Változatok egy témára 8/6

- Hát, mást nem tehetek - kacsintott alig észrevehetően Kate. - Nincs itt a fegyverem, tehát maradt a testem - mosolygott titokzatosan, miközben megfogta Castle kezét, és arra húzta, amerre a hálószobát sejtette.

Espo olyan csendben lépett a boncterembe, hogy Lanie, akinek minden figyelmét lekötötte a mikroszkóp alatt vizsgált szövetdarab, észre sem vette. A férfi csendesen mögé lopakodott, és a válla fölé hajolva belecsókolt a nyakába. Lanie ugrott egyet ijedtében, aztán tettetett rosszallással az arcán megpördült a székkel.

- Javier Esposito! Ha nem akarod az asztalomon végezni, akkor többet nem teszel ilyet! - csendült fenyegetően a hangja, de a szeméből áradó szerelem szinte simogatta a férfit, aki csalódottan tárta szét a karját.

- Ha megcsókolom a nyakadat, akkor a boncasztalra kerülök?

- Nem, hanem akkor, ha még egyszer megijesztesz - mosolyodott el a nő, aztán pajkos tekintettel hozzátette: - Meg akkor is, ha nem csókolod meg többé a nyakamat. Persze nem itt - emelte fel figyelmeztetően az ujját.

- Tudom, tudom, a boncterem a te birodalmad - adta meg magát felemelt kézzel Javi - de lásd be: ezt a helyzetet nem hagyhattam ki! Tudom, hogy milyen érzékeny a nyakad - mosolygott, és hízelkedve átölelte a nőt, aki egy pillanatig élvezte a hozzá simuló, szerelmes tekintetű férfit, aztán mielőtt eltolta volna magától, mélyen beszívta az illatát.

- Javi! Majd este rosszalkodj! - bökött ujjával a férfi mellkasára, hogy biztosan távol tartsa magától. - Találtam nektek valamit.

- Ha közelebb visz minket a személyazonosságához, már boldoggá teszel. Órák óta a kórházakat hívogatjuk Ryan-nel, de ahol kezeltek is ilyen kis embereket, vagy nők voltak, vagy a koruk nem stimmelt. Nem szeretném, ha Gates azt hinné, Beckett nélkül nem tudunk elkapni egy gyilkost - húzta össze dacosan a száját.

- Nem csodálom, hogy nem találtok semmit. Azt hiszem, nem az államokban kezelték. Az ilyen törpenövésben szenvedő embereknél gyakran megpróbálják nyújtani a végtagok csontjait, hogy arányosabbá és magasabbá tegyék a testet. Olyan beavatkozások nyomait találtam a csöves csontokon, ami arra utal, hogy Oroszországban kezelték, vagy esetleg Ukrajnában, mert ezt a fajta csonthosszabbítási eljárást csak náluk alkalmazzák.

- Miért?

- Túl sok szenvedéssel jár, és csak csekély mértékben hoz jobb eredményt, mint a mi módszerünk. Van más is! Nem fulladás okozta a halálát. A bőröndbe a halála után gyömöszölték, és csak utána dobták a vízbe.

- Akkor hogyan ölték meg? - húzta fel a szemöldökét Espo.

Lanie a boncasztalon fekvő testhez lépett, és lehajtotta róla a lepedőt annyira, hogy látszódjon a has, amelyen hatalmas harapásnyom éktelenkedett.

- Megharapta valami állat? - mutatott undorodva a jól kivehető szemfogak okozta mély sebekre.

- Igen. Tulajdonképpen úgy mélyesztette bele a szemfogait, mint a természetfilmekben az oroszlán az antilop nyakába - mutatott a test oldalán levő másik fognyomokra.

Espo elgondolkodva közelebb hajolt, hogy jobban lássa a sérülést. Kétség sem fért hozzá, hogy egy hatalmas állkapcsú ragadozó végzett a férfival. Jól kivehető volt a két-két, egymással szemben álló hatalmas szemfog nyoma, amelyek mély szúrásra emlékeztettek.

- Minek van ekkora állkapcsa - méregette a fognyomok távolságát.

- A sérülések méretéből ítélve valamilyen nagymacska lehetett, de azt nem tudom megmondani, hogy oroszlán, tigris, jaguár, vagy leopárd. De ami érdekesebb, hogy nem ebbe halt bele - takarta le egy mozdulattal az áldozatot Lanie, és jelentőségteljesen Espo-ra pillantott. A hatás kedvéért várt egy pillanatig a folytatással, miközben büszkén kihúzta magát. -  Mivel ezek a sérülések súlyosak ugyan, de nem halálosak, kértem egy részletes toxikológiai elemzést. A halálát mérgezés okozta. Gyógyszer túladagolásban halt meg.

- Milyen gyógyszert vett be?

- Rengeteg fájdalomcsillapítót, és a testtömegéhez képest nagyon nagy dózisú antibiotikumot kapott.

- Mi? Túlélte egy oroszlán, vagy tigris harapását, aztán a harapásra kapott gyógyszerekbe belehalt? - hitetlenkedett Espo, mert hihetetlen volt, hogy valaki ilyen szerencsétlen legyen.

- Hát, a gyilkos biztosra ment, mert kapott egy jókora adag barbiturátsav-származékot intravénásan, amitől először elkábult, majd elaludt, végül meghalt. Remélem, ezzel már mentek valamire.

- Persze - válaszolta a férfi, de tekintetén látszott, hogy gondolatai már nem az ügyön járnak, mert szeme vágyakozva siklott végig a nő alakján, aztán állapodott meg a dekoltázsán. - Alig várom, hogy este legyen! - lépett közelebb lépett hozzá, és éppen át akarta karolni, hogy magához húzza, amikor nyílt az ajtó, és nagy torokköszörülések közepette belépett rajta Dr. Perlmutter. Espo és Lanie szétrebbentek, mint a rajtakapott kamaszok, de mielőtt a nyomozó elindult volna az ajtó felé, még gyorsan úgy tett, mintha csak a munkáról beszéltek volna.

- Köszönöm az információkat, Dr. Parish - mondta komolyan, miközben haragos tekintettel nézett Perlmutterre, és arra gondolt, csatlakozik Castle-höz, ha az piszkálja az orvost.

Kate élvezte a semmittevést, amire az elmúlt hét eseményei után áhítozott a teste és a lelke, ahogy azt is, hogy Castle lesi minden kívánságát. Élvezte a simogató, meleg szellőt, a talpát melegítő, vakítóan fehér homokszemcséket, a kristálytiszta óceán bársonyos érintését, az éltető napsütést a nyugágyban heverészve, és ahogy Castle naptejjel keni be gyengéd mozdulatokkal a vállát, a hátát, majd a combját és a lábszárát, miközben szerelmes szavakat suttog a fülébe, aztán finoman megcsókolja. Élvezte a mennyei vacsorát, és még azt is, amikor Castle valami gyerekes dologgal akarta bosszantani, hogy aztán huncutul elvigyorodhasson. A férfi most éppen egy üveg bort bontott meg, és töltötte poharakba. Kate figyelte az ismerős mozdulatokat, miközben megállapította, milyen jól áll neki az egyszerű vászonnadrág és a lenge, feltűrt ujjú, fehér pamuting, ami leégett bőrének kellemesebb volt, mint a póló. Rosszallóan összehúzta a szemöldökét, és sóhajtott egyet. Hiába mondta a férfinak, hogy a naptej nem védi meg a New York-i napsütéshez szokott, viszonylag fehér bőrét az erős trópusi napsugaraktól, hol a tengerben fürdött, hol kagylókat gyűjtött neki, és akkor sem húzódott az árnyékba, amikor ő a nyugággyal a pálmafák alá költözött. Kate-nek olyan érzése volt, mintha bizonyítani akarná, hogy sérthetetlen, és holmi kis trópusi nap nem fog ki rajta, no meg a házasságuk első napján nem akart szótfogadni neki, jelezve, hogy nem engedi, hogy ő hordja a nadrágot. Ennek persze estére meglett az igencsak kellemetlen eredménye: noha nem égett pecsenye pirosra a bőre, fájdalmasan húzódott.

- Kimehetnénk a teraszra - fordult meg a férfi, és az egyik poharat a nő felé nyújtotta. - Vagy nagyon giccse a naplemente? - húzta fel kérdőn a szemöldökét.

- A természet soha nem giccses, Castle - vette el a poharat Kate, és kilépett a teraszra. Kortyoltak a borból, és csodálták, ahogy a meghökkentő színpompát, amit a lemenő Nap varázsolt az égre. Kate boldogan elmosolyodott, amikor a férfi mögé lépett, és óvón átkarolta, állát megtámasztotta a vállán, aztán lassan ringatni kezdte, mintha egy andalító, szerelmes dalra táncolnának. Hallgatta a hullámok csobogását, a szél susogását és Castle lélegzését, és arra gondolt, ezek a legszebb hangok a világon. Amikor ezt ki is mondta, a férfi egy ideig nem szólt, csak egy finom csókot lehelt a fülére.

- Azért én tudok néhány hangot, ami ezeknél is szebb - csókolt most a nő nyakába, mire az halkan felnyögött. - Például ez - suttogta.

Kate elnevette magát, és anélkül, hogy kibontakozott volna az ölelésből, hátrafordította a fejét, hogy lássa a férfi arcát.

- Ez? És még milyen szép hangot ismersz, Castle? - kérdezte incselkedve.

- Háááát ... - mosolygott jelentőségteljesen a férfi, miközben szemében pajkos fény villant - az is gyönyörű hang, amikor boldoggá tudlak tenni.

Kate, bár nem volt prűd, elpirult. Hirtelen ugyanúgy érzett, mint az első ügyük során többször is: zavarba jött a férfi tekintetétől. Castle megjelenése előtt soha, egyetlen férfi sem tudta zavarba hozni sem pajzán megjegyzésekkel, sem egy kaján mosollyal, vagy nyíltan vágyakozó tekintettel. Castle más volt. Egyszerre bosszantotta és bizseregtette meg az az izgalom, amit a férfi kiváltott belőle akkor, és azóta is.

- És milyen szebb hang van még szerinted? - kérdezte, hogy a zavarát leplezze.

A férfi másodpercekig hallgatott. Kate érezte, hogy vacillál, kimondja-e amire gondol, de türelmesen várt, mert tudta, Castle nem arról híres, hogy magában tartja azt, ami a fejében jár.

- Azt hiszem, nincs annál szebb hang, mint amikor egy újszülött felsír - szólalt meg a férfi. Hangja halk volt és komoly. Kate meglepetésében még levegőt venni is elfelejtett. Castle-nek megint sikerült zavarba hoznia, de most egészen másképp. Azóta nem beszéltek a gyerek kérdésről, amióta hónapokkal ezelőtt meg nem szúrták a hasát. Hosszú, fájdalmas vívódás után győzte le a félelmét, és hitte el, hogy nem felelőtlenség világra hoznia egy kisgyermeket gyilkossági nyomozóként, és mondta meg Rick-nek, hogy ő is gyereket szeretne. Azóta nem védekeztek. Minden hónapban izgatottság lett úrrá rajta, amikor közeledett a naptárában előre bejelölt dátum, és egyre keserűbben élte meg, hogy újra és újra jelezte a szervezete, hogy nem fogant meg. Bár Castle eddig még csak célzást sem tett a gyerekre, tudta, hogy a férfi ugyanazt érzi, mint ő.

- Castle, én tudom, hogy minden vágyad ... - kezdett a mondatba összeszorult gyomorral, de a férfi megfordította a karjaiban, és a mutatóujját a szájára tette.

- Sssssssss! - suttogta, és lassan megcsókolta. Ajkuk puhán találkozott, aztán lassan elnyílt, hogy nyelvük megérezhesse a másik édes ízét. Castle kissé elhúzódott, hogy Kate szemébe nézhessen. Két tenyerébe fogta az arcát, és úgy nézett rá, hogy az őszinte, szerelmes tekintet a nő lelkéig hatolt  - Csak az a vágyam, hogy szeress, és hogy szerethesselek - mondta meleg, bársonyos hangon, és Kate-nk kétsége sem volt afelől, hogy valóban így gondolja. 

- Szeretlek, és megengedem, hogy szeress - mosolyodott el huncutul felhúzva a szemöldökét.

Castle-nek csak egy másodperc múlva ért el a tudatáig, hogy mire gondol a nő. Csibészes mosolyra húzódott a szája, és lassan kezdte lehúzni Kate vállán a könnyű nyári ruha pántját.

- Azt hiszem, itt az ideje, hogy megpróbáljuk utánozni a nászéjszakánkat - csillogott izgatottan a szeme.

- Hát, most már minden adott hozzá - nézett Kate az égre, ahol a látóhatár alá bukó napsugarak átadták helyüket az éjszaka csillagainak. 

Castle megfogta a kezét, és a part felé húzta, Kate pedig boldog várakozással követte. A nappali forróságtól még mindig langyos, puha homokba besüppedt meztelen lábuk, a lágy szellő az óceán friss, sós levegőjét hozta feléjük. Amikor elérték a partra futó, erejüket vesztett hullámokat, sokáig csókolóztak ölelkezve. Lassú, finom mozdulatokkal vetkőztették le egymást, hogy aztán belegázolva az óceán langyos, bársonyosan simogató vizébe, újra átéljék az esküvőjük utáni mámorító érzést. A milliárdnyi csillag vibráló fényét megsokszorozva verték vissza a hullámok, a Hold ezüsthidat festett a vízre, így a mélykék égbolt és az ezüstös csillogás mesebeli hangulatot varázsolt a tájra. Testük egymáshoz simult, gyengéden, mégis szorosan ölelték egymást, ajkuk édes csókban forrt össze, miközben az enyhén hullámzó víz simogatva ringatta őket.