Azt azonban nem vette észre, hogy a Marion szobája melletti ajtó résnyire nyílik, és egy rideg szempár feszülten figyeli őket.
Beckett kettesével vette a lépcsőfokokat, ennek ellenére még mindig nem látta Mariont. Egy pillanatra megállt, és áthajolt a korláton, hátha meglátja, mennyi előnye van a lánynak, mivel már a földszint felé közeledtek. Nem üldözné ilyen elszántan, ha Marion nem vitte volna magával a táskáját. Feltételezte, hogy ha csak a börtön elől akart volna menekülni a lány, akkor nem törődött volna a táskával, hanem csapot-papot otthagyva rohant volna, így azonban azt feltételezte, hogy a táska terhelő bizonyítékot tartalmaz. Miközben szem kutatón siklott végig a lefelé vezető lépcsősoron, azon gondolkozott, hova akar szökni a lány. A szabadba biztosan nem, mert ebben az ítéletidőben az maga lenne az öngyilkosság, de a hatalmas szállodában egy ideig könnyedén elbújhat előlük, és megsemmisítheti a bizonyítékot. Hirtelen rádöbbent, hogy már nem hallja a cipőkopogást, csak egy emelettel feljebb Castle sietős lépteit. Feszülten figyelt, és már éppen tovább akart menni, amikor meglátta Marion kezét, ahogy a korlátba kapaszkodik, aztán a fejét. A lány egyenesen rá nézett, szemében düh és elszántság csillogott. Kate mozdult előbb, de mivel most már látta, hogy Marionnak két emeletnyi előnye van, szinte száguldott lefelé. Az fordult meg a fejében, hogy ekkora sebességnél elég lenne egy rossz lépés ahhoz, hogy kitörje a nyakát. Amikor elkerülte a földszintet, és még mindig hallotta a lefelé haladó cipőkopogást, megkönnyebbült. Ha a lány kilépett volna a tágas előcsarnokba, könnyen elvegyülhetett volna a sok ember között, ráadásul az előcsarnokból számos folyosó vezetett különböző irányokba, volt amelyiken az étteremhez, másikon egy butiksorhoz lehetett jutni, de olyan is volt, amelyik az óceán élővilágát bemutató óriási akváriumhoz vezetett. Egy nehéz fémajtó éles csattanását hallotta. Dühösen gondolt arra, hogy az alagsor teljesen ismeretlen a számára, ami tele van a szállodát ellátó berendezésekkel, és az egész olyan lehet, mint egy óriási labirintus. Amikor a szürkére festett, "Belépni tilos!" feliratú ajtóhoz ért, vett egy nagy levegőt, és miközben arra gondolt, hogy máskor a fegyverét előreszegezve szokott belépni a hasonló helyekre, kinyitotta az ajtót.
Castle bármennyire is igyekezett, nem tudta tartani a tempót Kate-tel. Mivel nem látta a két nőt, időnként megállt, hogy rájöjjön, még mindig lefelé haladnak-e. Amikor elért az alagsor gépházába vezető ajtóhoz, néhány másodpercre megállt. Előrehajolva megtámaszkodott a térdén, és igyekezett nem össze-vissza kapkodni a levegőt. Többször kellene a konditeremben használnom a futópadot - gondolta az oxigénhiánnyal küszködve, aztán a piros betűs, figyelmeztető feliratra nézett, és nagyot nyelt, miközben önkéntelenül megtapogatta a nyakát. Nem fűződtek kellemes emlékei az alagsorba vezető ajtókhoz. Óvatosan lépett be a csövekkel, vezetékekkel és zúgó, dohogó gépekkel teli óriási csarnokba. Még szerencse, hogy Marion nem a mélygarázs felé vette az útját, mert azt már valószínűleg elöntötte a víz, - állapította meg - a gépházat viszont olyan biztonságosra építették, hogy ellenálljon az óceán betörésének, hiszen az áram- és vízellátást és a belső kommunikációs rendszert minden körülmények között fenn akarták tartani. Szeme ide-oda járt, miközben lassan lépkedett előre, de a két nőt sehol sem látta, és a gépek zúgásán ívül más hangot sem hallott. Már azt hitte, sosem ér végig a zegzugos helyiségen, amikor megkerült egy óriási elektromos kapcsolószekrényt, és egy újabb szürke fémajtót pillantott meg. Hol vagytok? - kérdezte magában, amikor kinyitotta az ajtót, de amint elé tárult a szinte üres csarnok, már tudta a választ.
Néhány perccel korábban Kate úgy lépett be az ajtón, hogy arra számított, megint egy berendezésekkel zsúfolt, átláthatatlan helyiséget kell módszeresen átkutatnia Marion után, ezért amikor meglátta a számtalan oszlop által tagolt, de szinte üres csarnokot, már érezte a győzelem ízét. Egyetlen óriási, felhúzható kaput látott a baloldali falon, amin a "Kijárat a mélygarázsba" felirat állt, és az alján szivárgott be a víz. A lány valószínűleg ugyanúgy meglepődött, mint ő, mert innen nem tudott tovább menekülni, és elbújni is csak az egyik oszlop mögött lehetett. Beckett hangtalanul lépkedett a sima, beton aljzaton, és minden oszlop mögé benézett.
- Marion! - kiáltotta határozottan. - Jöjjön elő! Innen nem tud elmenekülni, és csak ront a helyzetén! Anton becsapta és kihasználta. A bíró számításba fogja venni, hogy milyen sérelem érte - próbálta meggyőzni a lányt, de hiába járt a tekintete körbe, Marion nem lépett elő a rejtekhelyéből. Kate lépett egyet a következő oszlopsor felé. Hiába készült fel minden eshetőségre, mégis meglepte, amikor Marion, egy artikulátlan ordítás kíséretében előugrott az oszlop takarásából, és mint egy dúvad, teljes erejéből nekirohant. Mindketten a földre zuhantak. Kate érezte, ahogy csípője a kemény betonnak csapódik, miközben tenyerével és karjával próbálta csillapítani az esés erejét. Látta a fölé magasodó lány eszelős tekintetét, a féktelen dühtől eltorzult arcát, összeszorított fogsorát, ami kilátszott vicsorgó szájából, miközben megpróbált kitérni a folyamatos ökölcsapások elől. Néhány ütés eltalálta ugyan, de sikerült elkapnia az éppen újra lecsapni készülő kéz csuklóját. Innentől már nem volt nehéz dolga. A számtalanszor begyakorolt mozdulatok, amellyel le lehet szerelni egy támadót, most is jó szolgálatot tettek, és néhány másodperc múlva már Marion megadóan feküdt hason a földön, Beckett pedig mellette térdelt, és szorosan fogta a lány hátracsavart kezét. Fújt néhányat, hogy rendezze a légzését, és éppen végighúzta kézfejét felrepedt, vérző száján, amikor meghallotta a fémajtó nyílódását. Felnézett, és Castle alakját pillantotta meg. Még ebből a távolságból is látta, hogy először meglepett arcot vág a férfi, aztán elégedetten, sőt, büszkén elmosolyodik.
- Igyekeznél egy kicsit? Azt hiszem, egy vadmacskát fogtam - intett fejével a földre szorított nő felé, és mosolyogva figyelte, hogy Castle elvigyorodik, és futni kezd felé. Egy perc múlva már a férfi derékszíjával megkötözték a dühösen vonagló lányt.
- Te akartál annyira nyomozni, akkor most vigyázz a gyilkosra! - játszott kicsit kárörvendő mosoly Kate arcán, miközben nézte, ahogy Castle a karjánál fogva, haladásra próbálja kényszeríteni Mariont, aztán lehajolt az egyik oszlop mellett fekvő táskáért, és kíváncsian húzta el rajta a cipzárt. Figyelmét annyira lekötötte a táska tartalma, hogy nem vette észre a kinyíló fémajtót.
Castle erősebben markolta meg Marion karját, mert a lány megtorpant. Azt hitte, a lány megint csak ellenkezni akar, aztán feltűnt neki, hogy az megrettenve bámul előre. Az ajtó felé nézett, és a szívverése is elállt. Egy magas, szikár férfi állt velük szemben, és egyenesen rájuk szegezte a fegyverét. Ha nem ilyen körülmények között találkoztak volna, észre sem vennék a turisták között a farmeros, hawaii inges, jellegtelen arcú, szőke férfit, aki inkább nézett ki német nyaralónak, mint bérgyilkosnak. Egyedül rideg tekintetű, kék szeme nem illett a képbe. Castle Kate-re pillantott, aki elnyíló ajkakkal, csodálkozva nézte Marion táskájának tartalmát, és mit sem sejtett a veszélyről. Kiáltani akart a nőnek, de csak egy elhaló suttogás tört fel a torkából. Rémülten látta, hogy a férfi szeme összehúzódik, miközben kissé magasabbra emeli a fegyvert, és Mariont veszi célba. Taszított egyet a lányon, amikor a lövés eldörrent. Nem nézte meg, hogy sikerült-e megmentenie a lányt, mert Kate felé rohant. Nyitotta a száját, de csak egy elhaló hang jött ki a torkán. Látta, hogy Kate döbbenten néz fel a dörrenésre, aztán a tekintetük találkozott, és miközben a nő az oszlop mögé próbált lépni, torkaszakadtából kiáltott.
- Feküdj, Castle!
Kate felé vetette magát, amikor újabb lövés dörrent. Teste teljes erővel csapódott a betonhoz, de nem érezte a fájdalmat. Csak egy dolgot érzékelt az agya: látta, ahogy Kate kezével az oldalához kap, ahol egy jókora vörös folt jelent meg fehér pólóján, térde behajlik, és teste ernyedten csuklik össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése