - Még azt hinnék, itthon te hordod a nadrágot - mondta felháborodva, miközben olyan arcot vágott, mintha ennél nagyobb szörnyűséget elképzelni sem tudna.

- Csak nem azt akarod, hogy én üljek mögéd? Castle! Maximum egy robogót vezettél egész életedben!

- Látod, pont erről van szó! Ezek a gépek nem motorok, hanem szörnyetegek, és te egy ilyennel akarsz száguldozni!

- Csak nem féltesz?

- Az csak nem bűn, ha féltem a feleségemet?
- Nem, az nem bűn - hajolt mosolyogva a férfi felé Kate, miközben átölelte a nyakát. - Csak ne vidd túlzásba! - suttogta érzéki hangon, aztán finom csókot lehelt az ajkára. - Gyere, ússzunk egyet! - zárta le a témát Kate, és miközben felállt, olyan tekintettel nézett a férfira, hogy az biztos volt benne, nem tudja lebeszélni a nőt a motorozásról, ezért csak sóhajtott egy nagyot, és követte.

Percekkel később a franciaágyon heverészve még mindig azon töprengett, hogyan beszélhetné le Kate-t a gyorsasági motorozásról, de gondolat azonnal elillant, amint meglátta a fürdőszobából kilépő nőt. Évek óta nap, mint nap látta ezt a csodát, mégsem bírt betelni vele!

- E-ez a szerelés is felér egy szívrohammal - nézett végig vágyakozva a tökéletes női alakon. A lazán feltűzött, hullámos haj láttatni engedte a karcsú, szép ívű nyakat, a smink nélküli arc természetes szépségében tündökölt, a gyönyörű szemek csillogtak a szobába betörő trópusi napsugaraktól, a hibátlan, bársonyos bőr barnaságát még jobban kiemelte a királykék bikini, ami éppen annyit takart el a nőies idomokból, hogy izgassa a férfi-fantáziát.

Kate arcán elégedett mosoly suhant át.

- Hidd el, Castle, a bőrszerkó jobban fog tetszeni! Ezt vedd fel! - nyújtott felé egy kék inget. -  Ehhez a fürdőnadrághoz pont megy a színe - nézett végig a férfin, aztán annak csodálkozó tekintetét meglátva, féltőn hozzátette: - Nem kell, hogy még jobban leégj!

A hangsúly olyan szeretetteljes volt, hogy bár igencsak nevetségesnek érezte Castle, hogy a narancssárga térdnadrághoz felvegye a hosszú ujjú inget, mégis ellenkezés nélkül megtette. 

- Azért úszni nem ebben fogok - jegyezte meg halkan, aztán maga elé engedte Kate-t, és minden figyelmét a nő ringó csípőjének szentelte.

- Szép pár - nézett ki a konyhaablakon álmodozó tekintettel Manuela, miközben kioldotta a kötényét. A pálmafákkal és agávékkal körülvett medencében éppen magához húzta az író a feleségét, és gyengéden megcsókolta. - Olyan szerelmesek, mint mi voltunk.

- És úgy látom, náluk is az asszony hordja a nadrágot - pislogott nagyot José, amivel megpróbálta elrejteni nehogy tekintete elárulja, mennyire szereti ő ezt a helyzetet. - Hallottam a beszélgetésüket az előbb, amikor az agávékat öntöztem. Az asszonyka abban a hitben ringatja az urát, mintha engedne neki, közben meg minden úgy lesz, ahogy ő akarja.

- Ne panaszkodj José! Minden férfi erre vágyik! Ha nem tetszene ez a helyzet, nem néznél rám olyan szerelmes szemekkel még harmincöt év után is, mint ahogy most - nevetett az asszony. 

- Jól van, na! Mit tegyek, ha nem tudom elképzelni az életem nélküled? - mosolyodott el huncutan a férfi. - Na, de induljunk! Hagyjuk turbékolni a gerlepárt - kacsintott.

Victoria Gates az irodája ablaka előtt állt, és elgondolkodva nézte a reluxa lamellái között két kiváló nyomozóját, akik az íróasztalnak támaszkodva feszült figyelemmel nézték a fehér táblán sorakozó adatokat és képeket. Alig észrevehetően elmosolyodott. Mintha a két férfi utánozni próbálná Beckett nyomozót és Castle-t, és abban a hitben ringatnák magukat, hogy ha elég ideig nézik a táblára írtakat, akkor olyan ötleteik lesznek, mint nekik. Tudta, hogy nagy teher hárul rájuk, hiszen a Central Park-i gyilkosságot kettejükre bízta, nincs sok segítségük, a média különös figyelmet szentel a híres komikus halálának, ráadásul be akarják bizonyítani, hogy Beckett nélkül is képesek boldogulni. Látta az elégedetlenséget az arcukon, pedig rövid idő alatt elég sok információra fény derítettek. Gates kapitány meglepődött volna, ha tudja, milyen sok ötlete van a két nyomozónak!

- Gondold csak végig! - kezdett lelkesen az elméletébe Ryan. - Tegyük fel, hogy Anton kicsi testtel, de nagy szívvel megáldott férfi, aki szerelmes lett az oroszlánszelídítő lányába. Az apa azonban nem nézte jó szemmel a kapcsolatukat, és egy este úgy döntött, hogy oroszláneledelt csinál Anton-ból, de a dolog valahogy félresikerült, a fiú túlélte a harapást.

- Nem volt elég éhes az oroszlán, mi? - poénkodott Espo lekicsinylőn, de Ryan úgy tett, mintha nem hallaná az élcelődést.

- A lány titokban gyógyszereket adott Anton-nak, de nem tudta, hogy az adagokat a testtömeghez kell igazítani, ezért a beteg egyre rosszabbul lett. Aztán a dühös apa úgy gondolta, ha az oroszlánok nem végezték el a dolgukat, majd ő pontot tesz a dolog végére, és telenyomta altatóval. Már csak a holttesttől kellett megszabadulnia. A lánya felől is nyugodt lehetett, hiszen ő azt hitte, miatta halt meg a fiú, így titokban tartotta volna a történteket - fejezte be büszkén Ryan, és kihívón Espo felé fordult.

- Hát, tudod tesó, ez még Castle ötleteinél is bugyutább - mondta lekicsinylőn.

- Miért? Teljesen logikus!

- És azt mivel magyarázod, hogy felbontotta a szerződését, ami szép pénzt és hírnevet hoz ott neki?

Ryan töprengve ráncolta  a szemöldökét, de nem hagyta magát, és visszavágott.

- Halljuk, mi a te sztorid?

Espo, aki a tények embere volt, és rühellte a légből kapott teóriákat, most kihívásnak érezte Ryan kérdését. Összeszűkült szemmel nézett a táblára, és száját csücsörítve próbálta felépíteni a saját, logikus történetét.

- Tudjuk, hogy három héttel ezelőtt felrúgott egy szuper szerződést. Ennek pedig több oka lehet: jobb ajánlatot kapott, vagy félt valamitől, és el akart tűnni a színről. A végkifejletet nézve, az utóbbira tippelek. A pénzügyeit nézve belekeveredhetett valami illegális ügybe. A számláján megjelenő ötvenezer dollár, ami egy kajmán-szigeteki számláról érkezett, arra utal, hogy törvénytelen ügyletekbe keveredett. Mondjuk, suttyomban el akarta adni a cirkusz egyik nagymacskáját, de az üzlet nem jött össze, és a megrendelők visszakövetelték a pénzüket, Anton viszont már nem elköltötte a pénzt, ezért bosszúból megölték.

- És mielőtt bealtatózták, meg akarták gyógyítani? - kérdezte ártatlanul pislogva Ryan.

- Azt a részt még ki kell dolgoznom - morogta Javi.

- Meg azt is ki kell derítenünk, mit csinált az ötvenezer dollárral - sóhajtott Ryan. - A halála előtt kivette az egészet készpénzben, de a motelben, ahol meghúzta magát, nem találtuk meg a pénzt.

- Addig, amíg nem tudunk beszélni a cirkusz alkalmazottaival, és nem tudunk az életéről szinte semmit, esélyünk sincs, hogy előbbre jussunk - szögezte le Espo, és sandán Ryan-re pillantott, aki néhány másodperc gyanakvás után védekezőn maga elé kapta a kezét.

- Nem! Nem szólok Gates kapitánynak!

- Ugyan, Ryan! Te is tudod, hogy ha a nassau-i kollégák kérdezik ki a cirkusz tagjait, talán elsiklanak valami fontos felett. Nekünk kell odamennünk, és beszélni velük!

- Felejtsd el, vagy könyörögj neki te! - nyelt egyet Ryan, és riadt tekintetén látszott, nincs az az erő, ami rávenné arra, hogy a Vaslady-től ilyet kérjen.

- Kinek akarnak könyörögni? - hallották meg közvetlenül a hátuk mögül a kapitány érdeklődő, de kemény hangját, mire mindketten összerezzentek, aztán Espo ártatlan arccal, Ryan pedig zavarában a torkát köszörülve megfordultak.

- Semmi, Uram, csak az áldozat híváslistáját adja ki nehezen a szolgáltató - füllentette szégyenkezve Ryan anélkül, hogy a kapitány szemébe nézett volna.

Gates szeme egy pillanatra gyanakodva összeszűkült, de mivel tudta, hogy úgysem tudja kihúzni a két nyomozóból az igazat, inkább a lényegre tért.

- A nassau-i rendőrség rendkívül túlterhelt, mivel a turistaszezon közepén vannak. Nem tudnak a mi ügyünkkel is foglalkozni, de felhatalmazást adnak, hogy a területükön eljárjunk az ügyben, mivel a gyilkosság a mi körzetünkben történt. Készüljenek! Holnap utaznak a Bahamákra!