- De egy kicsit hiányzik a szellemi kihívás - kacsintott alig észrevehetően Kate, miközben mosolyogva beharapta az alsó ajkát.
- Azt akarod mondani, hogy ... - csillant fel izgatottan a férfi szeme.
- Segíthetnénk a fiúknak ... persze, csak ha te is ...
Castle vadul bólogatott, hiszen rettentően izgatta a fantáziáját Anton Volkov rejtélyes halála. Látni akarta a törpe növésű komikus történetét, és választ akart kapni a miértekre. Még Kate háta mögött is képes lett volna nyomozni, ami ugyebár nem sült el jól, ezért az a tény, hogy Beckett maga ajánlotta fel, hogy vegyenek részt a nyomozásban, sőt, még neki is van hozzá kedve, hihetetlen örömmel töltötte el.
- Hát persze! Elvégre milyen dolog lenne, ha cserbenhagynánk a barátainkat!
- Na, na, na! Azért ne éld bele magad annyira! - hűtötte le egy villanó tekintettel Kate az írót. - Először is, nincs engedélyünk, hogy részt vegyünk a nyomozásban, másodszor, ne felejtsd el, hogy ez a nászutunk!
- De akkor hogyan ...
- Espo és Ryan engedélyt kért az itteni hatóságoktól, hogy tanácsadóként közreműködjünk az ügyben, tehát megkapunk minden információt, amit ők összegyűjtenek, nekünk csak süttetni kell a hasunkat a napon, és összerakni, hova vezetnek a nyomok.
- És, hogy mi a történet - vigyorodott el Castle. - De azért a cirkuszba majd elmegyünk, ugye? - tette hozzá reménykedve, és mindjárt meg is magyarázta, miért van erre feltétlenül szükség. - Elvégre éveken át szinte együtt élt a többi cirkuszi alkalmazottal. Náluk jobban nem ismeri senki!
Beckett rosszalló tekintettel, de a szája sarkában bujkáló mosollyal figyelte a férfit, aki olyan volt, mint oly sokszor az együtt töltött évek során: kíváncsi és izgatott.
- Tudom, hogy izgatják a fantáziádat az akrobaták, a bohócok, meg persze Jasmina, a guminő, de ne felejtsd el, hogy nem hallgathatjuk ki őket, csak elolvashatjuk a kihallgatási jegyzőkönyveket.
Castle elgondolkodva húzta grimaszra a száját, aztán pár másodperc múlva elégedetten elmosolyodott.
- De azt nem tilthatják meg, hogy magánemberként, mondjuk ... a cirkuszért rajongó íróként ne beszéljek velük - nézett kihívóan Kate-re, mire az összevonta a szemöldökét.
- Csak nem megint azt a mesét akarod elsütni, hogy a készülő regényed egy cirkuszban játszódik? Nem gondolod, hogy ideje lenne előállni egy új ötlettel?
- Miért? Mindig beválik! - vonta meg a vállát a férfi, de szeme már a nő előtt levő iratokat fürkészte. - Megnézzük, mit találtak a fiúk, vagy azt akarod, hogy gyomorfekélyt kapjak? - emelte kérlelő tekintetét Kate-re, aki elmosolyodott, a mappát a férfi elé tolta, és elnéző mosollyal figyelte, ahogy Castle kapkodva kinyitja, és szinte issza magába az információkat. Egy pillanatra elmerengett, mennyi arcát szereti a férfinak. Szereti benne a szerelmes férfit, a szellemes, fantáziadús írót, a humoros, vidám kópét, az érzékeny, sebezhető oldalát, és azt is, ami a legjobban meglepte, és amivel először Alexis elrablásakor találkozott, a kemény, szeretteiért mindenre képes, rettenthetetlen férfit.
- Ó! A tigrisek idomárjával veszekedett, mert az nem nézte jó szemmel a kapcsolatát a lányával? - zökkentette ki gondolataiból Castle meglepett kiáltása. - Erre aztán nem mondhatod, hogy nem érdekes ügy! - ütögette meg ujjával az iratokat. - A szigorú apa nem törődött bele, hogy egy szem kislánya egy törpével folytasson szerelmi viszonyt, ezért fel akarta falatni a csábító fiatalembert a tigriseivel, de valami gikszer jött közbe - csillogott a szeme, ahogy fantáziája már szőtte is a történetet a tények köré.
- Lehet, hogy te sem örülnél egy ilyen kicsi vőnek -csipkelődött Kate, és jót derült, ahogy a férfi arca tükrözte a fejében lejátszódó gondolatokat.
Castle végül megrázta a fejét, és morcosan a nőre pillantott.
- Élvezed ugye, hogy ebből nem jöhetek ki jól?
- Egy kicsit igen - húzta gonoszkodó mosolyra a száját Kate, hiszen tudta, ha Castle nem akarja, hogy úgy tűnjön, hogy előítélettel néz egy emberre, csak azért, mert egy genetikai hiba miatt kisebb az átlagnál, akkor azt kellene mondania, hogy semmi borzasztót nem találna abban, ha Alexis egy törpéhez menne feleségül, ugyanakkor látta, hogy Castle nyelt egy hatalmasat, amikor elképzelte, ahogy a lányát az oltárhoz vezeti, ott lehajol, és a lány kezét egy törpe növésű férfi kezébe adja, aki Alexis-nek a derekáig ér. - Mit szólnál, ha elméletgyártás helyett elolvasnánk a kihallgatási jegyzőkönyveket?
Castle hitetlenkedő tekintettel figyelt Kate minden rezdülését. A nő az egyik pillanatban még szekálja, aztán a másikban feloldja a kínos helyzetet, amibe ő hozta. Bár, ha jobban belegondolt, nem egyszer játszotta már ezt a játékot vele a nő, amiből ő arra következtetett, hogy Kate szereti, hiszen sosem hozta megalázó helyzetbe, mindig megmaradt a szerető évődésnél.
- Hát, a fiúk nem fecsérelték az idejüket, elég sok embert kihallgattak, akinek köze volt Anton-hoz - bólintott beleegyezően. - Itt maradjunk?
- Castle! A nászutat nem hagyom veszendőbe menni egy nyomozás miatt! - nézett ellentmondást nem tűrőn a férfire, aztán amikor meglátta az értetlenül összehúzódó kék szemeket, elmosolyodva folytatta. - Egy kicsit még élvezzük a fesztivál forgatagát, aztán visszamegyünk Patterson szigetére, ahol kifekszünk a homokos tengerpartra egy gyönyörű, susogó pálmafa alá, és ott, de csakis ott, elolvassuk a jegyzőkönyveket - mondta tekintetét ellentmondást nem tűrőn a férfiéba fúrva, miközben elvette a kezéből az iratokat.
- Tudod, hogy ez kínzás számba megy? - vágott duzzogó arcot a férfi, de magában boldogan vette tudomásul, hogy Beckett belement a nyomozásba, és ő végre kielégítheti a kíváncsiságát.
Kate huncutul elmosolyodott, aztán áthajolt az asztalon, és lágyan megcsókolta.
- Tudom, de te szereted, ha kínozlak - suttogta a csókba.
Néhány óra múlva már Patterson villájában voltak. Castle, kezében az iratokkal, világoskék, a kígyómarás helyét takaró fürdőnadrágban, vállára vetett törülközővel felszerelkezve, tűkön ülve várta, hogy Kate végre előbukkanjon a fürdőszobából.
- Remélem, megéri a várakozás! - kiáltott a zárt ajtó felé. Alig hagyták el a száját a szavak, amikor az ajtó kinyílt.
- Az attól függ, hogy mire vágysz - lépett a szobába Kate.
Castle szeme kikerekedett, szája elnyílt az elé táruló látványtól, aztán nyelt egyet, és nyíltan végigmérte a nőt tetőtől talpig. Nem a tökéletes alak, a bársonyos tapintású, hibátlan bőr kápráztatta el, nem is a gyönyörű arc, vagy a lágyan leomló, hullámos hajzuhatag, hanem a kihívóan ragyogó, szerelmesen csillogó szemek. Az író tudta, miért néz rá ilyen tekintettel a nő. Ugyanaz a fehér, csipkeszerű anyaggal borított bikini volt rajta, mint a Moore-birtokon, amikor a sziklafalból kiömlő források zuhataga előtt fürödtek a langyos vizű tóban. Az emlékek rohanták meg, és hirtelen még a nyomozásról is megfeledkezett.
- Éppen erre vágytam - járatta végig vágyakozva tekintetét újra a nőn.
- Azt hittem, egy rejtély felderítésére vágysz - szegte fel kissé a fejét kihívóan Kate.
- Hát ... arra is, de ezzel a bikinivel teljesen megzavartál - nyögte Castle, miközben lassan az ágyra ejtette az iratokat, mert Kate egészen odasétált hozzá, mutatóujját finoman végighúzta az arcán, az ajkain, majd lefelé haladva a mellkasán, egészen a köldökéig, aztán vissza a válláig. Amikor olyan közel hajolt hozzá, hogy érezte a nő meleg leheletét a fülén, elakadt a lélegzete.
- Feküdj le! - suttogta Kate, és gyengéden ajkai közé vette a fülcimpáját.
Castle erőtlenül dőlt hanyatt az ágyon, miközben csillogó szemekkel fürkészte Kate arcát, mert a nő látványa és simogatása elaltatták ugyan az éberségét, mégis érezte, hogy a nő készül valamire.
- Fordulj meg! - búgott érzékien Kate hangja, miközben megcirógatta a férfi hasát, amitől az megborzongott. Az érintés teljesen eloszlatta Castle gyanakvását, és az érzéki hangtól megbabonázva engedelmesen hasra fordult, behunyta a szemét, és várta a finom ujjak gyengéd simogatását. Érezte az ágy hullámzását, ahogy Kate mellé térdelt, de a következő pillanatban olyan meglepetésként érte a vállára kent jéghideg hatású kenőcs, hogy összerándult, szemei tágra nyíltak, és kétségbeesetten felkiáltott.
- Ááááúúú! Kate ez ... ez hi-hideg - nézett sértődötten az ártatlanul mosolygó nőre.
- Csak be akartam kenni a hátad Manuela csodakenőcsével, mielőtt újra leég. Miért hiszed mindig, hogy el akarlak csábítani? - húzta fel Kate kacéran a szemöldökét, mire Castle bosszúsan összeszorította a száját, aztán megadóan a hűs érzés helyett a nő érintésére próbált koncentrálni.
- Tessék! Már megint kínzol - duzzogott.
- Ne felejtsd el, hogy belementem, hogy a nászutunkon nyomozz! Másrészt pedig szokás szerint nem hallgattál rám, hogy gyere az árnyékba, úgyhogy magadnak köszönheted a bajt - mondta, aztán játékosan megpaskolta a férfi fenekét. - Na gyere Sherlock! Várnak bennünket a jegyzőkönyvek és egy halom adat!
Mire Castle feltápászkodott, Kate már a derekára kötötte a színes strandkendőt, és éppen a divatos napszemüveget tette fel, miközben a sötétre foncsorozott lencse mögül a férfira pillantott, és alig észrevehetően elmosolyodott. Arra gondolt, hányszor átélt már hasonlót a férfi mellett, amikor az, az egyik pillanatban még a vágytól fűtve sóvárog utána, a másik pillanatban pedig már a rejtély megoldásának lehetőségétől csillog izgatottan a szeme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése