Alig lépett néhányat, amikor szembesült azzal, hogy a valóság még csak meg sem közelíti az elképzeléseit.
A gyertyák meleget árasztó lobogása helyett a modern mennyezeti lámpa vakító LED égőinek éles fénye ragyogta be a szobát. Azt hitte, Castle legfeljebb egy rövid pizsamanadrágot vesz fel a fülledt, meleg trópusi éjszakában, és amit a szobába lépve először meglát, az a férfi csibészes mosolya, és erős, finom bőrű, meztelen mellkakasa lesz, ehelyett azonban Rick az ágyban ült egy világosszürke, "V"-nyakú pólóban, ölében a laptopjával, és minden figyelmét a monitoron megjelenő szövegre fordította, és még csak fel sem nézett.
- Castle! - szólította meg búgó hangon a férfit abban a reményben, hogy olyan érzéki látványt nyújt a hófehér, selyem hálóingben, felborzolt hajjal, hogy el tudja vonni a figyelmét a laptopról, de Castle mintha nem is hallotta volna.
- Már az internetben sem bízhat az ember - morogta bosszúsan maga elé. - Minden, ami vele kapcsolatos, legalább három hetes! Se egy riport vagy cikk, se egy facebook vagy twitter bejegyzés. Mintha eltűnt volna Anton Volkov.
- Jézusom, Castle! Te még mindig nem tudtad megemészteni, hogy nem láttad azt a komikust? - váltott a csalódását elrejtő csábos mosoly egy pillanat alatt döbbent, hitetlenkedő arckifejezésre.
- Csak nem értem, hogy egy olyan fiatal ember, aki a sziporkázó szellemével feledtetni tudta a társadalmi elvárásoknak nem éppen megfelelő testi adottságait, akinek a karrierje töretlenül ível felfelé, egyszer csak eltűnik - pásztázta még mindig a web-oldalakat.
- Ha eltűnt volna, már tele lennének vele a hírek - jegyezte meg lemondóan Kate. Lekapcsolta a villanyt, miközben arra gondolt, jobb lesz, ha megbarátkozik a gondolattal, hogy mindig alulmarad olyan helyzetekben, ha Castle-nek valami nagyon izgatja a fantáziáját. Bár nem az a fajta nő volt, aki hamar feladja, nem harccal akarta kiérdemelni a férfi figyelmét. Hirtelen eszébe jutott valami. - De eszedbe ne jusson, hogy utána nézess Volkov-nak a fiúkkal!
- Mi? Dehogy! Elvégre nem pazarolhatom a rendőrség erőforrásait a kíváncsiságom kielégíté...sére - nézett fel ártatlan arccal, de huncutul csillogó tekintettel Castle, ám amikor meglátta a nőt, elakadt a szava, és kikerekedett a szeme. - Áááá ... ez ... ezt a hálóinget még sosem láttam rajtad - nyelt egy nagyot, miközben pislantott egy hatalmasat. A laptop derengő fénye Castle hasára vetődött. A sötétbe burkolózó szobában csak a Kate tökéletes testére feszülő hálóing selymes fénye világított, mint valami misztikus, varázslatos fény, ami kiemelte a karcsú derék és a kerek csípő nőies vonalát, és ahogy a leheletnyi anyag rásimult, sejtetni engedte a szabályos, kerek melleket. Castle olyannak látta a nőt, mint egy csodálatos égi tüneményt.
Kate úgy élte meg a férfi reakcióját, mint egy jelentős győzelmet. Megtapasztalta már a vereség keserű ízét, amikor nem tudta elcsábítani és felkelteni a vágyait, mert erősebb volt nála a férfi játékszenvedélye, vagy addig nem volt képes rá figyelni, amíg a fantáziáját izgató ügyre fényt nem derítettek. Most azonban a férfi tágra nyílt szemei, dadogó szavai, kiegyenesedő, megfeszülő teste azt jelezte, hogy el tudta vonni a figyelmét Anton Volkov-ról.
- A ma estére tartogattam - simított végig a fehér selymen érzéki mozdulattal, miközben közelebb lépett a férfihoz, aztán alsó ajkát beharapva, ujjaival a hálóing vékony pántjával kezdett játszani. Amikor Castle szája elnyílt, és újra egy nagyot pislantott, az ágy mellé lépett, és mutatóujját cirógatva végighúzta a férfi arcán, ajkain, nyakán, majd megállt a póló kivágásánál.
- Túlöltöztél az éjszakára, Castle - búgta érzéki hangon.
- I-igaz - nyelt egyet a férfi, aztán kapkodva kezdte lehúzni magáról a pólót.
- Sokkal jobban tetszel így - mosolygott Kate elégedetten, és tekintetét végigjáratta erős, finom bőrű mellkason, mire Castle végigsimított a nő csípőjén és combján egészen a térdéig, aztán vissza, majd gyengéden maga mellé húzta az ágyra.
Amikor a férfi megérezte a vágytól megkeményedő mellbimbókat a mellkasának nyomódni, beletúrt a leomló hajzuhatagba, olyan közel húzta magához Kate-t, hogy érezze forró leheletét a száján, aztán puhán érintve az ajkait, gyengéden megcsókolta. Hallotta, ahogy a nő lecsukja a laptop monitorját, és a gépet a hasáról az éjjeliszekrényre csúsztatja anélkül, hogy a csókot megszakította volna. Castle elmosolyodott. Tudta, mi játszódik le Kate-ben, és miért szabadul meg olyan gyorsan a laptopról, de tanult a hibából, és tudta, mit veszíthet, ha hagyja, hogy Volkov jobban érdekelje, mint az a különleges nő, akit a karjaiban tartott.
- Mi az? - húzódott kissé el Kate, és ragyogó szemében gyanakvás csillant. - Min mosolyogsz?
- Semmin, csak boldog vagyok - simított végig a gyönyörű arcon, és őszinte tekintettel nézett az ezüstös holdfényben barnán csillogó hatalmas szemekbe.
- Én is - mosolyodott el Kate felszabadultan. Minden eddigi rossz érzése tovaszállt.
- Gyönyörű ez a hálóing, de azt hiszem, már betöltötte a szerepét - suttogta Castle. - Nélküle még gyönyörűbb vagy!
- Rajtad is van még egy felesleges ruhadarab - túrt bele a nő a férfi dús hajába, aztán megcsókolta, és közben végigsimított a széles háton, majd körmét finoman végighúzta a gerince mentén egészen a pizsamanadrágig. Ott egy pillanatra elidőzött, aztán egy határozott mozdulattal becsúsztatta ujjait a puha pamut alá úgy, hogy közben a nadrágot is tolta lefelé. Kate hallotta, ahogy a férfi belenyög a csókba, aztán érezte, hogy Castle keze végigsimít a csípőjén, majd a combján, aztán a hálóing alá bújva folytatta útját lüktető nőiessége felé, miközben ajka csókokkal árasztotta el érzékeny bőrű nyakát. Behunyta a szemét, és átadta magát a testi gyönyöröknek.
Espo a fehér tábla előtt támaszkodott az íróasztalnak, kezében egy bögre forró kávét szürcsölgetve, és azon töprengett, miért néz ki sokkal szebben a feliratok sora Kate írásával. Sóhajtott egyet. Bosszantotta, hogy még az áldozat személyazonosságát sem tudták, és a Lanie-től szerzett információk is inkább bonyolították a nyomozást, ahelyett, hogy segítették volna.
- Gates egy óra múlva jelentést kér - huppant mellé Ryan, akinek kétségbeesett tekintete elárulta, hogy már látja maga előtt a kapitány rosszalló, csalódott arckifejezését, amint megtudja, hogy semmi kézzelfoghatót nem találtak. - Találtál valamit? - járatta végig reménykedve szemét a táblára írt kissé ákombákom betűkön.
- Nem annyit, hogy Gates-nek elég legyen - húzta el a száját Espo.
- Lehet, hogy orosz vagy ukrán? - ráncolta csodálkozva a homlokát Ryan, aztán tátott szájjal olvasta a holttesten talált sérüléseket és a toxikológiai jelentést. - Megharapta egy nagymacska, de gyógyszer és altató túladagolásba halt bele?
- Aha, csak nem tudom, mire mehetünk ezzel az információval - morogta Javi.
- Hát, ezekkel az információkkal össze tudnék hozni két vagy három lehetséges történetet arról, hogyan kerülhetett egy orosz törpe harapásnyomokkal, begyógyszerezve a Central Park tavába egy bőröndbe - élénkült meg Ryan, és csillogó tekintete arról árulkodott, hogy szárnyra kelt a képzelete. Már éppen vett egy nagy levegőt, hogy belekezdjen az egyik elméletébe, de Javi megelőzte.
- Ryan ne kezdj Castle-t játszani!
- Miért? Sokszor egész jó ötletei vannak, és én bírom a történeteit.
- Én meg a tényeket bírom. Át kellene néznünk a bevándorlási hivatal adatbázisát. Ha Oroszországból érkezett a törpénk, megtudhatjuk a személyazonosságát.
- Én az állatkertekre gondoltam - húzta fel a szemöldökét ártatlanul Ryan. - Ha vadállat harapta meg, talán egy állatkertben dolgozott. Vagy egy cirkuszban - lelkesedett az ötlettől.
- Persze - húzta el lekicsinylően a száját Espo. - Pont egy 116 centiméteres törpe lenne az oroszlánszelídítő?
Ryan azonban állta barátja gúnyos tekintetét, és fölényesen megvonta a vállát.
- Castle lehetetlen elméletei is gyakran bejönnek.
- Rendben! Legyen verseny! - jelent meg kaján vigyor Espo arcán a biztos győzelem tudatában. - Aki előbb kideríti az áldozat személyazonosságát, az egy hétig mentesül a jelentésírás alól.
- Áll az alku - nyújtotta a kezét Ryan, amibe Espo azonnal belecsapott, és egy másodperc múlva már rohantak is a számítógépük felé.
Alig telt el 10 perc, amikor egyszerre ugrottak fel az íróasztaltól -
- Anton Volkov! - kiáltották diadalittasan, aztán amikor szembesültek vele, hogy a társuk is rájött az áldozat kilétére, egy pillanatra mindketten bosszankodtak, hogy nem tudták learatni a dicsőséget, de a következő másodpercben jólesően egymásra nevettek. Mire Gates berendelte őket az irodájába, már elég sok adattal rendelkeztek Anton Volkov-ról.
- Az áldozat huszonnyolc éves, Szentpéterváron született, és hét éve jött az államokba. Orosz-angol szakos tanár édesanyja révén kiválóan beszélt angolul. Az édesapja tíz éve meghalt - tért az áldozat élettörténetére Espo, miután ismertette az orvosszakértő megállapításait.
- Volkov először egy atlantai cirkuszban kapott munkát, mint bohóc, de kiváló humorára és beszédkészségére hamar felfigyeltek, így komikus karrierje töretlenül ívelt felfelé. Mára már országosan ismert a szakmájában - folytatta Ryan.
Victoria Gates összevont szemöldökkel, szigorú tekintettel hallgatta az információkat, aztán elgondolkodva forgatta meg ujjai között a szemüvegét.
- Mit tudunk a jelenlegi életéről?
- A nemzetközi hírű Royal Circus tagja volt már másfél éve. Az utolsó előadása Miami-ban volt óriási sikerrel, de a szerződését három héttel ezelőtt felbontotta. Azóta mintha eltűnt volna a világ szeme elől - folytatta Ryan a jegyzetfüzetéből olvasva a megállapított tényeket.
- Lehet, hogy a világ szeme elől eltűnt, de maguk azért nyomozók, hogy kiderítsék azt, ami nincs fenn az interneten! - csattant a kapitány hangja. - Nézzenek körül abban a cirkuszban! Ha valami vadállattól származik az a harapás, valószínűleg valamelyik cirkuszi nagymacska lesz a kapocs a gyilkoshoz! - utasította a két férfit, de azok csak tanácstalanul ácsorogtak, és jelentőségteljes pillantást váltottak. - Talán cirkusz fóbiájuk van? - kérdezte éllel.
- Nem, Uram, csak a cirkusz már Nasszau-ban van - mondta halkan Ryan, aztán zavarában nyelt egyet. - A Bahamákon - tette hozzá magyarázatképpen.
- Tudom, hogy hol van Nassau, Ryan nyomozó - szűkült össze dühösen a kapitány szeme, amiért beosztottja nem tételezte fel róla, hogy rendelkezik némi földrajzi tudással. - Derítsék ki, mit csinált az áldozat az utóbbi három hétben, addig én felveszem a kapcsolatot a nassau-i rendőrséggel!
A két férfi bólintott, és kilépett az ajtón. Ryan töprengve állt meg Beckett íróasztalánál.
- Tesó, ugye nem azon gondolkodsz, hogy Beckett és Castle éppen a Bahamákon van nászúton, és ...
- Nem, nem - ingatta meg határozottan a fejét Ryan. - Csak arra gondoltam, Castle talán ismerte ezt a kis embert. Tudod, hogy érdeklik a különleges emberek! Volkov pedig híres volt, törpenövésű, és nagyon egyedi humora volt. Egyesek szerint a magánéletben is rendkívül szórakoztató volt, mások szerint viszont elviselhetetlen.
- Ja, pont, mint Castle - jelent meg egy kis gunyoros mosoly Espo szája sarkában. - Persze a magasságát kivéve - tette hozzá, aztán elgondolkodva összevonta a szemöldökét. - Szerinted felhívjuk?
- Mi? Dehogy! - hőkölt hátra az ötlettől Ryan. - A nászútjukon? Beckett lelőne bennünket, ha rájönne!
Amikor a férfi megérezte a vágytól megkeményedő mellbimbókat a mellkasának nyomódni, beletúrt a leomló hajzuhatagba, olyan közel húzta magához Kate-t, hogy érezze forró leheletét a száján, aztán puhán érintve az ajkait, gyengéden megcsókolta. Hallotta, ahogy a nő lecsukja a laptop monitorját, és a gépet a hasáról az éjjeliszekrényre csúsztatja anélkül, hogy a csókot megszakította volna. Castle elmosolyodott. Tudta, mi játszódik le Kate-ben, és miért szabadul meg olyan gyorsan a laptopról, de tanult a hibából, és tudta, mit veszíthet, ha hagyja, hogy Volkov jobban érdekelje, mint az a különleges nő, akit a karjaiban tartott.
- Mi az? - húzódott kissé el Kate, és ragyogó szemében gyanakvás csillant. - Min mosolyogsz?
- Semmin, csak boldog vagyok - simított végig a gyönyörű arcon, és őszinte tekintettel nézett az ezüstös holdfényben barnán csillogó hatalmas szemekbe.
- Én is - mosolyodott el Kate felszabadultan. Minden eddigi rossz érzése tovaszállt.
- Gyönyörű ez a hálóing, de azt hiszem, már betöltötte a szerepét - suttogta Castle. - Nélküle még gyönyörűbb vagy!
- Rajtad is van még egy felesleges ruhadarab - túrt bele a nő a férfi dús hajába, aztán megcsókolta, és közben végigsimított a széles háton, majd körmét finoman végighúzta a gerince mentén egészen a pizsamanadrágig. Ott egy pillanatra elidőzött, aztán egy határozott mozdulattal becsúsztatta ujjait a puha pamut alá úgy, hogy közben a nadrágot is tolta lefelé. Kate hallotta, ahogy a férfi belenyög a csókba, aztán érezte, hogy Castle keze végigsimít a csípőjén, majd a combján, aztán a hálóing alá bújva folytatta útját lüktető nőiessége felé, miközben ajka csókokkal árasztotta el érzékeny bőrű nyakát. Behunyta a szemét, és átadta magát a testi gyönyöröknek.
Espo a fehér tábla előtt támaszkodott az íróasztalnak, kezében egy bögre forró kávét szürcsölgetve, és azon töprengett, miért néz ki sokkal szebben a feliratok sora Kate írásával. Sóhajtott egyet. Bosszantotta, hogy még az áldozat személyazonosságát sem tudták, és a Lanie-től szerzett információk is inkább bonyolították a nyomozást, ahelyett, hogy segítették volna.
- Gates egy óra múlva jelentést kér - huppant mellé Ryan, akinek kétségbeesett tekintete elárulta, hogy már látja maga előtt a kapitány rosszalló, csalódott arckifejezését, amint megtudja, hogy semmi kézzelfoghatót nem találtak. - Találtál valamit? - járatta végig reménykedve szemét a táblára írt kissé ákombákom betűkön.
- Nem annyit, hogy Gates-nek elég legyen - húzta el a száját Espo.
- Lehet, hogy orosz vagy ukrán? - ráncolta csodálkozva a homlokát Ryan, aztán tátott szájjal olvasta a holttesten talált sérüléseket és a toxikológiai jelentést. - Megharapta egy nagymacska, de gyógyszer és altató túladagolásba halt bele?
- Aha, csak nem tudom, mire mehetünk ezzel az információval - morogta Javi.
- Hát, ezekkel az információkkal össze tudnék hozni két vagy három lehetséges történetet arról, hogyan kerülhetett egy orosz törpe harapásnyomokkal, begyógyszerezve a Central Park tavába egy bőröndbe - élénkült meg Ryan, és csillogó tekintete arról árulkodott, hogy szárnyra kelt a képzelete. Már éppen vett egy nagy levegőt, hogy belekezdjen az egyik elméletébe, de Javi megelőzte.
- Ryan ne kezdj Castle-t játszani!
- Miért? Sokszor egész jó ötletei vannak, és én bírom a történeteit.
- Én meg a tényeket bírom. Át kellene néznünk a bevándorlási hivatal adatbázisát. Ha Oroszországból érkezett a törpénk, megtudhatjuk a személyazonosságát.
- Én az állatkertekre gondoltam - húzta fel a szemöldökét ártatlanul Ryan. - Ha vadállat harapta meg, talán egy állatkertben dolgozott. Vagy egy cirkuszban - lelkesedett az ötlettől.
- Persze - húzta el lekicsinylően a száját Espo. - Pont egy 116 centiméteres törpe lenne az oroszlánszelídítő?
Ryan azonban állta barátja gúnyos tekintetét, és fölényesen megvonta a vállát.
- Castle lehetetlen elméletei is gyakran bejönnek.
- Rendben! Legyen verseny! - jelent meg kaján vigyor Espo arcán a biztos győzelem tudatában. - Aki előbb kideríti az áldozat személyazonosságát, az egy hétig mentesül a jelentésírás alól.
- Áll az alku - nyújtotta a kezét Ryan, amibe Espo azonnal belecsapott, és egy másodperc múlva már rohantak is a számítógépük felé.
Alig telt el 10 perc, amikor egyszerre ugrottak fel az íróasztaltól -
- Anton Volkov! - kiáltották diadalittasan, aztán amikor szembesültek vele, hogy a társuk is rájött az áldozat kilétére, egy pillanatra mindketten bosszankodtak, hogy nem tudták learatni a dicsőséget, de a következő másodpercben jólesően egymásra nevettek. Mire Gates berendelte őket az irodájába, már elég sok adattal rendelkeztek Anton Volkov-ról.
- Az áldozat huszonnyolc éves, Szentpéterváron született, és hét éve jött az államokba. Orosz-angol szakos tanár édesanyja révén kiválóan beszélt angolul. Az édesapja tíz éve meghalt - tért az áldozat élettörténetére Espo, miután ismertette az orvosszakértő megállapításait.
- Volkov először egy atlantai cirkuszban kapott munkát, mint bohóc, de kiváló humorára és beszédkészségére hamar felfigyeltek, így komikus karrierje töretlenül ívelt felfelé. Mára már országosan ismert a szakmájában - folytatta Ryan.
Victoria Gates összevont szemöldökkel, szigorú tekintettel hallgatta az információkat, aztán elgondolkodva forgatta meg ujjai között a szemüvegét.
- Mit tudunk a jelenlegi életéről?
- A nemzetközi hírű Royal Circus tagja volt már másfél éve. Az utolsó előadása Miami-ban volt óriási sikerrel, de a szerződését három héttel ezelőtt felbontotta. Azóta mintha eltűnt volna a világ szeme elől - folytatta Ryan a jegyzetfüzetéből olvasva a megállapított tényeket.
- Lehet, hogy a világ szeme elől eltűnt, de maguk azért nyomozók, hogy kiderítsék azt, ami nincs fenn az interneten! - csattant a kapitány hangja. - Nézzenek körül abban a cirkuszban! Ha valami vadállattól származik az a harapás, valószínűleg valamelyik cirkuszi nagymacska lesz a kapocs a gyilkoshoz! - utasította a két férfit, de azok csak tanácstalanul ácsorogtak, és jelentőségteljes pillantást váltottak. - Talán cirkusz fóbiájuk van? - kérdezte éllel.
- Nem, Uram, csak a cirkusz már Nasszau-ban van - mondta halkan Ryan, aztán zavarában nyelt egyet. - A Bahamákon - tette hozzá magyarázatképpen.
- Tudom, hogy hol van Nassau, Ryan nyomozó - szűkült össze dühösen a kapitány szeme, amiért beosztottja nem tételezte fel róla, hogy rendelkezik némi földrajzi tudással. - Derítsék ki, mit csinált az áldozat az utóbbi három hétben, addig én felveszem a kapcsolatot a nassau-i rendőrséggel!
A két férfi bólintott, és kilépett az ajtón. Ryan töprengve állt meg Beckett íróasztalánál.
- Tesó, ugye nem azon gondolkodsz, hogy Beckett és Castle éppen a Bahamákon van nászúton, és ...
- Nem, nem - ingatta meg határozottan a fejét Ryan. - Csak arra gondoltam, Castle talán ismerte ezt a kis embert. Tudod, hogy érdeklik a különleges emberek! Volkov pedig híres volt, törpenövésű, és nagyon egyedi humora volt. Egyesek szerint a magánéletben is rendkívül szórakoztató volt, mások szerint viszont elviselhetetlen.
- Ja, pont, mint Castle - jelent meg egy kis gunyoros mosoly Espo szája sarkában. - Persze a magasságát kivéve - tette hozzá, aztán elgondolkodva összevonta a szemöldökét. - Szerinted felhívjuk?
- Mi? Dehogy! - hőkölt hátra az ötlettől Ryan. - A nászútjukon? Beckett lelőne bennünket, ha rájönne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése