- Akkor egy logikátlanság izgatott, most
egy kulcs. Akkor sem tudtalak elcsábítani - hajtotta le szomorkásan a
fejét, és izgatóan harapta be az ajkát, miközben egy pillanatra a
férfira emelte hatalmas, ragyogó szemét.
Castle agya még néhány pillanatig a kulcs körül forogtak, de amikor eljutottak hozzá Kate szavai, megdöbbent. Mindig úgy érezte, hogy a nő akkor csavarja el a fejét, amikor csak akarja, de ahogy felidézte az emléket, tudatosult benne, bizony volt kivétel. Utólag nem értette, miért izgatta a fantáziáját jobban egy furcsa gyilkosság a gyönyörű, csábító nőnél. Nyelt egy nagyot, mert eszébe jutott egy másik pillanat, amikor egy online játék tűnt izgatóbbnak számára Kate-nél, aminek aztán napokig nyöghette a következményeit. Hogy is lehetett olyan ostoba, hogy lemondott egy érzéki szeretkezésről egy gyilkos, vagy egy játék kedvéért?! A kezében szorongatott kulcsra pillantott, és bár villámként cikáztak fejében a domborművekkel díszített, fából készült, vagy fekete kovácsoltvas kapuk, és a kastélyok, vidéki kúriák képei, mégis úgy nyíltak szét ujjai a kulcson, mintha égetné tenyerét. A fém nagyot koppanva ütődött az asztallaphoz, Castle pedig olyan tekintettel nézett rá, mintha attól félne, hogy a kulcs átkot hordoz magán.
- Látod? Nem izgat - rázta meg a fejét magabiztosan - és azt hiszem, talán el tudnál csábítani - nézett a távolba révedve, mintha azt mérlegelné, mennyi ennek az esélye. A pillantás felért egy kihívással, és Kate nem állhatta meg, hogy ne reagáljon rá.
- Talán? - szűkült össze a szeme, aztán felkapta a kulcsot az asztalról, és két ujja közé fogva megforgatta Castle szeme előtt. - Nézzük, mire képes ez a kulcs? Van varázsereje? - kérdezte búgó hangon, és néhányszor meglengette, mintha hipnotizálni akarná a férfit, és amikor látta, hogy az követi tekintetével a cirádás fémdarabot, egy finom mozdulattal a mellei közé csúsztatta.
Castle először a meglepetéstől elnyílt ajkakkal figyelte, ahogy a kulcs eltűnik a bolyhos köntös kivágásában, aztán zavartan becsukta a száját, és nyelt egyet.
- Mo-most már tényleg kíváncsivá tett ez a kulcs - hajolt közelebb Kate-hez, aki győzelemittasan hajtotta kissé hátra a fejét, így engedve, hogy a férfi finom csókokat leheljen a nyakára. Alig hallhatóan felnyögött az érintésre, amitől szinte vibráltak az idegsejtjei, és jólesően érezte, hogy a férfi meleg tenyere besiklik a kulcs után kutatva a köntöse alá.
Castle ajka lassan lefelé indult a kecses nyakról, miközben kioldotta a köntös övét, és egy finom mozdulattal letolta Kate válláról a puha anyagot. Mély levegőt véve szívta magába a nő illatát, aztán kicsit eltávolodott tőle, és ködös tekintettel nézett a bársonyos bőrre, és a köntös takarásából előbukkanó gyönyörű mellekre.
- Azt hiszem, ez a kulcs a gyönyör kapuját nyitja - sóhajtotta, miközben végigsimított Kate feszes hasán, ahol megtalálta az elrejtett kulcsot. Egy pillanatra megállt rajta a tekintete, aztán egy mozdulattal a földre dobta, és olyan szorosan húzta magához a hívogató női testet, hogy minden porcikájával érezhesse.
Egy óra múlva Kate boldog elégedettséggel nyújtózott egy aprót, nehogy felébressze a mellette hason alvó, békésen szuszogó férfit. Végignézett a kócosan ágaskodó, sűrű hajszálakon, a kissé hátracsavarodott karon megfeszülő izmokon, a széles, finom bőrű háton, és a párnába fúródó, ártatlan, kisimult arcon. A vékony takaró csak a csípőjét takarta, így Kate szeme elidőzhetett az izmos combokon és lábszáron, ám amikor tekintete megállt a férfi lábfején, egy emlék villant fel előtte: az első közös nyomozásuk. Akkor látta először Castle-t mezítláb. Mekkora utat jártak meg a mezítlábas gyilkos-üldözéstől addig, hogy az író a férjeként feküdjön mellette az ágyban! Elmosolyodott. Élvezte, hogy olyan vágyat tudott ébreszteni a férfiban házasságuk első reggelén, ami legyőzte a kíváncsiságát. Óvatosan felkelt, felvette a kulcsot a földről, és elgondolkodva megforgatta. A következő pillanatban felcsillant a szeme. Apró bevágásokat látott meg a kulcs tollán, amik első pillanatra csak olyan karcolásoknak tűntek, mint amit a zár hoz létre, amikor elfordítják a kulcsot, de aztán feltűnt neki, hogy a karcolások túl szabályosak. Magára kapta a köntösét, fogta a telefonját, és kilépett a szikrázó napsütésbe. Kezét napellenzőkét a homlokához emelte, és hunyorogva csodálta a fények villódzó játékát az óceán fodrozódó hullámain, aztán behunyta a szemét, és élvezte, ahogy a meleg, lány szellő simogatja az arcát. Néhány másodpercig elmerült a kellemes érzésben, aztán kinyitotta a szemét, elővette a telefonját, és egy nagyító alkalmazás segítségével alaposan megnézte a kulcson levő karcolásokat, aztán keresgélt kicsit az interneten. Elmosolyodott. Egy pillanatra a ház felé pillantott, és arra gondolt, fel kellene ébresztenie a férfit az új információ miatt, aztán meggondolta magát. Úgy döntött, meghagyja neki a kutatás izgalmát, és a felfedezés örömét. Hirtelen gondolt egyet, fogta a telefonját, és egy rég nem hívott számnál érintette meg a kijelzőt.
Castle tudata lassan kelt életre a mély álomból, és csak másodpercek múltán tudatosult benne, hogy Kate visszabújt mellé az ágyba, és ez a mozgás keltette a hullámzó érzést, ami felébresztette. Anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, megfordult, és amikor érezte, hogy Kate hozzásimul, elmosolyodott.
- Mmm ... csókolt bele a nő nyakába. - Tényleg varázskulcs - suttogta.
- Nem is érdekel, hogy mit nyit?
- Hm ... igazából majd megesz a kíváncsiság - ásított nagyot Castle - de egyelőre a szememet sem tudom kinyitni az álmosságtól.
- Nocsak! Ilyen megterhelő a házasélet? - csipkelődött a nő.
- A csoda, amit veled átélek, soha nem lehet megterhelő - nyitotta résnyire a szemét, hogy láthassa Kate tekintetében a szavai hatását. Látta, hogy a nő egy pillanatra meglepődött a komoly választól és kicsit talán zavarba is jött, ezért huncutul mosolyogva hozzátette: - Persze lehet, hogy a következő ötven évben egy kicsit aludnom is kellene éjszakánként. És enni sem ártana - húzta el a száját, amikor megkordult a gyomra.
Kate elnevette magát, aztán egy gyors csókot adott a férfi szájára, kibontakozott az ölelésből, és felkelt.
- Gyere, álomszuszék! Mindjárt hozzák az ebédet. Addig zuhanyozz le!
- Egyedül? - ráncolta durcás arcot vágva a homlokát a férfi.
- Egyedül, Castle! - mondta szigorúan, aztán jelentőségteljesen elmosolyodott. - Gyűjtsd az erőt, mert a ma éjszaka is hosszúnak ígérkezik - intett fejével az ablakon túl látható óceán felé.
Castle gondolatai villámként cikáztak, és amikor meglátta a pajkos fényt Kate szemében, nyelt egyet.
- Ismételjük meg a tegnap estét? De hát azt mondtad, hogy az megismételhetetlen!
- De megállapodtunk, hogy megpróbálkozunk az utánzással - húzta fel egy pillanatra a szemöldökét a nő kacéran, és sejtelmes mosollyal az arcán, kisétált a hálószobából.
Castle megbabonázva nézett utána, aztán egy pillanatra behunyta a szemét, és felidézte a nászéjszakájuk első szeretkezését: a milliárdnyi csillag ragyogását, a Hold fehér, derengő fényét, a tenger hullámainak langyos simogatását, az érzést, ahogy Kate hozzásimul, és éppen elégedetten elmosolyodott, amikor távolról meghallotta a nő hangját.
- Közben gondolkozz, hogy adjuk be Ryan-nek, Espo-nak és Lanie-nek, hogy kihagytuk őket az esküvőnkről!
Castle olyan arcot vágott, mint akit tűvel szúrtak meg, és nagyot sóhajtva a fürdőszoba felé indult. Hirtelen megtorpant, és tekintetével a kulcsot kereste a földön, aztán amikor meglátta az asztalon, megkönnyebbülten sóhajtott.
- Mindjárt jövök, és megfejtem a rejtélyedet - fogta a kezébe, és izgatott tekintetét végigjáratta rajta.
Kate egész délután elfojtott mosollyal figyelte, ahogy Castle, az internet mindenhatóságában bízva, megpróbálja kideríteni, hogy milyen ingatlanokkal rendelkezik James Patterson, hogy rájöjjön, mit nyithat a kulcs. Magában jót derült a férfi próbálkozásain, de becsülte az elszántságát. Bár néha már sajnálta a kudarcokért, mégsem akarta elárulni, hogy ő már tudja a választ, mert akkor elvette volna tőle a felfedezés örömét. Úgy döntött, csak akkor avatkozik be, ha Castle kéri, vagy ha úgy látja, hogy a csalódás felülkerekedik a kutatás okozta izgalmon. Mialatt Castle elmerült az internet adathalmazában, addig ő megszervezett egy pezsgős vacsorát a barátaiknak, ahol bejelenthetik a nagy hírt. Mire eljött az este, már olyan ideges volt a vacsora miatt, hogy úgy érezte, mintha gombóc lenne a torkában. Óriási kő gördült le szívéről, amikor a kezdeti megbántottság és duzzogás után Lanie a nyakába borulva gratulált. A fiúk persze nem emésztették meg olyan könnyen a helyzetet! Még akkor is odaszúrtak egy sértett megjegyzést, amikor elbúcsúztak, de remélte, hogy valamivel majd kiengesztelhetik őket. Amikor újra kettesben maradt Castle-lel, egy pohár borral a kezében ült a kanapén, és figyelte az egyre fáradtabbnak és reményvesztettebbnek látszó írót, aki még mindig azzal próbálkozott, hogy kiderítse a James Patterson tulajdonában levő épületeket, de a világhírű, gazdag író, szinte semmilyen magánjellegű adatot nem hozott nyilvánosságra. Kate elmosolyodott, amikor eszébe jutott, milyen óvatosan próbálta kitudakolni Castle Espo-tól és Ryan-től, hogy melyik hivatal adataihoz lehetne hozzáférni, de persze nem járt sikerrel.
- Megkérdezhetnéd Pattersont - vetette fel, amikor Castle nagyot sóhajtva, csalódottan dőlt hátra a fotelben.
- Kizárt! Csak akkor hívom, ha meglesz a zár, amit a kulcs nyit!
- Talán meg kellene jobban nézni a kulcsot, hátha van még rajra valami, ami segíthet - kortyolt bele ártatlan arccal a borba, miközben elégedetten látta, hogy Castle szeme felcsillan, és kezében a kulccsal felpattan, hogy a lámpa fényében jobban megvizsgálja.
A következő fél órában Kate alig tudta elrejteni a mosolygását. Castle kisfiús izgatottsággal fedezte fel a rovátkákat a kulcs tollán, aztán rájött, hogy az egyik oldalon egy zászlót mintáznak a rovátkák, míg a másikon egy "B" betűt. Győzelemittas arccal mutatta Kate-nek a Bahama-szigetek zászlaját, ami éppen olyan alakú volt, akárcsak a kulcson levő minta.
- Már csak azt kell kiderítenem, van-e ingatlana a Bahamákon Patterson-nak - dörzsölgette a kezét Castle.
- És ezt hogyan akarod megtudni? - nézett rá lemondóan Kate. Nem igazán hitt abban, hogy Castle megtalálja a megoldást, hiszen tudta, hogy a hírességek azért vásárolnak magánszigetet, rajta egy minden luxussal felszerelt rezidenciával, hogy elrejtőzhessenek a kíváncsi újságírók, fotósok és rajongók hada elől, és megpróbálják a legnagyobb titokban tartani a tulajdonuk létezését, ezért feltételezte, hogy nem lehet csak úgy ráakadni egy ilyen információra az interneten. Amikor rájött a kulcson levő ábra jelentésére, felhívta Jordan Shaw ügynököt, és megkérte, nézzen utána néhány adatbázisban annak, hogy van-e tulajdona James Patterson-nak a Bahama-szigeteken, hiszen mint FBI ügynök betekintést nyerhet az ilyen adatokba, és mivel a nő tudta, hogy min mentek keresztül, hajlandó volt bevetni a kapcsolatait az információért. Emlékezett a jóleső érzésre, amikor Jordan visszahívta, és elmondta, hogy Patterson-nak nemcsak egy csodálatos villája van egy aprócska szigeten, hanem maga a sziget is az övé. Meglepetésére azonban, alig telt el néhány perc, amikor Castle örömmámorban úszva felugrott a fotelből.
- Megvan! Kate! Megtaláltam! - kapta fel ujjongva a laptopot, és izgatottam mutatta a rajta látható képet a nőnek.
Kate csodálkozva nézte a fotót, amelyen James Patterson mosolygott kissé feszengve egy boldogságtól ragyogó fiatal lány mellett, aki minden gátlás nélkül karolta át, a magát láthatóan kényelmetlenül érző írót. A hófehér homok szinte vakított a talpuk alatt a szikrázó napsütésben, a kép egyik szélén az égszínkék tengerpartra futó hullámai látszottak, a másikon egy gyönyörű villa állt, amelynek hatalmas bejárati ajtaja hívogatón várta a vendéget.
- Látod? - bökött az ajtóra a férfi. - Biztos, hogy ehhez az ajtóhoz tartozik a kulcs - mondta meggyőződéssel.
Kate magában mosolyogva állapította meg, mennyire szereti, amikor a férfi arcára kiül a győzelem mámora, mégis megpróbálta elbizonytalanítani.
- Ez a kép bárhol készülhetett, az sem biztos, hogy a ház Patterson tulajdona.
Castle büszkén kihúzta magát, miközben lejjebb görgette az oldalt, így láthatóvá vált a kép alatti felirat: "Életem legboldogabb napja! Teljesült egy álmom, amikor James Patterson teljesítette a kívánságomat, és együtt ebédelhettem a világ legjobb krimiírójával a nyaralójában! A Bahamák a legcsodálatosabb hely, ahol jártam, és James Patterson a legszellemesebb, legkedvesebb ember, akivel valaha találkoztam!"
- Hm ... szóval ő a legjobb krimiíró? - mosolyodott el kissé kajánul a nő. - Szellemes, kedves ... - ízlelgette a szavakat, miközben magában jól szórakozott a változáson, ami egy szempillantás alatt végbement Castle arcán. A férfi bosszúsan összehúzta a szemöldökét, és vágott egy grimaszt.
- Biztosan ő is egy olyan őrült rajongó, aki semmi mást nem hajlandó olvasni, mint annak az írónak a regényeit, akinek a könyve először a kezébe került - morogta maga elé - és mivel soha nem olvas mást, nem jön rá, hogy létezik még James Patterson-nál is jobb író.
- Castle! Te mondtad, hogy Patterson sokkal gazdagabb nálad - emlékeztette Kate a férfit, jelezve, hogy ha nem lennének elég jók a könyvei, nem tudtak volna belőlük több millió példányt eladni.
Castle pár pillanatig hallgatott.
- Elismerem, hogy nagyon jó író, - kezdte lassan, és komolyan Castle, aztán rosszallóan összeráncolta a homlokát - talán még szellemes is. De hogy kedves? - háborodott fel, és megbántottan legörbült a szája, mint egy kisgyereknek, akit a többiek mindig csúfolnak. - Minden pókerpartin halálra cikiz - tette hozzá.
- Lehet, hogy csak téged szeret szekálni. Nézd ezt a lányt, milyen boldog! - mutatott a képre Kate, mire Castle sóhajtva elhúzta a száját, de a következő pillanatban már nyoma sem volt rajta a sértettségnek, mivel tekintete újra a hatalmas ajtóra vetődött.
- Hát, ha nászajándéknak szánta a kulcsot, hogy eltölthessünk ezen a helyen egy kis időt, akkor a szekálásokat is megbocsátom neki.
- Talán ideje lenne megkérdezni tőle - mosolyodott el Kate, mire a férfi is elmosolyodott, és elővette a telefonját.
- Még mindig nem tudom megemészteni, hogy kihagytak minket életük legfontosabb napjából - ingatta meg szomorúan a fejét Ryan, miközben a csörgő telefonért nyúlt.
- Ja! Súlyos kárpótlást kell ezért Castle-nek fizetni, hogy kiengeszteljen bennünket! Téved, ha azt hiszi, hogy egy pezsgős vacsorával megúszhatja! - helyeselt morcosan Espo, de figyelmét már társa egyre gondterheltebbé váló arcvonásai kötötték le.
- Gyilkosság történt a Central Parkban - tette le a telefont Ryan. - Egy fiatal férfit holttestére bukkant egy parkőr.
- Na, szép! Most még a munka is kettőnk nyakába szakad, miközben az ifjú gerlepárunk gondtalanul turbékol - morgolódott tovább Espo. - Legalább az örömködésből ne hagytak volna ki bennünket!
- Igaz is! Elmennek nászútra, vagy Beckett bejön dolgozni? - merengett el Ryan, de a következő pillanatban összerezzent, amikor meghallotta a háta mögött a Vaslady hangját.
- Maguk csak ne ábrándozzanak! Beckett nyomozó nemrég kért egy hét szabadságot. Szerintem már a Bahamákra tartó járaton ülnek. Az ügy a maguké, de minden nap jelentést kérek! - közölte keményen, aztán elviharzott az irodájába.
A két nyomozó döbbenten hallgatott, aztán Ryan eszmélt előbb, és a kabátjáért nyúlt.
- Nem jössz? - kérdezte a még mindig a hallottakat emésztő Espo-tól.
- Hm. Esküvő, nászút a Bahamákra - morogta maga elé, miközben Ryan után indult. - Miért maradunk ki minden jóból?
Ryan megtorpant, aztán megfordult.
- Csak nem hitted, hogy meghívnak bennünket a nászútjukra? - sütött a rosszallás a kék szemekből.
Espo elhúzta a száját, aztás sóhajtott egyet az élet igazságtalansága miatt.
- Na, jó! Nézzük azt a hullát! - szaporázta meg lépteit a lift felé.
- Látod? Nem izgat - rázta meg a fejét magabiztosan - és azt hiszem, talán el tudnál csábítani - nézett a távolba révedve, mintha azt mérlegelné, mennyi ennek az esélye. A pillantás felért egy kihívással, és Kate nem állhatta meg, hogy ne reagáljon rá.
- Talán? - szűkült össze a szeme, aztán felkapta a kulcsot az asztalról, és két ujja közé fogva megforgatta Castle szeme előtt. - Nézzük, mire képes ez a kulcs? Van varázsereje? - kérdezte búgó hangon, és néhányszor meglengette, mintha hipnotizálni akarná a férfit, és amikor látta, hogy az követi tekintetével a cirádás fémdarabot, egy finom mozdulattal a mellei közé csúsztatta.
Castle először a meglepetéstől elnyílt ajkakkal figyelte, ahogy a kulcs eltűnik a bolyhos köntös kivágásában, aztán zavartan becsukta a száját, és nyelt egyet.
- Mo-most már tényleg kíváncsivá tett ez a kulcs - hajolt közelebb Kate-hez, aki győzelemittasan hajtotta kissé hátra a fejét, így engedve, hogy a férfi finom csókokat leheljen a nyakára. Alig hallhatóan felnyögött az érintésre, amitől szinte vibráltak az idegsejtjei, és jólesően érezte, hogy a férfi meleg tenyere besiklik a kulcs után kutatva a köntöse alá.
Castle ajka lassan lefelé indult a kecses nyakról, miközben kioldotta a köntös övét, és egy finom mozdulattal letolta Kate válláról a puha anyagot. Mély levegőt véve szívta magába a nő illatát, aztán kicsit eltávolodott tőle, és ködös tekintettel nézett a bársonyos bőrre, és a köntös takarásából előbukkanó gyönyörű mellekre.
- Azt hiszem, ez a kulcs a gyönyör kapuját nyitja - sóhajtotta, miközben végigsimított Kate feszes hasán, ahol megtalálta az elrejtett kulcsot. Egy pillanatra megállt rajta a tekintete, aztán egy mozdulattal a földre dobta, és olyan szorosan húzta magához a hívogató női testet, hogy minden porcikájával érezhesse.
Egy óra múlva Kate boldog elégedettséggel nyújtózott egy aprót, nehogy felébressze a mellette hason alvó, békésen szuszogó férfit. Végignézett a kócosan ágaskodó, sűrű hajszálakon, a kissé hátracsavarodott karon megfeszülő izmokon, a széles, finom bőrű háton, és a párnába fúródó, ártatlan, kisimult arcon. A vékony takaró csak a csípőjét takarta, így Kate szeme elidőzhetett az izmos combokon és lábszáron, ám amikor tekintete megállt a férfi lábfején, egy emlék villant fel előtte: az első közös nyomozásuk. Akkor látta először Castle-t mezítláb. Mekkora utat jártak meg a mezítlábas gyilkos-üldözéstől addig, hogy az író a férjeként feküdjön mellette az ágyban! Elmosolyodott. Élvezte, hogy olyan vágyat tudott ébreszteni a férfiban házasságuk első reggelén, ami legyőzte a kíváncsiságát. Óvatosan felkelt, felvette a kulcsot a földről, és elgondolkodva megforgatta. A következő pillanatban felcsillant a szeme. Apró bevágásokat látott meg a kulcs tollán, amik első pillanatra csak olyan karcolásoknak tűntek, mint amit a zár hoz létre, amikor elfordítják a kulcsot, de aztán feltűnt neki, hogy a karcolások túl szabályosak. Magára kapta a köntösét, fogta a telefonját, és kilépett a szikrázó napsütésbe. Kezét napellenzőkét a homlokához emelte, és hunyorogva csodálta a fények villódzó játékát az óceán fodrozódó hullámain, aztán behunyta a szemét, és élvezte, ahogy a meleg, lány szellő simogatja az arcát. Néhány másodpercig elmerült a kellemes érzésben, aztán kinyitotta a szemét, elővette a telefonját, és egy nagyító alkalmazás segítségével alaposan megnézte a kulcson levő karcolásokat, aztán keresgélt kicsit az interneten. Elmosolyodott. Egy pillanatra a ház felé pillantott, és arra gondolt, fel kellene ébresztenie a férfit az új információ miatt, aztán meggondolta magát. Úgy döntött, meghagyja neki a kutatás izgalmát, és a felfedezés örömét. Hirtelen gondolt egyet, fogta a telefonját, és egy rég nem hívott számnál érintette meg a kijelzőt.
Castle tudata lassan kelt életre a mély álomból, és csak másodpercek múltán tudatosult benne, hogy Kate visszabújt mellé az ágyba, és ez a mozgás keltette a hullámzó érzést, ami felébresztette. Anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, megfordult, és amikor érezte, hogy Kate hozzásimul, elmosolyodott.
- Mmm ... csókolt bele a nő nyakába. - Tényleg varázskulcs - suttogta.
- Nem is érdekel, hogy mit nyit?
- Hm ... igazából majd megesz a kíváncsiság - ásított nagyot Castle - de egyelőre a szememet sem tudom kinyitni az álmosságtól.
- Nocsak! Ilyen megterhelő a házasélet? - csipkelődött a nő.
- A csoda, amit veled átélek, soha nem lehet megterhelő - nyitotta résnyire a szemét, hogy láthassa Kate tekintetében a szavai hatását. Látta, hogy a nő egy pillanatra meglepődött a komoly választól és kicsit talán zavarba is jött, ezért huncutul mosolyogva hozzátette: - Persze lehet, hogy a következő ötven évben egy kicsit aludnom is kellene éjszakánként. És enni sem ártana - húzta el a száját, amikor megkordult a gyomra.
Kate elnevette magát, aztán egy gyors csókot adott a férfi szájára, kibontakozott az ölelésből, és felkelt.
- Gyere, álomszuszék! Mindjárt hozzák az ebédet. Addig zuhanyozz le!
- Egyedül? - ráncolta durcás arcot vágva a homlokát a férfi.
- Egyedül, Castle! - mondta szigorúan, aztán jelentőségteljesen elmosolyodott. - Gyűjtsd az erőt, mert a ma éjszaka is hosszúnak ígérkezik - intett fejével az ablakon túl látható óceán felé.
Castle gondolatai villámként cikáztak, és amikor meglátta a pajkos fényt Kate szemében, nyelt egyet.
- Ismételjük meg a tegnap estét? De hát azt mondtad, hogy az megismételhetetlen!
- De megállapodtunk, hogy megpróbálkozunk az utánzással - húzta fel egy pillanatra a szemöldökét a nő kacéran, és sejtelmes mosollyal az arcán, kisétált a hálószobából.
Castle megbabonázva nézett utána, aztán egy pillanatra behunyta a szemét, és felidézte a nászéjszakájuk első szeretkezését: a milliárdnyi csillag ragyogását, a Hold fehér, derengő fényét, a tenger hullámainak langyos simogatását, az érzést, ahogy Kate hozzásimul, és éppen elégedetten elmosolyodott, amikor távolról meghallotta a nő hangját.
- Közben gondolkozz, hogy adjuk be Ryan-nek, Espo-nak és Lanie-nek, hogy kihagytuk őket az esküvőnkről!
Castle olyan arcot vágott, mint akit tűvel szúrtak meg, és nagyot sóhajtva a fürdőszoba felé indult. Hirtelen megtorpant, és tekintetével a kulcsot kereste a földön, aztán amikor meglátta az asztalon, megkönnyebbülten sóhajtott.
- Mindjárt jövök, és megfejtem a rejtélyedet - fogta a kezébe, és izgatott tekintetét végigjáratta rajta.
Kate egész délután elfojtott mosollyal figyelte, ahogy Castle, az internet mindenhatóságában bízva, megpróbálja kideríteni, hogy milyen ingatlanokkal rendelkezik James Patterson, hogy rájöjjön, mit nyithat a kulcs. Magában jót derült a férfi próbálkozásain, de becsülte az elszántságát. Bár néha már sajnálta a kudarcokért, mégsem akarta elárulni, hogy ő már tudja a választ, mert akkor elvette volna tőle a felfedezés örömét. Úgy döntött, csak akkor avatkozik be, ha Castle kéri, vagy ha úgy látja, hogy a csalódás felülkerekedik a kutatás okozta izgalmon. Mialatt Castle elmerült az internet adathalmazában, addig ő megszervezett egy pezsgős vacsorát a barátaiknak, ahol bejelenthetik a nagy hírt. Mire eljött az este, már olyan ideges volt a vacsora miatt, hogy úgy érezte, mintha gombóc lenne a torkában. Óriási kő gördült le szívéről, amikor a kezdeti megbántottság és duzzogás után Lanie a nyakába borulva gratulált. A fiúk persze nem emésztették meg olyan könnyen a helyzetet! Még akkor is odaszúrtak egy sértett megjegyzést, amikor elbúcsúztak, de remélte, hogy valamivel majd kiengesztelhetik őket. Amikor újra kettesben maradt Castle-lel, egy pohár borral a kezében ült a kanapén, és figyelte az egyre fáradtabbnak és reményvesztettebbnek látszó írót, aki még mindig azzal próbálkozott, hogy kiderítse a James Patterson tulajdonában levő épületeket, de a világhírű, gazdag író, szinte semmilyen magánjellegű adatot nem hozott nyilvánosságra. Kate elmosolyodott, amikor eszébe jutott, milyen óvatosan próbálta kitudakolni Castle Espo-tól és Ryan-től, hogy melyik hivatal adataihoz lehetne hozzáférni, de persze nem járt sikerrel.
- Megkérdezhetnéd Pattersont - vetette fel, amikor Castle nagyot sóhajtva, csalódottan dőlt hátra a fotelben.
- Kizárt! Csak akkor hívom, ha meglesz a zár, amit a kulcs nyit!
- Talán meg kellene jobban nézni a kulcsot, hátha van még rajra valami, ami segíthet - kortyolt bele ártatlan arccal a borba, miközben elégedetten látta, hogy Castle szeme felcsillan, és kezében a kulccsal felpattan, hogy a lámpa fényében jobban megvizsgálja.
A következő fél órában Kate alig tudta elrejteni a mosolygását. Castle kisfiús izgatottsággal fedezte fel a rovátkákat a kulcs tollán, aztán rájött, hogy az egyik oldalon egy zászlót mintáznak a rovátkák, míg a másikon egy "B" betűt. Győzelemittas arccal mutatta Kate-nek a Bahama-szigetek zászlaját, ami éppen olyan alakú volt, akárcsak a kulcson levő minta.
- Már csak azt kell kiderítenem, van-e ingatlana a Bahamákon Patterson-nak - dörzsölgette a kezét Castle.
- És ezt hogyan akarod megtudni? - nézett rá lemondóan Kate. Nem igazán hitt abban, hogy Castle megtalálja a megoldást, hiszen tudta, hogy a hírességek azért vásárolnak magánszigetet, rajta egy minden luxussal felszerelt rezidenciával, hogy elrejtőzhessenek a kíváncsi újságírók, fotósok és rajongók hada elől, és megpróbálják a legnagyobb titokban tartani a tulajdonuk létezését, ezért feltételezte, hogy nem lehet csak úgy ráakadni egy ilyen információra az interneten. Amikor rájött a kulcson levő ábra jelentésére, felhívta Jordan Shaw ügynököt, és megkérte, nézzen utána néhány adatbázisban annak, hogy van-e tulajdona James Patterson-nak a Bahama-szigeteken, hiszen mint FBI ügynök betekintést nyerhet az ilyen adatokba, és mivel a nő tudta, hogy min mentek keresztül, hajlandó volt bevetni a kapcsolatait az információért. Emlékezett a jóleső érzésre, amikor Jordan visszahívta, és elmondta, hogy Patterson-nak nemcsak egy csodálatos villája van egy aprócska szigeten, hanem maga a sziget is az övé. Meglepetésére azonban, alig telt el néhány perc, amikor Castle örömmámorban úszva felugrott a fotelből.
- Megvan! Kate! Megtaláltam! - kapta fel ujjongva a laptopot, és izgatottam mutatta a rajta látható képet a nőnek.
Kate csodálkozva nézte a fotót, amelyen James Patterson mosolygott kissé feszengve egy boldogságtól ragyogó fiatal lány mellett, aki minden gátlás nélkül karolta át, a magát láthatóan kényelmetlenül érző írót. A hófehér homok szinte vakított a talpuk alatt a szikrázó napsütésben, a kép egyik szélén az égszínkék tengerpartra futó hullámai látszottak, a másikon egy gyönyörű villa állt, amelynek hatalmas bejárati ajtaja hívogatón várta a vendéget.
- Látod? - bökött az ajtóra a férfi. - Biztos, hogy ehhez az ajtóhoz tartozik a kulcs - mondta meggyőződéssel.
Kate magában mosolyogva állapította meg, mennyire szereti, amikor a férfi arcára kiül a győzelem mámora, mégis megpróbálta elbizonytalanítani.
- Ez a kép bárhol készülhetett, az sem biztos, hogy a ház Patterson tulajdona.
Castle büszkén kihúzta magát, miközben lejjebb görgette az oldalt, így láthatóvá vált a kép alatti felirat: "Életem legboldogabb napja! Teljesült egy álmom, amikor James Patterson teljesítette a kívánságomat, és együtt ebédelhettem a világ legjobb krimiírójával a nyaralójában! A Bahamák a legcsodálatosabb hely, ahol jártam, és James Patterson a legszellemesebb, legkedvesebb ember, akivel valaha találkoztam!"
- Hm ... szóval ő a legjobb krimiíró? - mosolyodott el kissé kajánul a nő. - Szellemes, kedves ... - ízlelgette a szavakat, miközben magában jól szórakozott a változáson, ami egy szempillantás alatt végbement Castle arcán. A férfi bosszúsan összehúzta a szemöldökét, és vágott egy grimaszt.
- Biztosan ő is egy olyan őrült rajongó, aki semmi mást nem hajlandó olvasni, mint annak az írónak a regényeit, akinek a könyve először a kezébe került - morogta maga elé - és mivel soha nem olvas mást, nem jön rá, hogy létezik még James Patterson-nál is jobb író.
- Castle! Te mondtad, hogy Patterson sokkal gazdagabb nálad - emlékeztette Kate a férfit, jelezve, hogy ha nem lennének elég jók a könyvei, nem tudtak volna belőlük több millió példányt eladni.
Castle pár pillanatig hallgatott.
- Elismerem, hogy nagyon jó író, - kezdte lassan, és komolyan Castle, aztán rosszallóan összeráncolta a homlokát - talán még szellemes is. De hogy kedves? - háborodott fel, és megbántottan legörbült a szája, mint egy kisgyereknek, akit a többiek mindig csúfolnak. - Minden pókerpartin halálra cikiz - tette hozzá.
- Lehet, hogy csak téged szeret szekálni. Nézd ezt a lányt, milyen boldog! - mutatott a képre Kate, mire Castle sóhajtva elhúzta a száját, de a következő pillanatban már nyoma sem volt rajta a sértettségnek, mivel tekintete újra a hatalmas ajtóra vetődött.
- Hát, ha nászajándéknak szánta a kulcsot, hogy eltölthessünk ezen a helyen egy kis időt, akkor a szekálásokat is megbocsátom neki.
- Talán ideje lenne megkérdezni tőle - mosolyodott el Kate, mire a férfi is elmosolyodott, és elővette a telefonját.
- Még mindig nem tudom megemészteni, hogy kihagytak minket életük legfontosabb napjából - ingatta meg szomorúan a fejét Ryan, miközben a csörgő telefonért nyúlt.
- Ja! Súlyos kárpótlást kell ezért Castle-nek fizetni, hogy kiengeszteljen bennünket! Téved, ha azt hiszi, hogy egy pezsgős vacsorával megúszhatja! - helyeselt morcosan Espo, de figyelmét már társa egyre gondterheltebbé váló arcvonásai kötötték le.
- Gyilkosság történt a Central Parkban - tette le a telefont Ryan. - Egy fiatal férfit holttestére bukkant egy parkőr.
- Na, szép! Most még a munka is kettőnk nyakába szakad, miközben az ifjú gerlepárunk gondtalanul turbékol - morgolódott tovább Espo. - Legalább az örömködésből ne hagytak volna ki bennünket!
- Igaz is! Elmennek nászútra, vagy Beckett bejön dolgozni? - merengett el Ryan, de a következő pillanatban összerezzent, amikor meghallotta a háta mögött a Vaslady hangját.
- Maguk csak ne ábrándozzanak! Beckett nyomozó nemrég kért egy hét szabadságot. Szerintem már a Bahamákra tartó járaton ülnek. Az ügy a maguké, de minden nap jelentést kérek! - közölte keményen, aztán elviharzott az irodájába.
A két nyomozó döbbenten hallgatott, aztán Ryan eszmélt előbb, és a kabátjáért nyúlt.
- Nem jössz? - kérdezte a még mindig a hallottakat emésztő Espo-tól.
- Hm. Esküvő, nászút a Bahamákra - morogta maga elé, miközben Ryan után indult. - Miért maradunk ki minden jóból?
Ryan megtorpant, aztán megfordult.
- Csak nem hitted, hogy meghívnak bennünket a nászútjukra? - sütött a rosszallás a kék szemekből.
Espo elhúzta a száját, aztás sóhajtott egyet az élet igazságtalansága miatt.
- Na, jó! Nézzük azt a hullát! - szaporázta meg lépteit a lift felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése