- Miért érzem úgy, hogy a terveimből nem lesz semmi?
A jókora, luxuskivitelű motorcsónak szinte kettészelte a csendesen fodrozódó vizet. Kate felszegett fejjel élvezte, ahogy a szélben lobog a haja, és a háta mögött megtámaszkodva itta magába az éltető napsugarakat. Magában mosolyogva nézte Castle-t, aki önelégült mosollyal az arcán, fehér nadrágban és fehér, feltűrt ujjú ingben, fején a tengerészkapitányokat utánzó sapkában, márkás napszemüvegben állt a kormány előtt. Rendkívül vonzónak találta. Ráfeledkezett, milyen természetes a férfinak, hogy egy ilyen különleges járművet vezessen, és újra megállapította, mennyire más világból jöttek. Sokkal hihetőbb lett volna, ha a híres bestseller író az aktuális barátnőjével, egy szőke modellel, vagy egy Paris Hilton-hoz hasonló celebbel motorcsónakázna, nem pedig a feleségével, aki ráadásul gyilkossági nyomozó. Mintha megérezte volna, hogy őt figyeli, a férfi hátranézet, és elégedetten elmosolyodott.
Castle úgy érezte, eljött az ő ideje. Végre ő vehette át a vezetést, és tetszeleghetett az erős, irányító férfi szerepében! Végigjáratta tekintetét a sütkérező nőn, aki olyan gyönyörű volt, hogy önkéntelenül nyelt egyet. A hófehér, vállpántos nyári ruhát csak szolid csipke díszítette, de kiemelte a nő tökéletes alakját, fedetlenül hagyta a kecses vállakat és a formás, izmos lábakat, és még sötétebbnek látszott benne napbarnított bőre. A szélben lobogó hullámos haj, és a divatos napszemüveg a világhírű színésznőkről készült fotókat idézte fel Castle-ben, bár megállapította, hogy Kate mindegyiküknél különlegesebb.
A nap úgy telt, ahogy Kate szerette volna. Bejárták a csodálatos várost, megkóstolták a helyi specialitásokat, fagyit nyalva sétáltak kézen fogva a széles sétálóutca forgatagában, aztán csecsebecséket válogattak a helyiek portékáitól roskadozó kirakodóvásárban. Castle ugyan időről időre felhozta, hogy kipróbálhatnának egy kaszinót, elég volt egy szúrós pillantás, és a férfi máris visszakozott. Estefelé, amikor Kate már majdnem megsajnálta, hogy ennyire vágyik az író egy kis izgalomra, és éppen úgy döntött, ha még egyszer előhozakodik vele, akkor belemegy, és hagyja, hogy kipróbálják a rulettet vagy a Blackjack-et, amikor Castle hirtelen megtorpant.
- Kaszinóba nem akarsz menni, sajnos, de mit szólnál, ha cirkuszba mennénk? - nézett izgatott várakozással Kate-re, aztán amikor meglátta csodálkozón összehúzódni a nő szemöldökét, diadalittasan egy hatalmas hirdetésre mutatott, ami az egyik legnevesebb amerikai cirkusz esti előadására hívta fel a figyelmet.
- Hm ... na jó - egyezett bele mosolyogva Kate, aztán csipkelődve hozzátette: - Igaz, hogy van egy saját bejáratú bohócom, de azt hallottam, a világon egyedülálló légtornászaik és akrobatáik vannak.
- De szereted a bohócokat, ugye? - játszotta az esdeklőt Castle.
- Csak egyet szeretek, bár néha az idegeimre megy - ölelte át mosolyogva a férfit, és egy futó csókot adott a szájára.
- Én gyerekkoromban rettegtem a bohócoktól. A fura ruhájukat, a hatalmas cipőjüket, a természetellenes színű hajukat és a labda orrukat inkább bizarrnak találtam, mint nevetségesnek, de leginkább a fehérre festett arcuk és a vörös szájuk riasztott - rázkódott meg az emlékre. - Viszont láttam egy riportot a komikusukkal. Na, az aztán fergeteges volt! Nem tudom, hogyan csinálta, de csak úgy ömlött a humor és a poénok sora abból a kis emberkéből - mondta elismerően.
- Kis emberke? - húzta fel kérdőn a szemöldökét Kate.
- Aha! Nem szeretik, ha törpének nevezik őket, ezért mondtam, hogy kis ember. Úgy emlékszem, az egy métert sem érte el a magassága - gondolkodott elmerengve Castle, mert bosszantotta, hogy nem jut eszébe, mekkora is volt a komikus, pedig amikor a riportot nézte a tévében, még méregette is a levegőben a kezével a méretet, hogy el tudja képzelni a valóságban a férfi nagyságát. - Szóval, körülbelül ilyen magas, illetve alacsony - tartotta a combjához a tenyerét. - A poénjain az sem rontott, hogy enyhe akcentussal beszélt. Őrült jól fogunk szórakozni, hidd el! - győzködte a nőt, aki nem vette le szemét a plakátról.
- Ha csak miatta akarsz cirkuszba menni, akkor csalódni fogsz - mutatott a hirdetésre, amelynek jobb alsó sarkában piros betűk hívták fel a figyelmet arra, hogy Anton Volkov komikus előadását törölték a programból.
- Mi? De ... de hát ... - hitetlenkedett Castle, és csalódottan olvasta el újra a szöveget. - De hát miért törölték? Biztos siker volt, ami jót tett a cirkusz kissé megkopott hírnevének, és a bevételnek is.
Kate nézte a férfi bánatos arcát, és egy pillanatra végigfutott fejében egy gondolat: ha a kisfiuk örökölné az apja vonásait, nem tudna ellenállni ennek az elszontyolodott ábrázatnak.
- Azért megnézhetünk egy előadást. Az artisták és a bűvész is híres, biztosan jól fogunk szórakozni - próbálta vigasztalni a férfit annak ellenére, hogy elkápráztatták ugyan a mutatványok, mégsem vonzotta a cirkusz világa. Némelyik produkciót természetellenesnek érezte, másoknál pedig nem értette, miért kockáztatják az életüket az artisták. Jobban szerette az ügyességet, vagy a szellemességet előtérbe helyező számokat, ezért sajnálta, hogy a komikus előadása elmarad.
Castle a plakátot tanulmányozta, és csalódottan megingatta a fejét, mintha nem értené, hogyan fordulhat elő ilyen, aztán egyszer csak hirtelen elvigyorodott, és sejtelmes mosollyal az arcán a nő felé fordult.
- Akkor megnézzük Jasmina-t a guminőt is? - bökött az egyik fellépőre a hirdetésen. - Wow! A barátja biztosan nagyra értékeli a hajlékonyságát - csillant pajzán fény a szemében, és Kate tudta, hogy vadabbnál vadabb, erotikusabbnál erotikusabb jelenetek pörögnek a férfi képzeletében.
- Én inkább egy gumiférfit néznék meg - tett úgy Kate, mintha elmerengene a lehetőségen, mi mindenre lenne képes egy különlegesen hajlékony férfi az ágyban, és egy pillanattal később elégedetten vette tudomásul, hogy elérte a célját, mert Castle arcáról egy szemvillanás alatt lehervadt a pajzán vigyor.
Néhány óra múlva már az elegáns színház nézőterének bordó bársonnyal bevont székén ülve várták, hogy elkezdődjön az előadás. A modern épületet úgy tervezték meg, hogy a színpadot és a nézőteret könnyedén át lehessen alakítani annak megfelelően, hogy színdarabot, musicalt vagy operát adnak elő, vagy éppen koncertteremnek használják, de ha kellett, cirkuszi porondot varázsoltak belőle. Kate arra gondolt, mennyivel másabb ez a közeg, mint gyermekkora sátras cirkuszaié! Ilyet eddig csak a tévében látott, de ott nem gyilkossági nyomozók és átlagemberek ültek a nézőtéren, hanem a felső tízezer tagjai. Végignézett a tehetős turisták alkotta nézőseregen, és megállapította, nincs még egy ember, aki olyan izgatottan várná az előadást, mint Castle.
- Nem értem, miért mondott fel Anton - rágódott még mindig a férfi az információn, amit a pénztárosnő osztott meg velük, amikor Castle elővéve legbehízelgőbb mosolyát, rákérdezett a komikus hollétére. A pénztáros persze örömmel csevegett, de azon kívül, hogy Anton Volkov írásban lemondta az összes fellépését, és felbontotta a szerződését a cirkusszal, semmi érdemlegeset nem tudott.
- Talán már nem érezte kihívásnak a cirkuszt, vagy filmes karrierre vágyott, vagy tévészereplésre, de az is lehet, hogy megunta ezt a világot, és egyszerűen kiszállt a csillogásból.
Castle néhány másodpercig eltöprengett a lehetőségeken, aztán megütközve Kate felé fordult.
- Te most elméleteket gyártasz mindenféle bizonyíték nélkül?
- Nem Castle, csak azt akartam érzékeltetni, hogy mennyi oka lehet annak, ha valaki szerződést bont egy cirkusszal.
- De amikor olyan jó volt abban, amit csinált! Nem hiszem el, hogy csak úgy, minden ok nélkül lemond valaki a sikerről! Miért tenne ilyet? Miért ...
- Castle! Fogadd el, hogy ma nem látod az előadását! A miértekre pedig sosem kapunk választ - zárta le a témát Kate éppen akkor, amikor a zenekar egy indulószerű, fülbemászó dallamot kezdett játszani, jelezve, hogy kezdődik az előadás.
Beckett maga is meglepődött, milyen jól szórakozott. Nem varázsolták el annyira a produkciók, mint az írót, aki tágra nyílt szemmel, lélegzetvisszafojtva itta magába a lehetetlennek tűnő akrobatikus mutatványok látványát, és elnyílt szájjal csodálkozott rá a hihetetlennek tűnő bűvésztrükkökre, de kimondottan élvezte, hogy mi mindenre képes az emberi izomzat, ügyesség, figyelem és szellem. Megmosolyogta a férfi gyermeki rácsodálkozását az előadásokra, de egyszer nem állhatta meg, hogy meg ne csipkedje.
- Castle! Csukd be a szád, nehogy kicsorogjon a nyálad - súgta oda neki, amikor a rendkívüli hajlékonysággal megáldott Jasmina terpeszbe állt a nézőkkel szemben, és ívben hátrahajolva, a térdei között dugta ki a fejét.
A tenger mélykék sötétjéről ezernyi csillámként verődött vissza a csillagok és a Hold fénye. A derengés azonban éppen elég volt, hogy lássák Patterson magánszigetét, ami fekete árnyékként tornyosult a látóhatár fölé. A levegő langyosan simogatta Kate meztelen vállát és arcát, lobogtatta meg a haját. A sötétben szinte világított Castle fehér nadrágja, inge, és a tengerészsapka, amit azonnal a fejébe csapott, amint beindította a motorcsónakot. Kate behunyta a szemét, hogy felelevenítse a napot, hogy minden pillanatát el tudja raktározni az emlékezetében: ahogy nevetve kávéznak egy pálmafákkal díszített étterem teraszán, kézen fogva sétálnak a bazársoron, és Castle bohóckodva próbál fel mindenféle szalmakalapot, ahogy a legváratlanabb pillanatokban átöleli és megcsókolja, de még azt is, ahogy a férfi Jasmina produkciójára reagált. Szerette volna, ha öreg korában is fel tudná idézni a napfényben fürdő égszínkék, és a csillagos égbolt alatti mélykék tenger színét, a sós levegő illatát, a meleg szél simogató érzését.
Kinyitotta a szemét, és mélyet lélegzett a friss éjszakai levegőből. Castle éppen a móló mellé kormányozta a hajót, és hogy jobban lássa a kikötőhelyet, oldalra billentett fejjel kissé előrehajolt. Kate a derengő fényben is jól látta, ahogy a mozdulattól a fehér nadrág és az ing ráfeszül a férfira, és láthatóvá válnak a megfeszülő izmok. Pajkos mosoly jelent meg az arcán. Már tudta, mivel tehetnék fel a koronát a mai napra!
Egy óra múlva felfrissülve lépett ki a zuhany alól. Felvette a nászút előtt vásárolt hófehér, csipkés selyem hálóinget, ami érzékien kiemelte kerek csípőjét és szabályos melleit. Várakozó mosollyal az arcán lépett a hálószobába. Arra számított, hogy gyertyák sejtelmes fénye fogadja, és Castle az ágyban fekve, kezében egy pohár borral, csillogó szemekkel várja. Alig lépett néhányat, amikor szembesült azzal, hogy a valóság még csak meg sem közelíti az elképzeléseit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése